A vére-fogyott szarvas imája

Turcsány Péter, h, 09/10/2012 - 00:02

  

 

 

 

(Rapszódia az Új évezred elé)

Fölösleges dolgok iszapjába süllyedt az emberfaj,
vad ösztönök kígyói tekerednek nemes lelkére,
angyal társainkat villás ördögszarvak rogyasztják térdre,
állva kik maradunk e rettentő áradásban?

Féltve őrzött érfalaink mögül belőlünk tör elő a Gonosz,
a Szeretet Pápája szeretettelen tátog világ-partjainkon,
az Önégető Példaadás pernyéjét a világszél fújja
szemünkbe vissza.

Mégsem haldokolni jöttünk, de az élet orgonabokrait
nyitjuk az önútját választó ember szeme elé,
mert a lélek-virágzásról sosem feledkeznek meg
Isten napsugár-kölykei.

Lesztek-e társaink a szárnyalásban? A sebzetteket
fölemelik-e magukhoz angyalaink? Ó, megalázottak,
lehet-e még tiétek a legszebb napfelkelte?

Ó, dölyfösek, ti árulói az emberszívnek! Ti
hullotok az elmúlás bugyrainak legmélyére!
– Ó, sebzett, legyöngült, vére-fogyott Szarvas,
Isten vérátömlesztése mégis először
téged talál meg!

2006 előtavasz 
 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap