Zakariás József Emléknap (Aranycsapat)

Szerkesztő A, k, 11/21/2017 - 00:07

 

 

 

 

 

 

 

 

Zakariás János, a balfedezet
(1924 - 1971)

 

Zakariás József, az Aranycsapat labdarúgója Budafokon, tízgyermekes család hetedikjeként látta meg a napvilágot 1924. március 25-én. Édesapja cipészmesterként dolgozott. József iskoláit Budafokon végezte, majd szerszámkészítő inasnak állt a Kábelgyárba. Kisebb fővárosi csapatokban kezdett futballozni, játszott például ifiként a Budafoki MTE-ben is, ahol édesapja a csapat elnökségi tagja volt. Húsz évesen mutatkozott be az NB I-ben, a Gamma játékosaként. Első meccsén az Újpest ellen balösszekötőt játszott, mellette a kiváló válogatott csatárt, Szusza Ferencet kellett fognia.

 

Már MATEOSZ-nak hívják a csapatát, mikor meghívót kap a B, majd nemsokára az A válogatottba is. Albánia ellen szerepel a meggypiros mezben először. 1947-ben 3:0-ra vertük őket. Tehetségét rögtön meg is mutatta, évekre övé lett a válogatott hatos meze.

 

Jakubcsek János, klubcsapata elnöke így nyilatkozott róla: „Mindent tud, amit egy futballistának tudnia kell, és amit tud, azt minden poszton érvényesíteni tudja. Jobb láb, bal láb, neki mindegy, szélső, belső csatár, fedezet, ahogy tetszik! De nemcsak a pályán, a privát életben is igazi mindenes, aki az égvilágon mindenre használható. Nagyszerű gyerek az, kérem, nem hiába irigykednek rám miatta."

 

Az Aranycsapatban nem keltett feltűnést játéka, arra ott voltak Puskásék. Ő szerény, alig észrevehető játékos volt, ugyanakkor nélkülözhetetlen is. Kitűnően képzett volt, mind technikailag, mind taktikailag, mégis lemondott az egyéni csillogásról. Játékintelligenciája minden helyzetben megmutatkozott, kiváló helyezkedése, számtalan látványos szerelése (mindig megelőzte ellenfelét), pontos passzai vitték előre a csapat játékát. Hiába voltak a posztján kiválóbbnál kiválóbb játékosok, megtartotta helyét a válogatottban. Bukovi Márton, az MTK (akkor Budapesti Bástya) trénere is szemet vetett rá, hamarosan náluk rúgta a bőrt, Lantos, Palotás, Hidegkuti, Sándor Csikar és Gellér mellett.

 

Zakariás (becenevén „Zaki”) folyamatos jó játékával alapembere lett a nemzeti tizenegynek, ekkor már balfedezetet játszva. Őt tartották a csapategység legfőbb kialakítójának. „Zongoracipelőként” tökéletesen kiegészítette a sztárokat, megfelelő egyensúlyt hozott létre a csapaton belül. Nyugodtságával, hatalmas munkabírásával is segítette a válogatottat. Szerepelt 1952-ben a Helsinki olimpián győztes magyar csapatban, ott volt az angolok elleni két világsikerű derbin, és ott volt a berni döntő vesztes mérkőzésén is. 35-ször húzhatta magára a címeres trikolort, ebből csak három végződött vereséggel, és öt eldöntetlenül. Az utolsó fellépése a Nyugat-Németország elleni elbukott VB döntő volt, ezután egyedül ő lett számkivetett a válogatottból. (Rossznyelvek szerint rajta ment el a meccs, mivel az egész éjszakát egy cselédlány karjaiban töltötte.)

 

Egyesek szerint Sebes Gusztáv szövetségi kapitány falubelijeként kiváltsággal is rendelkezett: mivel fiatal korában már hozzászokott szervezete a kisfröccshöz, hát a válogatott mérkőzések előtt is felhörpinthetett egyet, nehogy a teljesítményét csökkentse a megvonás.

 

Az Egyetértés csapatában folytatta és fejezte be aktív labdarúgó pályafutását. Szép eredményeket tudhat maga mögött: Európa Kupát és Közép-Európai Kupát nyert, kétszeres magyar bajnok és kétszeres ezüstérmes, valamint magyar kupagyőztes. 116 magyar bajnokin szerepelt, ezeken kétszer volt eredményes.

 

Visszavonulása után kisebb hazai csapatokban edzősködött, majd a guineai válogatott szövetségi kapitánya lett. Itt Afrikában magát a futballt is úgy kellett megismertetni a lakossággal, több esetben kígyóktól kellett megtakarítani a földes pályákat. Két év múlva harmincezres stadionja volt Guineának. A labdarúgó szövetség megalapítása után, hamarosan jó eredményeket is elért az egzotikus válogatott (kijutottak az olimpiára!). Zakariás hat év után hazatért és haláláig a Medosz Erdért edzőjeként dolgozott.

 

Szepesi György elmondása szerint 1970-ben, egy öregfiúk válogatott mérkőzésről hazafelé tartva megálltak Szolnokon. Az előadásokat, cikkeket is író Zaki új oldaláról mutatkozott be. Egy csárdában odaült a zongora mögé és elkezdett énekelni. Olyan hangulatot varázsolt a terembe, hogy alig akart végetérni a mulatozás.

 

Az Aranycsapat első halottjaként, nagyon fiatalon, 47 évesen tért meg Teremtőjéhez. Többen titokzatos afrikai kórra fogták 1971. november 22-én bekövetkezett halálát, de Szeidl József könyve szerint „mellkasi műtét közben fellépő agyembólia következtében érte a halál". (Szeidl József: Az Aranycsapat szürke eminenciása, 2002) 1953-54-ben a Munka érdemrenddel és a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója díjjal tüntették ki. Felcsúton a Pancho Arénában áll szobra, nevét Budapesten és Üllőn egy-egy utca viseli. Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található: 11/2-1-243.

 

Zakariás József 35-szörös válogatott, olimpiai bajnok és VB ezüstérmes magyar labdarúgó a legendás Aranycsapat balfedezeteként hozott dicsőséget a magyar sportnak. Csapataival Európa Kupa és Közép-Európai Kupa-győztes, kétszeres magyar bajnok és második helyezett, valamint magyar kupagyőztes is. A „Szürke Eminenciás” példát mutatott arra, hogy az egyéni érdekek felett, hogyan kell küzdeni egy csapatért, egy országért. Példája ma is ott lebeg a futballszerető fiatalság előtt.
 

 

 

Felber Zsolt

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap