Könyv

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/15) Remélt változások

Az Árpád úti kórházban, ezen a pénteki napon, nem volt látogatás. Vágó Géza beszélt a portással, a kézfogásnál kibélelte a tenyerét egy ötvenessel. Az öreg visszament a fülkébe és elfordította a fejét, azzal a szándékkal, nem látott ő semmit. Nusi néni, Éva és Vágó Géza, felrohantak a lépcsőn. Az öreg csak tíz percet engedélyezett. - Vasárnap van látogatás, kettő után! - mondta hangosan. A hosszú folyosó és a lépcsőház fehér falai, élesen verték vissza az eligazítást... (Könyv)

Lukáts János
Tűzemlék - Lovak Mohácsnál

Tűzemlék // Lobban a láng! A múlt falára / fölreszket aranyló képed. / Átnyúlsz felém, óh, perzselj még magadhoz… / Lohad a tűz! Foltozza rút korom / az édes arcot. / Ujjad hegyére lángot álmodom még, / de csókod ízét pernye keseríti. / Leszáll a füst. Vacogva ül helyébe / a szürkülő idő. / Vulkánunk csupa jégcsap. / És én magam már, óh, jaj, / a túlélő magányról álmodom. // Lovak Mohácsnál / Milliom napfény az erdő / a napsugár százezer szablya / bömbölve zúdul az ár / a tizenötezer magyar lovakra (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/14) Pergő képek

Három napig nem látta őt senki. A srácok sem tudtak róla semmit. Éva, a harmadik nap után, megvárta őt a gyár előtt. Vágó Géza nem szólt, hallgatott. - Hol voltál? - Nem mindegy? - Anya kérdezi, hazajössz? - Csak nem aggódtok? - Apa az óta nem ivott. - Szerencséje - Tényleg elzavarnád? - Megígértem. - Mit érnél el vele? - Legalább a többieknek nyugtuk lenne... - És te? - Többé nem megyek haza. Éva csodálkozva nézett a bátyjára. - Elhatároztad? - Igen. - Jó. Megyek és megmondom - szólt halkan és tágra (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/13.) Kifeszítve

Jóval sötétedés után ért haza. A villanyok bevilágították az egész udvart. Kintről, látta az öreg Vágót, az anyját, meg Évát. Ültek a konyhába és vitatkoztak. Nem volt az veszekedés, ezt már ismerte. Ez csak olyan emeltebb hangú perlekedés, vitatkozás volt. Hiányolta a nagymamát, meg Lalit. Biztosan nincsenek még itthon, aztán eszébe jutott, ha a nagymama mosta... náig nem jött haza, akkor csak részegen lehet vele már találkozni... (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/12.) Menekülés

Talán egy hét telt el, amikor Vágó Gézát húga, a gyár kapujában várta. Különösen nem akart sietni, a fürdést is komótosan végezte. A meleg víz felfrissítette egy kicsit. Felöltözött és lesétált a portára. Az öreg megnézte a táskáját, beidegzett hangon viszontlátással búcsúzott. Könnyedén lépett az utcára. - Szia Éva! - köszöntötte húgát, aki fehér, nyári ruhát viselt. - Szevasz! - köszönt vissza a lány szomorúan és keményen. - Csak nincs valami baj? ... (Könyv)

Lukáts János
A bujdosók virágoskertje

Lassan közeledett a két férfi az úton. A szerzetes csöndes biztonsággal lépegetett, mint aki jól ismert úton jár, a vendég érdeklődve nézegetett széjjel. Az út két oldalán hosszú karjaikkal pálmafák integettek, közöttük magnóliabokrok sötételltek. A mélyben ezüstösen tündökölt a Márvány-tenger. - Rodostó! – mormogta maga elé a vendég. – A bujdosók városa. És a fejedelemé…! – tette hozzá, majd a szerze... teshez fordult. – Ezt a nevet nálunk, Magyarországon, csak suttogva lehet kimondani. Rákóczi… (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/11.) Villanásnyi képek

izetési napon, a bérszámfejtésből, mindig Pöttyi hozta a műhelynek a borítékokat. Ilyenkor leálltak a melóval, legalább tizenöt-húsz percre. Vágó Géza az ajtóból figyelte az embereket és Pöttyit. Pöttyi fiatal, szőke lány volt, talán egy éve került a gyárba. Ritkán találkozott vele, legtöbbször csak fizetési napokon. Nem is jutott eszébe, néha egyszer-egyszer, de semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonított a dolognak. Már mindenki kiment a művezetői irodából, csak Vágó Géza állt az ajtóban... (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény . 20/10) Egy kis kitérő

A srácok csütörtökön délután találkoztak újból a téren. Három óra is elmúlt, amikor négyen már ott ültek, a játszótér felöli oldalon, csak Ibári késett. - Azt mondta jön! - Biztos itt lesz - nyugtatta a többieket Temesi. - Kocsit is ígért? - akadékoskodott Gedó. - Ha lehet, hoz egyet - magyarázta Kapás. - Valami hasonlót, mint a múltkor. - Csak ne hajtson olyan vadul - aggodalmas... kodott Vágó Géza. - Be voltál sza ... - ... Szorulva! - egészítette ki Kapás, Temesit... (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/8) Egy találkozás

Reggel korán ébredt. Felkelt, kényelmesen öltözött. Négy múlott tíz perccel. A többiek aludtak, arcuk olyan békés volt, mintha az este, nem történt volna tulajdonképpen semmi. Kiment a konyhába, a nagymama ébren feküdt. Nem szólt, csak bámult közömbös arccal a semmibe. Vágó Géza a konyhaszekrény tetejéről, előkotort egy törött cigarettát, megnyújtotta, mélyet szívott belőle. Émelygősnek érezte gyomrát. Valami erős lenne most jó, vagy egy forró fekete... (Könyv)

Rideg Krisztina
Alkalmasság (részlet)

Tabuk. Falak a létezés körül. Néma tiltások. Nem beszélünk a fogantatásról, és nem beszélünk a halálról. Mintha az élet a két időpont között csak úgy "eltelne". És: el is telik. De vajon mennyire vagyunk képesek jelenléttel megélni a hétköznapjaink pillanatait, anélkül, hogy tudatosan szembenéznénk az elmúlással? Csak egy történet. Mindenki története. És még válaszok sincsenek benne. Az is elég, ha a hamis-biztonságérzetet adó illúziók helyett a kérdésig eljutunk: valóban szembe... néztünk-e már az elmúlással? (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/7) Penge élen

Másnap, munka végeztével a téren maradt. Nem akart hazamenni. A tegnap esti történtek miatt semmi kedve nem volt hozzá. Szűknek érezte a lakást ennyi ember számára. Ez a megszokott szoba-konyhás-spájzos környezet szűkre hagyta az életet. A mozgások pályái csak rövid görbékben ábrázolhatók. Néha akadt egy-egy egyenes szakasz, ... Ezek az egyenesek ritkán fordultak elő, és sűrű görbék követték őket. Ilyenkor voltak napirenden a veszekedések, napjában ismétlődtek is... (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/6) A család

Ott álltak a kocsma előtt, a járdaszéli vaskorlátot támasztották. Még nem sötétedett, de már égtek a villanyok. Szorongásnak, a félelemnek, semmi jelét nem lehetett egyik srácon sem felfedezni. A régiek lettek újból, a régi „téri fiúk”. Itt érezték jól magukat. - Még a levegő is más! - mondta Vágó Géza és nagyot szippantott a szürkületben, leülepedő csendben. Érezte, a mai nap után, mindig visszajönne ide, szereti ezeket a fickókat, amit megél velük... (Könyv)

Lukáts János
A virágok inni mennek

Az állomás előtt a cement- és sóderszállító teherautók a terepet holdbéli tájjá változtatták. Arasznyi mély gödrök tátongtak hosszában és keresztben, amelyek a trélerek és nyerges vontatók útját, fordulását és manővereit mutatták, mintha egyetlen papírlapra, egymás fölé egy tucat fekete szénrajzot készítettek volna. A nyomorúságos és sivár térség oldalainál homok-, kő- és sóderhalmok puffadoztak, befolytak a szomszédos kukoricaföldre, kifoly... tak a térség közepe felé. Gomolygott a por, a láthatatlan apró szemű (Könyv)

Lukáts János
Fejedelem a fáskamrában

Lőrinc kezdettől kerülgette a fáskamrát, fantáziáját megmozgatta a szörnyűséges, rozoga építmény. A világból kiutasított tárgyak gyűjtőhelye volt ez, deszkafalán eső, szél, napfény ki-bejárt, padlásán macskaanyák hozták világra nagyszámú kölykeiket. De volt valami más is a kamrában, ami Lőrincet megragadta és nem eresztette: a hiány. Hiánya pohár- és kanálcsörgésnek, zenélő géphangoknak, dia... dalordításnak alkalmi sportviadalok idején. Nem volt benne továbbá se kényelem, se luxus, talpalatnyi hely is alig. (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/4) Váratlan találkozás

Elmúlt este kilenc óra, amikor visszaindultak, mind az öten az Állami Áruháztól. Még maradtak volna, mert négy napja nem találkoztak, de Temesi nyafogott. Valami olyasfélét magyarázott, hogy fáradt, unja ezt az örökös lődörgést és álmos. - Maradj otthon, az anyukádnál! - mondta Ibári. - Mi a fenének jöttünk ide? - kérdezte Temesi. - Nézelődni! - És volt értelme? Némán lépkedtek és hosszú ideig, nem szólt egyikőjük sem,... (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/3) Őgyelgés

Fóti út és az Attila utca sarkán állt, Vágó Géza és Ibári Lajos. Az újpesti kikötőből egy hajó, elnyújtott kürtje hallatszott. Ebben a reggeli csendben Vágó Gézának úgy tűnt, ez a hang, mintha a Fóti úton jött volna végig, talán a házak egymásnak adták. Játszottak vele egy kicsit, de a házsorok végére, szétesett teljesen. Ibári könnyebbnek érezte magát. A vért lemosták, egy utcai ki... folyónál. A zakója ugyan vizes lett, nagy folt éktelenkedett a kabátján, de ezzel most nem törődött. - Fázol? ... (Könyv)

Lukáts János
Péntek esti látogatók

- Egészségünkre! – egymásra emelték poharukat. A doktor aprókat bólogatott fejével, miközben megszólalt: - Tudod, Lőrinc bátyám, irigyeltelek, amikor ide kerültél hozzánk. A küzdelmes iskolai élet után a szép, hegyvidéki faluba, egy értékes gyűjteménnyel, csend és béke… - nevetni próbált, aztán kezével valami tétova mozdulatot tett. - Hagyd ezt a bátyámozást, én magam fütyülök a koromra, te se juttasd eszembe. Azért, mert a hajam fehér, még Lőrinc vagyok! – a nyugalmazott földrajztanár kitekintett az estébe (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/2) Ökölcsapás

Már hajnali három óra volt, amikor hirtelen álmosság fogta el, mind a két fiút. A füst, a zaj kibírhatatlan volt a sörkertben. Ott ültek a belső helyiségben, a nagyteremben, ahol a zenekar játszott. - Menjünk haza - mondta. - Csak egyet forgok még jó komám - marasztalta Ibári. - Csak még egyet, azzal a barnával. - Nem bánom! - egyezett bele Vágó Géza. - De aztán megyünk. Slussz! - mondta és csuklott egy nagyot. Ibári elbotorkált táncolni, ... (Könyv)

Kő-Szabó Imre
Késsel a kézben (kisregény – 20/1) Őrizetben

Négyen ültek a téren, a játszótér melletti padokon: - a huszonegy éves, szőke, alacsony termetű, farmernadrágos Kapás Mihály, segédmunkás; - a húszéves, barna, nyúlánk, sárgapulóveres Temesi Géza, hegesztő; - a tizennyolc éves vöröses hajú, szeplős, középtermetű, sportzakós Gedó György, targoncavezető; - a huszonhárom éves fekete hajú, vastaghúsú, középtermetű, fehér balon dzsekis Ibári Lajos, autószerelő, amikor a mentő, szirénázva kifutott a Tompa utcából a térre.... (Könyv)

Szerkesztő A
TORMAY CÉCILE - BUJDOSÓ KÖNYV VII/18 (Kötelező olvasmány!)

Tormay Cécile (1876-1937) A századforduló legnagyobb magyar írónője. Lelkében izzón magyar, műveltségében teljesen nyugati. Stílusművészetének koronája hatalmas trilógiája; az "Ősi küldött", amelyben a Kelet és Nyugat két malomköve közé szorult tragikus magyar sors nagy regényét írta meg. Ő írta meg a világháború után bekövet... zett összeomlás siralmas krónikáját látomásos erejű "Bujdosó Könyvében". A bujdosó ő maga, aki számkivetve bolyongott, de mindig hazai földön, feje fölött a (Könyv)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap