Lászlóffy Csaba
Az ébren alvás elégiája

hánykolódás évszaka/ ez az éjszaka is –/ halott emléken s helyzeten/ kívül mit visz a víz.// Ki hallott rólad:/ „Boldog Ararát”?!*/ Az Isten megtalálja-e vajon/ elsőszülött fiát?// Engedékenység szép tele,/ mikor nincs más hatalom, ország:/ a hóember forró markodban/ elolvadt igazsága a valóság. – – – – – – – – – – – – – – –// Érzékenység befagyott ablaka./ Egy elakadt emberöltő nehéz/ futamai a fagyban. Három év/ önkínzás és elidegenedés (Vers)

Jász István
Mikrofilm-ingerület

Nem találta a könyvtári belépőjét, de aztán ez is megoldódott, a tavalyi alapján – igaz, hogy drága pénzért – kiállítottak neki egy másikat, azt is kutatói besorolással. Már régen munkanélküli volt, és akkor sem volt kutató, mikor tavalyelőtt a régi kártyát kiállították, de el tudta intézni – ez volt az utolsó elintézett ügye. Most valami elkeseredett figyelem szűkíti össze a pupilláját, ahogy a mikrofilmen megjelennek előtte azok a régi újságlapok, és beleéli magát annak... (Publicisztika)

Balogh Bertalan
A muzulmán négertől tanultam

Egyik lakóm egy hatalmas néger volt, aki börtönőrként dolgozott deputy seriff rangban. Mindamellett sunyi gazember volt, akit végül hamis csekkek és lakbér nem-fizetés miatt ki kellett lakoltassak. De amúgy, "békeidőben", kellemesen el lehetett vele beszélgetni. A néger börtöntöltelékek közül csak a mohamedán vallásúakat szívlelte,mert amint mondta, azokkal általában soha sincsen baj,... (Publicisztika)

Hules Béla
Aktuális univerzum

Észre kell vennünk, hogy „aktuális univerzumunk” – az a „kis-világ”, amelyben szokásos döntéseink legnagyobb részét hozzuk – mennyire szűk – vagy beszűkült. A gyanú csak lassacskán fogan meg bennünk; az is lehet, hogy egy életen át sem fogan meg. Hisz úgy véljük, ami nekünk adódik, az minden. Azaz nem is vélünk semmi ilyesmit; hosszú időn keresztül teljesen gyanútlanok vagyunk. Amit először észreveszünk, az olyasmi, hogy felfedezéseink gyarapodásával... (Publicisztika)

Sajdik Ferenc
Petőfi Sándor: A naphoz (2)

Illusztráció Petőfi Sándor verséhez (Humor)

Döbrentei Kornél
Levél

Édesapa,/ sírodról önmagukba hátrálnak a tulipánok,/ légy nyugodt, rendezetten, nem fejveszett csürheként/ tolonganak a hadiúton, szétrobbant szíved/ emlékhelyére vissza, s begubóznak ott a maradandóság/ böjtre kész, elbölcsült bábjaiként, míg te egyre/ gyakrabban biciklizel át, chagalli lebegéssel,/ tengelyig baljós fényben, éjszakáim rettenetes/ mocsarán, hol forrón homlokba fúló kék töviseket/ terem az álom, szálegyenesen ülsz,... (Vers)

Adorján András
A nép ellensége - IBSEN

…a liberálisok a szabad emberek legádázabb ellenségei – hogy a pártprogramok az összes fiatal, életképes igazsá-gok nyaktörői – hogy a célszerűségi szempontok fejtetőre állítják a morált és a becsületet, s tűrhetetlenné silányítják az életet. A pártvezérek kiirtása közszükséglet! Mert a pártvezér dúvad – éhes farkas.Új fölfedezésemről beszélek – arról a fölfedezésről, hogy összes szellemi forrásaink szutykosak, s hogy polgári társadalmunk a (Publicisztika)

Szerkesztő A
Arany Sas Díj pályázati mű: Lengyel János - A szeretet mestere

Mester – olyan személy, aki hivatását a legmagasabb fokon műveli. A mester tanít, tudását igyekszik átadni a fiatalabb generációnak – a tanítványnak. Mester és tanítvány összetartozik, egyik sem létezhet a másik nélkül. Amikor a mester átadja tudását, tovább él a tanítványban. Idővel majd a tanítvány is mesterré válik, és tanítványa lesz. Az ő tudása is ez által öröklődik tovább. Hosszú... (Novella)

Koczeth László
Szobor helyett - Wass Albert emlékére

Ember jött le a Hegyről, / Bukó szél sodorta égígérő fák közül, / Kesernyés, boksaillattal telt levegőben, / Bogáncs és mácsonya között / Keresvén, az örökké nyíló virágot, / S talált, békétlenséget, panaszt, / Hontalanok szomorúságát. / Vad sziklák között / Csendes furulyaszó, / Szárnyával tájat simító madár, / Forráshoz inni járó Csodafiú-szarvas, / Kerekre koptatott kavicsú, / Magyarul muzsikáló patak, / Körtáncot járó... (Vers)

Lukáts János
„Ez légyen ostorod…” P.E. grófné levelei Rodostóba, M. K. úrfinak - 24/37

XXIV. - Brundisium 29. Maii 1729.- Vajon mi lesz a sorsa ennek a levélnek, lelkem, fiókám, eljut-e hozzád, vagy tűzbe hajítódik, hajóvá hajtogatva leúszik a rodostói öbölig, vagy elnyeli a tenger? Mostan ezt még nem tudhatom! Máltából három napja indultunk haza Venéciába, igen: haza Venéciába, így érzem, így is írom neked. Gyenge szellő dagasztja a vitorlákat (Könyv)

Doma-Mikó István
Újratöltve: Kendó

’79 nyarán ragyogott rám a szerencse, végre belülről láthattam a Távol-Keletet. Ám kiderült, hogy nem illik „csak úgy” ismeretlenül bekopogtatni a kendóiskolákba. Tokióban hiába kerestem ismeretséget, végül az ország második legnagyobb szigetén, Hokkaidóban bemutatást és bebocsátást nyertem egy patinás kendó dódzsóba. Nem mondhatnám, hogy a Fukagawában töltött pár nap alatt magamévá tehettem a botvívás sokéves tudományát. Annyit mindenesetre... (Riport-tudósítás)

Lászlóffy Csaba
Ember

Kegyetlen földi térbe,/ űrszondát szívó fénybe/ zuhanva-szállva mind/ azt lesi, hol a ring!// Isten-fattya kevélyen/ köti ebét a délben/ vert karóhoz s bután/ vélt igaza után// lohol morogva, fegyvert/ ragadva! Győz, de megvert/ úgyis, mindenkoron;/ remeklés! – csupa rom,// tudván: sohasem ér be/ hamis szobroknak érve./ Sűrű erdő-redők/ (gondolattemetők).// Látnoki szó: Velence;/ de lelke bűz-szelence –/ s tengerár bár elül:/ csak szörny kívül-belül.// Kegyetlen öl vakondja... (Vers)

Turcsány Péter
Rövidek 2

Koronaékszerek Britániából - Kérdés Swanseaból// Dylan Thomasról szólva/ Hogy is próbáljuk értelmünk hálójával/ felfogni a halált, a nagy nincset,/ ha minden arról szól, hogy emlékeink/ ficánkoló halai túléljék életünket?// Ó, akik az életet választják,/ elhullanak az első kanyarban,/ de akik az örökkévalóságot,/ feltámadnak egy végső napban.// Az Úton// Mi megkísértjük napra nap Istent,/ Isten pedig elkísér útjainkra/ napra nap.// Mint tengerhabok... (Vers)

Szerkesztő C
Petőfi Sándor: A naphoz (1)

Illusztráció Petőfi Sándor verséhez (Humor)

Szerkesztő C
A ,, háborús bűnös "

(novella a Magyar örökség című kötetből) Délfelé járt az idő. Magasan fönt, a Standing Indian sziklás gerincén ragyogva izzott a nap aranypora. Alant, a völgyi legelőn, borja után bőgött egy jóllakott tehén s a hegyoldal tölgyesében valahol harkály kopogtatott. A görbedt vállú, sovány vénember lassan, fáradtan ereszkedett alá a hegyről, karján a kiskosár gombával. Mögötte kilógó nyelvvel kullogott a hosszúszőrű, nagy veres vadászkutya... (Novella)

Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap