Zas Lóránt: Messzire mentél - Most eső

Szerkesztő A, cs, 03/14/2019 - 00:07

 

 

 

 

 

 

Messzire mentél

(Krisztinának)

Messzire mentél, mégis
ölel a teljes ég is.
Önálló lettél. Apádnak
a közelítő is csak látszat.
Kutyáid ingó farka
hűségeskü: fénykép a falra.
Ha rád köszön néha a bánat,
telefonálj: szóban is várlak.
Ott, nálad, abban a kertben
nyugalom van. Kerestem.
Krisztina, kicsi lányom,
az arcodat látom anyádon.
 

Most eső

Most eső esik a víztükörre,
a látóhatár körben görbe.
A feltámadás mégsem jönne?
Lehet-e sötét örökre?
Madár repül a borult tájon.
Zöld olajág: viszi a háton.
Saskeselyű rád ne szálljon!
Fény nélkül nehéz a világon.
„Egyedem-begyedem, tengertánc.”
Én Istenem, mire vársz?
Lábainkon már a lánc.
Szabad embert nem találsz.
 

Forrás: Polísz, 2008. 108. szám

 

Magyar Irodalmi Lap

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap