Tűzimádó gyermekkorom

Turcsány Péter, v, 03/13/2011 - 16:57

 

 

 

Tűzimádó gyermekkorom

Téli estén leguggolva
varázs-vasam kézbe véve
rács-ajtónkat résre nyitva
néztem Tűz-váram vermébe:

lángos tornyok veres fénye
ahogy épült egymást érve –
hőt lehelő sárkánytorok
tündért léptetett mesémbe,

s mennyi-mennyi tűz-darabont
várt gyermeki parancsra ott,
szívbéli szép város benne
emlékezett Betlehemre!

Tűz-pálcikák egymást űzve
hurkolódtak – cérna tűbe –,
néhol-máshol összerogytak
szőttes-szálból – parázs-rojtnak,

ahogy ültem csöndes estén
mesélt nekem parázs és szén,
mesélte a varázslatot:
tűzből kél föl minden halott!

Velem mulat több ezer év
farsangjából gazdag s szegény,
értem lobog lelkük lángja,
hogy a lelkem bírja-lássa:

legyek Én az ősök mása!

Ma is hogyha kályha rácsa
fölizzik az esthomályba',
gyermekkorom, izzó láva,
emlékeztet rég' vulkánra,

s ott hamvad el éltem fája
hamujában hajnaltájra.

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap