Wass Albert: Előszó egy fontos lépéshez

Szerkesztő A, v, 01/14/2018 - 00:08

 

 

 

 

 

 

 

 

EZT a folyóiratot maroknyi józanul gondolkodó, különböző nemzetiségű ember hozta létre, akiknek két fő közös jellemzőjük van. Valamennyien Közép- Európában születtek, és szilárdan hisznek abban, hogy a világnak ebben a zavaros szegletében nem jöhet el a tartós béke mindaddig, amíg az egymás mellett élő népek nem tanulnak meg békében és egységben élni és dolgozni. Ahhoz, hogy a békét és egységet elérhessük, el kell távolítani a gyűlöletnek és előítéletnek, az évszázados hatalmi politika maradványainak, a versengésnek és az elnyomásnak az elemeit, és meg kell teremteni a kölcsönös bizalom és testvéri szeretet új légkörét. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, türelemmel és jóindulattal ki kell beszélnünk a köztünk lévő különbségeket, és lépésről lépésre kell tapogatóznunk a kölcsönös megértés felé, mely az egyetlen lehetőségünk arra, hogy igazságos és tisztességes megoldásokat találjunk, olyan megoldásokat, amelyek senkinek sem ártanak, viszont mindenkinek hasznára válnak. A végső és gyakorlati megoldás, melyet ennek a folyóiratnak a szerkesztői vázoltak fel Közép-Európa számára, egy föderációs forma, amit ezeken az oldalakon folytatott komoly eszmecserék során kell kidolgoznunk, az összes érintett nép részvételével. Nem állítjuk, hogy már megleltük az összes megoldást azokra a hihetetlenül összetett és érzékeny problémákra, amelyekkel szembe kell néznünk. Egyet azonban tudunk: a gyűlöletnek és az előítéletnek az útja, melyen külön-külön és meglehetősen régóta egymás ellen járunk, nem vezet sehová, csakis a teljes pusztulásba. Ahhoz is elég érzékenyek vagyunk, hogy rájöjjünk, semmiféle ideológia nem hozhat békét számunkra, csak ha mi magunk is megtanulunk békében élni, független emberként tisztelve a szomszédainkat, akiket születésük okán elidegeníthetetlen jogokkal rendelkeznek: joguk van a kultúrához, a nyelvhez, az önrendelkezéshez, a törvény előtti egyenlőséghez, és nem utolsó sorban ahhoz, hogy a maguk útját járják. Ahhoz, hogy megfelelő módon kezdjünk hozzá feladatunkhoz, mindenekelőtt szakítanunk kell az örökölt negatív hajlamainkkal, melyek folyton-folyvást arra kényszerítenek, hogy azt kutassuk, ami megoszt bennünket ahelyett, hogy azokat a láthatatlan szálakat kutatnánk, amelyek összekötnek bennünket egy nagy családdá, Közép-Európa férfiainak és asszonyainak hatalmas, multinacionális családjává. Először is rá kell jönnünk arra, hogy mindannyian szeretjük szülőföldünket, bármilyen nyelvet beszélünk is. Csupán azért, mert szomszédunk nem ugyanazt a nyelvet beszéli, mint mi, közös szülőföldünk iránt érzett szeretete éppoly mély, mint a miénk. Épp ezért nem a nyelvet kell figyelembe venni, hanem a táj iránti szeretetet, melybe (bele)születtünk, és amihez immár nemzedékek emléke köt bennünket. Ezen a szülőföld iránti kölcsönös szereteten keresztül mindnyájan fivérek és nővérek vagyunk, egyszersmind lakóként és tulajdonosként társak is, akiknek az előrejutás érdekében nem egymás ellen, hanem együtt kell dolgozniuk. Ezek a közös lét egyszerű szabályai. Van még azonban valami többlet is; egyfajta láthatatlan örökség, ami messze gyökerezik valahol e földrész történelmében. Ez pedig a nyugati keresztény kultúránk, ami befolyásolta és irányította gondolkodásunk, életmódunk fejlődését, továbbá azt, ahogyan meghatározzuk helyünket a világmindenségben, viszonyunkat teremtőnkhöz, családunkhoz, egyáltalán az emberiséghez. Ez az a szellemi és spirituális örökség vezetett ki minket a sötét korokból a parlamentáris kormányzás időszakába, az egyenlőség elismeréséhez, a fegyelmezett szabadság elvéhez és a demokrácia létrejöttéhez. Ez a nyugati keresztény örökség a mi biztonsági szelepünk, mely visszatart attól, hogy a kisebbségi problémáinkat mészárlással vagy kulturális elnyomással oldjuk meg. Lelkünk mélyén tudjuk, hogy nagyon is helytelen szomszédaink megölése, rabigába kényszerítése és elnyomása csupán azért, mert más nyelvet beszélnek. Itt az ideje annak is, hogy ráébredjünk, éppen olyan helytelen másképp kezelni őket, mint magunkat. Úgy tanuljuk, hogy az emberek egyenlőnek lettek teremtve. Elérkezett az idő, hogy elkezdjük gyakorolni ezt a doktrínát. Ehhez ki kell dolgoznunk valamiféle sok szín egységét , mely okos együttműködés segítségével nemcsak a gazdasági prosperitás szintjére emelne bennünket, hanem lehetővé tenné számunkra azt is, hogy megoldjuk a kisebbségi problémáinkat, melyek ma még fekélyes sebek politikailag és érzelmileg megosztott országainkban. Ha virágzó jövőt szeretnénk, először is meg kell lelnünk az ahhoz vezető utat, melyet aztán bölcsességgel, megértéssel és jóakarattal kell kiköveznünk. Különben jövőnk épp olyan sivár lesz, mint jelenünk, és a gyűlölet által szított rövidlátó vezetés eredményeként előbb vagy utóbb teljes pusztuláshoz vezet majd. Ennek a folyóiratnak az a célja, hogy meglelje az utat, mely kivezet a mai veszélyes ingoványból. A Forum nevet adtuk neki, mert küldetése az, hogy szószékként szolgáljon azok számára, akiknek van valamiféle építő jellegű mondandójuk a témával kapcsolatban. A hangsúly az építő jellegű kifejezésen van. A múlt hibáiról tartott vég nélküli vitáknak, melyek a történelem egyoldalú értelmezésén alapulnak, nincs igazolt helyük ezeken az oldalakon. A jelen hibáinak megmutatása csak akkor ér valamit, ha egyúttal olyan kivitelezhető megoldásokra is javaslatot teszünk, amelyek orvosolják vagy megszüntetik a fájó pontokat. Vitára buzdítunk, de a szerkesztőbizottság kötelessége lesz, hogy ezeket a vitákat magas és tárgyilagos szinten tartsa, és rosszindulat helyett a jóakarat vezérelje azokat. Ez a folyóirat azon a szilárd meggyőződésen alapul, hogy minden ember, bármilyen nyelvet beszél is, egyenlőnek teremtetett, és ugyanolyan joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz azon a földön, ahol született. Szilárdan hisszük, hogy Közép-Európa minden egyes etnikai csoportjának megvan a joga saját oktatási, kulturális és adminisztratív intézményeihez, és ezeket a jogokat egyetlen úgynevezett többségi nemzet sem csonkíthatja meg egyetlen országban sem. Valamennyi úgynevezett kisebbségnek ki kell vennie jogos részét annak az országnak az irányításából, ahol él. Itt az ideje, hogy megmutassuk a világnak és egymásnak, nem csupán maroknyi civakodó kis nemzet vagyunk egyik oldalon Oroszország, a másikon Németország árnyékában. Mi vagyunk Közép-Európa egyetlen örökösei, és örökségünkért érdemes élni és dolgozni. Felül kell emelkednünk azon a rövidlátó, korlátolt és gnóm nézőponton, amit a történelmi balszerencse kényszerített ránk, és el kell kezdenünk nagyban gondolkodni: MI VAGYUNK KÖZÉP-EURÓPA, mindnyájan, együtt. Ma úgy tűnhet, apró kis törpék vagyunk csupán, akik pozíciókért küszködnek és egymással hadakoznak, de az igazság az, hogy bármely pillanatban óriássá változhatunk, mihelyt hajlandók leszünk közösen dolgozni a jólétünkért. Mindössze annyit kell tennünk, hogy felülemelkedünk a múlton és a jelenen, elfelejtjük a közénk állt aprócska különbségeket, és szemünket azokra a dolgokra vetjük, amelyek összekötnek bennünket a nyugati keresztény kultúra közös kötelékével, valamint közös társadalmi- gazdasági érdekeinkkel és lehetőségeinkkel, melyek jövőnk tétjét jelentik. Következő számunkkal egy cikksorozatot tervezünk útjára indítani, mely általánosságban Közép-Európa és Kelet-Közép- Európa történelmére és kultúrájára összpontosít, szűkebben pedig a térséget lakó nemzetekre. Mivel ezen témák közül néhány összetett és jó néhány nemzetiség átfedő együttélése eredményeként nagymértékben összefonódik és különösen kényes a múlt politikai konfliktusai következtében kialakult érzékenység miatt könyörgünk íróinknak, hogy különös gonddal járjanak el és csak dokumentált anyagra szorítkozzanak. A cél nem az, hogy jelentéktelen részleteken okvetetlenkedjünk, hanem hogy megismerjük a kendőzetlen múltat, és minden testvérnemzet kulturális örökségét a Közép- és Kelet-Európát benépesítő népek családján belül. Isten legyen velünk e nehéz feladatban.

(A fordító megjegyzése: a fenti cikk a Central European Forum folyóirat első számának beköszöntő írása, melyet Wass Albert, mint főszerkesztő jegyez. Az orgánum mottója: megismertetni és terjeszteni az egyetlen igazságot Közép- Európáról és annak népeiről .) Kovács Attila Zoltán fordításai

 

Megjelent: Polísz, 2005. 79. szám

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap