Novella

Bodor Miklós László
Értéktelen(?) tárgyaink

Mindannyiunk őrizget holmikat, melyeket halálunk után kihajítanak utódaink.Nekem sok ilyen van. Számomra értékesek. Csak az öregek számára! A könyvespolcon állnak. Megbecsült helyen. Alattuk egy kétszáz évnél régibb szőttes. Gyakran megpihen rajtuk a szeme.Legrégebben az olvadt, rücskös, alaktalan bronz darab került a polc tulajdonosához.Tanítónője egri leány volt, aki tanítványához hasonló érzülettel gondolt szülőhelyére, és az ő közben járásával valósult meg a prücsök nagy álma, (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Előhang (Virágtemetés)

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor... (Novella)

Lukáts János
Margit

A hó a romkert sarkaihoz menekült. Szürkés kupacok húzódtak meg itt-itt, hogy hó rejtőzik a mocskos felszín alatt, csak akkor sejtette meg a járókelő, ha lába az apró vízerekbe lépett. Másnapra aztán a vízér fölszáradt vagy elpárolgott, a hókupac dolgozhatott tovább és töpörödhetett. Sétálók járkáltak arrafelé, a romtemplom falán gyerekek rohangáltak, nem kellett nagy bátorság hozzá, derékig, ha ért a falrom. A rom távoli végén kétnyelvű tábla tájékoztatott a (Novella)

T.Ágoston László
Diótörő

A tányér alakú tévéantennán egy gerlepár turbékolt, aztán egymást kergetve ágról ágra repkedve közeledtek a szaletlihez. – Gyertek csak tubicáim, gyertek! – mondta Józsi, az öreg diótörő. – Nektek pucoltam a legjavát. Ti vagytok az én díszvendégeim. – Aztán odaszólt a ház felől közeledő asszonynak. – Azért a tálba is jut ám belőle, Mariskám. Ők meg nézd, hogy örülnek neki. Nagy kár lett volna, ha a Sanyi a szemétbe dobja ezt a diót. Még akkor is, ha nem o... lyannak sikeredett, amilyennek ő elképzelte. (Novella)

Bihary József
Betyárok a Hargitán

Ezt az írást a MIL (Szerkesztő B) felhívására küldöm be, a székely szabadság napja tiszteletére./ Az öregedő fél-muraközi mén szuszogva kaptatott a Kicsi-Ponk* dűlőúton, az Osztoros felé. A favágók favontatásra is alkalmas szekere elé állt magától, amikor Áron bácsi hívó szavára, korán reggel - még inkább hajnalban -, kijött a Kilyénfalva Gyergyóújfalu felőli szélén álló portán, a neki rendszeresített istállóból. (Novella)

Bíró Ernő
Több, mint végtelen

Kolumbán tanár úr analízise ide, Bolyai abszolút geometriája oda, a minap találkoztam valamivel, aminek az értéke több volt, mint végtelen. Egyik hivatásom gyakorlása képpen kötöttem az egyik nagynevű mobiltelefon hálózat szolgáltatójánál egy új szerződést, mert havonta sok „sms”-t kellett küldenem. Ezt a szolgálatot, két évig egy kártyás számról végeztem de a telefonkártyám felmondta a szolgálatot, megkértem hát a szolgáltatót, hogy cseréljék ki a régi kártyámat, a számom megtartásával, egy újra... (Novella)

Turcsány Péter
Elherdált magyarságunk

Az 1980-as évek vége már nem alkalmas nosztalgiára, jobb esetben rapszódiákra, szigorúbban nézve számvetésekre, számonkérésekre, történelmi időnk és szellemiségünk határozott átvilágítására van szükségünk. Gyermekség, hűvösvölgyi barlangok, szakadékok, sziklák és az akkor még rendezetlen Feneketlen-tó környéke, denevérek, babonák és a meghajló nádasok fölött Szent Imre herceg temploma, a három-négy-hétéves hadifog... ságból hazatért apák“nirvánája” a Gellért-fürdő teraszán... (Novella)

Kondra Katalin
Minden Nő másfajta virág ( Nemzetközi Nőnap)

Őt Rózsinak hívták. Ajka piros volt, mint a rózsa. Teste karcsú, mint a rózsafa szára, de a nyelve… a nyelve szúrt, mint rózsán a tövis. Pedig derék teremtésnek látszott! Sok férfi agyát megbomlasztotta különös bájával. Olyan kacér nézése volt, hogy annak nem lehetett ellenállni. Az anyja nem árult zsákbamacskát. Kerek-perec megmondta minden kérőnek, hogy szép a Rózsi, jó a Rózsi, de veszélyes. Akárki fia nem bír el vele. Kösse fel a gatyáját az, aki egyszer majd nőül akarja venni! (Novella)

Bíró Ernő
A munkagép

Kijött a rendőrség s azt mondta nekik az autós, hogy a munkagép az övé, a fuvardíjat kifizette a teherautósnak, most hívta a darust, hogy szállítsák el a gépet. Kérdi a rendőr tőlem, hogy én mit keresek itt. Mondom neki, hogy én hívtam a 112-t, a munkagép az enyém és ezek tetten ért tolvajok. Erre azt mondja a rendőr, hogy bizonyítsam be, hogy az enyém a munkagép. Szerencse, hogy a mester ott maradt, s én így elmehettem az eredeti szerződésért, ami... nek a záradékába ezer szerencsémre jegyzőkönyvbe vettük... (Novella)

T.Ágoston László
Emma, a böjti szél

Az álomtól bódult fejjel indult a szomszéd szoba felé. Nyitotta volna az ajtót, de nem engedett. Aztán meg hirtelen felpattant a zár, s szinte beesett a helyiségbe. Úgy nézett ki a szoba, mint a rosszul sikerült amerikai thrillerekben az ügynöké egy alapos házkutatás után. A bútorok felborogatva, a padlón széttört üveg-, cserépdarabok, s a nyitott ablakon keresztül a hátsó falig hordta a szél a felkavart avart, meg az esőcseppeket. – Te jóságos Isten! – állt meg a szoba közepén szétterpesztett lábakkal. (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Megéri?

Este hat óra. A nudista strandon már alig lézengett valaki. Az egyik medencében két fiatal nő meg egy középiskolás korú, vékony termetű srác lubickolt. – Mit csinálsz ma este? – kérdezte a barna hajú. Harmincéves volt, haja rövid, mozdulatai lágyak, míg a másikat, a szőkét, inkább erély és magabiztosság jellemezte. – Ma este? Kefélni fogok – tárta a nap felé kerek, duzzadt melleit. – Hoppá! És Dénes? – Dénes mesze van, azonkívül semmi köze hozzá. (Novella)

Bojtor Iván
A kispataki csata

Mondtam már! Hagyjatok engem békén! Nem mesélek, én nektek semmit. Kérdezzétek a Jóskát! Ott ül, ni! Ott a sarokban. Ő majd elmondja: hogy volt? A múltkor is kiröhögtetek… Én rajtam, ti ne szórakozzatok! Még egyszer? Utoljára? Egy fenét! Egy kancsó borért? Kettőért? Hát… Hm… Hm… Hát… Nem bánom. Szóval… Az úgy kezdődött – Isten engem úgysegéljen! –, hogy… Na, tessék! Még nem is mondtam semmit, ti meg már röhögtök. Hol az a bor? Tedd csak ide elém, az asztalra! Lássam! (Novella)

III. István
Boldogságkeresés

Kedves Olvasó ebben az írásban nem kap biztos információkat a boldogságkeresésről, de miért lennének éppen a novellában szereplő információk, gondolatok hibátlanok, amikor az emberi értelem és maga a földi élet is zavaros körülmények között fejlődik. Mennyi téveszme potyogott már ki tudatunk hatalmas lyukakat tartalmazó hálóján, és született belőlük mégis rengeteg értelmes gondolat. Én ezért merem saját útjára engedni ezt az írást, és megköszönni a szerencsének, ha bármely gondolata termékeny talajba fog kerülni. (Novella)

Ágnes
Anyú mesél.

A lány vissza emlékezik egy az édesanyjával történt találkozásra.Emlékezik a szüleivel lévő kapcsolatára.Az írásban megjelenik a szeretet és a titkos szerelem.Összemosódik a rég múlt és a jelen.Az álmok és a vágyak beteljesülése az idős kor ellenére sem lehetetlen.A generációs különbségek eltűnnek.Két ember sorsa, kik nem tudták elfeledni egymást s végül hosszú évtizedek után újra egymásra találnak.A szerelmi háromszög érdekes megnyilvánulására láthatunk példát.. (Novella)

T.Ágoston László
Lány az út széléről

A valódi kérdés az, hogy felbosszantsa-e a fiait azzal, hogy feleségül veszi Sárit, és ráíratja minden vagyonát ─ az ő örökségüket ─, vagy elfogadja a polgármester által ajánlott szociális gondozót, aki naponta meglátogatja őt, mos, takarít rá, megrendeli az ebédjét a falusi vendéglőben. Ha Sárit választja, bizonyítania kell a férfiasságát is. ─ Szegény öregapám… ─ simogatta meg az arcát a lány. ─ Szívből sajnállak. Nagyon üres lehet az életed. És most történt valami? (Novella)

Bíró Ernő
Pulykakakas, rózsabot

Jót beszélgettek, amíg megjött az unoka az üres lószekérrel. Az öreg elköszönt, kucsmáját a fejébe nyomta, s hogy a legény a szekérrel behajtott az udvarra, csak úgy felült az öreg a bakra. Azzal már mentek is. Estefelé vette észre a kovács, hogy a rózsafa bot ott maradt a műhelyajtónak nekitámasztva. Péter és Pálkor eljöttek az ekéért. A lószekér bakján ketten űltek. Egy negyvenes éveinek végét taposó menyecske, gyászt viselve, s a legény, aki a tavasszal a nagyapjával volt. (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Levél mindenkihez, aki magyar!

Erdélyi Véreim, megszólalok újra, mert fontosat kell mondjak, halálosan fontosat. Harangom, ha lenne, félre verném. Kürtöm, ha lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka. Kardom, ha lenne, vérbe mártva hordoznám meg köztetek. De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén, s a hang, hogy belefordíthassam ebbe a részvételen, megkergült világba: segítség, emberek! Pusztul a magyar ...! Veszedelemben a nemzet! Ezeréves honában láncra verve vérzik és (Novella)

Szerkesztő B
Wass Albert: Mese az elveszett Szabadságról

Figyeljetek csak magyarok: egy angyal szállt volt le a földre. Ez pontosan száz évvel ezelőtt történt. Makulátlan tiszta fehér ruhát viselt és akár hiszitek, akár nem: semmiféle színes pántlika nem fi tyegett rajta. Sem barna, sem zöld, sem piros. Semmi más szín nem volt rajta, csak fehér. És úgy hívták, hogy „Szabadság”. Odaállt a márciusi ifjak mellé és kezébe vette a nemzet lobogóját, nem egy csoport lobogóját, nem ennek vagy (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
A bőrönd

Ott feküdt egy padon közel az osztrák határhoz. Közel, távol egy lélek sem, csak a kutyák ugattak valahol. – Hát ez mi? – torpant meg előtte egy deres bajuszú politikus. - Hogy mennyit szemetelnek ebben a városban! Biztosan teletömték mindenféle rothadt étellel, nejlon zacskóval, sőt, lehet benne akár egy halott baba is. Van ilyen, számtalan cikket olvasott már hasonló dolgokról – sietett el aggodalmasan a közelből. Aztán eszébe jutott valami, amitől egyből kiverte a verejték. Hátha él még ez a csecsemő, (Novella)

Vasi Ferenc Zoltán
A neszmélyi réven át

Régestelen-régen, a háború után, siklott egy szánkó a befagyott Duna jegén, valahol ott, Neszmély határában, ahol a hajótemető van s a baptista imaház, siklott a szánkó a kemény Dunán, elébe fogva két néne, az egyik apáca, a másik az édesanya, akinek egy szem leánya, 7 éves forma, meg összekötözött batyuban összes vagyonkájuk. Ült a szánkón, jöttek Szlovákiából,illetve Felvidékről, ahol Marcellházán házuk, földjük, rokonságuk csak apa híján voltak, s a nagy világégés idején a menekült magyarok vértanúja, gróf (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap