Wass Albert koronatanúja

Bartis Ferenc, sze, 03/26/2014 - 00:06
Megadatott, hogy személyesen megismerhessem Amerikában. De most nem erről a csodálatos irodalomtörténeti pillanatról akarok szólni, hanem a rólakörülötte- miatta-érette-vele-nélküle tomboló, már nem is irodalmi, hanem mondvacsinált politikai mismásolásról, ami viszont arról tanúskodik, hogy azok szószátyárkodnak Wass Albertről, akik nem ismerik az életművét, az életét, közéleti- közösségi tevékenységét, de mint annyian ebben a hitványosodó korban, ők is jól megélnek a rágalmazásból, a megpecsételésből, az áskálódásból, a cselédmagatartásból, az eszközszerepvállalásból. Ezek az ál-emberek szoktak a szűzlányokból utcaszélieket csinálni, ők minősítik a besúgottakat besúgókká, ők nyilvánítják antiszemitáknak a zsidó-mentőket, ők törnek pálcát a halottak itt maradt fénye vagy árnyéka fölött is. Amit leírok, fontos! Tessék minden szóra odafigyelni. Mert az egész WASS ALBERTÜGYET TELJESEN MÁS SZEMSZÖGBŐL KELL VIZSGÁLNI, s bár Ő nem szorul védelemre, mégis a szobrait és a majdani utca- és intézményneveit jó előre meg kell védeni! Ezt mondom a budapestieknek is, és ezt üzenem haza is azoknak, akik a Wass-üggyel foglalkoznak. 1936-ban Marosvásárhelyen Gherasim Emil szerkesztette Kertész Ákossal és Bartha Istvánnal a kétnyelvű Cot la Cot Vállvetve című antológiát. Ekkor már Romániában és a román hatalomnak odaprédált Erdélyben is dúlt a román fasizmus! Marosvásárhelyen kővel bezúzták a zsinagóga és a katolikus plébánia ablakait, embereket ütlegeltek az utcákon, egymást érték a fasisztoid tüntetések, nyíltan és nyilvánosan fenyegették a magyarokat és a zsidókat, de nem kímélték a csöndben kertészkedő bolgárokat, a kubikus lipovánokat, és a békés téglavető cigányokat sem. A fent említett írók-szerkesztők, mintegy tüntetőleg ellensúlyozva a fasiszta handabandát, jelentették meg a szóban forgó antológiát, amelyhez Emil Dandea román politikus és Antalffy Endre poliglott-polihisztor írt előszót, a szerzők között pedig ott találjuk többek között Morvay Zoltánt, Márk Alexandrát, Tamássy Györgyöt, Wass Albertet, román írótársaik: Virgil Carianopol, Vasilie Netea, Sasa Pana, Teodor Scarlat román írókat. Wass Albertet távollétében pedig mint háborús bűnöst halálra ítélték, lényegében az egész erdélyi magyarsággal együtt! Érthető módon jut eszembe a Párizsban élő román politikusíró Virgil Ierunca, aki a Román Gulág című könyvében többek között azt is fejtegeti, hogy tulajdonképpen a fasiszták és a kommunisták összekeveredtek, fedezték egymást és igyekeztek mindenkit eltenni láb alól, aki ismerte a múltjukat. Tehát azok a pribékek ítélték halálra Wass Albertet. Attól féltek, hogy hazatér és lerántja az álarcot róluk. Egyébként, ez a fajta félelem és annak módszertana ma is divatos. De még mennyire! Föltétlen hangsúlyoznunk kell, hogy a Cot la Cot Vállvetve című antológia megjelentetését Wass Albert nemcsak írásaival, de pénzzel is támogatta, és állandóan összeütközésbe került a magyarokat és a zsidókat üldözőkkel. Sokat tudott azokról, akik később elítélték. És ezért ítélték el a törvénykezés futószalagán. Tehát, a perújrafelvételen és a tárgyaláson az imént felsoroltakból kell kiindulni, és azok alapján kérni-követelni Wass Albertnek nemcsak a fölmentését, hanem posztumusz-rehabilitálását és erkölcsi-anyagi kárpótlását is! Wass Albert és a többi magyar katonatiszt halálra ítélését időben alig egy sikoltás választja el a románok székelyföldi és dél-erdélyi magyaröldöklés-sorozatától! Nem szabad egy ima vagy káromkodás erejéig sem megfeledkezni arról, hogy a mindenkori szélsőséges román hatalom iránytűje a bosszúvágy és az ortodox egyház volt. Az is maradt. Wass Albert tehát az emberségének, a jóhiszeműségének esett áldozatául. Románia kérjen tőle bocsánatot, és kegyelettel őrizze emlékét! Lehetséges, hogy az említett antológia koronatanúja lesz a bírósági tárgyaláson.

Utóirat a Wass Albert-ügyhöz

Mivel néhány budapesti firkász is belerúgott Wass Albertbe és életművébe, anélkül, hogy ismernék az életét és életművét, ami a firkálmányaikból kiérződik, hadd jegyezzem meg: Wass Albert a német fasiszták karmai közül 15 szamosújvári zsidó családot mentett-menekített ki! Előzetesen, ami az antológiához is kapcsolódik: Marosvásárhelyen részt vett a román fasiszta tüntetések ellen szervezett demonstrációkban magyar és jóérzésű román írókkal, közéleti személyiségekkel együtt. Vajon a Wass Albertet támadó eszközfirkászok tudják-é, hogy Wass Albert napokon át a Gestapo foglya volt? Hát arról értesültek-é, hogy Wass Albert úgy szökött meg a szovjet (rövid) fogságból, hogy magával mentette az őt vigyázó szovjet katonát is, aki ma Kanadában él és hitelesen a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg Wass Albertről, akit megmentőjének és legmeghittebb barátjának nevezett? És tévednek azok is, akik Wass Albertből amolyan örökkön búsongó-kesergő, hetyke katonatiszt- múltú, giccseket anekdotázó figurát akarnak mímelni, hiszen Wass Albert egyetemes értékeket teremtő és képviselő magyar író és filozófus volt. Ehhez még csak annyit, hogy ideje volna Budapesten is megjelentetni Wass Albert angol nyelvű műveit magyar fordításban! Hogy mélyebben és közvetlenebbül megismerhessék hívei és ellenségei egyaránt, akik többnyire kávéházi tudálékoskodásokból kotyvasztják össze megmásíthatatlan globalizációs véleményüket!

(Utánközlés, A Céh, 2003. Nyár)

 
 
Forrás: Polísz, 76. szám.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap