Visszatért a Nemzetibe az álló fallosz!

Erdős Géza, v, 12/08/2013 - 00:14

A nemzet felháborodása kísérte az Alföldi igazgatása alatt az álló fallosszal jelképezett Nemzeti Színház "működését". Az előadásokon trágárság, meztelenkedés, kisfiúk pedofilgyanús szerepeltetése, afféle posványfürdő zajlott. Telt házzal, mert az igényes törzsközönséget leváltotta egy speciális kör, amelynek ez kellett. Magam is alig vártam, hogy a nemzeti oldal szerint tehetségtelen, és csak megbotránkoztatásban jeleskedő Alföldi a színház éléről kiröpítsék.

Áldottuk a napot, amelyen bekopogott utódja, a magyar színjátszás mentőangyala, Vidnyánszky Attila. A kárpátaljai Vidnyánszky konzervatív színházat ígért, amely visszatér a tisztességes magyar értékekhez. Ez kellett nekünk, hogy a Nemzeti ismét a Nemzet Színháza legyen! Ráadásul egy önfeláldozó igazgató-rendező keze alatt, aki céljairól ekképpen vall: „A szeretet nevében feláldozni magad egy közösségért, egy nemzetért, egy országért, egy hazáért, annak mindenekfelett valósága, Isten nevében, az ő akaratában fölszabadulni, szabaddá válni és tenni.” 

Aztán eltelt néhány hónap, és mit látnak hitetlenkedő szemeink? Vidnyánszky színpadán is feltűnik az álló fallosz, és „különös szerepben” megjelennek a kisfiúk. A Bolha a fülben előadása megbotránkoztatta a nézők sokaságát, de még azon is túltett a Johanna a máglyán című darab. A színpadon az egyik kisfiú egy disznójelmezes férfi hímtagját érinti, a másik gyermek pedig egy meredező falloszú szamáron lovagol. Puff neki! Megkaptuk, csak most már „Isten nevében”! Hát te is fiam, Brutus?
 


Félmeztelen matróna Vidnyánszky színpadán.


A kisfiú herét érint. Pedofilgyanús jelenet nélkül ma már nincs Nemzeti Színház?


Kisfiú álló falloszú szamáron lovagol. Mennyiben marad el Alföldi "művészetétől"?
 

A nemzeti oldal jogos felháborodása - csakúgy, mint Alföldi idejében – most is heves. Elvégre az ország pénzén (vagyis a mi pénzünkön) kisérletezik ki ezek a jómadarak a hányásküszöbünket. A világhálón felháborodott kommenteket olvashatunk, amelyek közül a legdurvábbakat mellőzöm, s a szelídekkeben a trágár kifejezéseket kipontozom:

„A művészet megcsúfolásával, egy iszonyú pimasz koncepcióval, gyalázattal találtam magam szemben. És ezt lehet Szt. Johannával manapság csinálni? Nem értem a rendező perverz elképzeléseit, a kosztümök jó ízlést meghaladó és engem nagyon felháborító merészségét és gusztustalanságát, és persze a már-már pedofilnek mondható jeleneteket!”

„Csöcs és (szamár) f.sz a Nemzeti Színházban! Interpellációt akarok! Botrány van!”

„Álló f..ú szamáron kisfiú? Mi ez a mocsok! Azonnal vizsgálatot ellenük!”

„Most akkor hogy is van ez? Szamár álló p.ccsel, a nyakában gyerekkel a felszentelt házban? Még szerencse, hogy vége a fertőnek.”

„Egy kisfiú fogja egy felnőtt bácsi heréjét? Azt a megveszekedett pedofil mindenségit!”

Cseberből vederbe? Egyáltalán volt értelme Alföldit elkergetni a búsba? Csalódtunk Vidnyánszkyban. Mást  ígért nekünk! A Nemzeti ódon falai között igazgatókat fertőző vírus lappang tán, hogy színművet álló hímtag és pedofilgyanús jelenet nélkül színpadra nem vihetnek? (Lelki)szegény ember vízzel főz? Ha ló nincs, szamár is jó? Annak idején Alföldinek egy nagy lóf…t kívántam. Vidnyánszkynak meg a szamárét!
Ámen!

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap