Vers a XXI. században

Csata Ernő, szo, 11/14/2015 - 00:15

 

 

                                                                                    

 

 

 

Kell-e vers a XXI. században,

s ha igen, akkor milyen ne legyen

a fősodratú megmondók szerint?

Ne legyen rasszista, mint Vörösmarty Mihálynak:

A vén cigánya;

jaj, nehogy sértő legyen, mint Petőfi Sándor:

Akasszátok föl a királyokat, harcias dala;

de még kevésbé legyen irredenta,

mint József Attila verse: a Nem, nem, soha!;

ne legyen politikai, sem erotikus,

ha megjelenik legyen diplomatikus;

ne szóljon senkihez és főleg semmiről;

ne legyen olyan tartalma, ami árt,

legyen sokkal inkább l'art pour l'art;

ne legyen kirekesztő soha,

mint Kölcsey Ferenc: Himnusza,

mi az, hogy: Isten, áldd meg a magyart,

s a többivel mi legyen,

ki nyújt feléjük védő kart?

Mindenki saját nyelvén kérjen,

áldást saját istenétől reméljen.

Európa talán, megköszönte nekünk a védő kart,

míg ellenségeinkkel küzdöttünk és folyt a vérünk?

A vers nem lehet a térdig lógó nyelvek

ragadós nyála,

csak azért, mert így polkorrekt;

Legyen a vers: A helység kalapácsa,

a nemzeti szellem Toldija.

A sok viszályban, talán, megtanuljuk,

hogy egymás kezét ne eresszük el,

hogy végre ne legyen igaza Adynak:

Nekünk Mohács kell.

 

(2015)

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap