Novella

T.Ágoston László
Fólialovagok

A két fiú a tér sarkán lévő padon ült, és mereven figyelte a szemközti dohánybolt ajtaját. Olyan tizenöt-tizenhat év körüliek voltak. Fésületlenek és pattanásos arcúak. Olykor ráemelték tekintetüket, végigmustrálták az előttük elvonuló lányokat, némelyiknek még utána is füttyentettek arra várva, hátha visszaszól, de aztán gyorsan visszatért a tekintetük a fóliával gondosan lefedett trafikajtóra. Most az volt a fontosabb, sőt a legfontosabb. Már egy hete figyelték a ki-be... járó vásárlókat, meg a két eladót, (Novella)

Turcsány Péter
Drámai hősnő, vagy a sebzett múlt kompenzálása

Előhang Wass Albert Napsugár c. drámájához. Mielőtt a színmű, Wass Albert műfaji meghatározása szerint „színpadi regény” olvasásába kezdenénk, képzeljük el az évnek - sőt az emberéletnek is - azt a pillanatát, mikor a kora tavaszi napsugár először töri át a tél hideg bástyafalait. Mintha a Napsugár a lelki tél visszavonulásának angyali harsonáját fújná meg. A létezés II. világhá... borús fagyhalála után föltámadó emberiség angyaltrombitáját. De Wass Albert megelevenítő emlékezéséből az első (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Előhang (Virágtemetés)

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor... (Novella)

Szerkesztő C
Wass Albert: Hagyaték (részletek a regényből)

Az öregember ott ült a barlang szájában, a pihenő padkán és csontos kezét odatartotta a roskadó tűz zsarátnoka fölé. Odébb, az aprító tönkön, ott ült a gyerek. Tizennégy éves ha lehetett, de ember módjára ült ott, ázott ködmönében, szakadozott harisnyában, ócska katonabakanccsal a lábán, s mellette a balta. Szeme kerekre nyílva, szomjasan csüngött a vénember minden szaván. Odakint szünet nélkül esett, esett a hideg, szürke, apró-szemű november végi eső. - A jó, ha útjára engeded, (Novella)

Szerkesztő B
Móricz Zsigmond: Hét krajcár

Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben napszámos volt az apám egy gépműhely... ben. Ő sem dicsekedik ezzel (Novella)

Szerkesztő A
Bűntanya

(Az Internet közérdekű közleménye) Figyelem, figyelem! Kezdenek a „Sacra Familia” néven hírhedtté vált titkos helyek elszaporodni. Az időszámítási reform utáni 666. évben (ami a régi, kirekesztő és rasszista jelölés szerint a Kr. u. 3666. esztendő) nagy szégyen, mondhatni társadalmi blama, hogy még mindig nem sikerült az antiszociális szerveződéseket gyökerestül kiirtani. Sőt. A lagymatag intézkedések következtében egyes heteroszexuális párok vérszemet kaptak, s (Novella)

Jókai Anna
Addig jár a korsó a kútra!…

Ebedly Ivánt annyira gyűlölték, hogy ez már közimádatnak látszott. Az általános gyűlöletnél ugyanis csak az egyetemes rettegés volt nagyobb: hogy ez az indulat ki ne derüljön valamiképp. A személye körül csiholt lelkesedés kötelezően terjedt, és lépcsőzetesen. A vállalat négyezer-hatszázhuszonhét dolgozójából talán ezerháromszáz – főként kisirodista és műhelymunkás – valóban beugrott a trükknek, s elhitte: Ebedly Iván vezérigazgatón van mit szeretni (Novella)

Jókai Anna
A határ

Kiszikkadt, fáradt volt. Tizenkét éjszakát töltött sátorban, nyolcat ifjúsági szállónak hirdetett hippitanyán. Huszonhat várost pipált ki a listán, s ötezer kilométert húzott át piros filctollal Franciaország harmonikává hajtogatott térképén. Amikor bélyeget vett, és érdeklődött, hány centime kell Magyarországra, négyszer kérdezték meg tőle (Arles-ban, Avignon-ban, Saintes-Maries-de-la-Mare-ban, és egy -esse-re végződő falucskában), hogy Magyarország Európában van-e. Három disszidenssel ta... lálkozott, ezek közül (Novella)

T.Ágoston László
Konok Kunok

Kun Pistának nemcsak a neve volt kun, hanem a jelleme is. Ősei a sziket termő alföldi legelőkön terelgették nyájaikat, ahol kevés szóból is értett az ember, de annak a kevésnek helyénvalónak kellett lennie. Mert ha nem... Hát bizony könnyen meglódult a rézfokos, meg a vasalt végű pásztorbot.Igaz, az ő apja, nagyapja már se birkákat nem terelgettek, se fokossal nem verték be a szomszédok fejét, de a vacsora utáni csendes beszélgetéseken gyakran felidézték az elő... dök nevezetes, generációkon átívelő (Novella)

Jókai Anna
Kislány, kutyával

A kutya a lány mellett állt, szabályos pózba dermedve, a szeme is üvegszerű, szinte hiányzott a lábánál a talpfa és a kitömött állatok pléhtáblája. Ámbár erre túl kicsiny, túl hitvány és túl különös volt ez a kutya. Szemléltetésre mindig az átlag kívántatik; de az átlag felső határa. Mint ez a lány, aki – ma már kinyomozhatatlan okból – egykor az Erzsike nevet kapta. Ennek tizenkét esztendeje. Ő viszont mindössze fél éve nevezte el a kutyát, egyszerűen Szofinak. – Miért éppen Szofi? – (Novella)

Jászter Zoltán
Sonkácska

Mindent a saját ellenőrzése alá vont. Ha valaki ellent mondott neki, akkor az ilyeneket többé nem foglalkoztatta, ellehetetlenítette, és azok gyakorlatilag meg szűntek létezni. Ha például valakinek támadt egy ötlete, (mondjuk: állítsanak szobrot egy színésznő emlékére, vagy valami hasonló), akkor Sonkácska úgy beszélt róla a továbbiakban, mintha ő lenne az ötlet gazdája. Persze már mindenki tudta, hogy mások gondolatainak termékeiből táplálkozik, de nem emeltek vádat ellene, mert (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
Utazás a mennyországba

Az öreg lassan, üggyel-bajjal igyekezett felszállni a vonatra. Kezében bőrönd, arcán aggodalom, nehogy valami gikszer jöjjön közbe. Hogy milyen gikszer? Például: kisiklik a vonat, nem veszi észre, hogy megérkezett, legurul a lépcsőről, infarktust kap… Ajaj, számtalan módja van ám ennek! Kínosan tipegett-topogott, még a verejték is kiült rajta. A fiához, Pestre igyekezett. Öt teljes éve nem látta már. Öt év nagy idő, különösen egy öregember életében. De hát orrolt (Novella)

Rozványi Dávid
Kávémesék: a két ajtó

- ...rájöttem, hátha lehetek még boldogtalan valakiért. De ahhoz át kell lépnem a szenvedés ajtaján. Már sokszor eljöttem ide, de soha nem volt merszem átlépni. Most már kész vagyok mindent hátra hagyni és megkeresni a volt udvarlómat. És boldogtalannak lenni érte. - Boldogtalannak? – szóltam bele önkéntelenül is a beszélgetésbe. - Igen - hallatszott a válasz az ajtó túloldaláról - , mert a boldogtalanság, aminek van értelme és célja, ezerszer többet ér, mint a gondtalan boldogság. (Novella)

Szerkesztő A
Wass Albert: Levél mindenkihez, aki magyar!

Erdélyi Véreim, megszólalok újra, mert fontosat kell mondjak, halálosan fontosat. Harangom, ha lenne, félre verném. Kürtöm, ha lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka. Kardom, ha lenne, vérbe mártva hordoznám meg köztetek. De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén, s a hang, hogy belefordíthassam ebbe a részvételen, megkergült világba: segítség, emberek! Pusztul a ma... gyar! Veszedelemben a nemzet! Ezeréves honában láncra verve vérzik és (Novella)

Szerkesztő B
Móra Ferenc: Hogyan tanultam meg olvasni?

A napsütéses hosszú őszre kegyetlen tél következett abban az esztendőben. A nagy hófúvások betemették a malomházat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat nem vetődött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra, s én már a szavukról megismertem, melyik az é... szaki, melyik a déli, melyik fúj a Dunáról, melyik (Novella)

Szerkesztő B
Móra Ferenc: A gyémántcserép

Mire kiértünk a télből, én már annyira előhaladtam a tudományokban, hogy úgy olvastam a kalendáriumot, mint a vízfolyás. Persze addig olvastam, hogy utoljára valami újat kívántam. Piacról, boltból ha újságpapírban hoztunk valamit, arra én mindjárt rávetettem magam. Ha az ablakon keresztül megláttam, hogy nyomtatott papirost visz a szél az utcán, az után én addig szaladtam, míg meg nem fogtam. Szülém nagyon örült a do... (Novella)

Szerkesztő B
Móra Ferenc - A másik Csaló

A másik Csaló neve: Pétör. Írhatnám Péternek is, de akkor mi lesz a történeti hitellel? Pétör az ő neve, senki se hívja másnak, és ha valami TudatLAN ember Péternek szólítja, arra nem ért. Tudom magamról, mert én már kipróbáltam. Bent jártam az iskolájukban, és Megkérdeztem, melyikük az a híres Péter: ötvenkét gyerek közül egy se vállalta. Nem a hírességet, Hanem egy Péterséget. Ezt abból hiszem, hogy arra se állt föl senki, mikor azt mondtam: (Novella)

Jászter Zoltán
Vírgínyia

Délután a tengerparton, a bárpultnál, cigarettát sodortak a fiúk. Egyikük Gebizbe való. Macarköyről beszélt, „… ahol magyar telepesek éltek egykor, vagy valami ilyesmi.” – mesélte. Később, az este folyamán a teraszon, a középső asztalnál, a professzor úr és Vírgínyia ültek. Felidézték az elmúlt napok élményeit, nevetgéltek, koccintgattak. Aztán táncoltak. Vírgínyián, hosszú, csipkés, fekete színű estélyi ruha volt. Öltözetének csillogása egybeolvadt a medence víztükréből kitekintgető, apró csillagok ragyogásaival. (Novella)

Jászter Zoltán
Eljött hozzám az Ördög

A napfény ellepte a vidék tengerre néző lankáit. Az enyhén sós, meleg levegő is „élvezte” az égtáj varázslatát. Lengette a halászok kiteregetett hálóit, tépdeste a halász meg a hadihajók flottáinak zászlóit, és a szél jó kedvében magával cipelte, majd a végtelenbe hintette a vidék illatát. Egy idős tatár asszony felvilágosított minket: „a tenger addig nem fog megnyugodni, amíg meg nem kapja az áldozatát". Bolondságnak vettem, amit a remegő kezű, öregasszony mondott. (Novella)

Bilecz Ferenc
Nádorfehérvár

A professzor épp egy régi kódexet akart leemelni a könyvespolcának legtetejéről, amikor megbillent alatta a létra és a földre zuhant. Amikor magához tért, egy könyvekkel telezsúfolt teremben találta magát, amelynek ajtaja félig nyitva volt és latin hangfoszlányok szűrődtek át a szomszéd helyiségből. A professzor közelebb ment és figyelmesen hallgatódzott. Úgy vette ki a hallottakból, hogy magyarokról van szó, de valami igen régi időbe csöppenhetett a beszéd stílusa és tartalma szerint. (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap