VÁLTOZÓKOR komédia egy felvonásban 1 rész.

Petrusák János, szo, 04/14/2018 - 00:11

Szereplők:

 

KISS-NAGY ZOLTÁN – 59 éves férfi, aki a hatvanadik születésnapjára készül. Nem függetlenített, nem nagyüzemi párttitkár, csak alapszervezeti. Törtetett, mert mindig is igazgató akart lenni – mindegy neki, hol és milyen szervezetben, de főnök, nyugdíj előtt, végre. Reménykedik a változásokban, hogy majd most, na, most ez a változás számára jót hoz, bár tart a rossztól is. Hisz magában, ha már egy ország nem is. Egy reggelre kelve felfedezi (ő úgy mondja, feltalálja) magában a vallásos reformátust, de elsősorban a predesztináció elve okán. Mondása lesz ezután: „Meg van írva utam. Én csak fent lehetek!” Ki akarja használni kapcsolatait, ameddig vannak, illetve ezeknek a kapcsolatoknak kapcsolatai vannak…

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ (VILMA, VILMUSKA) – 49 éves nő, aki nem akar az ötvenedik születésnapjára még csak gondolni sem. Festett szőke. Általában 30 évesnek mondja magát, majd belegyezik: „Na, jó, 35-ben azért megegyezhetünk!” Tanár volt, ének-zene szakos, de szakszervezetis lett. Tavaly viszont kilépett, mert nem őt választották meg újból vezetőnek. Ezért kritizálni kezdett, a férje szerint korán. Csökönyös, okoskodó nő.

(A házaspárnak nincs gyermeke. Egy villának az első emeletén laknak. Beszélnek „lentlakókról”, azaz földszintiekről, akiket lenéznek kissé, mert lejjebb vannak, épp’ egy szinttel. Meg „fentlakókról”, akik meg felettük, ha úgy tartja – tegnap elvtársi, mára úri – kedvük, táncos bulit rendeznek. Azokat irigylik, mert mégis csak egy szinttel feljebb vannak, és táncolnak az ő plafonjukon.)

GESZTENYÉS(SY) ÁGNES (ÁGICA, ÁGUCA, GUSZTA) – a férfit szerető „szakmájú” 28 éves titkárnő. Aztán kiderül, hogy a lány nagypolgári származék, ráadásul családja nemességet is kapott.

BORDÜR ANTAL (Csitt, ez álnév!) – meghatározhatatlan korú, nemzetiségű, vallású, szakmájú, nőt kábító férfiú. Biztosítási ügynökként érkezik, de hamar kiderül, hogy ő „jövőt árul és álmokat”. Annyira szép jövőt mindenkinek, amennyire megfizetik. Titkolt nevű arisztokratának mondja magát, de valójában csaló.

POROLINÉ (IRMUSKA, IRMUSKA, A DRÁGA) – 59 éves bejárónő, aki kijelenti, nem lesz cseléd. Hiszen: „Anyám, s annak anyja a vót, én má’ cseléd nem leszek!” A városban mindenkiről mindent tud, hiszen több helyre jár takarítani. Amit meg nem tud, azt kitalálja.

SZÓ VILMOS – 29 esztendős, nagyon agilis fiatalember. Bizalmas akar lenni, de nem tud. Felnőtt akar lenni, de ez se megy neki. Szerető lenne, de kiderül, impotens, ezért bánatában kimegy az álmai után Nyugatra. Mindig önmagát keresi. Ezért is megy nyugatnak, ha már önmagát itthon nem találta meg. Kedvenc mondása: „Vili, hogy vili!” (Ekkor csak ő nevet.)

POSTÁS BÁCSI (TÓBIÁS ÚR) – mindig morgó idősebb ember. „Mi lesz itt, mi…” – mondogatja. Amikor kérdezik, hogy mi, sóhajt: „Ha én azt tudnám! Akkor okosabb lennék. Mint más.”

GÁZLEOLVASÓ FIÚ (ESZTI TAMÁS) – büszke a hivatására, mondja is magát kihúzva: „Eszti vagyok, de Tamás!” Álmai neki is vannak, de nem árulja el. Ő a gázórát olvassa, más benne olvasni nem fog. Még gáz lesz…

 

1. Jelenet

 

Függöny fel.

A színen egy lakásbelső. Egy, a rendszerváltozáskor magát középelvtársnak, elnézést, polgárnak, vagy kissé többnek képzelő házaspár otthona. Régi és új bútorok. Formák keletről és nyugatról, északról és délről egyaránt. Azaz a „nagymama-koloniál” keveredve a „szocreállal” és az „Ikea-stil” a török faliszőnyeggel. De azért van tévé is, meg egy kis asztalkán telefon.

Hátul két egyforma ajtó, közöttük egy nagy világtérkép. (Minek az ott?) A térkép felett óra. (Előbb a csendben hangosan ketyeg, majd fokozatosan elhalkul.) Kétoldalt az ajtók mellett „vegyes képek”, mindenféle stílusúak, csendélet és akt, realista és modern, fotókkal vegyest. (Egy élet képei.)

Elöl, a színpad szegélyénél kovácsoltvas korlát.

 

Zene, halkan a háttérből, aztán: „Kossuth rádió, Budapest. Ma 1990. július 5-e van, kedd, Fatime napja. A pontos idő 9 óra. Híreket mondunk...”

 

Balról KISS-NAGY ZOLTÁN érkezik. Nagy sebességgel jön, aztán megtorpan az erkélykorlátnál. A nézőkre mered. Komoran végignéz rajtuk. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN a fejét csóválja. Hümmög. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN kimutat a nézőkre: Hát! Ezt! (idegesen) Na, ezt!

 

Balról KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ érkezik. (Pongyola van rajta.) A férje hátára néz, majd ő is rá a nézőkre, de ő értetlenül. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Valamit szóltál?

KISS-NAGY ZOLTÁN a nézőtérre mutat: Látod? Te ezt látod?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a férje mellé áll: A korlátra gondolsz?

KISS-NAGY ZOLTÁN mérgesen: Azt, ami mögötte van!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Mi van vele?

KISS-NAGY ZOLTÁN: De látod?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ vállat von: Látom.

KISS-NAGY ZOLTÁN felhördül: Neked csak ez ennyi?

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ennyi.

KISS-NAGY ZOLTÁN a nézőkre mutat: De figyelnek! Minket! Minket figyelnek!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ a nézőkre néz: Figyelnek? (a férjére pillant) Mik, a fák?

KISS-NAGY ZOLTÁN: Az élők! Azok figyelnek! Hülye azért még nem vagyok!

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ figyelmesen a férjére néz: A fák is élők. Láthatod, most is mozognak. Sőt, még valamit susognak is…

KISS-NAGY ZOLTÁN legyint: Az csak szél.

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ nevet: Ki evett itt babot?

KISS-NAGY ZOLTÁN hördül: Te nevetsz? Amikor megfigyelnek (mellére ver) minket!

 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Jó, akkor kik figyelnek? Talán ott (a nézőtér egy pontjára mutat) azok a galambok?

KISS-NAGY ZOLTÁN odanéz: Lehet, hogy azok! Engem (sóhajt) itt mindenki megfigyel. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ: Ki figyelne meg? (legyint) Ne legyél már nagyképű! Nem vagy, sosem voltál annyira fontos ember! 

 

Csengetnek. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN és KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ összenéznek. 

KISS-NAGY ZOLTÁNNÉ jobb felé indul. Arra van az előszoba. 

 

KISS-NAGY ZOLTÁN maga elé: Attól, hogy paranoiás vagyok, még korántsem biztos, hogy nem figyelnek meg. (a nézőkre pillant) Mert ki vagyok én? Amúgy teljesen kivagyok. Ezt érzem. De orvos nem kell. Hálapénzt én nem adok! Én (felveti fejét) akkor is fontos ember vagyok! Bármi is jöjjön itt, fontos. Mert a nevem Kiss-Nagy Zoltán. Így! Én erre büszke vagyok. Apámtól örököltem a nevet, az meg az övétől. (maga elé néz, fejét lehajtva) Nekem nincs fiam. (felveti fejét) De lányom se! Én, igen én, mindig csak küzdöttem. Valakinek kell. Így tudhattam, valaki vagyok. Láttam, hogy másoknak, egyeseknek, a mindig prominenseknek, a kiemelteknek milyen könnyű. (legyint) Ott van Guszti is, nem mondom meg melyik, hátha ismeri valaki, hát ő mindig, mindent készen kap. Még amit nem akar, azt is. Igazgató (felmutatja ujját) vezéri, párttitkár, nagyvállalati, most meg egy másik párté, de még mindig nagyvállalati, és teljesen kikezdhetetlen. Megdönthetetlen.  Előbb dől itt Lenin, szoborként a parkban, mint ő. Annak minden sikerül. Még bizonyítania se kell. (magára mutat) Én meg? Én, Kiss-Nagy Zoltán, aki mindig kicsi voltam, mikor kicsi kellett, hogy legyek, és nagy, amikor az, én már semmi se legyek? Csak egy egyszerű párttitkár. Nem nagyüzemi. Nem függetlenített. Hanem alapszervezeti. Nagyon alapszervezeti, aki mindig törtetett, nyalt, amikor azt kellett, s amikor nem, akkor is. Így (széjjeltárja kezeit) maradtam. Vagyok. (jobbra néz) Hol az asszony? (a nézőkre pillant) Mostanában már rá is oda kell figyelni! Olyan nagy érdeklődéssel néz a fiatal férfiakra. (sóhajt) Ahogyan én (felvihog) a lánykákra. Egy barátom mondta (felmutatja ujját), ha már nem áll fel, akkor is nézz utána! (kihúzza magát) Én ott még nem tartok. Én utána nézek. Szeretem a finom csibehusit. Jó is az! Női napozón, vagy legyen koedukált, sütve, bikiniben, vagy anélkül tálalva! Juj. Inkább megyek, míg itt mindjárt el nem megyek…

 

KISS-NAGY ZOLTÁN nevetgélve a felesége után indul. 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap