Turcsány Péter
Wass Albert emlékére - Az ember véges, az író örök

Wass Albert 1998 február 16. hajnalán // A sors, a hon, az embertelenség/ andráskeresztjére szegezve, végzetesen,/ szája szélén a látni tudók maró verejtékével,/ pisztolytüze lobbant szikár veresen./ Előkészítetlen csattanás; a szájon át,/ vérvelős kráter-masszán keresztül,/ a - koponyahéj szétesve - / plafonba fúródott a golyó íve.// Fegyver a padlón. Gyilkos indulat / messze elzuhant alanyától. / Szeretet-éhes élet gördült át / Isten egyik tenyeréből (Vers)

Szerkesztő A
Wass Albert levelesládája

Wass Albert levelezése a napokban elhunyt Szász (Zas) Lóránttal. 22 darab nélkülözhetetlen dokumentum, amely a nagy író utolsó tíz évének küzdelmeibe enged bepillantást, hitelesen, első kézből. Politikai hitvallás, a második felesége halála után megismert harmadiki feleséggel való kapcsolat, a családi ellentétek, a komoly anyagi nehézségek, a tisztes halálra készülés öntudata: mind-mind föllelhető ezekben a baráthoz és írótárshoz küldött levelekben. A két ember szoros kapcsolatát, barátságát és jogi (Könyvbemutató)

Szerkesztő C
Wass Albert: Szent a falu

Két emberfajta él, az egyik önmaga elöl elmenekszik. A másikhoz nem ér a lárma, mert elrejtőzik önmagába. Az egyik élete malom: mindent felőrlő izgalom. Rohan, s az élet fut vele, pénzcsörgető kacér zene kíséri éjjét, nappalát s agyába őrli vad dalát. Izzítja egyre a kohót, és épít felhőkarcolót és épít büszke tornyokat és szédít messze ormokat, (telefon, autó, lift, vonat) s az élet mégis elrohant: mit ér a szikratávíró, mit ér a tőzsde, rádió, a gép-órjások mind mit érnek? (Hírek)

Szerkesztő C
Wass Albert: Hagyaték

Az öregember ott ült a barlang szájában, a pihenő padkán és csontos kezét odatartotta a roskadó tűz zsarátnoka fölé. Odébb, az aprító tönkön, ott ült a gyerek. Tizennégy éves ha lehetett, de ember módjára ült ott, ázott ködmönében, szakadozott harisnyában, ócska katonabakanccsal a lábán, s mellette a balta. Szeme kerekre nyílva, szomjasan csüngött a vénember minden szaván. Odakint szünet nélkül esett, esett a hideg, szürke, apró-szemű november (Könyvbemutató)

Jankovics Marcell
A VIZUÁLIS NEVELÉSRŐL 5/14

Mottó: „Mint mindenkinek, aki művészetről ír, nekem is meg kellett küzdenem annak nehézségeivel, hogy a művészi véleményeket és benyomásokat szavakkal fejezzük ki. A művészettel kapcsolatos mondanivalók tulajdonképpen csak képekben juttathatók kifejezésre.” Albert Schweitzer - 2011 őszén, amikor távoztam az NKA éléről, Halász János, akkor politikai államtitkár búcsúzóul megkérdezte, lenne-e kedvem miniszteri biztosként a vizuális nevelés ügyével foglalkozni. Mintha belém látott volna. (Tudomány)

Fehér József
A betyár szeretője

Hajdan, amikor még kézzel törték le a kukoricát és kocsiszámra hordták a gazdaházak udvarára, esténként történeteket meséltek egymásnak a kukoricacsövek fosztására összegyűlt emberek. A régi öregektől hallotta nagyapám is az alábbi esetet. Ők ugyanis még tudni vélték, miért járt olyan gyakran Vásárhelyre Rózsa Sándor, a betyár. Élt az aranyági dombok között egy szép fiatal özvegyasszony, akin a férfinépnek – hacsak víz nem folyt az ereiben... (Novella)

Jókai Anna
Az az este

Többen vagyunk együtt, mintsem képzeled – vannak olyan napok s a napokban olyan óra. Bizony, hallgass ide: lehet, hogy álom, lehet, hogy való. A csönd az első vendég, beköltözik a félhomállyal. A lélek-senkiföldje gazdáját keresi. A szürke alkonyulat feszülten vár valamit. Alig koccannak, alig reccsennek a tárgyak. Ugrásra kész az ünnep – de karmai nincsenek, meleg testével hideg ellen, gyilok ellen befed. Egy kéz érintése. – Ki van itt? – kérded, tudod pedig. A másik keze az vagy... (Egyéb)

Bojtor Iván
A vizakirály

Ónszürke délelőtt volt. A szemerkélő esőben, csak két horgász gubbasztott a rakparton. Az első, amelyiket megszólítottam, még csak rám se nézett, a második beszédesebb volt: ­– Viza? Itt? Egyetlenegyről tudok. Valamikor a nyolcvanas évek végén, az Árpád - híd mellett akasztották meg. Persze nem verték nagydobra, mert ide sereglettek volna a hiénák, az elektromos kütyüikkel, és kipusztítottak volna mindent. Azt hallottam, az utolsókat mind Paks környékén fogták ki... (Novella)

Balogh Bertalan
Kellene rá egy törvény

Rossz hírét keltjük a magyarnak itthon is, a saját generációnk számára is, osztrák ihletésű történelemmel, hajánál fogva előrángatott és tíz körömmel tartott finnugor tanszékkel, hogy csak ezeket említsem. És akkor nem beszéltem még arról, hogy milyen alakok és milyen nem-magyarok képviselnek bennünket külföldön politikában, irodalomban. Ezt már könnyebb észrevenni másnak is, hiszen orrunk előtt történnek a dolgok. (Meg a hátunk mögött). (Publicisztika)

Nyiri Péter - A Magyar Nyelv Múzeuma
A kis Laló meséje

Büszke fejtartású, okos tekintetű szobor néz le ránk egy kőemelvényről Széphalmon, a Kazinczy Emlékcsarnok mellett. Szemeiben tűz lobog, elszántság és akarat, akárcsak apjáéban, kinek örökségét ő vitte tovább. Ő: Kazinczy Lajos, a széphalmi nyelvmester, a nagy nyelvtarisznya-töltögető legkisebb gyermeke. Aki mégis a legnagyobb lett… Sok-sok évvel ezelőtt egy népes család élt a széphalmi kertben: a Kazinczyak. Hét gyermek szaladgált (Novella)

Jankovics Marcell
A VIZUÁLIS NEVELÉSRŐL 4/14

Mottó: „Mint mindenkinek, aki művészetről ír, nekem is meg kellett küzdenem annak nehézségeivel, hogy a művészi véleményeket és benyomásokat szavakkal fejezzük ki. A művészettel kapcsolatos mondanivalók tulajdonképpen csak képekben juttathatók kifejezésre.” Albert Schweitzer - 2011 őszén, amikor távoztam az NKA éléről, Halász János, akkor politikai államtitkár búcsúzóul megkérdezte, lenne-e kedvem miniszteri biztosként a vizuális nevelés ügyével foglalkozni. Mintha belém látott volna. (Tudomány)

Horváth Lajos
A levéltáros

Az 1970-1980-as években a Pest Megyei Levéltár levéltárosaként a gödöllői járás levéltári referense voltam. Ennek a feladatnak megfelelően évente harminc irattermelő helyet, "szervet" kellett ellenőriznem, melyről jelentés formájában számoltam be a Levéltár vezetésének. A jelentés - többek között - azt a célt is szolgálta, hogy a hiányosságok, gondok, helytelenségek fejezetszerű megállapítása után a Pest Megyei Tanács... (Novella)

Petrozsényi Nagy Pál
A motor

Török tekintete büszkén cirógatta körül fia karcsú alakját. Kicsit sovány a kölyök, de szívós – állapította meg tárgyilagosan. Apja fia: napbarnított bőr, arányos formák... – Gyere a vízbe, apa! – Rögtön, fiam, rögtön! A férfi mosolyogva nyújtózkodott el a gyepen. Egész héten hajtott, a gépek még ott zakatoltak benne, ezért mindennek kétszeresen örült: a napnak, mely ugyanolyan gyengéden simogatta, mint ő a fiát, de elsősorban a napnak örült,... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap