Novella

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XVII. fejezet/3 - A székely módi menyegző

Ahogy Brüniszkáldból Adorján Andorás lett, ez a sok próba, akadály, áthághatatlannak látszó nehézség mellett még avval is járt, hogy székelységének első percétől fogva alá kellet vetnie magát egy számára ismeretlen szokásrendnek. Hősünk úgy hitte, hogyha Anna, s a család feje, Lebeé László is igent mond, és végre kedvese jegykendőjét a keblére rejtheti, ettől kezdve rövid és nyíle... gyenes út vezeti el az oltárig. Ha ugyanis akkoriban valaki németként adta házasodásra a fejét, akkor pusztán (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XVII. fejezet/2 - A székely módi menyegző

Brüniszkáld megfújta kürtjét, mire emberek sokasága jelent meg a kaputorony ormán. Ám az ifjú csak egyetlen arcot keresett, s midőn meglelte a tucatnyi érdektelen fizimiska között, boldogan elmosolyodott. Kis csapatával belovagolt a sebtében leeresztett hídon át a zsombori várudvarra. Véle volt Bogyó, férfimód, férfinyeregben, a Johann Weiss szekretárius által emlegetett szolgalegény, „a földönlakóknak nevezett székely jobbágyi rendből”, és természetesen hű fegyvernöke is (Novella)

Bige Szabolcs Csaba
György Borbála (IV.)

Borbála gyermekei közül csak két leányka: Matild és Virág, s egy tíz év körüli fiúcska, Jákó maradtak életben. A harcokban odaveszett Istvánon kívül a láz is elvitt két gyermeket még elébb. Borbála féltő gonddal vigyázta ezt a hármat. A lányokkal nem is volt semmi gond. Már nyiladozott nőiességük, de fiatalemberek nem forgolódtak még körülöttük. Igaz nem is nagyon akadtak, mert vagy rokkantak voltak a felnőtt férfiak, mint Simon, vagy gyermekek, mint Jákó. (Novella)

Bíró Ernő
Őrtorony

Indonéz szokás a víz által megcsíszolt lapos kövek egymásra rakása. Némely esetben a felső kőre szalag kerül, vagy a felső egy likas kő, melybe botot lehet szúrni, vagy akár egy csontot s rá lehet akasztani akár egy kis rágcsáló koponyáját, vagy csak egyszerűen egy hajtincset. A megállíthatatlan elmúlás, az élet visszafordíthatatlansága, az örökkévalóság léte, az anyagias gondolkodás hiábavalósága rejlik, sejlik ezekben a 10-20 cm magas, sikeresebb esetben fél méteres kőtornyocskákban. (Novella)

Jászter Zoltán
Azonosulás

A zene hangosan szólt. Hazafias dalokat énekeltek. Egy-két bolond, nem odaillő furcsa táncot lejtett a sátor előtt. A művész, akivel aznap megismerkedtem, szép feleséget és később lakást is vett magának. Aztán jöttek a nehézségek. A nő már másik férfit szeretett, a művész meg ott hagyott neki mindent. Valamennyi pénzzel a zsebében ideköltözött Lembergbe a Szent György térre. A baj az, hogy az időjárás itt gyakran változó, gyakorta esik az eső és a tél a szabadban elviselhetetlen. (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XV. fejezet - A beteglátogatás

Talán egy angol költő mondta: „Nincs fájdalmasabb veszteség az eltűnt arcnál.” Pedig, ami azt illeti, Kőhalmon eleinte nem okozott aggodalmat, hogy Brüniszkáld nem tért vissza estére, s még akkor se gondolt senki semmi rosszra, amikor másnap délre se érkezett meg a vár ura. Ifjú grófunk egyik jó barátját, Waltert bízta meg, hogy amíg távol van, mindenben helyettesítse őt. Walter csak úgy délután két-három óra felé kezdett kissé nyugtalankodni, s kiküldött három lovast, hogy menjenek a már amúgy is biztosan (Novella)

Jókai Anna
A gondolati utat magam küzdöttem ki

A Somogykérdései – a „pedagógia” számára – Jókai Annához. – Arra kérem, beszéljünk hajdani iskolai élményeiről. Milyen útravalóval látták el tanárai? – Az iskolai élmények a gyerek jellemén, alkatán kívül, három dologtól függenek: az adott történelmi kortól, az iskola helyétől, környezetétől és az éppen ott és akkor tanító pedagógus személyiségétől. A kor „levegőjét” nem lehet kicselezni, minden iskolába beszivárog, sőt talán minél „mintább”, (Novella)

Bodor Miklós László
Régen volt, igaz volt

A kék színű papírpénz egyik oldalán Dózsa György, némileg megrovóan pödörte meg lelógó harcsa bajuszát. A fiú ekkor még nem tudta, hogy a gyerek által csellel kiharcolt útiköltségnél sokkal nagyobb vétkek is terhelték a sorsával elégedetlen székely kisnemes lelkét. Némi vásári fosztogatás miatt katonává lett az országot vérbe borító, magát parasztkirálynak neveztető népvezérnek nem volt joga megítélni a kiskölyköt, aki ezt még akkor nem tudta. A bűnös úton szerzett bankóból a vasúti pályaudvaron retúrjegy lett, (Novella)

Jókai Anna
Addig jár a korsó a kútra!…

Ebedly Ivánt annyira gyűlölték, hogy ez már közimádatnak látszott. Az általános gyűlöletnél ugyanis csak az egyetemes rettegés volt nagyobb: hogy ez az indulat ki ne derüljön valamiképp. A személye körül csiholt lelkesedés kötelezően terjedt, és lépcsőzetesen. A vállalat négyezer-hatszázhuszonhét dolgozójából talán ezerháromszáz – főként kisirodista és műhelymunkás – valóban beugrott a trükknek, s elhitte: Ebedly Iván vezérigazgatón van mit szeret... ni. A rajongáselmélet (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Átoksori kísértetek

(részlet a regényből) - Nekünk is van Átoksorunk ebben a városban. Azt hiszem, a világ minden városának van. A mienket itt Harcsa-sornak nevezik, valószínűleg azért, mert egy iszapos patak mellett nyúlik el, a város és a kikötő között s mert lakói szívesebben ülnek a patak partján horgászva, semhogy munka után néznének. De nem ez a lényeg. Minden embernek jogában van úgy élni, ahogy az neki megfelel. A lényeg az, hogy (Novella)

Turcsány Péter
Én és az AT-501-es kaszni (Önéletrajzi történet a Spanyolnátha főszerkesztői kérésére, Vas Tibinek)

Nosztalgia-mentes szándékkal szólva is: az utolsó romantikus nemzedék tagjai vagyunk. Ontikus mutáció átélői, amiből Magyarországon gyermekkorunkban még szinte semmi nem látszódott. [Ami azóta lett: média vezérelt világ, kommunikációs robbanás. Számítástechnikai világkép „hálójában" vergődünk, szenvedve és haszonélvezőn.] Mai világhelyzetünk kibontakozásának nyomait csak utólag véljük felfedezni: szüleink Szabad Európa-függő esti rádiózásaiban, és főként abban a változásban, amit az AT-501-es tévé-készülék (Novella)

Bige Szabolcs Csaba
György Borbála (III.)

A várt tavasz sem hozott enyhülést – felújultak a harcok, a betörések. Nem volt más választás, el kellett hagyniuk a falut! Messze bent a szurdok mélyén tudtak egy barlangról. Borbála három legényke kíséretében megkereste, megnézte, s látta, jó vizű patak folyik át rajta, a barlang olyan mély és magas boltozatú, hogy a falu minden lakosa jól elfér benne. Mikor ez embereknek elmondta, mind egyetértett, hogy odahurcolkodnak, berendezkednek. A fiata... labbak a faluban maradnak megművelni a földet (Novella)

Jókai Anna
Tévedések

A deszkapadnál találkoztak össze; az egyik már ült, az író a karfát fogta tétován, álldogált, nem tudta elszánni magát. A harmadik csak most közeledett, egyenletesen szuszogva a meredek kaptatón. A pad a csúcsig még a fele utat sem jelezte, jócskán távol volt a tető, hiába látszott közelinek. – Tessék – mondta az üldögélő férfi jóságosan, s fölösleges udvariassággal arrébb húzódott, majdnem lebillent a földre. – Hála Istennek, van még hely a nap alatt… Az író kelletlenül odatelepedett, ... (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XIII. fejezet - Gyönyörűséges maródiság

Megérezte a fényt. Brüniszkáld elmosolyodott. – Ez, nyilvánvalóan a Menny! – gondolta. Friss levegő áradt valahonnan, és majdhogynem hűvös volt: nem észlelt kénszagot, s a lelkét sem égette kínzó, emésztő tűz. Elkerült tehát – a józan ész következtetése volt ez – Poklot és Purgatóriumot. (Hogy túlélte volna a medvekalandot, azt eleve kizárta az eshető... ségek közül.) Brüniszkáld – ez hatalmas erőfeszítésébe került − szemét nyitotta. Felülről igéző, türkiz csillagpár nézett vissza rá. Valahonnan ismerős (Novella)

Bige Szabolcs Csaba
György Borbála (II.)

A falu közelében is jelentek meg fegyveresek, de mind ismeretlenek. Nem lehetett tudni kihez tartoztak, ha egyáltalán tartoztak valahova, vagy csak saját szakállukra csatangoltak, s oda húzódtak, ahol nagyobb zsákmányt reméltek. Lehettek akár rablóbandák is. Ha ilyeneket észleltek, bezárták a kapukat, s eleresztették a komondorokat. Néha menekülők érkeztek, meg sebesültek. Ezeket, bár bizalmatlanul, de befogadták, s ahogy tudták – emberségből – segítették. (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XII. fejezet - A medvekaland

Levelek bársonyán rubinok miriádja. Lebeé Anna alig jutott szóhoz. − Bogyó, ez… ez… gyönyörű! − No, ugye! – szólt a leány olyan elégült büszkeséggel, mintha ő teremtette volna e csodát. – S még úgy kellett nekem, erőnek erejével, kötéllel iderángatnom a küsasszont!... No, megbánta-e? A „küsasszon” megrázta a fejét. Bogyó, vissza se nézve, nekilódult. Legszívesebben Lebeé Anna is követte volna szolgálóját, de visszafogta magát. Tudta, mikor az ember szája teli málnával, nehéz a falást abbahagyni. (Novella)

Jókai Anna
Ne mondd meg!

Mindig, mindenki kételkedett abban, hogy vér szerinti testvérek. Pedig mindössze három évvel volt Ida idősebb. Zsuzsannát sohasem becézték – Idát gyerekkora óta Idukának szólongatták; még most is, hogy betöltötte a hatvannyolcat. Legfeljebb hozzátették: mama vagy néni. Zsuzsanna pusztán Zsuzsanna maradt az unokáinak is, s ebben nem rejlett semmi tiszteletlenség, csupán egy tény pontos jelölése. A külön minősítés magától értetődően vált feleslegessé. Senki sem hitte, (Novella)

Jókai Anna
A határ

Kiszikkadt, fáradt volt. Tizenkét éjszakát töltött sátorban, nyolcat ifjúsági szállónak hirdetett hippitanyán. Huszonhat várost pipált ki a listán, s ötezer kilométert húzott át piros filctollal Franciaország harmonikává hajtogatott térképén. Amikor bélyeget vett, és érdeklődött, hány centime kell Magyarországra, négyszer kérdezték meg tőle (Arles-ban, Avignon-ban, Saintes-Maries-de-la-Mare-ban, és egy -esse-re végződő falucskában), hogy Magyarország Európában van-e. Három... (Novella)

Bíró Ernő
Holdkelte

Észre se vette, hogy eltelt az idő, csak hirtelen arra figyelt fel, hogy valami mintha a távolban dübörögne, s egyre közeledik. A kajiba háta az erdő fele nézett s a szőlő két oldalán gyér akácos, így nem láthatta, mi a zaj oka, csak a szívét érezte a nyakába dobogni. Óvatosan letette a könyvet, s megszorította a szekerce nyelét, majd amikor a zaj már nagyon megerősödött, hirtelen felállt és a kajiba mellé lépett. Az őz is meg a gidája is szinte ráro... hantak a legényre, s ijedtükben hirtelen irányt (Novella)

Barcsa Dániel
Székelyföldi szerelem - XI. fejezet/3 - A bajhozó Lebeé név

A király a fákhoz érve megfékezte lovát. Vissza! Vissza! Vissza! – kiáltotta egyik-másik túlbuzgó embere után, kik már-már behatoltak a sűrűbe. − Uram! – kérdezte egyikőjük – Ne üldözzük a haramiákat? – Gyorsabbak málunk… – legyintett bosszúsan a fejedelem. – s minden bizonnyal az erdőt is jobban ismerik akármelyikünknél! Az uralkodó ilyenképpen lemondott a „haramiák” üldözé... séről, így Lebeé György és Anne baj nélkül és hamarost Zsombor vastag falainak biztonságába érhetett. (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap