Szilágyi Balázs
A síp: Hol kezdjem újra? (5. rész)

Hazamentem, lefeküdtem az ágyamra, és elkezdtem gondolkozni. Hol szúrtam el a múltkor? Mit kellene máshogy csinálnom ebben az új életben? - Ez eléggé ledöbbentett. Mármint hogy kitaláljam, mit kezdjek az új életemmel. Nem volt annyira könnyű, mint aminek elsőre gondolnád. Mint amikor az ember áll a cukrászdában, és nem tudja, melyik süteményt válassza. Mind szép, mind (Egyéb)

Koczeth László
Magyar szürke

feszíts a földnek / gombos szarvadat / s bár kigurult / közüle ékes napkorong / orrod büszke párát fúj / nem tűrt melleden a kolonc / / fehérnek tetsző / komisz kuvaszok / harapják véknyad / türelmed véges / éltető csordakút messze / délibáb ködében / csak megsejlik / a szabadság / az édes / / vesd fel büszke fejed / hisz évezreden / át tűrted zsarnoki béklyód / hagytad terelni a csordád / indulj hát / ura vagy pusztádnak / / ne bőgj / ez a hang nem... (Vers)

Szerkesztő C
Ady: Nem élek én tovább...

Nem élek én tovább,/ Csupán addig élek,/ Amíg a szivemből/ Felfakad az ének;/ Amíg a lelkemet/ Sírhatom a dalba,/ Amíg lángra gerjeszt/ Ihletés hatalma;/ Amíg titkos órán/ Reám száll a bánat,/ Feketén, komoran,/ Mintha a világnak/ Végzetszerű átkát/ Csakis én érezném,/ Tépődve annyi bús,/ Megfejtetlen eszmén.// Nem élek én tovább,/ Csupán addig élek,/ Míg vérező szívvel/ Ezernyi kétség közt/ Még mindig remélek (Vers)

Jókai Anna
Tárgynovella

Körülvesznek, segítenek, elfednek néha. Tárgyaim túlélnek engem. Végiggondolni létezésüket – a formálódás első moccanásától a bevégzett megsemmisülésig – inkább csak kísérlet, a kapkodó elme önhittsége. Nem ismerem őket; zárkózottak. S most joggal haragszanak, hogy lényegüket ismét a magam szűkös szubjektivitásához mérem. Már a választás is önkényesség. Leleplezi a gazdát. Sunt lacrimae rerum – drága Babits. Van a tárgyaknak könnyük. … (Novella)

Németh István Péter
Egy garabonciás számvetése a XXI. században

Ha kimondom Csokonai Attila nevét, nem tehetek róla, de rögvest két klasszikusunk, majd Somogyország jut eszembe. Csokonai Vitéz Mihály ősei is Somogyból származnak, szegény József Attila pedig Szárszón, a somogyi parton hunyt el. Csokonai Attila család- és utóneve zseniális költőelődök monumentális életművét asszociálja, s aki belelapoz a frissen megjelent Dirádó című könyvbe, bizony olyan verseket talál (Publicisztika)

Ircsik Vilmos
Augusztus hava

Úgy huszonöt-harminc esztendeje szülőfalum közelében egy szovjet katonai teherautó halálra gázolt egy vasutast, az 1956-os forradalom egyik helyi vezetőjét. A mélyen jelképes és ezért önmagán messze túlmutató esetet sokáig hordoztam magamban, sokat vajúdtam vele. Világrajöttét késleltette maga a kényes téma, de még inkább írói felkészületlenségem és a minden mulasztásért kárpótló műfordítás halogató önáltatása.... (Novella)

Lászlóffy Csaba
Fehér csontunk, hűlt porunk?… Egy frászt!

„Hajnalodott. Levelek kapaszkodtak a fákra, egérfüles rügyek bámulták a rácsos fényt, ahogy beszüremlett a sírok közé. Hűvös harmat csillogott a keresztfákon, köveken, márványokon, szürke fekete, barna fény, de fény, s a két ember a temető legszélesebb utcájára gurultak. Mint két embrió csavarodtak egymásba. Nem tudtak megszólalni. Tele földdel a szájuk. A nő befont hajából szobrot formázott a sár. A férfi sűrű (Novella)

Kun Árpád
Mese apámról és a krumpliról

Ha halaszthatatlan ügyei rendes időben/ máshová szólították, apám, a hétvégi paraszt,/ elültette a krumplit akár késő ősszel is,/ amikor a kocsma hímjei már rég elitták// az újkrumpli árát, és csak hüledeztek,/ kiröhögni már kiröhögték magukat/ a szódavízzel felspriccelt sör miatt, amit/ csak lepkefröccsnek hívtak, és amiért// apám engem szalajtott, míg ő maga/ szilajul küzdött, a kistraktor nyergében/ ülve, a MÁV-tól (Vers)

Kalász István
Budapest, százszorszép

Még nem jött el a világvége, odébb van az még, csitította a tornatanár a fal tövében kuporgó lányokat, hiába recseg a parketta, az semmi, higgyetek nekem. Közben a világbank felemelte az alaptőkéjét, a villamosok zúgtak a körúton, egy budai gimnáziumban a tanárnő éppen angolul tanította a virágneveket, nefelejcs, forget me not, százszorszép, daisy, a lányok nevettek, forget me not daisy, ismételte a tanárnő. Mély, zavart csönd támadt az osztályteremben, egy (Novella)

Szerkesztő C
József Attila: Azt mondják

Mikor születtem, a kezemben kés volt -/ azt mondják, ez költemény./ Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:/ embernek születtem én.// Kiben zokogva bolyong heves hűség,/ azt mondják, hogy az szeret./ Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!/ Csupán játszom én veled. // Én nem emlékezem és nem felejtek./ Azt mondják, ez hogy lehet?/ Ahogy e földön marad, mit elejtek, -/ ha én nem, te megleled.// Eltöm a föld és elmorzsol a tenger (Vers)

Jókai Anna
Az utolsó fokozat 6/6

A szárítókötélen rózsaszínű szalag lebegett. Csabai Gyurica másfél esztendős volt, és kapkodott a szalag után. Nem ismerte még a színeket, és nem ismerte a szalagot sem. De a pillanat – édességével – kinyitotta előtte az életet. – Játsszál csak, játsszál – mondta Anya. – Nézd – szólt oda Apának –, milyen okos! Apa levetette köpenyét, vállfára akasztotta. Az emblémát gondosan kisimította a bal felső zseben: „Meinl Csemege”, s alatta a fekete kisfiú, buggyos nadrágban,... (Novella)

Jankovics Marcell
Boldogasszony, anyánk - A magyar Mária-kultusz

Boldogasszony a magyar ősvallás anyaistennője. Szent Gellért püspök javaslatára a térítők Szűz Máriára vitték át e nevet (vö. Boldogságos Szűz Mária). Ősi magyar boldog szavunk így lett a Szűzanya latin állandó jelzőjének (beata, beatissima) magyar megfelelője mind a nép ajkán, mind az egyházi gyakorlatban. A magyarok Mária-kultusza közel egyidős a keresztény hit felvételével, és a nyugati kereszténységben (Tudomány)

Bús Balázs
Város a városban

Nyugalom és gazdagság. Ha Budapest legrégebbi része kerül szóba, talán ez az a két fogalom, mely a távoli múltból köszön vissza ránk, a XXI. század emberére. Az aquincumi romokig ér a történelmi emlékek végtelen rétegződése, mely az értő szemek előtt megmutatja Óbuda különböző arcait. A római légiósok korától, Pannónia születésétől kezdve a XIV. században az országnak egyetemet adó mezővároson át egészen a mai belső óbudai városképet... (Publicisztika)

Ircsik Vilmos
A nevető ember

Ha foglalkozásom felől kérdeznek, magabiztos ember létemre is zavarba jövök: elvörösödöm, hebegek-habogok. Persze, könnyű annak, aki kijelentheti, hogy teszem azt kőműves. Mennyire irigylem a könyvelőt, a fodrászt, az írót, akik egyszerű, közérthető hivatalt viselnek, amely nem igényel hosszadalmas magyarázkodást. Bezzeg én a fenti kérdésre kénytelen-kelletlen ezt felelem: nevető vagyok. Ez a kijelentés óhatatlanul... (Humor)

Turcsány Péter
Az ismeretlen vándor

Németh László (1901-1975) // »Gyönge voltam«, de gyöngédebb talán / nagyfiúk hadánál, akik kaján / vigyorral röhögték botlásaim / homok- és téglavárak sáncain;/ ajkamon a szó lett hát keményebb, / nem voltam jó grundokon vezérnek, »Gyönge voltam«, de gyöngédebb talán/ nagyfiúk hadánál, akik kaján/ vigyorral röhögték botlásaim/ homok- és téglavárak sáncain;/ ajkamon a szó lett hát keményebb,/ nem voltam jó grundokon... (Vers)

Szerkesztő C
Jókai: Petőfi-keresők

Elhallgata régen a lanton a húr;/ Megfogta a rozsda a kardot;/ Nem zeng sem a dal, sem a véres aczél;/ Sziv elfeledé, elhordta a szél:/ Álom vala az csak, reggelig tartott./ Fű tudja: miért zöldebb a mezőn/ Egy folton, a melyre a vér hullt?/ A hagyomány tudakozza Homérrul/ Azt, hol született, s ahol elholt./ Oh halva bizonynyal a dalnok.// Itt látta az egyik a földre leesni;/ Ott szólt vele más a csatában;/ Sirjához az útfelen búcsura járnak;/ Másutt még visszakerültire várnak:/ Itt él, (Vers)

Jókai Anna
Az utolsó fokozat 5/6

A szárítókötélen rózsaszínű szalag lebegett. Csabai Gyurica másfél esztendős volt, és kapkodott a szalag után. Nem ismerte még a színeket, és nem ismerte a szalagot sem. De a pillanat – édességével – kinyitotta előtte az életet. – Játsszál csak, játsszál – mondta Anya. – Nézd – szólt oda Apának –, milyen okos! Apa levetette köpenyét, vállfára akasztotta. Az emblémát gondosan kisimította a bal felső zseben: „Meinl Csemege”, s alatta a fekete kisfiú, buggyos nadrágban,... (Novella)

Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap