Wass Albert emlékére - Az ember véges, az író örök

Turcsány Péter, szo, 02/17/2018 - 00:06

 

 

 

 

 

Az ember véges, az író örök

Wass Albert 1998 február 16. hajnalán

A sors, a hon, az embertelenség
andráskeresztjére szegezve, végzetesen,
szája szélén a látni tudók maró verejtékével,
pisztolytüze lobbant szikár veresen.

Előkészítetlen csattanás; a szájon át,
vérvelős kráter-masszán keresztül,
a - koponyahéj szétesve -
plafonba fúródott a golyó íve.

Fegyver a padlón. Gyilkos indulat
messze elzuhant alanyától.
Szeretet-éhes élet gördült át
Isten egyik tenyeréből a másikba.

Erdők, tavak és havasok
hová is zuhannak amott?
A gyermekkori táj? S a férfikor
harcainak ingoványa?

S csak egy marad, csak egy marad,
az örök szeretet,
s a szeretet pislogó lángja:
Hazám, teérted éltem, és nem,
nem lehet, hogy hiába!”

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap