A VIZUÁLIS NEVELÉSRŐL 14/14

Jankovics Marcell, k, 02/27/2018 - 00:11

 

    

 

 

 

 

 

 

 

FÜGGELÉK

 

Kultúrából a Civilizációba[308]

 

Mottó: „ÁDÁM 

             De hát a dajka tündér daljai,

             Ezek nem oltnak-é a gyönge szívbe

             Sejtelmeket?

              

             TUDÓS

                               Igen bizon, s azért

             Dajkáink a magasb egyenletekről,

             A mértanról beszélnek gyermekinknek. –”

Madách Imre: Az ember tragédiája, XII. szín.

         

       Az ezredforduló táján, mintegy a kerek évszám jelképes erejét demonstrálva, megszaporodtak azok az írások, melyek a Nagy Paradigmaváltással (a hagyományos világrend fölbomlásával, ha úgy tetszik, világvégével, kulturális stratégiák megfogalmazásával foglalkoztak. 1999-ben jelent meg Jan Assman szemnyitogató könyve, A kulturális emlékezet. A Magyar Művelődési Intézet folyóirata különszámot szentelt a témának (Szín – Közösségi művelődés, 2007. június). Jómagam 1998-ban, még NKA elnökké való kinevezésem előtt, fejeztem be egy hosszabb lélegzetű írást e tárgyban A kultúra genetikája címmel, mely a Civilizációt állítja szembe a Kultúrával.[309]Eltekintve az NKA-elnöki szereppel óhatatlanul együtt járó ’kultúrpolitizálástól’, amelynek elméleti alapvetése az első ciklusom (1998–2002) idején adott interjúkban, s az NKA évkönyveiben lelhető föl, két stratégiát magam is írtam, továbbá sok rövidebb lélegzetű Kultúra témájú írás is megjelent tőlem az elmúlt években. Címlistájuk és közülük egy-kettő nyílt honlapomon található.

    Ezeknek az írásoknak a gyújtópontjában a hagyományos Kultúra értelmezése mellett a sorsáért érzett aggodalom is kitapintható. Orosz István, akadémikustársam egyik írásában kulturális gyarmatosításról beszél.[310] Egy másikban a Kultúrát a hajó tőkesúlyához hasonlítva írja:

„A kormány ide-oda tekereg, néha eltörik, olykor ellopják, de a hajó valahogy mégsem borul föl. A kiel teszi: egyszerűbben úgy mondják: a kultúra, a nemzet tőkesúlya. A kultúrát olykor ballasztnak hiszik, vagyis fölöslegesnek. Voltaképpen érthető, hiszen nem is látszik, jóval a felszín alatt van, sőt épp ez a lényege, hogy a kiel révén a hajó súlypontja is a víz alá kerüljön.”[311]

     Andrásfalvy Bertalan a 2013-as nagy árvíz kapcsán Együtt élni a vízzel címmel írt a hagyományos vízkultúra jelentőségéről, azokról a vissza nem térő időkről, amikor a művelődés a gazdaságtól – értsd, földműveléstől még elválaszthatatlan, azaz szó szerint „szerves” volt.[312] Hogy a politikai erőtér egy másik sarkáról idézzek: Tamás Gáspár Miklós, negatív jövőképéhez a következőket sorolja a (nem csak magyar) jelenkori világ bajaiként, az ökológiai tragédiát, a példátlan egyenlőtlenséget és a magaskultúra haláltusáját.[313]

     Ami engem illet, az évek során rá kellett ébrednem arra, hogy a Kultúra és a Civilizáció ellentéte[314] nem egyszerű ellentét, és nem is békés egymás mellett élés, sem nem összedolgozás. Változatlanul igaz Spengler állítása: a Kultúra akkor kezd hanyatlani, amikor Civilizációba megy át. Ma ennek az átváltozásnak drámai, már-már katasztrofális szakaszához érkeztünk. A Civilizáció kezdi fölfalni, elemészteni, na jó, használjunk barátságosabb szót: beolvasztani a Kultúrát. Ezért is keverik sokan össze a két fogalmat. Írnom kell erről, mert azt érzékelem összes érzékszervemmel, hogy azok, akik ebbe az átmenetbe beleszülettek, vagy nem veszik észre, vagy nem izgatja őket, mintha könnyedén lemondanának arról, amit az én nemzedékem még haldoklásában is a magáénak tekintett. Úgy érzem, gondolataimat meg kell osztanom az eljövendő nemzedékeket oktató, nevelő embertársaimmal, mert az általam fölvázolt helyzet mintegy elfogadva azt tükröződik a tantervekben is, anélkül, hogy a szerzők, oktatáspolitikusok, tanárok a mondott helyzet súlyos voltának és következményeinek a tudatában lennének, vagy annak legalább fontosságot tulajdonítanának.

     A pénzügyi rengés, amely megrázta a nyugati világot, csupán egy valóságos világvége, korszakváltás egyik tünete. Nagyobb veszély a globális fölmelegedés, ami egyelőre csak a szakembereket aggasztja igazán, jóllehet egész világunkat át fogja rendezni. Végét járja az a Kultúra, amelyre a fehér ember annyira büszke, és ez a vég Civilizációnkat is, mely szintén halódó Kultúránk fajzata, a létében fenyegeti. A Válság, más szóval változás, váltás szintén megérdemli a nagy kezdőbetűt, hiszen igazi paradigmaváltással esik egybe. Olyan méretű változásnak vagyunk okai és alanyai, amilyenre nincs példa a Történelemben.

     Kultúra és Civilizáció segítség az élet nehézségeivel szemben, mégis azt tapasztaljuk, mintha fölborult volna az egyensúly kettejük között, és a Kultúra egyre több sajátossága vész el. E jelenséget, anélkül, hogy értenék mélyebb összefüggéseit, egyesek pozitívnak tekintik, én azonban neveltetésemből és életkoromból következően veszteségnek érzem.

    Az alábbi szembeállításban fölsoroltak a hozzájuk fűzött értelmezésekkel a két fogalom közti tartalmi különbségeket próbálják érzékeltetni, amelyekből kiolvashatók a jelenkori tendenciák, a bekövetkező változások, jó esetben csupán hangsúlyeltolódások. Szembeállításaim sarkosak, inkább a Kultúra és Civilizáció tömegre gyakorolt hatására értendők. A kulturális elitre egyelőre nem annyira. (Viszont az elit és a tömeg sem állt még ilyen távol egymástól.) Ilyen vegytiszta formában nincs sem Kultúra, sem Civilizáció – szerencsére. Sőt, a Kultúrának vannak civilizációs megnyilvánulásai (> otthonteremtés), és viszont. (> A közbeszédben „ a mindennapok Kultúrájába” sorolt jelenségek, amilyen a viselkedési kultúra: civilizált viselkedés). A valóságban még ma is sok köztes árnyalat enyhíti az ellentmondást.

 

Kultúra                                                             Civilizáció

 

agrár, népi, vidéki, falusi                                  városi, polgári, urbánus

  

       A Kultúra hagyományosan népi, falusi, mezővárosi természetű, hiszen gazdaságilag a mezőgazdasághoz, paraszti életformához kötött. (> Lat. colo 3, colui, cultus = földet művel, lakik, gondolkodik, gondot visel, ellát, díszít, nemesít, kiművel, ünnepet ül, tisztel, szentként imád.) Az emberiség túlnyomó hányada az ipari forradalomig, Magyarországon a második téeszcsésítési hullámig, agrártársadalomban élt – az úr éppen úgy, mint a paraszt. Az a vidék, amely a hagyományos Kultúra alapjául szolgált, ma már szinte sehol sem természetes formájában létezik. A Civilizáció városi találmány. (> Lat. civitas = polgárság, község, város, állam.)  

 

örökletes, genetikus (állati múltból)                   kitalált

 

     Abból kiindulva, hogy ember és állat között sokkal kevésbé éles a határvonal, mint korábban hittük, állítom, hogy a Kultúra állati örökségünk. Kulturálisnak nevezhető jegyei vannak az állati kommunikációnak, együttműködésnek, álcázásnak, bevésődésnek, játéknak, otthonépítésnek, utánzásnak, utódnevelésnek, rituális viselkedésnek. Különösen szép példákkal szolgálnak a madarak. (>  Ének, duett, nászruha, násztánc, dürgés, fészek-, lugasépítés.)[315] Macskáknál megfigyelték (én is találkoztam vele), hogy alkalmasint a megfogott egeret a gazdinak vagy egy másik szeretett személynek ajándékozzák, fölajánlják mintegy áldozatként.  

     Az állati Kultúra jórészt örökletes, kisebb mértékben a nevelésnek is köszönhető. Az emberi fajra „írva” a kulturális, esztétikai igény (pl. a szépre, énekre, mesélésre, táncra) szintén egyetemlegesnek és örökletesnek tűnik. A hagyomány jelentésébe ez is beleértendő.

     A Civilizáció állati mintaképeinek a rovarállamot szokás tekinteni (> Madách Falansztere, Huxley Szép új világa). Az azonban nem állítható, hogy az evolúciós láncot átugorva a termeszek, hangyák, méhek mintájára teremtett Civilizációt az ember.[316]  

 

zárt  (konzervatív)                                         nyitott (liberális)

 

nemzeti, etnikai, helyi                                          birodalmi, globális

   

     A Kultúrák az egyre fejlettebb kommunikációs hálózatoknak köszönhetően gyorsuló ütemben veszítik el sajátosságaikat. „Webek”, azaz hálózatok szolgálták régen is a birodalomépítést, világvallások elterjedését. Az információk szabad áramlása homogenizál. „Multikulti” nincs, csak a felszínen, a szlogen szintjén, összemosódás van. A mondottakból (is) következnek az alábbi különbségek.

 

hagyománytisztelet                                               szabadulni vágyás a múlttól

   

      A legrombolóbb utópia, a kommunizmus internacionalista himnusza a „múltat végképp eltörölni” indította hadait. A multik, vagyis a globális áruházláncok hasonló szellemben hirdetnek: „Vegyél újat! Dobd el a régit!” El is kell dobni, mert árujuk gyorsan elavul, és egyre rövidebb élettartamú. A fejlődést a „korszerű” értelmezés nem szerves folyamatként fogja föl, és még csak nem is a köztes hegeli „megszűntetve megőrizve fölemeltetés” elve szerint,  hanem az előzmények tagadásának, cáfolatának láncolataként.  Ily módon a jelen nem a múlt folytatása, és a jövő előzménye, hanem elszigetelt jelenség. Mint a digitális óra által mutatott időpont.[317]

 

állandóság                                                                gyorsuló változások

    

       Az ókori Egyiptom háromezer éves történetében a mai szemlélő alig érzékeli a változásokat. Amit az egyiptomiak az örökkévalóságnak szántak, azt megpróbálták ellenállóvá tenni az idővel szemben. Már Várkonyi Nándor és idézett szerzője ámulnak a logikával ellentétes folyamaton, hogy az idő haladásával egyre jobb szerszámok birtokában, egyre puhább anyaggal dolgoznak a művészek.[318] A rézkori szobrász még a legkeményebb gránitot faragta, Schaár Erzsébet megelégedett a hungarocellel – Várkonyi megérte ezt! – Körösényi Tamásnak a papírpép is jó volt. Ma az, ami régi, a fejlődésben hívők szemében idejét múlta, ósdi.

     Én változást látok inkább. Ez fejlődik, az hanyatlik, a kettő kiegyenlíti egymást. Magyarul: amit megnyersz a réven, elveszíted a vámon. A fejlődés, a „haladás” XIX. századi eszméje[319] klasszikus civilizátori idea. (> pozitivizmus, evolúció, evolucionista történelemszemlélet; Hegel, Darwin, Marx, Spencer.)

     Egyirányú folyamatokban gondolkodva ma már jobbára csak tudományos, technikai, technológiai fejlődésről beszélhetünk (a művészetek terén is), amelynek a tempója egyre gyorsabb, az informatikában valóságos robbanásról. A Go slow, Slow down mozgalmak próbálják fékezni a gyorsulást.

 

örök visszatérés                                               egyirányúság

   

       A parasztot egy történelmi dátum, maga a történelem, vagyis az időszámítás hidegen hagyta. Annál fontosabb volt a számára a naptári rend, amely a természet körforgását ünnepekkel szakaszolja, és igazodásul szolgál vetéshez, műveléshez, betakarításhoz. Ehhez meg kellett ismernie az égitestek járását.  Ezért indul minden Kultúra és Civilizáció fejlett megalit-csillagászattal, amelynek a naptár megalkotásával leáldozott, különben is időközben történt egy és más. Előbb a vas fölfedezése változtatta meg az ember érdeklődésének az irányát, később az elektromosság, amely a közönséges halandó számára láthatatlanná tette az égboltot.

    A legújabb kor diktatúrái történelmi idővel számolnak, számukra az idő irreverzibilis, amely az áhított cél felé tart. A kommunizmus a földi paradicsomot hirdette, a szabad szellemeknek diktáló Fukuyama a Történelem végét hirdette. A fundamentalista kereszténység átmeneti forma e tekintetben. Hasznossága okán megszentelte és magáévá tette a megörökölt ősi parasztnaptárt, de ideologikusan maga is egy világvégét hirdetett.

    Az örök körforgás még él bennünk (és a hagyományos órák számlapján), az irreverzibilitással nem tud mit kezdeni az egyszeri ember (a digitális karóráknak nem lett sikere). A mai hanyatlás korában új időfogalom hódít, az örök jelen idő. Az, ami a televíziónézés és az internetezés velejárója. A mai ember naptára a műsorújság, ő az éppen nézett tévéműsor, portál jelenidejében létezik.

 

evidenciák                                                       minden megkérdőjelezhető

   

     Identitásunkat evidenciák határozzák meg. Magától értetődő, hogy magyar vagyok. Ez nekem evidencia, vagyis evidentitás. A társadalomtudós P. R. Hofstätter írja a 20-as években:

„Egy társadalmi rendszer evidenciáinak összességét az illető társadalmi rendszer kultúrájának nevezzük.”[320]

A Kultúra mellett a Civilizáció bizonyos elemei is az evidenciák körébe tartoznak. Továbbá, ami evidens, nem feltétlenülbelső keletkezésű, lehet átvétel is.  Mint a neve is mutatja, ilyen az angol vécé.

    A szellemes megállapítás persze mára szintén érvényét vesztette. Azok az evidenciák, amelyek egykor a magyar nemzet tagjainak a túlnyomó többségét összekötötték, vészesen megfogyatkoztak, az anyanyelv jó-rossz használatán kívül.  Az evidenciák számának csökkenése az illető társadalmi rendszer betegségéről, integritásának meggyengüléséről árulkodik. Ma már magyarnak lenni sem magától értetődő. > „Magyarkodás” vádja a magyarokkal szemben, a 2004. dec. 5-i népszavazás eredménye.

    Jellemző a konzervatív és liberális viszonyulás az államhoz mint „társadalmi rendszer”-hez. A konzervatívok erősítenék az államot, a liberálisok lebontanák. Persze egy nagyobb rendszerbe, pl. az Európai Egyesült Államokba való beolvasztás szándékával.

 

bekapcsoló  (művelődés)                                  kikapcsoló (szórakozás)           

   

      A Kultúra hagyományos művelésének a célja, hogy a befogadót bekapcsolja, beavassa szűkebb-tágabb közösségének a műveltségébe, és annak gyakorlott művelőjévé tegye. Ez könnyen ment, mert a közös munkára épült. A népművészetből véve példát, húsvétkor tojást minden lány, asszony festett tehetsége szerint. Megtanulták a közösség motívumkincsét, nem a vásárba mentek hímes tojást venni. A Civilizáció művelődése inkább kikapcsoló. Munka után pihenésképpen szórakozom. (Szórakozom, azaz szétszórom magam, mulatok, hogy múljék az idő. Nem gyarapodom, hanem fogyasztok.) Nem én énekelek, hanem a közönség soraiban ülve hallgatom mások színpadról, képernyőről szóló énekét. (A Himnuszt is csak hallgatom, igaz, állva.)

 

munkaalapú élő Kultúra                                  szórakozásalapú múzeumi Kultúra

    

     Hagyományosan a Kultúra a munka és az ünnep része volt. (> Hésziodosz: Munkák és napok, Ovidius: Fasti.) A civilizált ember Kultúrája elkülönül a munkától, külön is ünnepel, és külön is szórakozik, ha mégis összefonódik a kettő, csak nézőként, fogyasztóként a részese. (> Augusztus 20-i programok.) Legszínvonalasabb formája a múzeumlátogatás, a halott Kultúrával való ismerkedés. Maga a múzeum civilizációs találmány. Jellemzően a reneszánsz idején kezdenek régiségeket gyűjteni. E kornak nem teljesen eredeti a Kultúrája, hanem egyfajta alámerülés a régiségbe. A dolog negatív oldala: a múzeumok, általában a kulturális örökség iránti megnövekedett érdeklődés a kortárs művészetek válságát, az irántuk való érdektelenséget is jelzi. Élő Kultúrában a mű nem értékes dísztárgy csupán, hanem funkcionális (használati vagy szertartási) kellék.  

      A muzeális érdeklődés fejeződik ki a zenehallgatási szokásokban. Bachnak, Mozartnak azért kellett hatalmas életművet létrehoznia, mert kortársaik saját koruk zenéjét akarták hallani. Bachot halála után hamarosan el is felejtették, s ennek ugyanez volt az oka. Mendelssohnnak,  egy új (a civilizált) gondolkodásmódnak kellett eljönnie, hogy Bachot az utókor befogadja. A kortárs zenének ma sokkal kisebb a tábora, mint a XVIII-XIX. századi klasszikusoknak. Operaszerzők, különösen Wagner esetében érezni, főleg látni a görcsös igyekezetet, hogy műveiket XXI. századivá operálják.

 

mindenki műveli (aktív)                                   profi műveli, a többi passzív befogadó

 

     A dolog természeténél fogva a hagyományos Kultúrát mindenki művelte, a színvonaltól függetlenül. Korunk kulturális életében a szerepek egyre inkább megoszlanak.  Magas színvonalon a profi műveli (tudós, tanár, orvos, művész, sportoló). A többiek passzív haszonélvezők. Köztes szerep jut a nem túl nagyszámú aktív amatőrnek, akik közül csak ritkán emelkedik a profik közé egy-egy kiválasztott, legtöbbször csak maguknak való (szó szerint), amit művelnek. (> Ki mit tud, Fölszállott a páva.)

 

közösségi (családcentrikus)                              individuális, elidegenedett

    

      A Kultúra a közösség tagjává tesz. A közösség legkisebb egysége a család, az egyed életében az első közösségszervező. A családban tanul meg a gyerek járni, beszélni, tanul erkölcsöt, a család igazítja el az élet dolgaiban, családban hall először dalt, mesét.

    A család a hagyományos nemi szerepek alkotta legkisebb közösség. Az állatvilágban a nemi szerepek legkülönbözőbb formái léteznek. A rovarok világában van olyan „államforma”, amelynek királynője a kolónia, boly életének a záloga (termeszek, hangyák, méhek); létezik olyan „család”, amelyben a nőstény megtermékenyítése közben, vagy után, fölfalja a hímet (imádkozó sáskák, pókok), a fejlettebb[321]életformákban minden lehetséges változat megtalálható. A farkasfalkát alfahím irányítja, a hiénáét alfanőstény. Az emberi társadalomban, mint a főemlősöknél általában, egészen a legutóbbi időkig jellemzően férfiuralom volt a jellemző, de ez sokszor inkább csak látszat. Az őskori művészet tanúsága szerint az idősebb asszonyokat, az „anyósokat és (nagy)anyákat” különleges tisztelet illette meg, amit a történészek mátriárkhátus, nőuralom jelének tekintenek.[322] Az ókori Egyiptomban a fáraó nő is lehetett (Hatsepszut, Kleopátra), az európai közép- és újkor számos uralkodónőt tud fölmutatni, akiknek meghatározó történelmi szerepe volt (Medici Katalin, Mária, Erzsébet, Anna angol, Mária Terézia magyar királynők, Erzsébet, Katalin orosz cárnők, nem beszélve azokról az asszonyokról, akik papucsférjeik helyett tartották a kormányzás gyeplőjét. A hagyományos keleti nagycsaládokban, amíg nem vénültek meg teljesen, a családban az öreg hölgy (anya, nagyanya, anyós) mondja ki a végső szót, és ez nem kárpótlás azért, hogy a harcmezőn, a nyájak körül nem volt, a hajó- és karavánutakon nincs, nem volt semmi keresni valója. Korunk feminista mozgalmai jellegzetesen civilizációs tünetűek. Férfiszerepbe csábítják a nőket (súlyemelés, boksz, labdarúgás, vízilabda a sportban).

     A nagyváros nem kedvez a közösségi létnek. (> David Riesman: A magányos tömeg.) A magány és elidegenedés civilizációs jelenség. Az ellenük életre hívott kisközösségi formák: iskolák, munkahely, pártok, klubok, egyesületek részterületeken működnek, nem szövik át az egész életet. Kivéve a fiatalok szubkultúráit. A modern Civilizáció magányos szórakozása a televízió volt a netes hálózatokig. A közösségi portálok hallatlan sikere jelzi az emberek közösség iránti igényét. A házasság és a család válsága, a népszaporulat drámai csökkenése, a szingli életforma rohamosan növekvő népszerűsége (mindkét nemnél) jellegzetesen civilizációs (nagyvárosi) kortünet. ’Biológiai’ oka a túlnépesedés, a szexuális forradalom, a terjedő meddőség és homoszexualitás, az anyagias szemlélet, a közösség és a folytonosság szempontjait ’lerázó’ önmegvalósítási vágy. Az egyénközpontú liberális ideológia a női egyenjogúság megvalósítását csak az anyaság leminősítésével tudja elképzelni. (A gyermeket váró nő ma már nem várandós nem áldott állapotban van, hanem terhes.)

     Paradigmatikus változást jelez az iskola egyre nagyobb részesedése a nevelésben. (A földuzzasztott tananyag mellett  >  kisgyermek kötelező óvodába adása; a munkaidejűre növelt napi tartózkodás az iskolában; az egyre hosszabb tanuló kor.)

 

befogadó                                                       kiárasztó

    

     A hagyományos Kultúrába beleszületik az egyén. A ’készen kapott’ műveltség a környezethez való alkalmazkodásra készteti. Ez nemcsak a szűkebb társadalmi közegéhez, hanem a természethez, a magasabb elvekhez való igazodást is jelenti, amin nehéz változtatni. A civilizátor a saját vágyainak, igényeinek, érdekeinek rendel alá mindent. Régi vágya ez az embernek. Isten szájába adja parancsként és áldásként.[323] Sokan tudjuk már, hogy átokká lett az áldás.

 

szellemi                                                         anyagi

 

     Az igazodási kényszer a magasabb elvekhez (természeti törvényekhez, az istenek akaratához, erkölcsi parancsokhoz) szülte a Kultúra legmagasabb rendű formáját, a kultuszt. A hagyományos Kultúrában azonban a spirituális még gyakorlatias (értelmes célú) volt, legföljebb megfejtetlen és kontaminálódott szimbólumrendszere mutatja hiedelemnek, babonás zagyvaságnak. A civilizált embert egyre inkább a materiális földi javak, az anyagi jólét megszerzése vezérli. Ez a Kultúra leminősítésével jár. > Panem et circenses. Mely mondás egybként szintén hanyatló kor szülötte.  A kenyeret a politika populista ígérgetése jelenti ma, a cirkuszt az (államilag támogatott) parádék, amilyen a Forma 1, a légiparádé, a nemzeti ünnepek egyéb látványosságai, a nem tipikusan kulturális fesztiválok, nem beszélve a kisebb, „csak” üzleti alapú cirkuszokról, mint a rockkoncertek, quad-, salak-, terepmotorozás és -autózás. A fölsorolásból is kiderül, hogy a Civilizáció pazarlásainak a része ez. A fesztivál sem ismeretlen a múltban, csak más néven is szigorúan meghatározott (naptári) számban futhatott.  A mostani fesztiválokban azonban hiányzik az eszme (búcsú, karnevál stb.), az anyag uralkodik. A résztvevők részint árusítanak, részint vásárolnak, fogyasztanak (bort, pálinkát, csokoládét, kocsonyát, libahúst, dödöllét – lásd a „szakfesztiválok” nevében. Ez is volt. > Hetivásár, lacikonyha. „Végül” a buli, a véget nem érő bulizás, romkocsmák minden más helyett.  

 

Termelő                                                      Fogyasztó         

 

   A fejlett világ korábban a termelői, teremtő erényeire volt büszke, nem volt pazarló. A mai hanyatló nyugati Civilizációban a fogyasztás kezd túlsúlyba kerülni. Figyelmeztetésnek lennének ugyan történelmi példák, de az ember nem akar tanulni. Akkor az iskola mire való? 

 

vertikális                                                      horizontális

 

     A Kultúra ’arisztokratikus’ irányultságú, a földműveléstől emelkedik a kultuszig. A Civilizáció csak a két dimenziójú földi térben érdekelt. A sci-fik és a bolygóközi térben folyó kutatások ne tévesszenek meg bennünket. Céljuk csupán a két dimenziójú életlehetőség kiterjesztése. A Civilizáció vagy demokratikus vagy diktatórikus. A demokrácia törvényszerűen a tömegdemokráciába torkollik. A diktatúra proletkultba.  

 

égi (csillagvallás, kultusz)                               földi

 

   Az archaikus, mitologikus vallások gyakorlatiasak és materiálisak abban az értelemben, hogy a természet és a kozmosz látható körforgását próbálják leírni, lényegében a tudomány előtti kor tudományának tekinthetők. A transzcendencia viszonylag késői fejlemény. Az újabb kori materializmus földhöz ragadt, az ateizmus – a Civilizáció vallása – a transzcendens vallásokkal szemben lép föl, közéjük mosva előzményként a babonának, hiedelemnek tekintett csillagvallásokat is.

 

vallás                                                            utópia

 

     Az istenek elfogynak: politeizmusból egyistenhit lesz, az filozófia és ateizmus felé ágazik. Az eredeti többistenhit tartalma szerint materiális (természet- és planétaistenek), formája szimbolikus, tudományelőtti ’szakzsargon’ a nyelve. A jámborok szemében a forma jelenti a tartalmat. A vallásos gondolkodó attól kezdve, hogy a földi hívságok egyre jobban elérhetőbbek az ember számára, a létezés nagy kérdéseire keresik a választ: a vallás transzcendessé válik. A tudományosság előretörésével viszont még a gondolkodók is egyre kevésbé igénylik Istent. Az emberek viszont hinni akarnak valamiben. Ha a vallás a nép ópiuma, de már nem hat a lelkekre, nosza, találjunk ki valamit helyette. Jönnek a valláspótlék utópiák (kommunizmus, fasizmus, nácizmus, maoizmus), melyek a Földre hirdetnek azonnali, vagy legalábbis közeli mennyországot. Aztán jön a kiábrándulás, jönnek az ellenutópiák (1984, Fahrenheit 451) és a tényleges drogok. Az Egyház a tömegek megnyerése érdekében tartalmában leszáll a földre (visszatérés a jézusi szeretet parancsához, munkáspapok, XXIII. János, II. Vatikáni zsinat, Bokor Bázisközösség, Ferenc pápa).

     A drognak a Kultúrában  kultikus, mágikus, rituális szerepe volt, és mértékletesen éltek vele. > Beavatás, bekapcsolás. A Civilizációban a kikapcsolódást szolgálja – mértéktelenül.

 

(isten)hit                                                        istentagadás és közöny

 

      Az ateizmus is vallás, amennyiben nem kételkedés, hanem harcos istentagadás. A hívek fogyatkozásának oka Európában inkább csak a Civilizáció gazdag kínálata (szexuális forradalom, jólét, megnövekedett szabadidő, szórakozás) miatti elfordulás, közöny. Mi lesz a válasz a csömörre? Lesz egyáltalán csömör, vagy előbb lesz végünk?

 

erkölcs                                                          jog (törvény)

 

     A jó erkölcs a természeti törvényeken alapszik. Ettől „örökérvényű”. A természeti törvényekkel nem lehet szembemenni, annak bukás a vége. (Már sejlik.) Az ember addig lehetett természetelvű, amíg a népszaporulat elviselhető volt a környezet számára. A fehér Civilizáció a Föld meghódításával már korán nagy eredményeket ért el a környezet – és más Kultúrák – tönkretételében. > A neandervölgyieket, majd a Földközi-tenger melléke erdeinek kiirtását, a „Földet fölhasogató” Erüszikhtón, mítoszát, az indián műveltségek lerombolását, sok száz, sok ezer állatfaj kipusztítását. A folyamat exponenciális jellegét a Civilizáció nem tudja, mintha nem is akarná megfékezni. A mai ember számára fontosabb, hogy autózzék, mint hogy lélegezzék.

     A törvény az erkölcs civilizált formája. Aktuális igényekhez igazítható, tehát változik. Jogot szegez szembe a joggal, ami ellentmond az erkölcsi érzéknek.

 

érzelem                                                        értelem (ráció, logika)

    

     A Kultúra inkább érzelmekre hat. A kereszténység ezért bomolhatott virágba (gótika, Assisi Szent Ferenc).[324]  A Civilizáció korai szakaszában, pl. mint hódító és mint szórakoztató, barbár,[325] fejlett formáiban csak hideg és számító. Ezért pártolja a giccset.

 

forma                                                            tartalom

 

    Az archaikus Kultúrák művelői analógiákban, metaforákban gondolkodnak, jobb agyféltekések, mint a gyerek. Az emberiség felnőtté válva a formai összefüggések helyett egyre inkább a tartalmak felé fordul. A gyerekek, az ’elmaradott’ népcsoportok és a művészek ma is formákban, analógiásan gondolkodnak, a fehér átlagember az iskolai nevelésnek köszönhetően érzéketlenné vált a formai összefüggések iránt. Nagy veszteség, ugyanakkor figyelmeztető ellentmondás, hiszen a Civilizáció’Kultúrája’, mely az írásra épül egyre inkább vizuális (film, videó, televízió, internet, okos telefon, óriásplakát, reklám). Az ellentmondás, miszerint a kép jelentőségét veszíti, miközben képi dominancia jellemzi a (tömeg)kultúrát, igaz a hangra is.[326] Tetten érhető az ellentmondás a bal agyféltekére összpontosító oktatásban, nevelésben, amely – mint tudjuk – szintén a Kultúra része. Hasonló ellentmondás figyelhető meg a művészetek terén bekövetkező változásokban.

 

beszédes művészet (szellemi tartalom)          alkalmazott művészet       (kiüresedés,díszítés)

 

   A képjelekre építő hagyományos ábrázoló művészet sokatmondó. A modern művészet nem beszédes, ha mégis, nehezen értelmezhető (nonfiguratív művészet), vagy gyakorlatias tartalmat szolgál (iparművészet).                                             

     A hagyományos művészet elvben mindenki számára befogadható. A modern művész egyénít, rossz esetben egyénieskedik. A Kultúrában a művészetnek, amelyet a köznyelv hovatovább magával a Kultúrával azonosít,[327] mondanivalója van, amely elvben a közösség minden tagjához szól. A ’tagoknak’ ezért érteniük is kell a művészet nyelvét. A Civilizációban az értékes művészet az elité, vagyis kevesekhez szól. Ha értik egyáltalán. A mai fizetőképes kereslet műveltségben, esztétikai érzékben és ízlésben nem hasonlítható a korábbihoz, ami tág teret enged a  virágok közt mindenféle gizgaznak (> Andy Warhol, Hermann Nitsch, Hundertwasser stb.).  A tömeg művészete a szubkultúrákban oszlik meg. Utánozza a grand art-t: a végletekig individuális, a divat és a technológia mégis egyneműsíti (> absztrakt festészet, szobrászat, grafitti, 3D animáció, diszkózene).

      Ellentmondást jelez a tömeg vágya a közös fogyasztásra. > Tömegrendezvények Woodstock – Sziget – Balatonsound és mindenféle drogos buli, fesztivál.

 

sokszínű                                                        homogenizál, uniformizál, egyneműsít[328]

 

      A demokratikus látszat ellenére soha a világtörténelemben még ennyire nem volt uniformizálva a civilizált ember, nem volt ennyire egységesen alávetett helyzetben, sem ennyire ellenőrzött, megfigyelt. Még a divat is uniformizál a felszínen. (> Farmer, piercing, tetoválás, műköröm, plasztikai beavatkozás.) A Civilizáció nem gazdag, válltozatos, csak bonyolult.  De nagyon. Mennyire bonyolultabb egy nyomtatott áramkör egy szakócához képest!

 

szimbolikus                                                   direkt, konkrét

 

    A Kultúra (a latin szó sokértelműségével egybehangzóan) sokszínű, szimbolikus, költői nyelvet használ (> mesék), szublimál (> vallások). Nem feledkezik meg az álomról. A szimbólum természeténél fogva többértelmű, ’emeletes’. Van lélektani, személyre szóló, de tágabb, szexuális, társadalmi vonatkozású, egészen a kozmoszig táguló, egyetemes jelentése. Freudnak és követőinek ’sikerült’ mindent a libidóra szűkítenie. A Civilizáció az egyértelmű beszédet kedveli. (> A szavakon lovagló sajtóvitákat.) Annyira, hogy a modern fölfogásban a szimbólum is egyértelmű. A betűt, számot, matematikai jelet szimbólumnak tekinti. Ugyanakkor a Civilizáció megannyi ellentmondása fejeződik ki a „politikailag korrekt” beszéd (egyelőre még) kötelező divatjában, amely épp kerüli az egyenes beszédet, vagy a „Tiszteld a másságot!” szlogen, mely egy(-két) területen a sokszínűséget hirdeti.

 

biodiverzitás (élelmiszerekben is)                    tárgyi (márkás) sokféleség (cipő, mobil, autó)

       A Civilizáció kényszerpályán ’halad’. Az egyre több embert etetni kell, és benzint kell „termesztenie” az autójukba.[329] Ezt szolgálják a Fast Food láncok. Olaszországban az előző földek egyre századfordulón még 400 fajta articsókát termesztettek, ma már csak 5-6 félét.[330] A megművelhető nagyobb hányadát vonják bioetanol-, biodízeltermesztés alá. Ezért látunk kora nyáron autózva annyi repceföldet, részben ezért irtják ki az esőerdőket, hogy olajpálmát ütessenek a helyére. A tömegtermesztéssel és homogenizálással együtt jár, hogy egyre kevesebb hely jut a változatos étkezést szolgáló növényeknek. Az elit nouvelle-cuisin igénye persze kielégül, de ennek tömeges formáiban a változatosság csupán díszítésbeli külsőség, ugyanúgy, mint az egyébként teljesen fölösleges tárgyi (márkabeli) sokféleség a tartós fogyasztási cikkek terén. Ezt érzékelem a művészetekben is.

 

jobb félteke  dominancia                                 bal félteke dominancia[331]

 

    Csak a két félteke együttműködése visz a teljesség felé.

 

szintézis                                                       analízis

 

      Összefoglalásul: a hagyományos Kultúra (és ma is létező művelői) a nagy kérdésekre keresik a választ. Eredendően a világ megértésére, szintézisre, harmóniára a dolgok közös nevezőre hozására törekszenek. Ez a szándék a régi Kultúra minden megnyilvánulásában fölismerhető. Volt ugyanis világképe. Noha eleink világa, ma úgy tűnhet, egyszerűbb volt, eszközeikhez mérten túl bonyolult volt ahhoz, hogy mindörökre érvényes választ adjanak kérdéseikre. A Civilizáció minden egészt összetört. A mai tudós, művész nem vállalkozik egységes világkép megfogalmazására, vagy nem tud? Vagy nem is lehet? Szintézis helyett analizál. Elvész az egyre nagyobb számban fölfedezett részletekben. A táguló világegyetem – mely az ismeretek tekintetében biztosan tágul – megismerésének vágya egyre jobban eltávolítja egymástól a részterületek specialistáit, egyre kevesebb a magányosan sikeres zseni, minden valamire való találmány mögött  szorgos csapatok nyüzsögnek. Egyre kijjebb jutunk, de jutunk-e beljebb?

    Mégis van remény, mert Fukuyama téved. Még lehet javítani.

    Féltelek, emberiség.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

[1] Életem és gondolataim.  Etalon Kiadó, Budapest  2010. 52. o. A vicc az, hogy Schweitzer ezt Bachról  írt könyve kapcsán  jegyzi meg.

[2] > Még 12. o.

[3] Az olvasó fiatalok számának csökkenése, az internetezés mint lehetséges ellenszer napi téma a sajtóban.  > Velkei Tamás Harry Potter mint példakép. Magyar Nemzet 2013. október 19. Kovács Bálint – Ságvári Bence: „A Harry Potter nem kapudrog”. Magyar Narancs. 2013. november 14.

„Leginkább a tévé és a számítógép előtt ülnek a mai gyerekek. Az internet helyes használatára is meg kell tanítani a fiatalokat.”

Igen. Ugyanakkora sikerrel kecsegtető feladat lesz, mint Tóth Tihaméré volt rábeszélni a kamasz fiúkat a „tiszta férfiúságra”.

 

[4] Ez persze igaz a hang világára is. A gőzgép föltalálása előtt viszonylagos csend uralkodott a civilizált világban is. A háborús időszakokat, a csatazajt leszámítva a természet hangjain kívül csak az ünnepek zsivaja, zenebonája bontotta meg a nyugalmat. Addig tartott a zene virágkora is. Mint a kép területén, úgy a hang terén is hasonló ellentmondás van kialakulóban azóta. Egyre nagyobb a zaj(ártalom), egyre hangosabb a zajt elnyomni kívánó, mesterségesen fölerősített popzene, mely egyre nagyobb teret is hódít a komoly- és népzene rovására.

[5] Beteljesülőben Oswald Spengler (1880–1936) jóslata: a kultúra halála a civilizáció. Erre vonatkozó nézeteimet kissé bővebben kifejtve > a Függelékben.

[6] Az MTA elnöke az m1 Ma reggel c. 2014. január 27-i műsorában a kísérlet, gyakorlat alapú oktatásról szólva mondta ezt.

[7] > A Wikipédiában Ősrobbanás cím és A világegyetem fejlődése az ősrobbanás elmélete szerint alcím alatt.

[8] > Az újszülött látása  cím alatt.

[9] Bevett gyakorlat volt a megszemélyesítés. Erre példa a görög mitológiában Pszűkhé.  Magyar példát is mondok: bizánci mintára a középkorban a lelket gyermek képében ábrázolták. Így Szent István feltételezett szarkofágján az elhunyt király lelkét bepólyált csecsemő képében viszi az angyal a magasba. A mateóci oltáron (Szepesség) nemcsak Szent István, hanem Szent Imre lelkét is gyermek képében emelik angyalok a mennybe.

[10] Jellegzetes példája egy korábbi korszak idegenszó-használatának. A lateiner a latinos német változata. A németes alak rögzült, mert a városi polgárság nagyrészt németajkú volt, az uralkodó osztályok művelt képviselői, az értelmiség és hivatalnokréteg tagjai maguk közt ezt a két nyelvet beszélték. A középkortól fogva ui. latin volt Hungaria hivatalos nyelve, és német lett (majdnem) bécsi nyomásra. 

[11] Vajh, miért használja a magyar a férfigyengeségre, erőtlenségre, nemzőképtelenségre szinte kizárólag ezt idegen szót. Hogy ne kelljen nyíltan szembesülnie a minden férfiban félelmet ébresztő, megalázó, szégyenteljes jelentéssel? 

[12] > 66. o.

[13] Megítélés kérdése. Sokszor sokhelyütt idézett példa rá az eszkimóé, akinek többtucatnyi külön szava van a hó különféle állapotára, de magára a hóra nincs, amit éppúgy lehet nyelvi fejlettségnek, mint elmaradottságnak tekinteni.

[14] Ismerek idős, vidéki művelődési központ vezetőt, aki nemcsak szóban, hanem írásban is megelégszik a -ba, -be használatával a -ban, -ben helyett.

[15] > A kérdésről bővebben 84. o.

[16] Szándékosan nem magyart írok, mivel más nyelvekben is találkozunk az „idegen szebb” elvének ilyetén megvalósulásával. Még az angolban is. Évtizedekkel ezelőtt olvastam a Newsweekben egy glosszát, amelynek szerzője azokat az előkelősködő közírókat és szónokokat vette célba, akik túl sok nyakatekert latin eredetű szót használtak olyan szavak helyett, amelyek belső keletkezésűek és ugyanaz jelentik, mint a helyükre keresett szavak. Egy egyszerű példa: autumn használata őszre a fall helyett.  A fall kifejező szó, minden angol érti, hiszen zuhanást, esést, bukást jelent, ami az éves napjárást, a fény és a hőmérséklet csökkenését tekintve illik az őszre. Nem kell sokat gondolkozni azon, melyik évszakot jelentheti. Az autumn latin szó, de mivel latinból sem ismerjük az etimológiáját, etruszk eredetűnek vélik. Ezért aztán csak az tudja hozzákapcsolni az őszt, aki tudja, hogy azt jelenti. Egy összetett példa: az amerikai Merriam Webster’s Collegiate Dictionary 1993-as kiadásában az inter- előtagú, elöljáró szóval kiegészült szavakra 334 szócikk található. Valójában 100-zal több, de ugyanannak az összetételnek jelzői, főnévi, igei alakját nem számoltam külön, ahogy külön szócikkben megadott második, harmadik jelentését sem. Ezeknek a szavaknak a felét hazánkfiai is használják magyar kiejtéssel, > interdiszciplináris, interpolál, interregnum stb.

 

 

[17] Patricia Lynne Duffy: Blue Cats and Chartreuse Kittens – How Synesthetes Color Their World. W. H. Freeman Book, Times Books, Henry Holt & C. New York 2001.

[18] > 51. o.

[19] Más kérdés, hogy az eredmény az ő realista stílusa folytán nem kevésbé groteszk, az élethű alakok feje úgy világít, mintha legalábbis gyertya lenne mögöttük. Mi hát a jó megoldás? Carlo Maratta Jézus születése c. képén (1650–60 között) látható, mely a Szépművészeti Múzeum 2013–14-as Caravaggiótól Canalettóig kiállításán szerepelt. Nincs glória, a Gyermek úgy van megvilágítva, ahogy egy jó fotós vagy filmoperatőr világítaná be a jelenetet, mégis úgy hat, mintha maga a Gyermek sugározná a fényt.

[20] Közli Kabay Lizett A szelet vető táltos c. könyvében. Főnix könyvek, Debrecen, 2001: 40. o. Forrásmegjelölés nélkül.

[21] Az ősi vallások egy részében az égisten jobbszeme a férfias Nap, balszeme a nőies Hold. > Jankovics Marcell: A Nap könyve. Csokonai Kiadó, Debrecen. 1996A: 152–153. A magyar Szent Koronán az Atyaisten, az Aranybullán a király, Erdély címerében a sas jobb oldalán látható a Nap, bal oldalán a Hold. A királynő a király balján ül a trónon. A Sahname szerint a perzsa uralkodóház atyai ágon a Nap, anyain a Hold leszármazottja.  Von Franz „a bal oldallal, mint a női és ktonikus oldallal kapcsolatban” több példát hoz föl a nyugati hagyományból, ennek jungiánus magyarázatával is szolgál, hivatkozásokkal együtt. Marie Louise von Franz: Álmok. Ursus Libris, 2009: 205. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a napistené, férfié, uralkodóé a jobb oldal, de a velük szemben állók a bal oldalon látják. Az ehhez képest fordított hagyományos templomi ülésrend ugyanezt a logikát követi, csak most a hívekre vetítve.  A hagyomány szerint az északi vagy bal oldal ui. a nőket, a déli jobb oldal a férfiakat illeti meg a katolikus templomokban. A szmrecsányi Szűz Mária-templomban a szentély falára festett, mindenhonnan jól látható Hold és Nap a híveknek mutatja, ki hová ülhet.

[22] A tudomány megkülönbözteti a rövid és a hosszú távú memóriát.

[23] Hámori József: Az emberi agy aszimmetriái. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs 1999. Jonah Lehrer: The Eureka Hunt. The New Yorker, 2008. július 28.

[24] I. m. 129. o.

[25] http://www.bomon.hu/domjanlaszlo.htm. A tesztképre kattintva egy pompás (kreált) női sziluettet látunk forogni. A szöveg szerint, aki a nőalakot balról jobbra látja forogni, „az a jobb agyféltekéjét dolgoztatja jobban”. Meglepődtem volna, ha fordítva láttam volna.

[26] Bánki 2006: 212. o.

[27] Hámori József azt írja, hogy „a balfélteke szimbólum-alkotó”, s hogy a „természettel közvetlen, szinte tárgyiasult kapcsolatban álló népeknél […] a szimbólumok ismeretlenek”. (125. o.) Számomra ez csak azt jelentheti, hogy Hámori a szimbólum szót az enyémtől eltérő vagy szűkebb értelemben használja. Bizonyára olyan elvont, civilizáció teremtette jeleket ért alatta, amilyenek a számok és az írásjelek. Ha igen, egyetértek a megállapításával. Máskülönben önmagának mondana ellent:  táblázata szerint a szimbólumok másik, tágabb köre: a jelképes színhasználat, a geometrikus „díszítés”, a mítoszok, rítusok, képes beszéd stb. a jobb féltekéhez tartozik.

[28] Bánki 2006: 259. o.

[29] I. m. 212. o.

[30] Mese, film és álom. Csokonai Kiadó, Debrecen 2013.

[31] Bosnyák Sándor: Mit láték álmomban – Népi álomfejtés és hiedelemtörténetek. Európai Folklór Intézet – L’Harmattan Kiadó  2003: 13.

[32] Jean-Pierre Changeux: Agyunk által világosan. A neuronális ember, avagy az agykutatás keresztmetszete. Tipotex Kiadó 2000: 252. o. > Még Kéki Béla: Az írás története. Gondolat 1975. 68–72. o.

[33] > 6. jegyzet, továbbá a Függelékben.

[34] Hámori 125. o.

[35] Csak tudnám, miért hívják a kockaszínek helyretételét kirakásnak!

[36] Changeux 246–247. o.

[37] Simone de Beauvoir: A második nem. Gondolat, 1969: 11. o.

[38] Csábít a gondolat, hogy a rendhagyó nemi szerepek keletkezése felé kalandozzam, de nem tartozik a tárgyhoz.

[39] Bánki 242. o.

[40] I. m. 220–221. o.

[41] I. m. 244–245. o.

[42] 2009. márciusában egy kissé elfogult, idős pszichológát faggattak könyve megjelenése alkalmából a televízióban. A hölgy is a fenti nézeteket vallja. Nehezen indult be, de amikor megjött a hangja, a nomadizálást szembeállította a földműveléssel, s a nőkkel szemben elkövetett férfibűnnek nevezte azt, abból kiindulva, hogy az ősi munkamegosztás szerint az állatokkal való foglalkozás – a vadászattól kezdődőleg! – a férfiakra, a föld művelése a nőkre hárult.  Kiindulópontja általánosságban és nagyon ősi állapotokra vonatkoztatva persze igaz, de például férfierő és igavonó állatok nélkül a földművelés kezdetleges szinten rekedt volna meg. A nomád nagyállattartás a legritkábban önként, sokkal inkább kényszerűségből és főleg nem nemi hovatartozásból választott életforma, amelyben a női közreműködés szintén nélkülözhetetlen. Amikor persze egy nomád törzs a gulyáival együtt, lóháton rázúdul a parasztok megművelt földjeire, letapossa és föllegelteti a vetést állataival, hogy a pusztítás egyéb formáit ne is említsük, akkor a két életforma szembeállítása az előbbit mutatja békésnek, azaz finomnak és nőiesnek, s az utóbbit vadnak és férfiasnak. Végül oda lyukadt ki (de lehet, hogy már ezzel indított), hogy a kultúra és a civilizáció a férfinem nővel szembeni kisebbrendűségéből nőtt ki. A félelem, hogy nem fog a farkuk fölállni, arra sarkallta a férfiakat, hogy valami mással szerezzenek maguknak önbizalmat, ami majd a nőket is elkápráztatja. Kultúra és civilizáció mint pótcselekvés. Szép. Sok bajom van az ember evolúciójával, de ennél azért jobb a véleményem.  Az ilyen leegyszerűsítő kultúrantropológusi megállapítások nemhogy fényt gyújtanának, inkább kioltják azt a fejekben. Ugyanúgy, mint az olyan bombasztikus megállapítások, miszerint a földművelő kultúrák napközpontúak, az állattenyésztők holdközpontúak voltak.   

[43] I. m. 248. o.

[44] Mint a nagy paradigmaváltás, az informatika forradalma, mely épp pályám derekán kezdődött, és terelte szakmám művelőit is új utakra.

[45] Marie-Louise von Franz: The  Anima: the Woman within; The Animus: the Man within  in C. G Jung: Man and His Symbols. Anchor Books, Doubleday. New York – London – Toronto – Sidney – Auckland 1964. 177–195. o. Egy lábjegyzetet megér, hogy megemlítsem: az asztrológia az egyén horoszkópjának a kifejtésekor szintén figyelembe veszi annak nőies és férfias tulajdonságait, + és – jellel különbözteti meg őket. Valahogy úgy, ahogy a távol-keleti filozófia tesz különbséget a dolgok jin és jang természete között. Így például az állatövi jegyek közül hatot nőiesnek, hatot férfiasnak tart, melyek felváltva követik egymást. A Kos férfias, a Bika nőies, az Ikrek férfias, a Rák nőies stb. Hasonlóan jár el a planétákkal. A Nap, Mars, Jupiter, Plutó plusz, a Hold, Vénusz, Szaturnusz és Neptun mínusz jelet kap. A Merkúr és „felső oktávja”, az Uránusz pozitív, de „nemileg” kevert, azaz „semleges nemű” planétának számít. Kettejük vonatkozásában ennek mítoszi előzménye is van. A Merkúr istene, Hermész Aphroditéval nemzette Hermaphroditoszt, Uranoszt pedig a fia, Kronosz férfiatlanította. A horoszkóp kifejtésekor a nőies és férfias adatokat összegzik, a végeredmény megmutatja a személy inkább férfias vagy nőies természetét.  Az összegzésbe pontot hoz az ascendens (a születés pillanatában felkelő jegy) és az MC (medium coeli, a horoszkóp csúcsán lévő jegy) helye is.

[46] Bánki 222–223. o. A térlátás az autóvezetéshez is nélkülözhetetlen. Az én nemzedékem és az utánunk jövőké úgy tapasztalta, hogy a nők azért vezetnek rosszul, mert fejletlen a térérzékelésük.  A mai fiatal nők vezetési képességei rácáfolnak erre az állításra. Igaz, más téren is férfiasabbak elődeiknél. Ez látszólag a gender-elméletet támasztaná alá. Arra enged ui. következtetni, hogy az előítéletek csökkenésével a nők  a férfiakéval azonos teljesítményekre lesznek képesek, anélkül, hogy szexusukon csorba esne.  Ez itt a kérdés, mármint hogy tényleg anélkül-e. Ui. ezzel párhuzamosan a férfiak meg elnőiesedni látszanak legalábbis gender-szinten. Ez előbb-utóbb következményekkel fog járni, vagy jár már most is a szexus, vagy legalább a nemi élet terén. Más vizsgálatok szerint a nőknek a havi ciklusuktól függ a vizualitásuk, térlátásuk minősége. A menzesz idején, amikor női hormon termelésük a mélyponton van, vagyis amikor a hónapon belül a „legférfiasabbak”, akkor javul a vizualitásuk, térlátásuk. > Tisztázzuk: mi a gender-elmélet? – Nőkért.hu.   

[47] Uo. Vagyis alapjáraton, beavatkozás nélkül mégiscsak örökletes. Ugyanakkor az is kiderül, hogy tanulással, ismétléssel a térlátásuk javítható.  A nők javuló autóvezetési statisztikája szintén ezt mutatja. Fiatalkoromban kevesebb nő vezetett, és alkalmuk gyakorolni is ritkábban adódott. (Kevesüknek volt saját autója, és nem hagytuk őket vezetni. Rendszerint csak akkor, ha előtte ittunk.)

[48] Changeux 243. o.

[49] Bánki 211. o.

[50] Hetente egyszer játszottam a több mint negyven év során, és teniszberkekben az a mondás járja, hogy heti két alkalom szinten tartja tudásodat, a heti három fejleszti. A heti egyre a szakértő csak legyint.

[51] Bánki 212. o.

[52] Hámori 95–100. o.

[53] Sigmund Freud: Az álomról. Bp. 1919: 60. o.

[54] Szublimálás, szublimáció = (lélekelemzésben) az alacsonyabb rendű ösztöni késztetés szellemi természetű tevékenységre való átváltása. 

[55] Magyarul először 1935-ben jelent meg.

[56] Latinovits Zoltán úgy mondott verset, ahogy senki más; Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. versét nála jobban senki sem tudta elmondani; Nagy László, Pilinszky is azok közé tartozott, akitől jó volt a versüket hallani, de ők kivételek a költők között, ahogy Latinovits is az volt a színészek között.

[57] A vicc: Genf, XX. század eleje. Feminista szüfrazsett szónokol tömeggyűlésen. Beszédét azzal zárja, hogy ma még van kis különbség a férfi és nő között, de ezt mozgalmunk fel fogja számolni. Felmutatott hüvelyk- és mutatóujja közti kis távolsággal jelzi a kis különbséget. A zömében másságot képviselő hallgatóságba tévedt, kissé figyelmetlen atyafi a felmutatott „kis különbség” láttán kiáltja bele a taps előtti csendbe: Vive la petite difference!  Éljen a kis különbség!

[58] A magyar irodalom történetei. Főszerkesztő Szegedy-Maszák Mihály. Gondolat Kiadó, Bp. I. 539–554. o.

[59] Agyunkra megy a küzdelem.  Heti Válasz, 2009. január 22. 27. o.

[60] Kortársaim emlékezhetnek még Dumbadze „kisasszonyra”. Amikor a nemi egyenjogúságról brosúraszöveget olvasok, mindig ez a monstrum jut az eszembe. Ma is látom lelki szemeimmel a fényképet, amely hasonló kellemű társnőivel, Zibinával, Tiskeviccsel együtt mutatja. A szovjet nehézatléta-nő (nehéz atlétanő) nevével azonban nem találkozunk a sport- és olimpiatörténeti kiadványokban, mert valójában férfi volt, vagy azzá lett, mint nem egy NDK-s úszónő, a „hatásos” hormonoknak köszönhetően, amelyek ugyan nemcsak az ő egyedi esetükben csökkentették az eltérést a nők és férfiak eredményei között, de csak náluk mutatták ki őket. A „fejlődés” nem áll meg. Az újabb generációk már a testépítő nők pörölyszerű állkapcsában, félméteres vállában, kidagadó erekkel átszőtt, szálkás téglány mellizmaiban, sárgadinnye méretű vádlijában, bokszoló és súlyemelő nőkben gyönyörködhetnek.  A női birkózást, focit és vízipólót nem bántom. Bár nem hiszem, hogy van férfi, aki szerelmes szavakat suttogna egy birkózónő karfiolfülébe. Biztos, hogy bennem van a hiba?

[61] Bánki 248–249. o.  Szinapszis = idegsejtek kapcsolódási helye. Kiemelés tőlem.

[62] Nők a régi századokban is írtak szakácskönyvet. Ilyen az erdélyi fejedelemasszony, Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból, vagy a szegedi „Rézi nénié” 1872-ből.

[63] > A Nap könyve.  Csokonai Kiadó, Debrecen 1996A: 97. o.

[64] A bibliai Illés (héber Elia) prófétával rokonítják. Történeteik a névhasonlóságon kívül is sok rokonságot mutatnak. 

[65] Elég talán Shakespeare-t említenem. A nő–férfi küzdelemre is az ő macsó vígjátéka, a Makrancos Kata a legismertebb példa. Görög naphéroszoknak, Héraklésznek és Akhilleusznak női ruhában kell eltölteniük meghatározott időt, nők körében, női tennivalókat végezve. Dionüszoszt szakállasan, de női ruhában is látjuk a vázaképeken. Teiresziászt, a jóst egy időre nővé is varázsolják az istenek. Több hipotetikus válasz is adható ennek miértjére, Graves több könyvében ad is. L. pl. Görög mítoszok. 1970. II: 456. o. Többek között indoeurópai mesékből ismert párhuzamot is említ:

„A mítoszt az argosziak a negyedik hónap első napján úgy elevenítették meg, hogy viadalt rendeztek leányruhába öltözött fiúk és férfiruhába öltözött nők közt.”

      Én azért azt sem tartom kizártnak, hogy az amúgy patriarkális felfogású görögség nevelési célú példázatnak szánhatta a héroszi élet eme szokatlan epizódjait. Mielőtt az ifjúból férfi lesz, tudja meg, milyen a nők élete. Ha példázatnak fogjuk föl Teiresziász történetét, neki is ezért kell egy ideig női testben élnie.  

 

[66] Jung 1964:  177. o.

[67] I. m. 122. o. Henderson a Szent György által megszabadított Szent Mártát hozza föl példaként.

[68] Von Franz az animust is körüljárja, úgy is, mint a nő férfias énjét, és hoz mitikus és mesebeli megszemélyesüléseire példákat, így Hadészt, a Perszephonét elrabló alvilági istent és a mesebeli Kékszakállt. Mondanom sem kell, hogy bennük sem csupán a női szereplők férfias énjének megtestesült kivetülését látom, hanem férfi párjukat is.

 

[69] Népmesék és a csillagos ég in Kapcsolatok. Népművelési Intézet,  Bp. 1980; A Nap könyve 1996A: 30–32. o.; Ahol a madár se jár.  Pontifex Kiadó 1996B: 109. o.

[70] > Apollón és Artemisz kettősét, a hindu Rámájana Nap- és Hold-dinasztiáit, a perzsa Firdauszi Királyok könyvében a hős Rusztem családfáját, amelynek férfi tagjait a Naphoz, a nőket viszont a Holdhoz hasonlítja. A Nap könyve: 135, 179, 189–193. o.

[71] Ilyen „bináris szimbolikus klasszifikációs rendszerek”, „bináris kódok/oppozíciók” minden hagyományos társadalomban léteznek. Európában tudományosnak tekintett rendszerező igénnyel már az alkimisták is alkalmazták őket, például Robert Fludd (1577–1637). Bővebben > V. V. Ivanov: Páros és páratlan – Aszimmetria az agyban és a jelrendszerekben. Kozmosz Könyvek, Bp. 1986.

[72] Emlékszem még Schultheisz Emil orvos és egészségügyi miniszter (1974–1984) kifakadására, saját fülemmel hallottam a rádióban, miszerint amíg ő szóból ért, akupunktúra nem kap tért Magyarországon.

[73] Jung 181. o.

[74] Von Franz 2009: 46. o.

[75] A közfelfogásban úgy él, hogy a mese eredetileg a felnőtteknek szóló műfaj volt, és csak a legújabb korban került a gyerekekhez leszálló kultúrjavak (’kultúravak’) közé. Hát ez nem így van. Tömörkény Istvánt idézve írja Bálint Sándor:

„A család körében öregek meséltek gyerekeknek, unokáknak, de a felnőttek is szívesen hallgatták. A korán esteledő téli napokon a darvadozás egyik meghitt fajtája volt ez. A tanyákon »korán feküdtek, későn keltek – írja máshol Tömörkény -, mert télen szokás kiheverni a nyárnak alig pihenéses, erős munkáját, amikor úgyszólván az este egybeolvad a virradattal. Télen, ólmos föllegek idején, ha korán sötétedett, a lepihenés idejét inkább a sötét szobában várták, ülvén a padkán a búboskemence körül. Ez a darvadozás, mesemondás ideje. Ilyenkor a sötétben nőnek meg a mesemondás különféle beszédeiben a táltosok, boszorkányok, szakállas farkasok, a Süvöltő manó és a Fanyüvő óriás. «” Tombácz János meséi. Akadémiai Kiadó, Bp. 1975: 17. o.

Olvasva a fentieket, felébred bennem az emlék. A háború utáni téli délutánok az Attila utcai lakás gyerekszobájában, a kályha mellett, amikor már alig tudtam kivenni Nagyi körvonalait, ő mesélni kezdett, bennem pedig mocorogni kezdett a félsz.

 

[76] Az Ének a Csodaszarvasról c. filmem megtekintése után egy 10 év körüli kisfiú megkérdezte tőlem – hatezer közül ez az egy! –, miért változnak át az emberszereplők állattá és viszont. Gondolom, kis korában nem meséltek neki, így a mesebeli átváltozás nem vált a megfelelő időben kultúrájának a részévé, ezért aztán kinőve a korból nem tudott vele mit kezdeni.

[77] Changeux 247. o.

[78] Bánki 212–215. o.

[79]             „ÁDÁM:

De hát a dajka tündér daljai,

Ezek nem oltnak-é a gyönge szívbe

Sejtelmeket?

     TUDÓS

     Igen bizon, s azért

Dajkáink a magasb egyenletekről,

              A mértanról beszélnek gyermekinknek. –„ 

                                  (Madách Imre: Az ember tragédiája. XII. szín.)   

[80] Marina Warner: From the Beast to the Blonde – On Fairy Tales and Their Tellers. Vintage, London 1995: 14. o. Mítosz graosz = vénasszonyok meséje.

[81] Marie-Louise von Franz, mint az a korábbi idézetek nyomán várható, másképp látja, és igaza is lehet. Szerinte azok a mesék, amelyeknek a cselekményhordozója nő, nemcsak nőkhöz szólhatnak, hanem a férfi női oldalához (animájához) is. Von Franz: Női mesealakok. Európa Könyvkiadó, Bp. 1995: 9. o.

[82] Hasonló hasonlónak örül.

[83] Bukovinai székely népmesék  II. Tolna megyei Tanács V. B. Könyvtára, Szekszárd, 1981: 405– 406. o.

[84] Pingált szobák – Borbély Mihály meséi. (Szerkesztette Katona Imre.) Forum Kiadó, Újvidék 1976.

[85]  Bukovinai székely népmesék  II.: 428. o.

[86] Ha már idéztem Kovács Ágnest (1919–1990), aki nem mellékesen a Magyar Népmesék rajzfilmsorozat meséinek első válogatója volt, hadd mondjam el, hogy a néprajz, azon belül a népi szájhagyomány gyűjtése az egyik olyan szakterület, amely az elmúlt évszázad során szintén elnőiesedett. Míg a XIX. században és a XX. század első felében kizárólag tudós férfiak gyűjtöttek meséket – nyilván a Grimm-testvérek példáját követve –, az utóbbi fél évszázad jelesebb gyűjtői és mesekutatói már tudós nők itthon és külföldön egyaránt. (A bal félteke!) Íme néhány név a szakkönyvtáramból. Dégh Linda, Erdélyi Zsuzsanna, Marie-Louise von Franz – az ő nevével már többször találkozhatott az olvasó -, Kriza Ildikó, Molnár Irma, Nagy Ilona, Nagy Olga, Pócs Éva, Clarissa Pinkola Estés, Jacqueline Simpson és Marina Warner. Meg kell említenem még Boldizsár Ildikót és Kustár Zsuzsát, akik nem mesegyűjtők ugyan, de a mesék és a népművészet bűvöletében élnek és munkálkodnak. Női meseírókat azért nem sorolok, mert túl hosszúra nyúlna a lista.  Hozzám közel álló területről lévén szó, kivételesen nemcsak a már eltávozottakét említettem.

[87] Richard Wiseman: Quirkology – The Curious Science of Everyday Lives. Macmillan, London 2007. A Quirkology szó szerint mást jelent, mint aminek fordítottam (quirky = kanyargós, kertelő, csalafinta, huncut), de a könyvben foglalt kutatások, vizsgálatok, felmérések természetét, amelyekhez olykor kandi kamerát is bevetettek, jobban fejezi ki a kandi jelző.

[88] I. m. 183–196. o. A LaughLab, magyarul Nevetéslabor a szerző vicckutatásra létrehívott munkacsoportjának a neve. A „néma” Chico Marx valóban a leggyengébb volt hármójuk közül. A Marx fivérek öten voltak, de igazán híres csak a Chico, Harpo, Groucho alkotta hármas lett. 

[89] Hámori 57. o.

[90] Valamikor az ötvenes évek vége felé az Ugocsa moziban (volt ilyen) néztem meg először Jacques Tati Nagybácsim c. filmjét. A filmet az összes néző végignevette, de egy néhány sorral előttem ülő nő hangja kimagaslott közülük, visítva esett egyik nevetőgörcsből a másikba, mindaddig, amíg össze nem pisilte magát. Akkor pánikszerűen elhagyta a nézőteret. Én ültem a lejtős nézőtér legmélyebb pontján, ezt onnét tudom, hogy a pisi én alám csorgott, és ott is gyűlt össze szép nagy tócsában. Az esetnek még jelképes üzenetet is tulajdoníthatnék. Mintha azt szimbolizálná, hogy a nők e téren is megpróbálják a férfiakat rosszabb színben feltüntetni. (Nem gondolom komolyan.)

[91] Bánki 222. o.

[92] Kerényi Károly: Görög mitológia. Gondolat 1977: 73. o.

[93] Tyúk vagy tojás probléma ez. Korántsem vagyok biztos abban, hogy a nevek (szavak) neme szülte az alakokat, és nem fordítva történt.  Erre a földrajzi nevekből következtetek. Mivel a Földet az indoeurópai népek anyának képzelték, részei : a kontinensek, országok, „hazák”, tájegységek – főleg a latin nyelvekben – szintén  nőalakot öltöttek,  még a kiemelkedő jelentőségű  városok is . > Athén, Róma, Moszkva.  (A német ebben is kivétel. > 30. o.)

[94] Cesare Ripa: Iconologia. Balassi Kiadó 1997.

[95] Ez  manapság és a nyugati világban természetes, de Shakespeare színházában még a női szerepeket is férfiak játszották. A japán nō és kabuki színházakban ma is kizárólag férfiak játszhatnak, annak ellenére, hogy a kabuki műfaját a hagyomány szerint egy kyôtói táncosnő, Okuni találta ki 1596 körül. Más hagyományos japán előadói műfajokban viszont csak nők, gésák lépnek föl.

[96] Ez csak játék a szavakkal. A hetairát és a heterót nyelvész nem hozná közös nevezőre.

[97] A magyar irodalom történetei III. 874–887. o.

[98] Éjszakai állatkert – Antológia a női szexualitásról.   Artizánok, Budapest 2005. Az antológia igazolja fentebbi felsorolásomat. A 33 szerző között van minden. Egy-két író és költő is akad közöttük. Ennek megfelelően egy-két jó írás is. A kötet minden tekintetben legkiemelkedőbb írása Polcz Alaine: Asszony a fronton c. kis dokumentumregénye.

[99] A világirodalom legszebb versei  c. kötetben (Európa, 1966) Szapphót kétezer éves szünet követi, mire elérünk az első középkori költőnőhöz, Christine de Pisanhoz (1363–1431).

[100] Olasz misztikus írónők.   Szerk.: Giovanni Pozzi –  Claudio Leonardi. Európa Kiadó 2001. A kötet 27 szerzetesnőt sorol föl, köztük 13 szentet és boldogot, de több olyat is, akinek meggyűlt a baja a katolikus egyház képviselőivel.

[101] I. m. 418. o.

[102] A fra. précieuse finomkodó, kényeskedő nőt jelent. Bár a presziőzök nyelvét nem elsősorban politikai mesterkéltség jellemezte, leginkább mégis a ma ránk erőszakolt politikailag korrekt nyelvhez hasonlíthatjuk.

[103] Van benne némi szerepem. A hazai Nagy Könyv (eredeti angol nevén Great Read) versenybe az Egri csillagokat én neveztem. Meg is nyerte.

[104] A történelem fekszik a nőknek. (Honny soit qui mal y pense!) > B. W. Tuchman, Hilary Mantel. 

[105]. Első kiadása napok alatt 30 ezer példányban kelt el.  A magyar irodalom történetei III. 223. o. Ez a korszak könyvkiadásában egyedülálló lehetett. A könyv címe és sikere elárulja, hogy már akkor is kik és mit olvastak többnyire. Nincs új a nap alatt. Az élet és irodalom sikerlistáin is a lektűr írók és írónők viszik a prímet.  

[106] Ez a besorolás a hivatalos, nem tőlem származik. Egyesek nem is tartják írónak. Mindazonáltal az Asszony a fronton címmel megjelent beszámolója a rajta keresztülment háborús borzalomról a legmegrázóbb női irodalom, amit valaha olvastam. Talán azért, mert a legszörnyűbb dolgok egyikének a nő megerőszakolását tartom. Ő az egyik legkiemelkedőbb példája annak, milyen erős lehet egy nő az önéletírásban. Sehol egy fölösleges jelző, témakerülő körülírás, csak a könnytelen szikár tények. Még kísértetjárásként visszatérő rémálmát az őt üldöző és megerőszakoló oroszokról is így írja le.

[107] > Hámori professzor táblázatát:14. o.

[108] A Nyugat nagy első nemzedékének tagjai kevés kivétellel mind korán távoztak az élők sorából. Kaffka Margitot a spanyolnátha vitte el, Adynak az alkohol lett a végzete, Babits és Kosztolányi cigaretta okozta rákban haltak meg, Csáth a morfium miatt ölte meg a feleségét és saját magát, Osváth Ernő magánéleti válsága miatt vetett önkezével véget életének, Tóth Árpáddal a tüdőbaj végzett. A józan(abb) életűek is, mint Karinthy, Somlyó Zoltán, Móricz, viszonylag fiatalon hunytak el. A nem nyugatos költők között is sokan mentek el fiatalon, így a halálvágytól fertőzött Juhász Gyula, aztán Reményik Sándor és Remenyik Zsigmond, utóbb Pilinszky és Nagy László.  József Attila szárszói öngyilkosságával, vagy annak tekintett balesetével a közelmúltig adott rossz példát szintén hasadt lelkű követőinek. József Attila akkor is hasadt személyiségű emberként halt meg, ha a vonat „csak úgy” elgázolta. A munkatáborban elpusztult Radnóti, Szerb Antal első hallásra nem illik közéjük, ám gondoljunk bele: barátaik mindkettejüket meg tudták volna menteni, de ők – jobb féltekés „irracionalitással” – vállalták a sorsukat.

[109] 2013-ban megjelent Mese, film és álom c. könyvemben bő teret szenteltem a film álomszerűségének, és kedvenc, ” álmodó” filmrendezőimnek.

[110] Leghíresebb filmje, a Cléo 5-től 7-ig (1961) kvázi-dokumentumfilm. Egy rák gyanújával orvoshoz menő fiatal nő 2 óráját meséli el (a film hosszával megegyezően), ami a vizsgálat elvégzésétől az „ítélet kihirdetéséig” telik el a leghétköznapibb körülmények között..

[111] Harmatta János professzor hívta föl a figyelmemet a bezdédi tarsolylemezen látható rovásfeliratra. Kigúvadt a szemem, mégsem láttam semmi különöset, sem az eredeti lemezen, sem annak legtöbb reprodukcióján. Nevetve jegyezte meg, hogy a rovásjeleket tanítványai vették észre a tarsolylemez László Gyula egyik könyvében lévő fekete-fehér (!), kinagyított makrofelvételének jobb alsó sarkában látható palmettán (A népvándorláskor művészete Magyarországon, 167. kép).  A finom és nyilván megkopott karcok fölfedezése a bevilágításkor használt surlófénynek köszönhető, mely a rendes fényviszonyok közepette észrevehetetlen vonalakat láthatóvá tette. (Az előtte lévő, 166. képen a karcoknak nyoma sincs.) Bizonyos, hogy az eredmény nem a kiváló műtárgyfotós Szelényi Károly szándékos műve, különben a rovásjelekre ő maga felhívta volna a figyelmet. A szakma vitatja a „kívülálló” (iranista) Harmattának és tanítványának állítását, mondván, hogy a használatkor dörzsölésnek, sérülésnek kitett tarsolylemezen e karcok véletlenül keletkeztek. Én a fölfedezők pártján állok. Elég ránézni a karcokra, hogy kizárjuk a véletlent. A többi karcolásra alkalmas sima felület egyenletesen van lekopva, sehol karcolás vagy vésés nyoma, csak ezen az egy levélmintán, és ott is egy csoportban. Ugyanakkor elismerem, hogy a jeleket megfejteni lehetetlen. Túlságosan kicsik és kopottak ahhoz. Eredetileg sem lehetett a felirat feltűnő, elcsúfította volna a mintázatot. Gazdája úgy gondolhatta, elég, ha ő tud róla.

[112] Hámori 50–52. o.

[113] Szelényi Károly tudományos igényű könyvet szentelt e tárgyban Színek – A fény tettei és szenvedései címmel. Művészetek háza, Veszprém és Magyar Képek, Budapest–Veszprém Kiadása, 2012.

[114] A szinesztéziáról írtakat > a 10., Changeux hivatkozott megállapítását a 35. oldalon.

[115] Never Touch a Painting When it’s Wet – And 50 other Ridiculous Art Rules. BIS Publishers, Amsterdam 2013: 60. o.

[116] Hámori 125. o. Csak tudnám, a kiváló művészi adottságot miért ellentételezi a jobb féltekés, holisztikus, tárgyiasult gondolkodással? Épp az általa is hivatkozott altamirai ősművészet esetében nem értem, amely a maga érzékletes, valósághű forma- és színalkotásával éppen hogy a két félteke által közösen irányított tevékenységnek tűnik

[117] Hámori 126. o.

[118] Az állítás értelemszerűen a népköltészet minden ágára vonatkozik: köztük a népmesére is.

[119] I. m. 127–128. o.

[120] I. m. 123. o.

[121] Egy kivétellel. Reigl Judit megkerülhetetlen, és elég idős ahhoz, hogy említése senkit se sértsen.

[122] Hogy mennyien, arra nézve a Nemzeti Múzeum a háború előtti magyar festőnőknek szentelt 2007-es kiállítása jó példa. Gyenge, közepes és tűrhető képeket láthattam olyan polgárasszonyoktól, akiknek a neve korábban semmit sem mondott a számomra, és a kiállítás megtekintése után is hamar elfelejtettem őket.

[123] Gyurkovics Tibor, Gróh Gáspár in: Mersits. Szerk. Heller Tamás. Budapest, 2000.

[124] (J)elena Kazovszkaja lenne „helyesen”.  Ideillő érdekességet olvasok a Magyar Nemzet 2009. szeptember 5-i, szombati számának Magazinjában, mely az aznapi melegfölvonulásnak több írást is „szentelt”. (Milyen hülyén hangzik ez a fordulat ebben a körben!) Molnár Csaba Kislány dömperrel c. cikkében írja:

„Ivanka Savic a stockholmi Karolinska Intézetben agyi képalkotó eljárásokkal, mágnesesrezonancia-vizsgálattal (MRI) és pozitronemissziós tomográffal (PET) vizsgálta az eltérő szexuális orientációjú alanyok agyát. Azt találta, hogy a heteroszexuális nők és a homoszexuális férfiak, illetve a heteroszexuális férfiak és a leszbikus nők agya hasonlított igazán egymásra (az előbbieké inkább szimmetrikus volt, az utóbbiak agyában a jobb félteke kissé nagyobb volt, mint a bal).” [Kiemelések tőlem.]

Ugyane cikkben hivatkozik a szerző egy dán vizsgálati eredményre, mely a mesét is képbe hozza. A vizsgálatsorozat szerint a

„férfiak nagyobb eséllyel kötöttek homoszexuális házasságot, […] ha ők voltak a legfiatalabb gyerekek a családban. […] A statisztikák azt mutatják, hogy minden egyes idősebb fivér huszonnyolc–negyvennyolc százalékban növeli annak esélyét, hogy a fiatalabb fiútestvér meleg lesz.”

Véleményem szerint a fenti eredmény egyik oka lehet, hogy Nyugat-Európában az elsőszülött fiú fiatalabb fivéreihez képest minden téren kiváltságosnak (volt régen) mondható. (A régi) Magyarországon más lett volna a vizsgálat eredménye, mivel – legalábbis a falusi nép körében – a legkisebb fiú körül forgott a világ. Az ő „férfiassága” sérült a legkevésbé. Nemcsak népmeséinkben, hanem a hagyományos nagycsaládi szerkezetben is. Ez utóbbi a mondott mesei sajátosság társadalmi alapja. > László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest 1988. 166–219. o. A nyugat-európai népmesékben, mint azt már korábban kifejtettem, sokszor még csak nem is férfihős áll a figyelem központjában, hanem a keresett személy, aki így hősnővé lép elő. Hogy ne csak Grimm-mesékkel példálózzak, >  Táncon szerzett királyság c. dán, A kis Magelóna méhei c. francia, Az aranykönnyek c. flamand mesét.

 

[125] Erre az átváltozásra a korral szerzett elismertség felszabadítóan hat.  Idős korban a modern kor sikeres figurális művészei is átesnek rajta. Monet nagyméretű késői képei is, amelyeket kertjéről festett, érett impresszionizmusához mérten elvont színkompozícióknak hatnak. Renoir ugyan nem ment ilyen messze, de alaposan megkomponált és formahű korábbi képeihez képest utolsó korszakának vásznai elnagyolt, feloldott színkavalkádok. Mondják, hogy az idős festők megromló látása van a háttérben. A rajz jelentősége a háttérbe szorul, a színek viszont kigyulladnak. Mintha a gyermekkorból felnőttkorba vezető átmenet fordítottja menne végbe. Nem lehet, hogy második gyerekkorát élő művész gyerekkori színlátását is visszakapja, miközben a rajzi pontosság mellékessé válik a szemében? 

[126] A magyar irodalom történetei  III. 25–30. o. A negatív közbevetések tőlem származnak.

[127] A nők gyengébb térérzékelésének sokat emlegetett példája – volt a GPS előtt –, hogy autóvezetés közben a férfiaknál gyakrabban gyűlt meg a bajuk a tájékozódással, térképolvasással és a tolatással. Megmosolyogtató női hibának számít(ott), hogy ha valahová tartva gyalog vagy járművel jobbra kell kanyarodniuk, akkor a visszaúton balra fordulás helyett megint csak jobbra fordulnak, és persze, eltévednek. Egy emberöltővel ezelőtt, ha bosszúságunkra bizonytalankodó, óvatos, lassú autós ment előttünk, biztosak lehettünk benne, hogy nő ül a volánnál. Ma mit látok? Teherautó méretű terepjáró előz városban ezerrel, a volánnál ifjú hölgy fejét látom – szemem nem ér föl abba a magasságba, hogy többet lássak belőle –, a szája sarkában cigaretta, a fülén mobiltelefon, közben még sminkel is.

[128] Például Csomay Zsófia, aki Reimholz Péterrel együtt a Collegium Hungaricum Budapest Raoul Wallenberg vendégházát, a Hapimag apartmanházat tervezte a Budai Várban; Siklós Mária, az új Nemzeti Színház tervezője; Demeter Judit, a Nemzetivel szomszédos Művészetek Palotáját tervező Zoboki, Demeter és Társaik Kft. tagja; Szentesi Anikó, a MAKONA Építész Tervező és Vállalkozó Kft. munkatársa. A példáimból is látszik, hogy női tervezők ritkán „rúgnak labdába” önállóan.

[129] Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló építészete Magyarországon. Szépirodalmi Kiadó – Bonex 1990.

[130] John Peter: Masters of Modern Architecture. Bonanza Books, New York, 1958. Hogy ebben az időben mennyire férfihivatásnak minősült az építészpálya, arra nézve álljon itt e könyv mottója – előbb eredetiben, mert csak abból derül fény a mottó általam jelzett vonatkozására:

     „The true work of the architect is to organize, integrate and glorify utility. Then and then only is he truly master-worker.” (Louis Sullivan) Magyarul: „Az építész igazi munkája megszervezni, egységbe fogni és dicsőíteni a hasznosságot. Ekkor, és csak ekkor hoz létre igazi mesterművet.”

Angolul nem tudóknak: a he személyes névmás hímnemű.

[131] George Thomson: Első filozófusok. Kossuth Könyvkiadó, 1975. 48. o.

[132] Endrei Walter: Patyolat és posztó. Magvető Kiadó, 1989. 11–12. o.

[133] Csak Ferenczy Noémit (gobelin, 1890–1957) és Undi Mariskát (textil és üvegfestmény, 1877–1959) említeném.

[134] Az első kötetet lapoztam át. (A–F, 1983-as kiadás.) Négy zeneszerzőnőt találtam: Anna Amalia porosz hercegnőt (1723–1787), Grażyna Bacewicz (1909–1969) és Tekla Bądarzewska-Baranowska  (1834–1861) lengyel zeneszerzőket – az utóbbi szerzeménye a világhírűvé vált szalon zongoradarab, „A szűz imája” – és az olasz Francesca Caccinit (1587–1640).  Négyen bő négy évszázadot fognak át, minden száz évre jutott egy.

[135] Changeux 170. o.

[136] Hámori 40–41. o.

[137] Népdalszövegekből akartam idézni egy készülő könyvemhez. Elővettem hát Vikár Béla száz éve megjelent kétkötetes gyűjtését A magyar népköltés remekeit. Ahogy elkezdtem olvasni a szövegeket, legnagyobb meglepetésemre, sorra jutottak eszembe a gyerekkoromban tanult dallamok. (A kiadvány nem közölt kottaképet, de különben sem tudok kottát olvasni.)

[138] > 13. o., 20. jegyzet.

[139] Kabay 56. o.

[140] Amikor beírtam ezt a viccszöveget a Google-ba, meglepődtem, hány honlap használja névként.

[141] Mozaik Kiadó – tantervek, tanmenetek, segédanyagok; kerettanterv – eduline.hu.

[142] Magyar Közlöny  2012. évi 66. szám: 10635–10847.

[143] Én Pannonhalmán kétszeresen is életidegen világban készültem az életre. Az 50-es évek elmaradott, a nagyvilágtól elzárt Magyarországán, egy hegy tetején éltem elzárva, ahonnét évente kétszer, telente rövidebb, nyaranta hosszabb szünidőre mehettem haza, Budapestre. Nemcsak a tér, hanem a napirend is szigorúan korlátozta a szabadságunkat. Ezért a kötelező és választott tantárgyakra lényegesen több idő állt rendelkezésre, mint egy nagyvárosi iskola bejárós diákjának. Ennek tulajdonítható, hogy nemcsak az átlagot meghaladó műveltséget kaptunk, hanem rendszeretet is, példásan megtanítottak tanulni, dolgozni, az időnkkel hasznosan bánni. Összehasonlítva a mai felsőfokú képzésben megszerezhető tudással, egy pannonhalmi érettségiző diák fölkészültebb volt, mint sok mai végzős tudományegyetemi hallgató. A való életben viszont nehezebben igazodtunk el (és nemcsak a lányokkal való viselkedés terén). 

[144] > Pl. Miklósi László történelemtanár panaszkodását a Magyar Narancs 2013. február 28.-i számában („Nem most kezdődött”, 8–9. o.)

[145] Ingmar Bergman: Laterna magica. Európa Könyvkiadó, Bp. 2007: 124. o.

[146] > 3. o.

[147] Azért, mert az angol korunk lingua francája. Az újabban befogadott idegen szavak szinte kivétel nélkül angolok, függetlenül attól, hogy e három idegen szó a legtöbb európai nyelvben meggyökeresedett már a nyelvi globalizáció jeleként, és nem is angol, inkább francia közvetítéssel.

[148] A cum, összetételben com- (jelentése: többen együtt, közösen) és peto 3 (megy, siet valahová, valakire rátör, pályázik, törekszik valamire) összevonásával.

[149] > 4–5. o. Mindkettő kölcsönszó és egyik a másikból keletkezett: patából a patkó. Eredeti magyar szó a patára a köröm volt, a pusztai lovas nem patkolta meg még a lovát, földön, füvön járt, nem volt rá szüksége. És mivel a ló csupasz körme tompán szólt, nem adott olyan éles hangot, mint a kövön csattogó patkolt pata, ezért azt mondta rá lovas ősünk, hogy dobog.

[150] Láthatatlan emberek in Élet és irodalom, 2013. október. 4.

[151] Történjék. Elég baj, hogy a köznyelvben az ikes igék helyes használata teljesen visszaszorult. Legalább az oktatásban, nevelésben érdekeltek ne tegyenek le róla!

[152] Mire jó a projektmódszer nevű szószörnyeteg? Wikipédiás magyarázata is megérdemli a kritikus figyelmet:

„A projektmódszer a tanárok és diákok közös tervező és kivitelező tevékenységére épülő pedagógiai-didaktikai módszer, amely a megismerési folyamatot projektek sorozataként szervezi meg. Pedagógiai értelemben a projekt olyan összetett feladat, amely középpontjában egy, többnyire gyakorlati természetű, a mindennapi élethez kapcsolódó probléma áll, és amelyet a tanárok és diákok közösen, együttműködve, több szempont szerint elemezve, komplex módon dolgoznak fel a közösség érdekeit szolgáló produktum, termék létrehozása érdekében. A kivitelezés egyrészt kollektív, mivel egy közösség együttműködéséből születik meg az eredmény, másrészt egyéni, hiszen mindenki saját érdeklődése, képességei, egyéni tapasztalatai.alapján járul hozzá a csoport munkájához.”

Találjon már valaki egy beszédes magyar szót a projekt helyett! Igaz, ahogy megvoltunk néhány évvel ezelőtt nélküle, úgy ki is fog hullani hamarosan a szókincsből. És akkkor erre a „remek” magyarázatra sem lesz szükség.

 

[153] A hieratikus nyelv a vallási szertartások írásban megőrzött, máskülönben holt szent nyelve. A Biblia közkeletű neve, a Szentírás is erre utal. Ilyen a brahmanizmusban a Védák szanszkrit nyelve, a buddhizmusban a páli, a judaizmusban a bibliai héber nyelv, a keresztények ógörög és latin nyelve, a kelta druidák jelbeszéde, az Ogham-ábécé. Triviális változata a nagyvárosi jassznyelv, a bűnözők argója. A hieratikus nyelvet csak a beavatottak, a tanultak szűk köre értette, a kívülálló, a laikus nem. A demokratizálódó katolikus egyház ezért is mondott le a latin használatáról. Emberileg és történetileg megértem, de szánom a szellemi elit azon képviselőit, akik a nyilvánosságban, így a közoktatás területén is úgy szólalnak meg, hogy azt csak a saját körük értse. A szakzsargonnak persze megvan a maga helye az egyes szakmákban, de nincs a közbeszédben. Félre ne értsenek, nem a tantárgyak saját szaknyelve ellen emelek szót, azokat a tanulónak ismernie kell.

[154] A NAT betűszó, tehát csupa nagybetűvel írjuk. A Magyar Közlönyben azonban rendre Nat formában szerepel, ezért a továbbiakban én is így írom, tekintettel arra, hogy többnyire idézetben szerepel.

[155] Ezt vallja Szemerédi Endre, világhírű matematikusunk is. Fiatal animátor koromban megkeresett Kuczka Péter író, a Galaktika c. sci-fi magazin főszerkesztője, egy tudományos-fantasztikus animációs film tervével. A beszélgetés során elmesélt egyik ötlete egy matematikus-tanácskozásról szólt. A tudósok körben ülve tanulmányoznak egy holografikus szobrot (a ’60-as években jártunk, még nem volt a hologram kitalálva), amely egy matematikai levezetést ábrázolt. A szobor a tudósok megoldási javaslatainak nyomán változtatja az alakját. Az jelzi, hogy megtalálták a legjobb levezetést, amikor a szobor is elnyeri legszebb formáját. 

[156] > 16, 98, 109, 121, 130–31, 166. o.

[157] Mi a szép, mi a csúnya. Egészen kicsi gyereket nevelve ezzel a két szóval különbözteti meg a szülő a helyest és helytelent. Most, hogy leírtam, hirtelen tudatosodott bennem, hogy helyes szavunkat sem csak szabatos, pontos, hibátlan, kifogástalan, korrekt értelemben használjuk, hanem esztétikai kategóriaként is. > Helyes kislány, helyes pofi.

[158] Milyen hatalmas élmény- és tudástöbblet mozgásban látni a korabeli harci eszközöket, az ostromtornyot, faltörő kost, katapultot ahhoz az egyébként pontos rajzhoz képest, mely nagyapám tankönyvében és az egykorú lexikonban ábrázolta a várostromot!

[159] > Még a 112, 146. o.

[160] Goór Judit magyartanár így emlékszik Ha hiányzik az anyanyelvi kód c. írásában (Magyar Nemzet, 2013. I. 28.): „A kis elsős akkor még az »a betűt« 1. hallotta és leolvasta a tanár szájáról, 2. kiejtette, 3. olvasta a papírról, 4. leírta, 5. a tanító által tanított kézjellel mutatta.”

[161] Az a fajta, amelyik úgy kezdődik, hogy egy üres úszómedencébe két csövön engedik be a vizet, az egyiken percenként fél, a másikon háromnegyed köbméter víz  folyik keresztül.

[162] Ez sem igaz teljesen. Első elemiben Margit néni azt adta házi feladatul, hogy írjunk tele egy oldalt szép egyforma ’a’ betűkkel. Én ezt egyhangúnak találtam, telerajzoltam hát az irkát a legkülönfélébb kis és nagy ’a’ betűvel. Volt akkora, hogy kitöltött egy oldalt, a másikra csak kettő fért el, a harmadikon minden sorba jutott egy, és volt olyan, amelyiken egymásba értek, annyi hemzsegett.az almák és körték sokfélesége viszont megragadta a képzeletemet.

[163] Sajnos, néha úgy tűnik, nincs igazam. Volt a tamagocsi mánia, és az interneten olvasom, hogy jön vissza új alakban. Szegény hülye gyerekek.

[164] Madách Imre. Az ember tragédiája. XII. szín.  

 

[165] Egy megjegyzés: a „gazdagodjon” helyesen gazdagodjék. Szebb is így. Megismétlem, amit már egyszer szóvá tettem, a Nemzeti Alaptantervben (és a Kerettantervekben) az ikes igék újabban terjedő „engedékeny”, hanyag használata szerintem megengedhetetlen.

[166] Az alkotó elem.  Lou Aronica társszerzővel. HVG Könyvek 2010.

[167] Fríg Kiadó, 2006.

[168] Dr. Szilágyi András: A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Bp. 2008.

[169]Megelégszem azzal is, hogy költő”.  Szőcs Géza irodalomról, pályatársakról, könyvkultúráról és közéletről. Magyar Nemzet, 2013. november 12.

[170] Eltekintek azoknak a szószármazékoknak még a fölsorolásától, amelyek csupán stilisztikai okból szerepelnek a Nat szövegében. (> Jelen, képvisel stb.)

[171] A fentiek között sok a latin eredetű szó. Az angol a latinból a magyarnál is több szót kölcsönzött – főleg francia közvetítéssel –, és tartott meg. > Latin signum, nota = jel; visus, species = jelenség; sibi vult, significat = jelent; significatio, vis, notio = jelentés. Imago, pictura, species, translatio, figura, simile = kép; idoneus, aptus, potest = képes vmire; facultas, potestas, vires, indoles, ingenium = képesség; cogito, fingo =  képzel; informo, instituo = képesít;  formo, figuro = képez (alkot); erudio, instituo = képez (tanít).

[172] A magyar persze rengeteg idegen szót vett használatba az évszázadok során.  Ugyanakkor ez tartósan nem alakította át a gondolkodásunkat, mert a kölcsönszavak vagy annyira elmagyarosodtak, hogy botcsinálta nyelvészek azt hihetik, mi kölcsönöztük őket a szomszédos népeknek, vagy csak rövid ideig „terhelik” nyelvünket, annak is inkább csak egyes rétegeit. (> A számítógép nyelvét). Az idegen nyelvi izmusok sem tudnak igazán ártalmára lenni. 

[173] > Bernáth Béla: A szerelem titkos nyelvén. Gondolat, Bp. 1986; Berze Nagy János összes munkáját fölsorolhatnám. Itt csak a Magyar Népmese Típusokra (I–II. Pécs 1957.) hívom föl a figyelmet.

[174] > Jankovics Marcell: Káár! (Hangszimbolika, avagy fonetika és mítosz) in: Jelbeszéd az életünk” – A szimbolizáció története és kutatásának módszerei. Szerkesztette: Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor. Osiris-Századvég, Bp. 1995. Kabay Lizett 2001: 19–28. o.  Kabay a bl~vl~fl hangzópáron mutatja be azt a nyelvi határoknak fittyet hányó egyetemes összefüggést, amelyet én a fenti tanulmányban a kr hangzókon. A bl hangzópár hasonlóan gazdag hiedelmi szerepére érintőlegesen magam is kitértem Jelképkalendárium c. könyvemben (1997:48, 56–61.), kiegészítve a br~vr megfelelésekkel. > Még 110. o., 216. jegyzet; Jankovics Marcell: „Nem agancsok voltak azok, hanem szárnyak” in: Folklór és vizuális kultúra. (Szerkesztette Szemerkényi Ágnes.) Akadémia Kiadó, 2007. 188–92. o.

 

[175] A nagyszerű Hubley házaspár (John Hubley, 1914–1977; Faith Hubley, 1924–2001) készítette főleg ezeket. Az egyszeregy és az ábécé megtanulását szolgálták, és megtanítottak fontos apróságokra, eligazodásra a mindennapi élet dolgaiban. Hogyan szabad átmenni az utca túlsó oldalára és hasonlókra.  A NET (National Educational Television, 1969), utóbb a PBS (Public Broadcasting Service, 1970) néven alapított nem kereskedelmi adó a Sesamee Street (Muppet Show) néven ismert szórakoztató gyereknevelő sorozattal együtt sugározta őket.  Ez (volt) tudomásom szerint az egyetlen csatorna a keleti parton, amelyik komolyan vette a közszolgálatiságot, és nem sugárzott reklámot.

       Tőlük vettem az ötletet, hogy készítsek én is hasonló filmecskéket a magyar nyelvre. Egy képes forgatókönyvem készült el, saját együgyű versikémmel és a hozzá való figuratervekkel, C – cica címmel. Nem kellett.

 

[176] A fiatalabbak kedvéért: a piacokon, Tejboltokban, magyarul „tejcsákban” és a kocsmákban különböző mértékegységű mérőket használtak, emlékezetem szerint 1–5 dl-es űrtartalommal. Egyszerű alumínium hengerek voltak, cél szerint rövid füllel vagy hosszú, akasztóvégű merítőkarral. Közismert volt előttünk, gyerekek előtt, hiszen minket küldtek a boltba kimért tejért, tejfölért.

[177] Jan Assmann: Kulturális emlékezet. Atlantisz Kiadó, Bp. 2004.

[178] Amiről beszélek, közhely. Világosan mutatja ezt a Kapitány házaspár legújabb kötete (Látható és láthatatlan világok az ezredfordulón és utána. Typotex Kiadó, 2013.)  Különös tekintettel > 166–68/37. j.; 355– 56, 393. o.-tól.

[179] Birtokomban van egy dúsan faragott bot. Készítője, Nagy Pál Miklós (1921) belevésett „minden” történelmi tudnivalót. Felülről lefelé a 101-es számot, az „Éljen a Haza!” föliratot, a címert, a Hit, Remény, Szeretet szavakat keresztes szívbe foglalva, a Szózat első versszakát, a turult, Attilától kezdve uralkodóinkat, a szabadságharc jeles tábornokaiig, legvégül egy huszárt ezzel a fölirattal: „Magyar Történelmi Emlék”. A szám nyilván azt jelzi, hogy a munkája számozott példány, ez volt a 101. ilyen faragott botja.

[180] Baltavári munkatársa, Bulátovity László elküldte nekem a győri futást véleményezésre.Már magát az ötletet is kiválónak tartottam. Egyetlen kifogást támasztottam elképzelésével kapcsolatban: miért vesztes csatát választott mindjárt elsőre, hiszen a cél a gyerekek lelkesítése és nem a lehangolásuk lenne. Persze, rossz példának ott van a magyar emlékmű-állítási gyakorlat. Mi volt a válasza? „Igaz, igaz, de előbb megcsinálom még a mohácsi csatát.”

[181] Steven Runcinman: A keresztes hadjáratok története. Osiris Kiadó, Bp. 1999.

[182] A kultúráról meglehetősen sokat írtam. >  Pl. A kultúra genetikája in Mély a múltnak kútja. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998.

 

[183] Mintegy 40 ezer évvel ezelőtt kezdődött a barlangfestményekkel. Aztán jöttek a tatárlaki és a protosumer agyagtáblák 5500 évvel, majd az egyiptomi hieroglifák 5000 évvel ezelőtt, az Indus völgyében a mohendzsodarói pecsétnyomók 4200 éve, a kínai ideogrammok 3300 éve. A protoelamita, krétai és mükénéi, hettita, Húsvét-szigeti, indián képírásokat is megmutatnám a gyerekeknek.

        A két háború között az osztrák Otto Neurath, osztrák szociológus, Gerd Arntz és Marie Reidemeister közreműködésével teremtett ismét képnyelvet, amellyel statisztikáit kívánta könnyen érthetővé tenni.  Rendszerét Isotype-nek nevezte el, mely az International System of Typographic Picture Education névből összevont betűszó. A háború után továbbiak születtek. A Semantography (Blissymbolics, 1949, Charles Bliss), a LoCos (Lovers’ Communication System, 1971, Ota Jukio), Emoticons (1982, Scott Fahlmann), melyet az e-mailezők ma is használnak (> J, L, <3 ), és a világhálós célokra tovább fejlesztett Noun Project, amelynek magyar rendjéhez magam is hozzájárultam egy csomó piktogrammal. (Szerződés kötelez, hogy „egyelőre” ne adjam ki a megrendelőmet, és ne tehessem közzé a terveimet.)

 

[184] A metakommunikáció, amelynek kiváló példáit a témából fölkészült tanár a diákok viselkedésén is sikerrel demonstrálhatja, hasznos tanulságokkal szolgál a felnőtt életben való eligazodásra és viselkedésre nézve. Kezdve az olyan apróságokon, hogy, mielőtt a váratlanul hazugságra „kényszerített” személy megszólalna, fölnéz balra, egészen odáig, hogy a különböző vérmérsékletű népek adott időegység alatt hányszor gesztikulálnak.

[185] > 177. o.

[186] Több könyvemet, írásomat szenteltem e témakörnek: > A Fa mitológiája. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1991. Jelképkalendárium. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997. A Nap könyve. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1996. Ahol a madár se jár. Pontifex Kiadó, 1996. Mély a múltnak kútja. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998.  A Szarvas könyve. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2004. Csillagok között fényességes csillag. Helikon –Méry Ratio Kiadó, 2006. 3+1 – A négy évszak szimbolikája. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2008.

[187] A Jánoskától Mikulásig c. ismeretterjesztő filmemhez (2008) használtam egy csillagászati programot, amely a Nap csillagképek közötti mozgását mutatja. Erre a filmben azért volt szükség, mert a szentek, így Nepomuki Szent János és Myrai Szent Miklós legendái névünnepük (máj. 16., ill. dec. 6.) csillagászati viszonyait mesélik el csodás formában.

[188] A National Geographic 2013. októberi száma nagyon érdekes fotósorozatot közöl szép keverékarcokról, megadva milyen vér keveredik bennük: fehér, fekete, vietnami, zsidó, indián stb.

[189] Nagyjából a 90-es évek közepén az ismeretterjesztést száműzték a képernyőről a hazai tévécsatornák. Ez több mint bűn, hiba. Minden olyan műsorkészítő próbálkozásom, javaslatom, amely természetismeretet adhatott volna, elakadt a szerkesztők, elfogadó bizottságok, kuratóriumok, vezetés érdektelensége és más érdekeltségei miatt. Terveztem sorozatot a gombákról, a négy elemről, jeles napokról, helytörténeti érdekességekről, elnöki pályázatomban leírt és elképzelt tematikus televíziómban az évszakok napokra lebontott változásáról. Nemcsak a tévécsatornák, hanem az oktatási tárca dolga, hogy erre figyelemmel legyen, és több ismeretterjesztő film készüljön a hazai környezetről, az oktatás szempontjaira is tekintettel.

[190] A „similis simile gaudet (hasonló hasonlónak örül)” elve alapján az eldobott szemét vonzza a szemetelőket, melléje hajítják a magukét, hadd szaporodjék. Nemcsak erdőben, a házam előtti bokrok alján ugyanez a helyzet. Ha nem szedem össze hetente, akkor hamarosan szeméthalom gyűlik az elhajított cigarettadoboz, csikk, pálinkás üvegcse, papírzsebkendő, sörös doboz, műanyag zacskó, reklámcédula köré.

[191] 33. o., 72. jegyzet.

[192] Az animációs film.  Népművelési Propaganda Iroda, 1976.

[193] Friedrich August Kekulé von Stradonitz (1829–1896), német vegyész története álomtémában valósággal lerágott csont. A történteket ő maga így mesélte el:

„A széket a kandalló felé fordítottam, és félálomba süllyedtem. Az atomok cikáztak a szemem előtt […] fickándozva, tekergőzve, mint a kígyók. És nézd csak, mi volt ez? Az egyik kígyó bekapta a saját farkát, és a kép gúnyosan forgolódott a szemem előtt. Mint egy villámcsapás, felébredtem. Az éjszaka hátralevő részét azzal töltöttem, hogy kidolgoztam, ami a hipotézisből következett.”

     

[194] > Még 91, 159. o.

[195] Nagy bánatom, hogy a harmadik zongoraórám után kitelepítettek bennünket, gimnazistaként pedig nem volt már pénzünk különórákra. Hasonlóképpen, amikor táncra termett korban voltam, a néptánc elérhetetlen volt a számomra. Maradt a szokásos társastánc a bulikon. Az igazából csak testmozgás volt meg szexpartner-keresés, semmi több.

[196] Az interneten olvasom (a botfülű szóra rákeresve), hogy a botfülűek agyában a frontális és temporális régiók között jóval kevesebb az idegi összeköttetés, mint a jó zenei hallásúakéban. Azt is megtudom, hogy a mondott összeköttetés a nyelvi készségben is szerepet játszik. Nagyothallásom mellett ez magyarázná a küszködésemet az idegen nyelvekkel? Nem ártana a szaktanároknak odafigyelni erre kérdésre.

[197] > 62. o., 137. jegyzet.

[198] > 10–11. o.

[199] Az István, a király és zeneileg a Jézus Krisztus szupersztár a kivétel. Még egyet, a Rudolfot láttam élőben, udvariasságból kellett megnéznem.  A Rudolf a példa arra, mit szolgál ez a műfaj. Mint a képregény, zanzásítva elmesél egy fontosnak kikiáltott megtörtént eseményt. Szerzőik azt hiszik, hogy fülbemászónak szánt zenéjével és a föllépő popsztárokkal kultúrát csempészhetnek a műfaj igénytelen és műveletlen közönségébe.

[200] 1996-ban, a Koppenhága melletti Luisiana Modern Művészetek Múzeumában volt szerencsém látni egy Picasso kiállítást, amelynek Picasso és az ókori Mediterráneum volt a címe. Ott kellett rádöbbennem, hogy Picasso modernsége nem kiagyalt, hagyománytagadó művészet, hanem évezredek előtti korban gyökerezik. Minden pökhendisége, bohóckodása mellett szerelmes alázattal csüng a múlton, amit teljes joggal tekinthet a sajátjának.

[201] Néhány évvel ezelőtt vizuális kommunikációt adtam elő a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Szóbeli helyett vizsgadolgozatot írattam a hallgatókkal. Meglepett, hogy a nagy többség azok közül, akik nem az internetről másoltak le valamilyen témába illő szöveget, a reklámot választotta vizsgálata tárgyául.

[202] Illusztrátorként és rajzfilmrendezőként is hasznosítottam. Előszeretettel választottam olyan témákat, amelyek ábrázolásához az adott stílusjegyekben rejlő kifejezési lehetőségeket találtam. Az Ének a Csodaszarvasról c. filmemhez a honfoglalók viseletéhez a VII-VIII. századi szogd falképek (Szentpétervár, Ermitázs) szolgáltak mintául, Az ember tragédiája történelmi színeinek képi ötleteit az adott kor jellemző tárgyi világára fűztem föl, úgy alkalmazva persze, hogy szolgálja a mondanivalómat.

[203] Aha-élmény alatt azt értem, amikor az embernek leesik a tantusz. Néhai Macskássy Gyula, Isten bocsássa meg, nagyon rossz viccmesélő volt. Még legjobb filmjeinek amúgy szellemes poénjain sem lehetett nevetni. Amikor viccet mesélt, a poén után gyorsan meg is magyarázta, hogy a hülye is értse.

[204] Az amerikai filmek mindent elsöprő sikerének magyarázatául nem szokás sűrűn emlegetni, hogy miközben egy magyar és más európai film bemutatójának nagyon szerény előzetes reklámja van, addig az amerikai filmekről a sajtó folyamatosan tudósít a forgatás megkezdésének a pillanatától, a sztárok magán- és közszereplésének követésén keresztül egészen az Oscar-gáláig. Kérdem én, rövid sajtóhíren kívül mely nagy filmfesztiválról kapunk tájékoztatást az Oscaron kívül, amit a tévé egyenesben közvetít? Az amerikai filmeknek Magyarországon ezzel ingyen reklámja van, holott a reklám amúgy nagyon sok pénzt emészt föl. Ha van magyar film, amely megfelelő anyagi hátterének köszönhetően kivételes médiatámogatásban részesült – egyébként nem érdemtelenül –, az Szabó István Az ajtó c. filmje volt. Nem véletlen, hogy magasan vezette 2012-ben a magyar (!) nézettségi listát – egyébként szerény néhány tízezres számmal. Vele szemben a 2013-as Coming out már eelső körben százezres nézőszámmal dicsekedhetett, aminek egyszerű oka a már címben is „megüzent” tartalom. Az „alsó csakrás” címválasztás a nézővadász mentalitásról árulkodik. > Még Megdönteni Hajnal Tímeát (2014).

[205] > Még 182. o.

[206] Történeti oka van. Az írás művelőit már az ókorban minden kultúra magas polcra helyezte. Egyiptomban, Kínában az uralkodó osztály tagjai voltak.A középkori Európa írástudói is a legfelső osztály, a papság soraiból kerültek ki, míg a képzőművészet: építészet, szobrászat, festészet még a reneszánsz kezdetén is mesterség volt csupán, egy (három) a céhes iparágak közül. Művelőinek többsége a XV. századig a megrendelők névtelen kiszolgáltatottja volt.

[207] > Pl. Ejzenstejn: Rettenetes Iván (1944), Kuroszawa: A vihar kapujában (1950), Dassin: Akinek meg kell halnia (1957), Wajda: Hamu és gyémánt (1958), Fellini: 8 és fél (1963).

[208] Hitchcock vitatta, hogy Bass tervezte volna meg storyboardban a Psycho kulcsjeleneteit, köztük a híres zuhanyozós képsort. Szinte az összes munkájának ismeretében én Bassnak is hiszek, akivel volt szerencsém személyesen találkozni. Az igazság az, hogy a képes forgatókönyvhöz képest a film sokat változik. Az említett jelenet negyven valahány snittből van összevágva, ennyit biztos nem rajzolt hozzá Bass a storyboardba, és tudjuk azt is, hogy Hitchcock felesége, Alma Reville vágóként is jelentősen hozzájárult e jelenet végleges megformálása révén a film világsikeréhez. Hogy miért időztem annyit ennél a példánál? Azért, mert ez minden idők egyik leghíresebb filmképsora, amelyben egyetlen szó sem hangzik el, csak női sikoly, a víz zubogása, és félelmetes zene.

[209]  > Említett példámat az internetről lemásolt vizsgadolgozatokról a 199. jegyzetben.

[210] Eseti összeomlás oka akár egy olyan hackertámadás is lehet, amely ellen a globális hálózat biztonsági rendszere védtelen. Végleges összeomlást a világhálók fönntartásához és működéséhez szükséges energia- és anyagtartalékainak kimerülése okozhat.

[211] >  17. o.

[212] > Diane Ravitch írásait a New York Review of Books 2011–12. számaiban és az interneten. Témájuk az amerikai oktatási-nevelési rendszer válsága és a mintául ajánlott finn példa. Lemaradásunk a beszélt világnyelveket illetően messze nem akkora a valóságban, legalábbis a szomszédjainkhoz mérten, mint amit a statisztikák mutatnak. A szlovákok második nyelvként megjelölik a rokon cseh, a horvátok, a rokon szerb nyelvet, az erdélyi magyarok a románt, és vice versa (ha akarják), mi ilyen rokon nyelvvel nem dicsekedhetünk.  

[213] Érzelmekről korábban csupán három esetben esik szó, a Fejlesztési területek – nevelési célok, a Nemzeti öntudat, hazafias nevelés és Az önismeret és a társas kultúra fejlesztése c. alatt. Miért marad ki, hogy mást ne mondjak, A családi életre nevelés, A testi és lelki egészségre nevelés, Felelősségvállalás másokért, önkéntesség, Fenntarthatóság, környezettudatosság pontokból? Hogyan képzelhető el egy tanuló, aki érzelmi ráhangolódás nélkül „[é]rtéknek tekinti a természeti és az ember alkotta környezet esztétikumát, harmonikus működését. Késztetés alakul ki benne értékeinek megőrzésére.” Mitől alakul ki benne késztetés? A szájbarágástól aligha. Közhelyes példákkal élve: kis állat iránti érdeklődést a Konrad Lorenz által leírt, pozitív érzelmi ingereket kiváltó jelenségek váltanak ki a kisgyerekben, ahogy az ifjú érdeklődését egy másik (nemű) személy iránt sem tudati folyamatok, hanem érzékszervi tapasztalatok: vonzó külső, elevenség, mozdulatok, hang, illat, érintés váltják ki.

[214] Ezt az idegen szót is meghagynám a szaknyelvnek: > differenciálszámítás a matematikában, differenciálmű a gépkocsiban.

[215] A pasaréti Küküllő utcában lakom. Megdöbbentő, hogy milyen kevesen ismerik e szót anyaországi, főleg nem értelmiségi fiatalok körében. Olyanoknál  tettem szert erre a tapasztalatra, akik  kérhetik az ember adatait: banki, okmányirodai alkalmazott, benzinkúti pénztáros, rendőr. Azt még megérti az ember, hogy Küküllő vár, a régi Küküllő vármegye neve semmit sem mond, de hogy a ma is létező, nem is jelentéktelen Kis- és Nagy-Küküllő folyók nevét sem hallották soha, az elég lehangoló.

[216] > 83. o. 174. jegyzet. Kabay Lizett adatközlője a kalotaszegi varrottas tulipánmintáját „nagy villásnak” hívja. A szerző ezen a szálon elindulva a virág~ világ(osság), villa, villám szavak és tárgyuk ábrázolásai közti összefüggéseket tárja föl idézett művében, kitérve a v~b~f, l~r hangváltás törvényéből következő idegen nyelvi párhuzamokra. Néhány példa csak a b+l hangzókhoz kapcsolódó „többértelműségre”: ang. bale, blight, blow, csapás; blade, penge; blink, villanás; bloom, virág, blossom, bimbó; blow, virágzás; blush, pirul; bolt, villám. Kabay 20–24. o. 

[217] Cecere, olasz grafikus és fotós színes naptáraival szerzett nemzetközi hírnevet. Tárgyakat válogat, rendez össze és fényképez le bizonyos szempontok, pl. azonos színük szerint. E szerint egy-egy naptároldalra különféle, de azonos színű tárgyak kerülnek.

[218] Földi Péter, Kossuth-díjas festőművész 1972–92 között szülőfalujában, Somoskőújfalun gyerekeket tanított. Tapasztalatait írásaiban összegezte. > pl. Világképrendező gyermekrajzok, Művészet, 1978/9. Zarándoklás - gyermekrajzokon (Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a Cédrusokhoz Libanonban c. kép értelmezése), Művészet, 1979/1. Gyermekév - gyermekrajzokPalócföld, 1984/2. A montázsról - "demokratikus" műfaj, Rajztanítás, 1987/1-2.

[219] > 84. o., 175. jegyzet.

[220] A rovásírás visszatanítása jelen formájában komolytalan és hiányos. Nemzettudatjavító játéknak, rovás formájában ügyességinek is, persze jó. Ahhoz, hogy komoly(abb)an vegyük, meg kell tervezni folyóírásos és nyomtatott szövegbe illő, változatos betűtípusú formáit. Ahogy ez többnyire megvalósult a többi nem latin betűs (görög, orosz, arab, héber, örmény, grúz, hindi stb.) írással.

[221] > Kabay Lizett már hivatkozott képértelmezéseit. Karl Jettmar hoz föl egy érdekes és humoros kirgiz példát a mesélő díszítményre. Tudós magyarázat szerint az általa közölt „virágos” minta, melynek geometrikusabb változata a kaukázusi szőnyegek szegélyén sorjázó „rák” motívum, valójában két tigrist ábrázol, amint épp egy tehenet vonszolnak a bozótba. Art of the Steppes. Crown Publishers, Inc., New York, 1967: 16. o.

[222] > Gimnáziumi biológia röpdolim példáját, 71. o.

[223] > Még a 72, 146. o.

[224] A gyerek analógiákban gondolkodik, vagyis a frissen érzékelt dolgokat a már korábban tapasztaltakhoz, a megpillantottat a már látottakhoz hasonlítva, viszonyítva helyezi el a memóriájába. A művelődéstörténet a tanúja, hogy az emberi társadalmak világképe sok ezer éven át tartó „gyermek- és ifjúkorukban” analógiás gondolkodás szüleménye volt. E téren helytálló a hasonlat, mely a kultúra fejlődését és hanyatlását az emberi egyedfejlődés szakaszaival veti össze.

[225] Helyesen, mindenesetre szebben így hangzik: formálódjék, gazdagodjék. > Még a 68. o., 151., 77. o., 165. jegyzet. Szinte hallom a választ: az ikes ragozás kiveszőfélben van, fölösleges már hozzá ragaszkodni.

[226] A számok e jelentéséről bővebben  > pl. Hoppál–Jankovics–Nagy–Szemadám: Jelképtár (Helikon Kiadó, 2004) SZÁMOK címszavát. A Nap Könyvében sok helyen; Ahol a madár se jár 117–26; Jelképkalendárium 40. o.

[227] > Hoppál–Jankovics–Nagy–Szemadám 2004: a fölsorolt címszavak szerint.

[228] > A Nap könyve 158–172. o.

[229] A fraktálok – a legegyszerűbb, de nem feltétlenül pontos megközelítésben – „önhasonló”, végtelenül komplex geometriai alakzatok. Az önhasonlóság azt jelenti, hogy egy kisebb rész felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész. Benoît B. Mandelbrot, lengyel származású francia-amerikai matematikus (19242010)   fedezte föl, az általa elsőnek leírt Mandelbrot-halmazt róla nevezték el.

[230] Általánosságban a VI. parancs, vagy inkább tiltás (Ne paráználkodj!) tűnt a legfontosabbnak. Ami érthető, hisz az atyáknak kamasz fiúk hormonjait kellett megzabolázniuk.  Lányok csak 57-ig jártak Pannonhalmára, kevesen, és teljesen elkülönítve tőlünk. Ha iskolakiránduláson lévő lányokkal akartunk keveredni, az vagy balul sült el, vagy balhé lett belőle. Bálokra rokonlányok jöhettek a fiúk közötti pletykák szerint fényképes előválogatással, a „túl” szépek kiselejtezésével. Mivel a mozinkban vetített filmekből nem vághatták ki a szerintük vérforraló képeket, ezért a felelős atya odaállt a vetítőablak mellé, és amikor jött a látnivaló, kitakarta a skapuláréjával. (A skapuláré a reverendát elől-hátul takaró vállruha.) Volt prefektus atya, aki éjjelente a hálótermeket járta zseblámpával, és a takarókat lerántva ellenőrizte, nem játszanak-e az alvók álmaik közben magukkal. Ugyanő, mint könyvtáros, kikaparta a szerinte erotikus fényképek figyelemreméltó helyeit, pl. Müller Kati tornász-bajnoknő lába közét, amint gerendagyakorlatot mutat be. (Ettől persze az addig érdektelen fotó hirtelen izgató lett. A propagandaanyagot Tóth Tihamér és Szívós Donát Márton Lajos által illusztrált könyvei képezték. Az elrettentés csúcsa az önkielégítőket fenyegető gerincsorvadás volt (ma sem tudom, mi az), a támogatott szűzi magatartást Márton Lajos liliomos ifjakról készült giccses rajzai illusztrálták.  A kötelező szexuális fölvilágosítást – harmadikban! – a falubeli körorvosra bízták, akinek azt kellett mondania többek közt, hogy a nemi szervek nem véletlenül csúnyák, és Isten szándékosan rejtette el a lábunk közé, ezzel is jelezve, hogy nem örömszerzésre, hanem gyermeknemzésre valók.  Hogy kevertek-e nyugtatót a reggeli pótkávénkba, azt nem tudom.

[231] A velem egykorú unokafivérem úszni járt hajnalonta és délután. Pechére a város másik végén lévő egyesületbe, így a közlekedés jelentős stresszfaktor volt életében. És nem csak az övében, egész nemzedékünk életében is. Fiatal koromban autó alig szaladgált az utakon, a villamosokon és a buszokon viszont fürtökbe lógva utaztunk iskola- és munkakezdés, illetve -végzés idején.

[232] Attól, hogy valaki jogi vagy közgazdasági egyetemet végez, mint a továbbtanulók többsége, netán a bölcsész-karon magyar szakon tanul tovább, még egyáltalán nem következik, hogy jogász, közgazdász vagy magyar tanár lesz belőle. > Még 107. o.

[233] > 78. o. 8. osztályban ki kellett töltenünk egy kérdőívet arról, mi akarunk lenni. Én azt írtam be, hogy orvos leszek, jóllehet nagyon szerettem rajzolni, és tudtam is, elhívatottság is volt bennem, de nem egyféle.  „Kényszerpályámra” azonban akadályoztatás miatt is csak a gondviselésnek köszönhetően, ha jobban tetszik, szerencsés véletlen folytán találtam rá, és később, ismét akadályoztatás miatt kellett pályát (részben) módosítanom.

[234] Tessék elgondolkozni azon, hogy a rohamos technikai fejlődésnek köszönhetően egyre kevesebb ember talál akármilyen munkát, nemhogy hivatást. A képzetlenek, alacsonyan képzettek teljesen kiszolgáltatottjai ennek a helyzetnek. Eközben mennél magasabb képzettségi szintet kíván elérni valaki, annál nagyobb anyagi áldozatot kell érte hoznia, neki és eltartóinak.  Ezért merülnek föl olyan elképesztő megoldási javaslatok, mint a létpénz, a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA), ami szintén visszacsatolásszerűen gyorsítja a civilizáció hanyatlását.

[235] > 99. o. 201. jegyzet.

[236] Magyar Nemzet,  Anyanyelvünk.  2013. március 30.

[237] Dr. Bánki M. Csaba pszichiáter pszichofarmakológus a Wikipédiánál  körültekintőbben fogalmaz:

„Több mint egy tucat ehhez hasonló fejlődési zavart ismerünk, és mindet szép görög szavakkal illetjük (diszkalkulia, diszatria stb.). Vannak, akik szerint ezek csak szavak, rossz esetben a gyereket megbélyegző, ártalmas címkék; mások mindegyiket külön-külön igazi és speciális betegségnek hiszik. Csakhogy a legtöbb diszlexiás gyerek beszélni is lassabban, nehezebben és rosszabbul tanul meg, kortársainál gyengébben érti és használja anyanyelvét, még mielőtt az olvasásra sor kerülne. Nem biztos tehát, hogy a beszédmegértési kiejtési, írási, számolási stb. zavarok alapvetően különböznének a diszlexiától – talán csak ugyanannak a zavarnak más-más formáját jelentik.” (Bánki 2006: 219. o.)

 

[238] mnytud.arts.klte.hu /tananyag/hangtan/crystal_nyelv-es-agy. pdf

[239] Másnapra készüléskor a jó tanuló, amilyen én is voltam, öt különböző tantárgy anyagát biflázta be. Négyet akkor, ha tornaóra vagy osztályfőnöki óra is esedékes volt. Idegen nyelvek közül a latinra és oroszra, illetve helyette egy évig franciára, különórában pedig az angolra kerülhetett sor. Bánki M. Csaba azt írja erre vonatkozóan, hogy az

„intenzív tanulás során ugyanis minden következő tanulnivaló gyakorlatilag eltünteti az előzőt, még mielőtt az igazán rögzülhetett, az emlékezés többi részével összekapcsolódhatott volna.” (Bánki 2006: 285. o.)

 

[240] > 70. o.

[241] > 107. o.

[242] Ha nem tévedek, ezen a szakon a legalacsonyabb a felvételi ponthatár, és leginkább a libuskák vágynak arra, hogy képernyőre kerüljenek.  Legalábbis így volt az „én időmben”.

[243] > 1, 4, 73. o.

[244] A poszter (ang. poster) magyarul plakát, még magyarabbul falragasz, hírdetmény. A poszter elterjedése jellemző a mai buta sznob „nyelvújító” gyakorlatra. Kezdetben vala a hírdetmény és falragasz. Képes változatára alkalmazva megkülönböztetésül átvettük a német Plakatot, mire annyira nyelvünk részévé vált, hogy még faluhelyen is plakátot mondtak már (de csak a nyomtatott falragaszra). Ekkor jön egy sehonnai, és ránk oktrojálja a posztert. Most van mindakettő, de kevesen tudják, hogy a kettő ugyanaz, s ezért nem tudják, mikor melyiket mire mondják. Ugyanez a projekt, sőt, prodzsekt (ang. project) keletkezéstörténete. Kezdetben volt a terv, majd jött a program, azt szorítja ki a projekt.

[245] > 90. o.

[246] Wilhelm Tank Tieranatomie für Künstler, Otto Maier Verlag, Ravensburg 1939.

[247] Ha festő vagy fényképész lettem volna, a felhős ég lett volna a kedvenc témám. Azt a drámai változatosságot festőiségben, amelyet a felhők és napfény együttes játéka produkál, nem éri utol semmi a természetben. 

[248] „ - Felvilágosító kampány összeállítása az egészséges táplálkozás megvalósítására; a testsúllyal kapcsolatos   problémák veszélyeinek megismerésére.

  • Az egészséges étkezési szokások népszerűsítése.
  • A táplálkozásnak és a mozgásnak a keringésre gyakorolt hatása, az elhízás következményei.

Számítások végzése a témakörben (pl.: testtömeg-index, kalóriaszükséglet)

A szívműködést kísérő elektromos változások (EKG) gyógyászati jelentőségének megértése; a szívmegállás, szívinfarktus tüneteinek felismerése.

A pulzusszám, a vércukorszint, a testhőmérséklet és a vérnyomás fizikai terhelés hatására történő változásának megfigyelése és magyarázata. 

A vér- és vizeletvizsgálat jelentősége, a laboratóriumi vizsgálat legfontosabb adatainak értelmezése.

Vénás és artériás vérzés felismerése, fedő- és nyomókötés készítése.

Önálló kutatómunka: milyen feltételekkel köthet életbiztosítást egy egészséges ember, illetve aki dohányzik, túlsúlyos, magas a vérnyomása, alkoholista vagy drogfüggő?

Adatgyűjtés arról, hogy milyen hatással van a dohányzás a keringési és a légzési szervrendszerre, illetve a magzat fejlődésére.

Az interneten található betegségtünetek értelmezése és értékelése.

Vita a rendszeres egészségügyi és szűrővizsgálatok, az önvizsgálat, a védőoltások, valamint az egészséges életmód betegség-megelőző jelentőségéről.

Az eredményes gyógyulás és az időben történő orvoshoz fordulás

ok-okozati összefüggésének bemutatása.”

 

[249] Eadweard Muybridge (1830–1904), holland származású angol fényképész. A filmezés úttörője. Állati és emberi mozgásfázisokról készült, filmbe foglalható fényképsorozatairól híres.> Wikipédia.

[250] > 110. o. Valamelyik tematikus csatornán ment évekkel ezelőtt egy sorozat, amelynek több epizódját láttam (A sárga, A narancssárga). Le voltam nyűgözve.

[251] A szagok, illatok is fölkelthetik a diákok érdeklődését.> 3, 6, 9, 109, 157, 164. o.  

[252]A Nap könyve. c. munkámat. Tele van használható képekkel.

[253] Ifjú korom hatalmas élménye volt Haroun Tazieff: Találkozás az ördöggel c. tűzhányós filmje (1961). Művészi igényű tudományos ismeretterjesztő film volt. Fölismerte a lávaömlés „sárkányos” jellegét, és Wagner zenéjét keverte alá. A János vitéz sárkányát az övéről mintáztam. Megtalálható az interneten.

[254] Az egyiptomiak a napsugarakat kis háromszögek megsokszorozásaként ábrázolták. Mintha fölismerték volna a fény kvantumtermészetét! E háromszögek a piramisoknak és piramidionoknak (piramisok, obeliszkek, masztabák zárókövei) aprócska síkábrázolásai, de a fáraók sugaras légycsapóin térben, kis kúpok, gúlák formájában láthatók. A két görög elnevezés töve tüzet jelent (> 110. o.). A hegynagyságú piramisokat ezért nevezték fényhegyeknek, a napfény kővé vált kvantumainak.   Az egyiptomiak tudták, hogy a Nap a Földhöz mérten hatalmas (isten).  

[255] > 9, 10, 88. o.

[256] A magyar operett hungarikum lett. A Hungarikum Bizottság lelke rajta. Igaz, operettben nagyhatalom voltunk. És a hungarikum megjelölés önmagában minőséget nem jelez (egyelőre), csak azt, hogy a szóban forgó cikk „nagyon magyar”.

[257] > Még 2, 10, 84, 88, 99, 102, 103, 125, 136–138, 134, 155. o. Van-e jó reklám? Technikai, művészi kivitel tekintetében igen, csak ritkaságszámba megy. Baj nem annyira a reklámok minőségével, mint magával a reklámozással van. A rendszerváltás előtt évente egy alkalommal a Magyar Iparkamarában levetítették a velence reklámfilmfesztivál díjazott produkcióit a szakmabelieknek. Arany-, ezüst-, bronzoroszlánnal, oklevéllel kitüntetett filmeket. Akadt köztük néhány, amely emlékezetes maradt a megvalósításuknak köszönhetően. Olyanra azonban, amely jó célt szolgált volna, mindössze egyre emlékszem a sok száz között. Az olvasást reklámozta.

[258] Hasonló, csak nagyobb dilemma elé állít minket a technikai fejlődés tantervileg követhetetlen fölgyorsulása.

[259] Benczúr Gyula előképe.  A túlcsorduló asszonyi bájak nagymestere. Mint ilyen ideális „sorvezető” kamasz fiúk önkielégítéséhez. Biztos őt akarjuk? Ha már hús és flamand, miért nem egy nagy csendéletfestőt, pl. Claest?

[260] > 16. o. 30, 50. o. 109. jegyzet.

[261] A 2013-as választások előtti évben nap mint nap el kellett viselnem – egyszer kifejezetten ellenem is irányulóan – politikusok által fölhergelt ifjak flash-mob, villámcsődület akcióit. (Korábban arra is volt példa, hogy a marihuána szívás iránti toleranciát követelve tüntettek.)  Jellemző, hogy bár lefordították e kifejezést is magyarra, a közbeszédben mindig az eredeti angollal találkozom. Nem baj, ne is váljék magyarrá e fogalom, még kevésbé szokássá.

[262] Ez nem csak az én mániám. Tímár Péter fotóművész, az „én időmben” az NKA Fotóművészeti Kuratóriumának a tagja mondta egy ülésen, hogy félti a szakma jövőjét, amiért a fotósok már csak digitálisan (virtuálisan) fényképeznek, és a jelenről alig készül tényleges papírkép.

[263] > 106, 133. o.

[264] Értelmetlen és fölösleges szószörnyeteg. Internetes forrás szerint

„az infokommunikáció fogalma az informatika (számítástechnika) és a kommunikáció (távközlés) konvergenciáját, integrálódását fejezi ki. Az infokommunikációs rendszerek, hálózatok: távíró, telex, fax, rádió, CB rádió, televízió, video, DVD, CD lejátszó, számítógép, telefon, mobiltelefon, PDA.” 

Idegen szavakkal telespékelt, zavaros, redundáns meghatározás, már csak azért is, mert mind a fölsoroltak között szereplő hagyományos távközlő eszközökben, mind pedig az informatikában csak legújabban kap szerepet a számítástechnika. Mert mi is az informatika? Az Idegen szavak szótára szerint az információk (hírek, tudnivalók, értesülések, adatok, jelek stb.) megszerzésével, rendezésével, tárolásával és földolgozásával összefüggő ismeretek összességét jelenti. A kommunikáció alatt pedig nemcsak távközlés értendő, hanem mindenféle közlés, és eleve magában foglalja az információt (szép magyarsággal szólva kommunikáció révén informálunk és informálódunk, vagyis az információk közlését, cseréjét, továbbítását valamilyen eszköz (> a fölsoroltakat) vagy jelrendszer (nyelv, gesztusok, morzeábécé stb.) segítségével. Megjegyzem, a Webster Dictionnary 1993 ilyen szót nem ismer, a communication-nek egyetlen összetett formáját ismeri, a telecommunication-t. Ez jelenti a távközlést. Ennyit az idegen szavak fölösleges, rossz, sznob és félrevezető használatáról.

 

[265] A pedagógusképzés nem ennek a fejezetnek a témája, és terveim közt nem szerepelt a könyvben sem foglalkozni vele.  Nyilvánvaló, hogy a vizuálisan félrenevelt tanár alkalmatlan az általam képviselt módon nevelni a tanítványait. Ez azt jelenti, hogy az ő gyerekkorban megkezdett vizuális nevelésük hoz majd csak átütő eredményt – egy nemzedék múlva. Feltéve persze, hogy elképzelésem magasabb körökben visszhangra talál. Pesszimista vagyok.

[266] A dohányzásról való leszokásban segített, hogy az antik rómaiakra és a középkori európaiakra gondoltam, akik elvoltak a számukra ismeretlen dohányzás nélkül. Alkoholon kívül csak a boszorkányok ismertek más drogot.

[267] > Még Bánffy Miklós regénye kapcsán írtakat a 85. o.-on.

[268] > Még 72, 84, 112. o.

[269] > 127. o.

[270] Filmes történelmi példa. IV. Iván orosz cár (1530–84) rémtettei miatt a Rettenetes (Грóзнйй) jelzőt kapta. Magyarjaink valószínűleg azért, hogy ne sértsük meg a Szovjetúniót és „Sztááálin” elvtársat, akinek a rendelésére Ejzenstejn filmre vitte a cár alakját, s akihez hasonlította is, változtatták seggnyaló és beszari elődeink a pontos és találó jelzőt Rettegettre. Kis csúsztatás, nagy értelemváltozás. Bulgakov Ivánról írt komédiáját (szó szerinti címe Iván Vasziljevics lenne magyarul, 1931), Elbert János fordította magyarra, és bátran az Iván, a rettentő címet adta neki. Ezen a címen is mutatták be nálunk. Ez is közrejátszhatott abban, hogy eltették láb alól? Tanulságos és elszomorító, hogy a Wikipédia a cárt ma is Rettegettként emlegeti, és az eredeti díszítő jelzőt régiesnek mondja. 

[271] > 5–8, 25, 62, 65, 69, 81, 83–84, 103, 121, 133, 137, 147.  ill. 91. o. 183. jegyzet. 

[272] Otthagyná a Mama Hotelt?

[273] > 122. o.

[274] Nem volt jó tanár. Azért őrzöm mégis jó emlékezetemben, mert jobb ötlet híján rengeteg memoritert adott föl.

[275] Bródy Lili föntebb említett lektűrje első megjelenése idején 30 ezer példányban fogyott el  (48. o. 105. jegyzet), aztán szerencsére elfelejtették, majd 1990-ben újra kiadták, és a lányok ma is „falják” az internetes portálok szerint. Egy ilyen könyv rászorulna a gimnáziumi figyelemre, akár így, akár úgy?

[276] > 15, 66, 74, 84, 85–87, 112–115. o.

[277] Miközben ezt írom, telefonon fölkérnek egy gimnazisták számára  kiírt műveltségi vetélkedő mentorának. Azt javaslom a hívómnak, hogy ne csak szöveges kérdésekre kelljen a versenyzőknek  helyes választ adniuk (competition!), hanem legyenek a kérdések közt megfejtendő, értelmezendő képek is.

[278] > 133. o.

[279] A glogról még a Google sem hallott.

[280] > 89. o.

[281] > 128. o.

[282] > uo.

[283] A csillagos eget sem távcsővel kezdjük tanulmányozni, nemde?

[284] Az ember tragédiája. XII. szín.

[285] Íme, egy sor példa az A változatból:

„Biogén elem, enzim, denaturáció, kicsapódás (koaguláció), autotróf, heterotróf, sejtlégzés, erjedés, fotoszintézis, sejtalkotó. Fertőzés, járvány, veleszületett immunitás, szerzett (specifikus) immunitás, antigén, antigén felismerés, antitest (immunglobulin), nyiroksejt (limfocita), Rh és ABO vércsoportrendszer, védőoltás, immunizálás, immunológiai memória. Hormon, receptor, szteroid, hipotalamusz, agyalapi mirigy-, pajzsmirigy-, hasnyálmirigy-, mellékvese-hormonok. Gén, allél, domináns, recesszív, homo- és heterozigóta, genetikai sokféleség (diverzitás).”

És a B változatból:

„Botanika, zoológia, antropológia, etológia, pszichológia, szisztematika, paleontológia. In vivo, in vitro, röntgensugár, ultrahang, komputertomográf. Homeosztázis, helikális, kubikális, binális vírus, prion, viroid. Bakteriofág.”

Sajátos, hogy ahol van, ott a magyar elnevezés szerepel elől, és azt követi zárójelben az idegen elnevezés. Ez az „én időmben” fordítva volt szokásban. Ugyanakkor arra enged következtetni, hogy a tanterv szerzői fontosabbnak tartják a magyar elnevezést, amivel csak egyetérteni tudok.

 

[286] > 181. o.

[287] > 192. jegyzet.

[288] > A Nap könyve, Jelképkalendárium.

[289] A Mozgóképkultúra tárgyba illik okulásul: a kasszasikerre hajtó hollywoodi producerek rendszeresen öltöztetnek bevált forgatókönyvi sémákat új történetekbe. Ilyen mintául szolgált az Avatarhoz Kevin Costner hétszeres Oscar-díjas filmje, a Farkasokkal táncoló (1990).

[290] A szomszédságomban található Budagyöngye bevásárlóközpont éjjel-nappali zöldséges standján gyakran látok különleges dél-amerikai burgonyafajtákat. A krumplit azért emeltem ki, mert fő táplálékunk, de más gyümölcsről, zöldségről, gabonaféléről is elmondható, hogy tömegáruként csak egy-két fajtája kapható, míg termesztő helyük piacain tucatnyi változatát árulják. Pl. a padlizsánt, salátaféléket. Lelkes megszállottak ellenére, akik az ősi fajták fölkutatásán, megőrzésén és újbóli elterjesztésén fáradoznak, Magyarország még mindig nagyon szegényes fölhozatallal rendelkezik e téren.

[291] Mind a négy elnevezés lebecsülő. A díszlet elnevezés a dekoráció magyar megfelelője, nem a lényeget fejezi ki. Benne van a szóban, hogy csak „hab a tortán”, illúzió. Más összefüggésben is hamisságot sugall, tákolmányt jelent (> Patyomkin-falvak). Shakespeare, aki színész volt, nem is tartotta fontosnak. A jó díszlet emellett drága mulatság.

     A jelmez olyan mez, ami csak jelez valamit, nem lényegi a szerepe. Idegen eredetű változata, a kosztüm tartalmasabb jelentésű, hiszen eredeti értelme szerint szokást, hagyományt jelent.

     A maszk = álarc. Sok nagy színész nem szereti, ők magukat akarják mutogatni. Darvas Iván vagy Latinovits Zoltán minden szerepükben önmagukat adták. Darvas csak pályája elején engedte meg rendezőjének (Makk Károly: Liliomfi, 1954), hogy a darab célja szerint fölismerhetetlenségig elmaszkírozza, akkor is csak egy-egy jelenet erejéig. Latinovits részben abba halt bele, hogy utolsó szerepében tetőtől talpig szőrben kutyát kellett alakítania (Békeffi István: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak, 1976). Amikor bábszínházban rendeztem, tapasztalatszerzés végett megnéztem néhány előadást. Az egyikben nem bábok, hanem arcuk előtt maszkot tartó színészek játszottak. Egyikük, beleélve magát a szerepébe, önkéntelenül is eltartotta magától az álarcot, lássa az a néző, milyen nagyszerű színész ő.

      A kellék, mint a neve is mutatja, szükséges rossz.  Pantomimes látszólag nem szorul rá, de körülíró gesztusnyelve öncélúan az időt rabolja, és ha belegondolunk, épp a hiányzó kellékeket tapogatja, járja körül játéka nagy részében.  

 

[292] Sok évvel barátom tizenéves fia ezelőtt egy még egyszerű számítógépet kapott a szüleitől. A gyerek elhozta hozzánk, hogy eldicsekedjék a „tudásával”.  Félrevonult a tévés szobába – a masinájának még nem volt saját monitora, a televízió képernyőjével kellett összekötnie.  Egy óra múlva diadalittasan áthívott bennünket megmutatni az eredményt. A képernyőn sugárkoszorúban ott virított a neve.

[293] Nem értem, hogy az utolsó zárójelben írtak hogy jönnek ide. Mint a tematikus (vagyis nem absztrakt) művészet lényeges, fontos eszmei mondanivalói? Kilóg a liberális lóláb.

[294] > Sindó Kaneto: A kopár sziget (1960), Michel Hazanavicius: The Artist (2011, 5 Oscar-díj).  Emellett világhírű rajzfilmek százait sorolhatnám, amelyekben nem hangzik el egyetlen értelmes szó sem, mégis érthetőek és élvezhetőek. > Még 99. o.

[295] Amilyen II. Ramszesz kádesi csatájáról (Kr. e. 1274.) szóló egyiptomi haditudósítás.

[296] Hadd ajánljam  a tanárok figyelmébe azokat a Szovjetunióban készült két háború közti propaganda-felvételeket, amelyekről utólag letörölték Sztalin eredetileg rajtuk látható ellenfeleit.

[297] A zseniális Ejzenstejn 1928-ban készült játékfilmjének (fikciójának) az Októbernek egyes részeit, pl. a Téli Palota 1917-es ostromát mint híradófelvételeket idézték Nagy Októberi Szocialista Forradalom november 7-i ünnepén a mozikban és a tévében.

[298] > 164. o.

[299] Ha minden afrikai, kínai és hindu azon az életszínvonalon élne, amelyen a legfejlettebb fehér társadalmak átlagpolgára, az a jelenleginek a többszörösét jelentené energia- és anyagpazarlásban  (autóban, televízióban, mosó és mosogatógépben, és mindenféle más háztartási automatában, számítógépben, mobiltelefonban, CD és DVD lejátszóban, és minden más közkedvelt kütyüben), mikor pedig már most is az elviselhetőség határán vagyunk.

[300] Arra emlékeztet ez, mint amikor azzal érvelnek a sakk mellett, hogy mi mindenre tanítja meg az embert a mindennapi életben.  Szerintem legföljebb arra, hogy egyre jobb sakkozó legyen, másra nem. Tudom, miről beszélek. Amatőr szinten elég jól sakkoztam. Abbahagytam, mert elvette más fontosabb és hasznosabb tennivalók elől az időmet.

[301] > Szajbély Mihály: Intermediális randevúk a 19. században. Pro Pannónia Kiadó 2008. A szerző azt vizsgálja, milyen nyomokat hagytak az olyan újdondász szórakozások, mint vásári képmutogatók, a laterna magica Arany, Kemény és Jókai szövegeiben. Ez a példa is mutatja, hogy nem új dologról van szó, csak új varázsszóról, és persze egy új eszközről, a számítógépről, amellyel egy újabb tag lépett be a képköztiség, képátvitel körébe.  

[302] Mindent lecseréltethetünk magunkon előbb-utóbb, csak a lelkünket nem. (Már ha van lelkünk.) Öregek, akik lélekben, szellemben még emberi lények, „fizikálisan” már sok szervetlen testrészt használhatnak: parókát, szemüveget, kontaktlencsét, műszemlencsét, műszempillát, hallókészüléket, műfogsort, beültetett fogakat, műkörmöt, mellimplantátumot, műanyag vagy fém ízületet és végtagot, pacemakert, stentet, műbillentyűt, műeret, műszívet, művesét, katétert, sérvhálót, lúdtalpbetétet, de ettől még emberek maradnak. Kérdés, akarunk-e emberek maradni? Eljön az idő, amikor már nem választhatunk. A biológiai lények számára lassan élhetetlenné válik a Föld. A reményt az jelenti a számunkra, hogy minden masinánk minket utánoz. A fényképezőgép a szemet, a számítógép az agyat: gyengébb kivitelben.

[303] Amennyiben a Lumiére fivérek 1895-ös bemutatkozását tekintjük a születésnapjának.

[304] Minden valamirevaló egyetemen van már Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék.  Itt csak a Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékére gondolok. Közhely, hogy a gépesítés rengeteg embert fosztott meg a megélhetéstől. Elsősorban persze az alacsony képzettségű társadalmi rétegekben, az iparban, a mezőgazdaságban, a hadseregben. Ezeknek munkát kell találni. Ezért „dolgoznak” annyian a szolgáltatásban. A magasabb végzettségű fiatalok, az „ológusok” jelentős része, ahogy Demján Sándor nagyvállalkozó emlegeti őket, csak az általam példázott, mesterségesen életre hívott területeken találnak megélhetésre. Mesterséges hivatások, mesterkélt nyelv. A dolgok összefüggnek.

[305] Ha földművesnek készültem volna, általános iskolásként már elkezdték a fölkészítésemet. 11–13 éves kitelepítettként Öcsödön volt alkalmam nemcsak a parasztgazda „vendégeként”, hanem iskolai, szervezett formában is dolgozni a mezőgazdaságban. A szolgáltatások egyikével, másikával a nyári szünetekben ismerkedtem meg, s ha az iparban „szerettem volna” elhelyezkedni, már érettségi előtt, gimnáziumi kirándulások „csináltak hozzá kedvet” (sörgyár, alumíniumkohó, üveggyár).  Utána pedig még egy bő esztendőm volt barátkozni a munkásléttel.

[306] Jim Holt: Why Does the World Exist?: An Existential Detective Story, Liveright 2012. Freeman Dyson: What Can You Really Know? The New York Review of Books, 2012 november 8–21. 18–20. o.

[307] Attól, hogy valaki filozófusnak nevezi magát, és filozófusi végzettsége van, a filozófusi rangot még nem nyerte el. Azt másoktól fogja megkapni, ha kiérdemelte. A fényképész szakmát elvégzőből csak pályafutása során derül ki, hogy kiérdemli-e a fotóművészi rangot. A festő végzettségű hallgató sem attól lesz festőművész, hogy elvégezte a képzőművészeti egyetemet. És ne ő mondja magáról, hogy fotóművész, festőművész, szobrászművész, színművész, hanem mások adják meg neki ezt az elismerést. Ő „csak” festő, fotós, szobrász, színész. Az se semmi.

[308] Ez az írás némileg másképp a a Magyar Művészeti Akadémia kiadványában, a Magyar Művészet I. számában jelent meg 2013-ban. Kiemelt jelentőségük érzékeltetésére mind a Kultúrát, mind a Civilizációt nagy kezdőbetűvel írtam ebben a részben.

[309] > 91. o. 182. jegyzet.

[310] Köldöknézés, avagy az igazi Éva in Kiáltás, Magyar Múzsa Könyvek, Kecskemét, 2008.

[311] A kielről meg a kultúráról.  Hitel, 2011. február.

[312] Demokrata  2013. július 10.

[313] Mi lesz a választások után? Élet és irodalom,   2013. július 19.

[314] A Kultúra- és Civilizáció-meghatározásoktól eltekintek. Túl sok van belőlük. Azok, amelyekkel egyet tudok érteni, hivatkozott írásaimban megtalálhatók. Az alább következő ellentétpárok is lényegi Kultúra- illetve Civilizáció-definíciókat jeleznek.

[315] 2013. január 12-én a Spektrum csatorna egy tudományos filmet sugárzott a paradicsommadarakról. (A paradicsom madarai.) Ebben láttam egy násztáncra készülő hímet, amint a ’parkettjét’ tisztogatja miközben a gyülekező tojók más, ugrásra kész hímekkel párzanak. A násztánc elmarad. Később a ’megcsalt’ hím újra megjelenik a helyszínen. Érdeklődő tojó most is akad, a vetélytársak viszont távol maradnak. Csodálatos násztánc tanúi vagyunk, amely ezúttal boldog véggel zárul. Később egy másik fajú hím dürgését, pompás tollazatát az érkező tojó hosszasan, közelről tanulmányozza, mondhatni, minuciózus alapossággal, a pontozó bíró közönyével, majd otthagyja. 

    A látottak alapján az alábbi következtetésre jutok. A paradicsommadarak vetélkedésében az eredményes szaporodásnak, úgy látszik, nem feltétele a násztánc. A helyszínre érkező, lesipuskás hímek is pározhatnak, még csak versengeniük sem kell abban, hogy melyikük tánca kelti föl a tojók érdeklődését. A násztánc, a madarak e sajátos kulturális viselkedése e szerint öncélúnak mondható, csakúgy, mint az emberi Kultúra számos megnyilvánulása. Nem játszik szerepet, mégis csinálják. Miért?  Látva a gyönyörű násztáncot lejtő madár sikerét (a másik faj esetében a sikertelenségét) a párzás terén, arra gondolok, hogy nem egyszerűen a faj fönntartásával, hanem a Kultúra (a tánctehetség) genetikus hagyományozásával állunk szemben. Még pontosabban, mintha ebben a (két) esetben kizárólag a ’Kultúra’ mennél sikeresebb  továbbörökítése lenne a (tojók) cél(ja).

 

[316] Pontatlan hasonlattal a rovartársadalom egészét egy élő szervezetnek szokás tekinteni, melyben egy-egy kaszt egy-egy szervnek, a rovaregyed a szerv sejtjének felel meg. Ez a metafora emlékeztet a katolikus egyházéra, mely a hívők összességét Krisztus titokzatos testének nevezi. A közeljövőben mintha a Webnek nézne ki hasonló szerep. Az összehasonlítás semmiesetre sem kedvező az utóbbira nézve.

[317] > 86. o.

[318] Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai. Magvető Könyvkiadó, 1972: 73. o.

[319] Az interneten a haladás címszó alatt már csak a szombathelyi Haladás FC –ről olvashatunk. klasszikus civilizátori idea (> Pozitivizmus, evolúció, evolucionista történelemszemlélet; Hegel, Darwin, Marx, Spencer).

[320] Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Atlantisz Könyvkiadó, Bp., 1999: 134. o.

[321] A rovarlét, ha úgy tetszik az evolúció egyik végállomása, a rovar maga fejlődési vonalán eljutott addig a pontig, ameddig a földi keretek között eljuthatott. Belőle jelen körülmények között nincs tovább. Amit nála fejlettebbnek mondunk, az csak emberi szemszögből, az ember felé mutató irányból tekinthető annak, jóllehet a rovarból és ember között a fejlődésnek nincs közvetlen útvonala.

[322] A szobrocskák hatalmas feneke, a lógó has és lógó mellek nem az egykorú szépségeszményre utalnak, hanem a szóban forgó nők életkorára.  Láthatóan olyan nőket ábrázolnak, akik „túl vannak első fiatalságukon”, mi több, nem menstruálnak, elhízott öregasszonyok.

 

[323] > 171. o.

[324] Különös, hogy az óegyiptomiak a szívet tekintették az ész helyének. A nyelv olykor megőrzi a régi gondolkodásmódot. Az angol azt mondja by heart, arra, amit a magyar „fejből” tud.

[325] > Roland Auguet: Kegyetlenség és civilizáció – A római játékok. Európa 1978.

[326] Miközben hanyatlik a zenei kultúra, nő a zajártalom. A gőzgép, még inkább a benzinüzemű járművek bevezetése előtt viszonylag csendes világban élt az ember, viszont magas volt a zenei kultúrája. Zajos világunkban a komoly és népzene művelése beszűkült, miközben a populáris zene megpróbálja túlharsogni a minket körülvevő magas zajszintet.

[327] A Hiller-féle Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján külön rovata volt a tudománynak, oktatás-nevelésnek és a Kultúrának. Holott mind a három, és sok minden egyéb része a Kultúrának. Ez a szemlélet továbbél a tárca mai utódjánál is, amennyiben Kultúráért Felelős Államtitkárság a nevében az egész kulturális terület gazdájának mutatja magát, miközben ’csak’ a közművelődés a művészetek, köztük az irodalom gazdája. De már a film- és tévéművészeté nem.

[328] egyneműsítés =beszűkülés. Palotai Zsolt DJ nyilatkozza (Heti Válasz 2013. július 11.):

„… mindenhol a beszűkülés jellemző. Az egész világ ugyanazt a tévésorozatot akarja nézni, ugyanazt a könyvet olvasni, ugyanazt a zenét hallgatni, Ha jön valami új, az kioltja a régit, és nem hozzáadódik. A tudás ma vertikális, és nem horizontális. Mindig csak egy dolog létezik.”

    Az amerikai turista a bukszájától függően, de mindig ugyanahhoz a szállodalánchoz tartozó hotelben száll meg. Megszokta, amit ott kap, kosztban is. Nyaralóhelye is hasonlítson az ismertre. Pálmafa, tenger, egyhangú kék ég, napernyő a feje fölött, a koktélján és a fagylaltján is.

 

[329] A tudománynak, mely eredendően a Kultúra része, ilyen és más civilizációs hasonló feladatokat (informatika, fegyverkezés, egészségügy stb.) kell megoldania.

[330] > 161. o.

[331] > Hámori József összesítő táblázatát a 14. o.-on.

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap