Petrozsényi Nagy Pál
Variációk egy témára

Valaki azt mondotta: a tükröt azért találták ki, hogy ne csak másokon nevessünk. De mi van akkor, ha ezt a bizonyos tükröt azok a mások tartják az arcunk elé? AZ ISKOLAIGAZGATÓ – TANÁRI SZEMMEL - Arcvonásai energikusak, egész lényéből fölény és méltóság árad. Nem csoda, hisz több száz pulyának és minimum húsz felnőttnek parancsol. Tehát amolyan tábornokféle, sőt, tizedes, akinek a szavára elnémul a légy, megalszik a tej, s még a ci... (Novella)

Döbrentei Kornél
Bátorító episztola

Zsuzsának / Magadból semmit föl ne adj, / nemes részt meg ne tagadj, / akik követelik, zsarolva kérik, / nem tudják, mily fölfuvalkodott mersz, / hogy az életed megítélik, / mert, Te, erôd birtokában, vissza nemigen versz, / fölényed gyöngeségnek vélik, / vagy gôgnek, kihívásnak, / Téged ütve, maguknak fájnak, / a benned Isten kegyelmébôl szabad Egészet ízekre tépnék, / széthordanák s nem értik, más az arány, a lépték, / ám gyûlölve egészen, csodálva félig, / érzik a sugárzásod és félik, / elbírni nem tudják (Egyéb)

Jókai Anna
Ami tőlünk függ

Egy nemzet jelentőségét azzal mérjük, mennyit adott a világnak. Ereje pedig kitetszik abból, hogy milyen szenvedéseket volt képes összeroppanás nélkül elviselni. Nincs szükségünk álszerénységre. Tehetségek sora gazdagította a világértékeket, s csapások sora edzhette önismeretünket. Az előbbi vitathatatlan tény, az utóbbi csak részben valósult meg. Mi gyakran vagy „túlszeretjük”, vagy magyarságunkból éppenséggel „kitagadjuk” magunkat. Nincsenek a helyükön... (Egyéb)

Döbrentei Kornél
W. Nemessuri Zoltán: Alacsonyan veszteglő haza

A cím egy megírt, megkomponált, de soha meg nem szólal-tatott oratórium fél sora. Már születésekor a magyar – vagy sorscsapás-szerûen közép-európai? – kultúrharc áldozatainak egyike. Elôfordul ez felnôtté érett mûvekkel is (lásd: Csurka István Házmestersiratóját és más drámáit), de kétségkívül köny-nyebb, kézhez állóbb bölcsôjébe fojtani az alkotást. Így elkerül-hetô a megmérettetés, a látásmódok összevetése, a szubjektív emlékezés megannyi hegy-völgye, melyek változatossá tehet-nék a lapos, majdhogynem (Egyéb)

Fehér József
Az elvesztett barát

Enyhe volt az ősz. Az almafa még virágot is hozott. „Meglátjátok, kemény telünk lesz…” – mondogatta apám, s igaza lett. Már november végén olyan kövér jégvirágok nyíltak a konyha ablakán, hogy öröm volt nézni. A kerítésre meg a fákra zúzmarát aggatott a december, és elkezdett havazni. Mikulás napjáig meg sem állt. Örültünk is neki, hogy annyi hó leesett, mert járhatatlanná váltak a tanyai utak. Várhatott bennünket a csicsatéri tanító; otthon kuksoltunk (Novella)

Mila
A könyvbemutató

Élményben gazdag napom volt Avi Ben Giora könyvbemutatója kapcsán. Kedves internetről ismert emberekkel találkoztam.Zűrzavarból sem volt hiány De minden jó, ha a vége jó. - Valóban bolondos ez az április. Nem csak arról van szó, hogy reggel hét ágra süt a nap, majd jönnek a felhők, úgy tódulnak, mintha valaki űzné őket, azután szétválnak, az egyik részük a jobb szárnyon, a másik a bal szárnyon vívja az égi csatát, és senki sem kerül ki győztesen, mert a viharfelhőket elfújja... (Humor)

Szerkesztő A
Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó

Ültem a kertben és hallgattam a tavaszi csöndet. Vasárnap volt. Pihentek az ekék és boronák, a falu útján lassú mozgású emberek jártak. Valami ünnepies békesség lebegett a dolgok fölött. Szinte tapintani lehetett, szagát érezni, mint régen, iskolás koromban, mikor a vasárnapoknak levendula és ódon templomszaguk volt. A vasárnapi nyugalom, a jól végzett heti munka nyugalma érzett a csöndben, mely a falu fölött s a kert fölött azon a délelőttön szétterpeszkedve lebegett, mint valami nagy, láthatatlan (Novella)

Bodor Miklós László
Céltávcső a hiuból

- Még mindig nincs célzó távcsöved? - Még nem tellett rá – feleltem - Vigyél fel Noszvajra, ipamék régi házába. – kért, talán életében először. Az öreg ház pajtájának nyekergő, recsegő létráján felmászott a hiúba, és egy helyütt felbontotta a sárfedést egyik gerenda mellett. Kis fadoboz került elő. Kezembe nyomta, és miután lesegítettem, a padlás ajtót is visszazártuk, nekifogtunk a kis ládika felbontásának. Egy gondosan, puha flanelba tekert tárgy került elő. kis molinó zacskóban rizsszemek tartották (Novella)

Szerkesztő A
TORMAY CÉCILE - BUJDOSÓ KÖNYV VI/3 (Kötelező olvasmány!)

Tormay Cécile (1876-1937) A századforduló legnagyobb magyar írónője. Lelkében izzón magyar, műveltségében teljesen nyugati. Stílusművészetének koronája hatalmas trilógiája; az "Ősi küldött", amelyben a Kelet és Nyugat két malomköve közé szorult tragikus magyar sors nagy regényét írta meg. Ő írta meg a világháború után bekövetkezett összeomlás siralmas krónikáját látomásos erejű "Bujdosó Könyvében". A bujdosó ő maga, aki számkivetve bolyongott, de mindig hazai földön, feje fölött (Könyv)

Jókai Anna
Jelen időnk és a Berzsenyi-sors

Több okból vonzódom Berzsenyihez; mintha kortársam lenne, olyan személyes érzülettel. Berzsenyi nem „üzen” – Berzsenyi közöl velem valamit. Ez a közlés éppoly érvényes, mint az ezernyolcszázas évek elején. Tanít, vigasztal, s a kicsinyességekből kiemel. Berzsenyi gondolkodása nem behatárolt. A két fogalom: „lélek s szabad nép” nála egymás mellett, egyforma fontossággal szerepel. Költészete, szelleme úgy feszül a lét kereszt... (Novella)

Szerkesztő B
Ortutay Péter: Petrusz Öcsi hazatér

Már megint valaki hangosan kopogott Engels utcai lakásom ajtaján. A csengőm ugyanis már egy ideje nem működött. Nem érdekelt, nem bántam. Mert ahányszor csak megszólalt, beleborzongtam, úgy berregett. Ezért inkább amellett döntöttem, hogy csak hadd kopogjon, aki bebocsátást óhajt. Egyébként ma már többen is kopogtak. Húsvét hétfő volt, s a fiúk, mármint azok, akik baráti körömhöz tartoztak, csak jöttek, e... gyenként és csoportostul, hogy el ne (Novella)

Döbrentei Kornél
Két emlék Velencéből

A horgony ördögszarván / Kis vaporetto-cikázások a dagálytól ödémás, / szertartásos méltósággal málladó árkádok között, / rövid manôverezô reményfutamok az éjféli / ôrszolgálatra a kikötôbe vissza, a rakparthoz / simuló hajóra, melyet drót és manilakötelek / istrángoznak fel hatalmasan, ernyedô-feszülô / izmaikkal tartva kordában emelkedést, süllyedést, / vissza a hajótest miniumtól vérzô nyers sebeihez, / rézgombokkal nyakig fölgombolt köpenyben megsétáltatni / a lelket a fedélzeten, s nekidûlve a mell... (Dráma)

Bene Zoltán
Családfa

Talán nem gondolnád rólam, árulta el Pósa Teónak szerfelett bizalmasan egy ködös téli estén, hogy hat testvérem van, magyarán hetedmagammal nőttem föl. Bátran szemembe mondhatnák, persze, hogy nem sír le ez rólam, mert kiállhatatlan természetem után inkább elkényeztetett egykének gondolna akárki. Te nem, Teó, azt tudom, mert te ezeregy esztendeje ismersz, s nem felületesen csupán, ahogyan az egyébként szokásban van a (Novella)

Fehér József
Tünde szerencséje

A vézna pultos lány a söntés pultjára támaszkodva figyelte a két biliárdozót. Most éppen nem akadt munkája, már mindenkit kiszolgált, még a kiürült sörös korsókat és poharakat is elmosta. Kötényébe megtörölte a kezét, rákönyökölt a söntés lapjára, két tenyerébe fogta napbarnított, ovális arcát – és időnként a füle mögé igazítva vállig érő, gesztenyebarna haját – , mandulavágású kék szemeivel élénken követte a dákók és a golyók mozgását. Dögunalom ez a mai (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap