Egy veterán élete

Fazekas Sándor, v, 12/09/2018 - 00:02

 

          Dédapám 1914-ben született. 25 éves korára szép magas, dolgozó emberré vált. Élete nagy részét munkával, elsősorban a mezőgazdaságban töltötte.

          1943-ban behívták a hadseregbe, nagy elkeseredésére a keleti-frontra küldték. A 2. magyar hadseregben szolgált, írásaiban megemlítette a hosszú végtelen menetelést a téli hidegben. Az Alföldről egészen Voronyezsig kellett mennie sokszor jármű nélkül. A csatában csupán egy 2 lövetű puskát kapott sok társával együtt. Nagymamám visszaemlékezésiben tett említést a dédapám és a 2. magyar hadsereg körülményeiről. Több napig ásták a fedezéket, amit ennyi felszereléssel és komolyabb utánpótlás nélkül nem lehetett megvédeni. A vereség során a csapatát oldalba támadták az olasz vereség után. Menekülésre nem volt esélye ezért hadifogságba hurcolták. Napokig menetelt a főváros felé ahol döntöttek felette. A döntés értelmében Kazahsztánba vitték ahol egy helyi termelőszövetkezetben segédkezett. Életkörülményei egyre romlottak, amíg nem találkozott egy helyi paraszt családdal, akik hordták neki az ennivalót főként kecsketejet és kenyeret kapott, de elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy túlélje a fogságot. Mikor már hónapok óta dolgozott érkezett egy vonat, ami kecskéket és szarvasmarhát szállított az ő feladata volt az állatok felhajtása a vagonokra. Mivel meg akart szökni ezért ő is elrejtőzött a vonaton, ami egészen Kijevig vitte. A városban megismerkedett egy vidéki nővel, aki 3 évvel volt fiatalabb nála, és az egyik környező faluban lakott. Segítséget kért. Kapott tőle némi élelmet és egy egyenruhát, melyet a Vörös Hadsereg viselt. A fronton gyalog kellett átmennie, ami többek között azért sikerült, mert Románia 1944. augusztus 23. –án sikeresen kiugrott a háborúból, ami Magyarország sorsát végleg eldöntötte, de dédapám egyúttal könnyebben át tudott jutni a fronton. Útja Bukaresten keresztül ment ahol járművet szeretett volna szereznie. Ez nem sikerült ezért Székelyföldre látogatott ahol egy kis faluból kapott lovat, ezzel már haza tudott érni. Nagymamám elmondása szerint lovon tért haza az egész család sírva üdvözölte a háborús hőst. Érkezésekor 36-38 kg volt. De dédmamám orvosolta a problémát és egy fél év alatt 90 kg lett. A háború befejezésekor 1945. május 8.-ány kitörő örömmel volt a náci Németország bukását illetően.

      A katonai élet viszont még a megpróbáltatások ellenére is vonzotta, és mindenki elkeseredésére újra beállt katonának. Halála 1956-ban a tüntetéseken ért véget. utolsó levelében megemlítette,hogy beállították a pártház védelmére, amit elutasított, halálának oka ez lehetett de biztos források nincsenek.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap