Könyv

Szerkesztő C
Wass Albert - A legkisebbik királyfi és a táltos paripa

Wass Albert - A legkisebbik királyfi és a táltos paripa / „Bölcs és jó király uralkodott az országon, akinek egyetlen gondja volt csupán: három derék fia közül melyiket válassza utódjául? (…) Ezért hát annak adom át a királyságot, aki hoz nekem az élet vizéből!” Illusztrálta: Makhult Gabriella. / A legkisebbik királyfi és a táltos paripa / Magyar népmesék sorozat 3. / ISBN: 978-... 963-9735-35-4 / Keménykötésű ár: 1600 Ft / Terjedelem: 32 oldal / Szerző: Wass Albert (Könyv)

Szerkesztő C
Wass Albert - Egyesülés a székelyekkel (Magyar mondák sorozat 4.)

„Mindjárt azon a helyen, a Szamos folyó partján, egy magyar táltos és egy görög pap előtt Ménmarót és a székelyek rabonbánja elmondták az eskü szent szavait, a szövetség ezzel a bolgár telepesek és a magyarok között megpecsételődött… A vén Szamos hallotta az eskü szavait, s körös-körül a dombok tanúi voltak a vezéri kézfogásnak.” A mondát stílszerű, korhű áb... rázolással Dózsa Tamás illusztrálta. - Egyesülés a székelyekkel - Magyar mondák sorozat 4. ISBN: 978-963-9735-83-5 (Könyv)

Szerkesztő C
Wass Albert - A harkály meséje (Erdők könyve sorozat 8.)

„Ismered a harkályt, ugye? Azt a furcsa, tömzsi madarat, amelyik naphosszat kúszik a fák törzsén fel és alá, kopogtat itt, kopogtat ott, majd nehézkes röpüléssel átszáll egy másik fára, és ott elkezdi ugyanezt? Kúszik föl és alá, kopogtat itt, kopogtat ott. De azt ugye már nem tudod, hogy miért cselekszik így? Hát hadd mondjam el!” A mesét nagy gyermeki átérző képességgel Gábor Emese illusztrálta. - A harkály meséje - Erdők könyve sorozat 8. (Könyv)

Rozványi Dávid
Az eléghetetlen levél - 3. Szilveszter, a hídon: az átkelés

...minden hídban van valami szent, ahogy az egyik partról az átkel az ember, eljátssza előre azt a nagy utat, ahogy az ember a halálban átkel ebből a világból az elkövetkezőbe. Nem véletlenül nevezték a rómaiak a papokat a hidak őreinek. Talán még az ő életében is lesz a nagy átkelés, a halál előtt egy kis átkelés a régiből az újba, talán ebben az évben neki is jön valami jó, valami új – s bár nem szokott, mégis valami (Könyv)

Rozványi Dávid
Az utolsó vonat Ungvárról - 13. 1944 július-szeptember, Kárpátok: becsület és árulás

Fennhangon mindenki árulást emlegetett, de magukban azt kérdezték: nekünk magyaroknak, nem ugyanezt kellene-e tennünk? Mert szép dolog a szövetségesi hűség, de a nácik nem árulták-e el már sokszorosan? Megszálltak minket, letartóztatták a magyar hazafiak jó részét. De csak eddig jutottak a gondolataikban, mert eszükbe jutott a másik oldal: mi vár rájuk, ha a szovjet birodalom kebelezi be őket. Ez volt az, ami ellen az utolsó csepp vérükig harcolni kell, hogy szeretteik ne jussanak erre a sorsra. (Könyv)

Lukáts János
Nagy munka, szép munka... (karácsonyi mese)

A gazda magához szólította a kisszolgát: - Szerezzél be állatokat, kisszolgám! Itt a pénz, vásárolj rajta legjobb tudásod szerint. Megijedt a kisszolga, sose bízott még rá ilyen komoly munkát a gazda. Korábban csak énekelnie kellett a kórusban, vagy – kellemes volt a hangja, - ő tanította a még kisebbeket az éneklésre. És akkor most ez a komoly megbízatás, amikor pedig a kisszolga olyan járatlan volt az effélékben. Fogta a kis bőrzacskót, a nyakába (Könyv)

Rozványi Dávid
Az eléghetetlen levél - 22. Hazaút – a karácsonyi csoda

Megfogta a combomat, a szemembe nézett és megpörgetett. Nem csak a világ fordult meg velem, hanem valami bennem is. Eszembe jutott, hogy miért is szerettem belé. Kacagtam. Újra kislány voltam, aki még képes hinni a szerelemben. Aki képes hinni a játékban, az élet játékában. Eszembe jutott, amikor az egyik első randevúnkon, hiába tiltakoztam, meghintáztatott. És bár nem a... kartam, újra belé szerettem. Otthagytam a sütést-főzést, (Könyv)

Rozványi Dávid
Az utolsó vonat Ungvárról - 04. 1941, Kárpátalja: „Futni keményebben…”

- Szeretlek – akaratlanul is tegeződve. A nő a férfi szemébe nézett: - Régen mondta ki ezt a szót... Köszönöm. - Mert ez a szó olyan, mint a Szent Korona. Mindenki tudja, hogy van, hogy az uralkodik rajtunk, de soha senki sem látja a pár kiválasztotton kívül, hét lakat alatt őrzik a Várhegy gyomrában. Mert ha gyakrabban vennénk elő, közönségessé válna. Az én életemen is az uralkodik, hogy szeretem, de félek, ha gyakran mondanám, elkopna. (Könyv)

Jókai Anna
A reimsi angyal (10/11)

– Nézd, Szeder elvtársnak éppen elég gondja van… és most dühös is, mert kihagyták az edzőlistáról. Elintézte a helyiséget, rendben az engedély. Fantasztikus, mennyit lótott-futott utána. Most már csak egy nyilatkozat: és akár a jövő héten nekifoghatunk. Olyan papírrészleget teremtünk, hogy megkétszerezi a mostani forgalmunkat… – Nem tudom, mi van ezen töprengenivaló? Hány új bedolgozót tudunk ezzel elhelyezni? – kérdezte Anna néni katonásan. – Szinte korlátlanul… (Könyv)

Jókai Anna
A reimsi angyal (10/11)

– Nézd, Szeder elvtársnak éppen elég gondja van… és most dühös is, mert kihagyták az edzőlistáról. Elintézte a helyiséget, rendben az engedély. Fantasztikus, mennyit lótott-futott utána. Most már csak egy nyilatkozat: és akár a jövő héten nekifoghatunk. Olyan papírrészleget teremtünk, hogy megkétszerezi a mostani forgalmunkat… – Nem tudom, mi van ezen töprengenivaló? Hány új bedolgozót tudunk ezzel elhelyezni? – kérdezte Anna néni katonásan. (Könyv)

Jókai Anna
A reimsi angyal (9/11)

– Az én Sárikám éppen ennyi idős, és önállóan vezet egy egész háztartási boltot Pesterzsébeten. De ő tudja, hova forduljon. Talaj van a lába alatt… – Semmi értelme, Kertész bácsi. Hazugság és hazugság. Szép családi élet! Hasznos tevékenység… tessék ezzel békén hagyni! – Engem két háború vihara tépett – mondta Kertész ünnepélyesen –, mégsem vagyok ilyen borúlátó. Átvezettem a családomat a szörnyűségeken… nem kicsiség… – De a többi megdöglött a gödörben. (Könyv)

Turcsány Péter
Verseci Emlékmű

Verseci Emlékmű // N. Lenau modorában // Nincsen már, ki álmot lásson. / Nincsen álmodni többé miről… / Csak a vágy van (?!), / mely álmodót és álmot keres. / A hiány illúziója //// Wittgenstein-variáció / Igazság – nincs. / Valóság – nincs. / Csak vágyakozás – / hogy igazság és valóság / egybe essék! //// Emmausban / Halandónak lenni – minek? / Halhatatlannak – csakis! / Kettő között? – Út nincs. Csak halál. / Kettőn túl? – Út, élet és a Megváltó. /// Forrás: Polísz, 2014. 152. szám (Könyv)

Jókai Anna
A reimsi angyal (8/11)

– Na jó – mondta vontatottan Urbán. – Hatvan gyökérkefe. Majd a Feri, a ponyvásoktól, eljön rakodni. Úgyis dolgom van a trösztnél. – Mi közünk nekünk a tröszthöz? – sóhajtotta Zsófi. – Titok! – csücsörített Zsiga. Kalapot emelt. Erős levendulaillat maradt utána. Marcinak csípős izzadságszaga van. Barettsapkát visel, bohémesen a fél fülére húzva. – Én ezt az embert meg tudnám ölni – suttogta Zsófi. Ökölbe szorította a kezét. – Ugyan, (Könyv)

Jókai Anna
A reimsi angyal (7/11)

– Értse meg – kiáltotta Zsófi, és ide-oda rángatta a tele zsákokat. – Értse meg, hogy képtelen vagyok visszaadni nekik! Nézzen ide – dühösen Anna néni orra alá dugta a kefét. – Hiszen még én sem tudom kiszedni azt a rohadt fércet… Minek kell felvállalni ilyen állati munkát? Anna néni végigsimított a kefe szőrzetén. – Ezzel nem is… ez szenteltvíz… – Ócska szatyrába nyúlt. – Gyökérkefe… látod, fiam? Idesüss… – Nehézkesen felállt, az asztalon kiterített kö... (Könyv)

Jókai Anna
A reimsi angyal (5/11)

Méderné csüggedten végigsimított a haján. – És ezt maga mondja… – Lábával köröket húzott a férchulladékba. – Nekem nincs tehetségem… Szontágh értetlenül figyelte. – Semmiféle tehetségem nincs. De ha volna! – fakadt ki vadul, s odaállt a férfi elé. – De ha volna… nem tudnám kicentizni! – Csacsi gyerek – rezzent össze Szontágh –, hiszen már kinőtte a kamaszkort… Zsófi kurtán nevetett. – Szeretem a komoly embereket. Maga is komoly, hasznos ember, mint az Urbán Zsiga. (Könyv)

Jókai Anna
A reimsi angyal (4/11)

– Még egyszer, minden jót… Igazán sajnálom. Akkor ezek szerint, természetesen… – Urbán Zsiga előtt kissé meghajolt. Urbán kezet nyújtott, bal kezével Barta hátát veregette. Nagyon örültem… alkalomadtán Lajcsi is megtudja, milyen lelkiismeretes munkatársai vannak… legyen nyugodt. Szankóné kivárta, amíg Barta eltűnik a lépcsősor tetején. Szembefordult Médernével. – Még egy ilyen, és útilaput kötök a talpára… Megértette? Méderné... (Könyv)

Turcsány Péter
Vissza és előre itt a Duna mentén

Ki tudná itt a Duna jobb partján / hol sétált Piroskájával Vas István? / S ki ismerné azt a / zöldséges asszonyt, / ki előtt ma és minden szerdán meg-megáll / s káposztát vásárol / Dezsőnk, a Tandori? // S láthatom-e még egy oly pontról, / mely csak ama vándor felhőknek adatik, / hogy megvan-e a macskaköves út, / hol Mészöly két öregje bandukolt át / a Film-regény soraiba? Vagy látjuk-e / zöldellő dombok hurkáit a Hármas- / határ irányában, melyet Janus be is / járhatott, bizony, már Mátyás alatt? (Könyv)

Turcsány Péter
A hajnal sugallata

Úgy élek, mint aki ráér. Nem engedem hajtani magam. A Napszekér isteni útjának megállítása. Elidőzöm a részleteknél. Nem habzsolok. Jutalmul elnyerem a pillanat(ok) kiterjesztését. A gombostűfejből tavasz lesz, erkély, kilátóhely, az átlátás távolságaival. Átláthatóságunk helye. A mozgó madarak, a nyüzsgő rovarok megjuhászodásaival.Olyan ez, mint Weöres Sándornak valami távolból érkező, inkarnatív plazma-újjászületése. Önújjászületésünk. A sugallat hajnala, amely folyamatos (Könyv)

Jókai Anna
A reimsi angyal (3/11)

– Délután sem… Nincs válogatás! Vigyenek rongyot vagy köpenyt. Magyarul beszéltem! Zsiga megfogta a férfi karját, a tojásos kenyér megállt a levegőben. – Öregem – mondta közvetlenül –, ma visz tíz kiló rongyot, az asszony összevarrja, és holnap magáé a legtisztább kupakdugó-csiszolás… Értve? – Ez már más – motyogta az öreg zavartan. – Ha a Zsiga úr ígéri… van bennünk belátás… A spárgakabátos, festett hajú nő maga után... (Könyv)

Jókai Anna
A reimsi angyal (2/11)

– Majd dolgozik más. Akinek kenyérre kell. Ha van olyan… – mondta Szankóné, vörös arccal. Kezét nyújtotta, hátra, a férfinak. – Jöjjön. Vigyázzon, csúszós… Megnézzük a címkéseket. Az udvaron útba ejtjük a ponyvásokat is. Nagy udvar. Középen koporsóformára feltöltve a hóbucka. Körbe-körbe lebegő, kifeszített sátorlapok. Alatta emberek, füles sapkában, vattakabátban. A sarokban világospiros tűznyelvek. – Mindenkinek, aki itt dolgozik, (Könyv)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap