Könyv

Lukáts János
József, a megvádolt

Azt mondják az értők, hogy a jó társadalmi színművekből lesznek idővel a hiteles történelmi drámák. Ezt a folyamatot azért elősegítheti egy-egy időben jött rendszerváltozás, amely nemcsak az időt serkenti gyorsabb haladásra, hanem az olvasó (a néző) szemléletét is mintha tisztábbá, élesebbé tenné. Ezt a vélekedést példásan bizonyítja Fazekas István színműve, amely A megvádolt címet hordozza. A dráma hőse dr. Béres József, a meghurcolt rákkutató, a Béres-csepp és egy sor más életmentő (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/18) Első randi

A bőröket átvitték a húsolóba, mind a három kocsival. Sürgetni kellett az embereket, mert a huszadikai szállítmánnyal, menni kell az árunak, megmondta a főmérnök. Őt tette ezért felelőssé és Vágó Géza nem szerette, ha összeütközésbe kellett kerülnie, a főmérnökével. Megnyugodva ment vissza az irodába, most már nem lehet semmi hiba, a kocsikat áttolták, ott az áru, a határidőt tartani tudják. A műhely közepén járt, amikor utána kiáltottak: ... (Könyv)

Szerkesztő A
Balázs Ildikó: Wass Albert motívumrendszere, hitvilága

Kiváltságos dolog egy nagy ember szellemi aurájában élni éveken keresztül. Nekem az a kegyelem adatott, hogy Wass Albert életművét kutathattam 8 éven keresztül, míg kutatásom eredményét egy doktori disszertációban hasznosíthattam. Nehéz egy rövid előadásban kiválasztani, mi is az esszenciája ennek a hosszú kutatói útnak. Mit ragadhatnék ki belőle? Talán azt, ami számomra személyes – a személyes kötődést, ami kutatásom témáját adta, (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény. 20/17) Keserű ital

- Téglát! - kiáltotta Kapás. - Maltert! - folytatta Temesi. - Mozogjatok! - sürgette a többieket Vágó Géza. - Ilyen melósokkal soha nem építjük fel, ezt a nyári konyhát. - A Szalóki barátunk „szocializmusát”. - Ez lesz az ő, mini birodalma - mondta Gedó, és most jó hangulatban volt. - A boldogság szigete! - révedezett Kapás és a többiekkel rakta a válaszfalat. Teljes szakszerűséggel, mintha mindig ezt csinálta volna.... (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/16.) Görbe út

Ibári, hangos dudálással érkezett a térre. A mostani bejáratós kocsi, egy nagy fekete Opel volt. A többiek ott ültek a padokon és vártak. - Itt az Ibári! - Helló! - Szevasztok! - kiáltották egymásnak. A kocsiban most, egy másik lány ült. Szőke haja a válláig ért. Kedvesen mosolygott. Ibári kiszállt a kocsiból és odajött. - Srácok, elviszem ezt a lányt Erzsébetre, aztán jövök - mondta magyará... zólak. - Várjunk? - kérdezte Temesi. - Persze. Nem tart sokáig... (Könyv)

Lukáts János
Szobrok szólnak - válaszolnak

- Szia, barátnőm! Így nevezlek, pedig nem is ismerlek. De láttam a fényképedet az újságban. Mintha magamat láttam volna, vagy inkább, amilyen én szeretnék lenni. Ott ültél a szép városban, a nagy folyó partján, a vaskorláton. Irtó jól nézel ki, ingerlően rövid a szoknyád, engem anyám lepofozna, ha ilyen tenyérnyi holmit vennék magamra. Csak azt a vasból kalapált koronát minek tartod a fejeden? Az nekem idétlen, olyan, mintha királylány volnál. Na, mindegy, nem vagyunk egyformák! Most én írok neked, remélem (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/15) Remélt változások

Az Árpád úti kórházban, ezen a pénteki napon, nem volt látogatás. Vágó Géza beszélt a portással, a kézfogásnál kibélelte a tenyerét egy ötvenessel. Az öreg visszament a fülkébe és elfordította a fejét, azzal a szándékkal, nem látott ő semmit. Nusi néni, Éva és Vágó Géza, felrohantak a lépcsőn. Az öreg csak tíz percet engedélyezett. - Vasárnap van látogatás, kettő után! - mondta hangosan. A hosszú folyosó és a lépcsőház fehér falai, élesen verték vissza az eligazítást... (Könyv)

Lukáts János
Tűzemlék - Lovak Mohácsnál

Tűzemlék // Lobban a láng! A múlt falára / fölreszket aranyló képed. / Átnyúlsz felém, óh, perzselj még magadhoz… / Lohad a tűz! Foltozza rút korom / az édes arcot. / Ujjad hegyére lángot álmodom még, / de csókod ízét pernye keseríti. / Leszáll a füst. Vacogva ül helyébe / a szürkülő idő. / Vulkánunk csupa jégcsap. / És én magam már, óh, jaj, / a túlélő magányról álmodom. // Lovak Mohácsnál / Milliom napfény az erdő / a napsugár százezer szablya / bömbölve zúdul az ár / a tizenötezer magyar lovakra (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/14) Pergő képek

Három napig nem látta őt senki. A srácok sem tudtak róla semmit. Éva, a harmadik nap után, megvárta őt a gyár előtt. Vágó Géza nem szólt, hallgatott. - Hol voltál? - Nem mindegy? - Anya kérdezi, hazajössz? - Csak nem aggódtok? - Apa az óta nem ivott. - Szerencséje - Tényleg elzavarnád? - Megígértem. - Mit érnél el vele? - Legalább a többieknek nyugtuk lenne... - És te? - Többé nem megyek haza. Éva csodálkozva nézett a bátyjára. - Elhatároztad? - Igen. - Jó. Megyek és megmondom - szólt halkan és tágra (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/13.) Kifeszítve

Jóval sötétedés után ért haza. A villanyok bevilágították az egész udvart. Kintről, látta az öreg Vágót, az anyját, meg Évát. Ültek a konyhába és vitatkoztak. Nem volt az veszekedés, ezt már ismerte. Ez csak olyan emeltebb hangú perlekedés, vitatkozás volt. Hiányolta a nagymamát, meg Lalit. Biztosan nincsenek még itthon, aztán eszébe jutott, ha a nagymama mosta... náig nem jött haza, akkor csak részegen lehet vele már találkozni... (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/12.) Menekülés

Talán egy hét telt el, amikor Vágó Gézát húga, a gyár kapujában várta. Különösen nem akart sietni, a fürdést is komótosan végezte. A meleg víz felfrissítette egy kicsit. Felöltözött és lesétált a portára. Az öreg megnézte a táskáját, beidegzett hangon viszontlátással búcsúzott. Könnyedén lépett az utcára. - Szia Éva! - köszöntötte húgát, aki fehér, nyári ruhát viselt. - Szevasz! - köszönt vissza a lány szomorúan és keményen. - Csak nincs valami baj? ... (Könyv)

Lukáts János
A bujdosók virágoskertje

Lassan közeledett a két férfi az úton. A szerzetes csöndes biztonsággal lépegetett, mint aki jól ismert úton jár, a vendég érdeklődve nézegetett széjjel. Az út két oldalán hosszú karjaikkal pálmafák integettek, közöttük magnóliabokrok sötételltek. A mélyben ezüstösen tündökölt a Márvány-tenger. - Rodostó! – mormogta maga elé a vendég. – A bujdosók városa. És a fejedelemé…! – tette hozzá, majd a szerze... teshez fordult. – Ezt a nevet nálunk, Magyarországon, csak suttogva lehet kimondani. Rákóczi… (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/11.) Villanásnyi képek

izetési napon, a bérszámfejtésből, mindig Pöttyi hozta a műhelynek a borítékokat. Ilyenkor leálltak a melóval, legalább tizenöt-húsz percre. Vágó Géza az ajtóból figyelte az embereket és Pöttyit. Pöttyi fiatal, szőke lány volt, talán egy éve került a gyárba. Ritkán találkozott vele, legtöbbször csak fizetési napokon. Nem is jutott eszébe, néha egyszer-egyszer, de semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonított a dolognak. Már mindenki kiment a művezetői irodából, csak Vágó Géza állt az ajtóban... (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény . 20/10) Egy kis kitérő

A srácok csütörtökön délután találkoztak újból a téren. Három óra is elmúlt, amikor négyen már ott ültek, a játszótér felöli oldalon, csak Ibári késett. - Azt mondta jön! - Biztos itt lesz - nyugtatta a többieket Temesi. - Kocsit is ígért? - akadékoskodott Gedó. - Ha lehet, hoz egyet - magyarázta Kapás. - Valami hasonlót, mint a múltkor. - Csak ne hajtson olyan vadul - aggodalmas... kodott Vágó Géza. - Be voltál sza ... - ... Szorulva! - egészítette ki Kapás, Temesit... (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/8) Egy találkozás

Reggel korán ébredt. Felkelt, kényelmesen öltözött. Négy múlott tíz perccel. A többiek aludtak, arcuk olyan békés volt, mintha az este, nem történt volna tulajdonképpen semmi. Kiment a konyhába, a nagymama ébren feküdt. Nem szólt, csak bámult közömbös arccal a semmibe. Vágó Géza a konyhaszekrény tetejéről, előkotort egy törött cigarettát, megnyújtotta, mélyet szívott belőle. Émelygősnek érezte gyomrát. Valami erős lenne most jó, vagy egy forró fekete... (Könyv)

Rideg Krisztina
Alkalmasság (részlet)

Tabuk. Falak a létezés körül. Néma tiltások. Nem beszélünk a fogantatásról, és nem beszélünk a halálról. Mintha az élet a két időpont között csak úgy "eltelne". És: el is telik. De vajon mennyire vagyunk képesek jelenléttel megélni a hétköznapjaink pillanatait, anélkül, hogy tudatosan szembenéznénk az elmúlással? Csak egy történet. Mindenki története. És még válaszok sincsenek benne. Az is elég, ha a hamis-biztonságérzetet adó illúziók helyett a kérdésig eljutunk: valóban szembe... néztünk-e már az elmúlással? (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/7) Penge élen

Másnap, munka végeztével a téren maradt. Nem akart hazamenni. A tegnap esti történtek miatt semmi kedve nem volt hozzá. Szűknek érezte a lakást ennyi ember számára. Ez a megszokott szoba-konyhás-spájzos környezet szűkre hagyta az életet. A mozgások pályái csak rövid görbékben ábrázolhatók. Néha akadt egy-egy egyenes szakasz, ... Ezek az egyenesek ritkán fordultak elő, és sűrű görbék követték őket. Ilyenkor voltak napirenden a veszekedések, napjában ismétlődtek is... (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/6) A család

Ott álltak a kocsma előtt, a járdaszéli vaskorlátot támasztották. Még nem sötétedett, de már égtek a villanyok. Szorongásnak, a félelemnek, semmi jelét nem lehetett egyik srácon sem felfedezni. A régiek lettek újból, a régi „téri fiúk”. Itt érezték jól magukat. - Még a levegő is más! - mondta Vágó Géza és nagyot szippantott a szürkületben, leülepedő csendben. Érezte, a mai nap után, mindig visszajönne ide, szereti ezeket a fickókat, amit megél velük... (Könyv)

Lukáts János
A virágok inni mennek

Az állomás előtt a cement- és sóderszállító teherautók a terepet holdbéli tájjá változtatták. Arasznyi mély gödrök tátongtak hosszában és keresztben, amelyek a trélerek és nyerges vontatók útját, fordulását és manővereit mutatták, mintha egyetlen papírlapra, egymás fölé egy tucat fekete szénrajzot készítettek volna. A nyomorúságos és sivár térség oldalainál homok-, kő- és sóderhalmok puffadoztak, befolytak a szomszédos kukoricaföldre, kifoly... tak a térség közepe felé. Gomolygott a por, a láthatatlan apró szemű (Könyv)

Lukáts János
Fejedelem a fáskamrában

Lőrinc kezdettől kerülgette a fáskamrát, fantáziáját megmozgatta a szörnyűséges, rozoga építmény. A világból kiutasított tárgyak gyűjtőhelye volt ez, deszkafalán eső, szél, napfény ki-bejárt, padlásán macskaanyák hozták világra nagyszámú kölykeiket. De volt valami más is a kamrában, ami Lőrincet megragadta és nem eresztette: a hiány. Hiánya pohár- és kanálcsörgésnek, zenélő géphangoknak, dia... dalordításnak alkalmi sportviadalok idején. Nem volt benne továbbá se kényelem, se luxus, talpalatnyi hely is alig. (Könyv)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap