Zátonyon

Lászlóffy Csaba, sze, 01/02/2013 - 00:01

 

 

 

Aki a táj alakját ölti fel
akit a falás és emésztés kétes
tartományában felejt egy falánk
óra aki a megalázó bűntudat
föld alatti járataiban bujdokol
aki az álom birodalmában
felszáll egy túlzsúfolt vonatra és
minden elsuhanó állomás élelmiszer-
üzlete előtt hosszú embersorokat lát
amilyenekben eltöltötte a fél életét
aki a történelmen átosonva vékony
kévéket kötő árnyak közt imbolyog
üres sütőkemencék és kihalt
fatornyos templomok körül
aki mint ostoba társaságban
csak évődik az önfeláldozás vagy
önfeladás magasztos gondolatával
akiben mint kellemetlen szálka szinte
mindig másképpen állnak meg a dolgok
akinek a legkézenfekvőbb valóság
az egyedüllét s mint mozdulatlan üres
falhoz csapódnak hozzá az örömök
aki miközben országos zendülés tört ki
bebocsátásért könyörög egy helyi érdekű
mennyország kapuján aki gyermekkori
sebhelyeit elvakarva anyuci és apuci után
kiáltoz aki az óceán hullámain lovagló
fürdőzők közt a színes képernyőn magára ismer
és számon kéri az időtől a tengerparti homok-
zátonyon felejtett fekete-fehér lábnyomait
aki képtelen eldönteni hogy vágyakozása
valamennyi vetkőző nő után (a halott
szeretőket is beleértve) megéri-e az áldozatot
aki kimegy az ócskavas-temetőbe és körül-
néz: „ki veti meg vajon az ágyamat?”
aki – – – – – – – – –

 

Megjelent: Napkút, 2008, máj.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap