Könyv

Lukáts János
A gesztenye

Első voltam, ki még tavasszal / gyertyát gyújtottam fény gyanánt / s telten hittel, zölddel, zamattal / lobogtam holt erdőkön át // Száz óriás kitárt tenyérrel / a nap fel mutattam én / rigót ringattam szenvedéllyel / feszített vágy, fűtött remény // S első vagyok, alig hogy ősz van, / mint fárdt vándor: indulok / elosztogattam mindent sorban / most zárt tenyérrel koldulok // Az üzenet palacka zárva / tüskés burokban készen áll, / lobbantsd ki lángod, rokk... ant lámpa, / ha jön tavasz még, rám talál! (Könyv)

Lukáts János
Labirintus

Úgy szerették, hogy alig látták egymást. Hét számra nem találkoztak, a telefont kiiktatták életükből. Ha vágyakozást éreztek egymás iránt, levelet írtak, hosszú és bonyolult levelet, életről és életcélról, a világ sokszögletű kerekségéről. Soha nem magukról, még kevésbé egymásról. Valamiképpen mégis benne voltak ezekben a levelekben. Kezdetben magázták egymást, a nyelv jótékony akadályt emelt közéjük, nem engedte, hogy a kapcsolatuk ellaposodjék. Később She és He – így szóltak egymáshoz, de csak (Könyv)

Lukáts János
Hallgassál a tányérodra!

Egy dunántúli sokadalomban találkoztak először ezzel a különleges nevű eszközzel. Viola meglátta, rákérdezett, és azonnal a szívébe fogadta. Kézbe vette, latolgatta a súlyát, simogatta a hideg rézedényt. Óvatosan Krónira sandított, a balga férfiú persze semmit sem értett a dologból. Az árus nem nézett ki se hindunak, se egyiptominak – Viola úgy hallotta, ezek a népek használják a hangtányért –, tisztességes dunántúli kézműves képe volt. Ujjával megkocogtatta az edényt, visszanyújtotta az árusnak, és sóhajtva (Könyv)

Turcsány Péter
A fodrásznő sámán

Arcok a panaszfal előtt 1972-80. Hatan voltak testvérek. Apja a rendőrségen dolgozott Mosonmagyaróvárott. „Néha az apám elment kártyázni, berúgott és mi ezen nem gondolkoztunk”. Kertes házunk volt a Károlyi ligetben. Körülfolyta a Lajta. Egész nyáron fürödtek – emlékszik vissza elégedettséggel a gyerekkorra. Szülei mind a hetüket kitaníttatták. Fodrász szakmája lett. Ezzel be akarta járni a világot. 45 után, az első gyerek megszületéséig nehezen kereste meg a pénzt Pesten (Könyv)

Lukáts János
Vásárba ment a hold

Fürgén futott medrében a folyó, mintha kergetné saját magát. A partnál azért mindig megállt, tükröt tartott a fűzfáknak, amelyek lábujjhegyre álltak, és a tükör fölé hajoltak. A vízből felugrott egy-egy apró hal, széjjeltörte a tükröt, de a fűzfák csak bámultak, és bólogattak tovább. A folyó nagyot harapott a parti fövenyből, aztán zsákmányával továbbszaladt. A falu is odatelepedett a folyó partjára. A fehér házak és a zöld kerítések nézegették magukat a folyó tükrében (Könyv)

Lukáts János
A sárkány és György lovag

Erdőmből a keresztes had kiűzött, / hajtók verték fel barlangcsendemet, / szöktem kövek, szálltam sziklák között, / futásom végül hozzád vezetett… // Szisszent a kard, ficánkolt vad lovon, / mégis, mi rémített: a mellkereszt, / s mi felkeltette végképp undorom: / a szolgahad körül legénykedett // s gyáván mocskolt – védelmet tőle várva. / Ő rám rohant és lángot fújtam én, / nyitott sisak villant meg szent fején, //s amint a dárdát tárt torkomba vágta, (Könyv)

Lukáts János
Betlehem

Az a csillag hetek óta egyre fényesebb / s ballag hozzánk égi útján egyre közelebb, / az a csillag nekünk hoz tán égi híreket, / mit felfogni nem tudunk, s feledni nem lehet. // Bár a bárány két nap óta béget s nem legel, / kis szamár is nagy fülével fölfelé figyel. / méla álom nem pihen meg pásztorok szemén, / körbejár és égre bőg az izgatott tehén. // Pásztoroknak ritka áldás: gömbölyű kenyér, / végighinti kék-ezüsttel égő, égi fény, / hűs a szellő, meglegyinti félénk arcukat, (Könyv)

Lukáts János
A nemzetiségi irodalmak és a magyar irodalom kölcsönkapcsolatai

„Nyelvében él a nemzet” – a Széchenyinek tulajdonított mondatot az elmúlt, majd’ kétszáz év alatt szinte folyamatosan értelmezték és magyarázták, hivatkoztak rá és fellebbeztek hozzá. Ma sincs ez másképp… A nyelv és a nemzet egy mondatba, közös értelmi körbe állítása arra vall, hogy sokoldalú, szoros és fontos kapcsolatot tételezett fel, aki először végiggondolta, kimondta vagy leírta a mondatot. (A szállóigévé lett mondást Széchenyin kívül tulajdonítják még Kölcseynek, Egressy (Könyv)

Lukáts János
Villon

Anyjának szerzett bűnbánó imát / s térdig gázolt a bűnben ő maga, / lelkéből ácsolt bús kálváriát, / hogy meg ne láthassák térden soha. // Diákul költött kocsmabéli dalt / s a bordélyból a zárdához futott, / nem vállalt katedrát se hivatalt, / köpeny alá már ing sosem jutott. // Kedvét pribék se törte volna meg, / de hát a bor végül csak elfogyott… / s a nők közül is csak egy kis kokott // maradt, ki a tömlöcnél őgyeleg. / Herceg, ki ismerted, ne várj sokat, / légy kegyes: nó... gasd a hóhérokat! (Könyv)

Lukáts János
Cegléd, a hősi múlt városa

A Pest-Szolnok vasútvonal már 1847-ben megépült, másodikként az országban (a pest-váci vonal után). A ceglédi állomás a vonalnak talán a legszebb épülete, a három osztatú, csúcsos pályaudvar impozáns vasúttörténeti műremek. Az állomás oldalánál terebélyesedik Magyarország tíz legnagyobb platánfájának egyike, meghökkentő törzskerülettel és hatalmas lombkoronával. Emléktábla tanúsítja továbbá, hogy a ceglédi állomás épületében született Tömörkény István, a XIX. századvég kiváló novellistája, a tiszai (Könyv)

Lukáts János
Nagy munka, szép munka…

A Gazda magához szólította a kisszolgát: - Szerezzél be állatokat, kisszolgám! Itt a pénz, vásárolj rajta legjobb tudásod szerint. Megijedt a kisszolga, sose bízott még rá ilyen komoly munkát a Gazda. Korábban csak énekelnie kellett a kórusban, vagy – kellemes volt a hangja - ő tanította a még kisebbeket az éneklésre. És akkor most ez a komoly megbízatás, amikor pedig a kisszolga olyan járatlan volt az effélékben... Fogta a kis bőrzacskót, a nyakába kanyarította, hallotta, ahogy cincognak benne (Könyv)

Szerkesztő B
Balázs Ildikó: Wass Albert motívumrendszere, hitvilága

Kiváltságos dolog egy nagy ember szellemi aurájában élni éveken keresztül. Nekem az a kegyelem adatott, hogy Wass Albert életművét kutathattam 8 éven keresztül, míg kutatásom eredményét egy doktori disszertációban hasznosíthattam. Nehéz egy rövid előadásban kiválasztani, mi is az esszenciája ennek a hosszú kutatói útnak. Mit ragadhatnék ki belőle? Talán azt, ami számomra személyes – a személyes kötődést, ami kutatásom témáját adta, (Könyv)

Lukáts János
Kőszobor a kerthelyiségben

A Kőbölcső kerthelyiségét a kastély parkjából hasították ki, deszka- és nádkerítéssel vették körül, hogy a hajdan volt időkre semmi se emlékeztessen. Valami azért mégis megmaradt, a bejárat közepén egy kőszobor állt. Hogyan került oda, ki jelölte ott ki a helyét, és miért nem vitte tovább (akár a templomba, akár a mészégetőbe), senki se tudta. A fiatalok szerették a Kőbölcsőt. Viola és Króni egymás kezét fogva szökdelt be a Kőbölcsőbe. Ma volt a tanítás utolsó napja, amikor a diáknép az AKÁCIÓ (Könyv)

Rozványi Dávid
Az utolsó vonat Ungvárról - 18. 1944. október 17: „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország…”

A magyar világot már annyiszor temették, de valahogy mégiscsak megmaradt. - Ugye tudod, hogy mindketten katonaszökevények vagyunk, hazaárulók? Azonnal felkoncolandók. - Ahogy elnézem, ennek az új hazának nincs nagyon szüksége ránk, hacsak nem, mint akasztófavirágokra, de erről a magam részéről lemondanék. No, de búcsúzom is, nemsokára lassít a vonat, le kell ugranom. (Könyv)

Turcsány Péter
Halál, betegség, roncsolás

(A bűn verse) /// A halál itt jár karöltve velem, / egyetlen percre sem feledhetem, / Isten terveit naponta lerontom, / a bűn maga vagyok, fekete horgony, // akasztva az élők szíve mélyére, / Sátán, a sodrásod perc-perc megélve. // Kit kivált féltek, azt ölöm elsőnek, / s mind, kit szeretek napról nap vesztődnek, // s kikről nem tudok, lasszóm hurka éri, / gyilkosod vagyok: gyermek, asszony, férfi, // netán élve maradsz, s pörög a sors még, / roncsolom életed, s nincs védő hajlék. (Könyv)

Turcsány Péter
Fehér rajzolat, kizöldült palást

Jó beleolvadni abba a szürke színbe, / honnan kiválni már luxus volna amúgy is. / Szürke délután, dérlepte vízpart érintetlensége, / tetten érni a fehér rajzolatot / füvek még kizöldült palástján. // Látod, gyógyír lehet ez még a lábadozónak − / és a magányosnak eget verő kupola! / És csillagtalanul is óvó hely. / Ködök és tisztulások helye. Falaké és járatoké. / Körbetekintés és a bizonyosság pontja. // Jó beleolvadni abba a szürke színbe, / honnan kiválni már luxus volna amúgy is. (Könyv)

Lukáts János
Forgószél a csendes Donnál

Mintegy tizenöt év alatt (1926 és 1940 között), több mint kétezer oldalon, négy kötetben írta meg regényét Mihail Solohov. A könyv a XX. századi orosz-szovjet irodalomnak bizonyosan az egyik legismertebb alkotása. Az 1930-as évektől kezdve számos nyelvre lefordították. 1965-ben, hatvanéves korában Solohov megkapta az irodalmi Nobel-díjat – az Emberi sors című regényéért. A Csendes Don ekkor már világ... hírű volt. Családregénynek, történelmi tablónak egyaránt nevezhetjük a Csendes Dont, a Melehov (Könyv)

Turcsány Péter
Aki nem használja a szövőszéket

Arcok a panaszfal előtt 1972-80. A kapun belépek és havas a kert. Az idősebb férfi könnyen mozog. Arcán meleg vonások, barátságos. Szemüveges. Kezében maroknyi vessző és félig elkészített kosár, a szomszédnak ígérte, kevéske vesszőt hoztak neki még a nyáron, abból maradt. A ház rendezett, kis üvegverandás, falusi ház. A konyha tiszta. Az asztalvásznat letörölte, mielőtt leültünk be... szélgetni. Egyedül volt otthon, felesége később érkezett meg. Életére, gondjaira pontos mondatokkal emlékezett, 45 óta (Könyv)

Turcsány Péter
Aki nem használja a szövőszéket

Arcok a panaszfal előtt 1972-80. A kapun belépek és havas a kert. Az idősebb férfi könnyen mozog. Arcán meleg vonások, barátságos. Szemüveges. Kezében maroknyi vessző és félig elkészített kosár, a szomszédnak ígérte, kevéske vesszőt hoztak neki még a nyáron, abból maradt. A ház rendezett, kis üvegverandás, falusi ház. A konyha tiszta. Az asztalvásznat letörölte, mielőtt leültünk be... szélgetni. Egyedül volt otthon, felesége később érkezett meg. Életére, gondjaira pontos mondatokkal emlékezett, 45 óta (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Mokrány úr utazása

Mokrány Pál ezen a reggelen korán kelt. Az asszony még aludt, mondta is neki tegnap, hogy ma elutazik. Szeretett volna kimozdulni ebből a ketrecből. Úgy érezte, hogy hetvenhárom évesen ez a kertes ház, mégis csak egy szűk terület. Borzalmas, amikor az ember már nem kell senkinek és érzi, nem jó semmire. Ő a bányából ment nyugdíjba már vagy húsz éve. Akkor még reggel csörgött az óra, menni kellett a sikktára, de hol van az már? Az óra is csak... (Könyv)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap