Túléli-e Robika távozását a Tejút-rendszer?

Rátkay Béni, h, 07/01/2013 - 00:11

 

 

 

 

 

Gyászol a balliberális értelmiség. Arcát vagdalja, ruháját szaggatja és hamut hint önnön fejére. Vége a világnak, Robikának távoznia kell a Nemzetiből! Felfoghatatlan, hogy’ kerülhetett sor e gyalázatra! Idővel minden igazgatónak lejár a mandátuma (naná!), no de egy félistennek? Az ő posztját is úgy kellene hosszabbítani „közkívánatra”, mint Kádár elvtársét.

De nem ez történt. Menesztették! Egy félistent! Ez a hála az "újszerű" színházművészet megteremtéséért, amiben szórakoztatás helyett hergelik a nagyérdeműt? Méghozzá a nemzeti szimbólumok ötletdús gyalázásával?! (Neki ugyebár, ettől nemzeti a Nemzeti!) Az épületet bérbe adta volna a románoknak Trianon napjára. Mert Nagy-Magyarországról véleménye van. Annak térképére élveztette a magyar katonákat heves ágyéktáji kézmozgással - Závada Pál-Magyar ünnep című aberrált képzelgésében. A János vitéz „robikás” változatában pedig, az árva Iluska prostituált, s a színen majdnem pucér kisfiúk (fenekük közt egy kis pertlivel) egymás mögé állva mozgatják csípejüket. A Nemzeti plakátján egy álló fallosz díszeleg, kétségek között hagyva a nézőt, hogy vajon mit (vagy kit?) jelképez. A színházat, az igazgató-rendezőt, vagy azt a bátor embert, aki a nemzet felháborodása ellenére posztján tartja Robikát. Nem a „lángelmén" múlott, hogy a Himnuszra, Szent Koronára, a magyar zászlóra és a többi nemzeti jelképünkre már nem kerülhetett sor. Kifutott az időből.

Mandátuma hervadtakor nemes és nemtelen közszereplők korteskedtek nyílt leveleikkel mellette. A kampánynak nem kerítettek nagy feneket, hisz’ elvileg minden le volt vajazva! Az elutasító döntés jobban letaglózta őket, mint köztisztasági hivatalt a téli hóesés. (Az is mindig teljesen váratlanul jön.) A sértett „géniusz” tüzes szemekkel tajtékzott. Ki merészelte? Álljon ide! Szemtől szembe, mint férfi a férfival! Illetve… na, jó, legalább is szégyellje magát! Hát nem volt bátorsága nyíltan kimondani, hogy „Robi, takarodj a Nemzetiből a büdös pinceszínházba?” Árulja el, mitől félt! (Mintha nem tudná! Vajon ki merné ma megnevezni Magyarországon félelmeinek valódi forrását?)

Utódja, a kárpátaljai születésű Vidnyánszky Attila, "rossz lappal" indult. Robikától már az első nap megkapta a magét. Gratulálni nem fog, kézfogásról szó sem lehet, s egyáltalán, hogy’ volt pofája pályázni? Az árvaságra ítélt törzs-közönség bizalmatlanul méregeti a drabális utódot, akin már smink, pocakdiéta sem segít. „Ebből biz’ aligha lesz Atika!” Ráadásul bejelentette, hogy visszatér a hagyományos színművészethez, és a Nemzetiből újra a Nemzet Színháza lesz. Ki megy be oda? Ők biztosan nem, arra várhat! Érzik, a szárnyalásból haldoklásba váltó Robika mellett a helyük. A színház előtt hosszabb sorok kígyóznak, mint a Lenin hulláját mutogató Mauzóleumnál. Így demonstrálják a csikós- gulyás-karikásostoros „aljanépnek” a „műértő elit” kultúrigényét! „Mert a sok aberrált állat leragadt a régimódi színjátszásnál. A színpadon nem óhajt orgiát, buzerálást, fajtalankodást, szado-mazot, Ödipusz-komplexust, zoofiliát.” (Pfuj, de primitívek!) Az „úri közönség” mi mást tehetne, még utoljára megünnepli Robikát. Tapsolják, demonstratívan, fáradhatatlanul, mint annak idején Rákosi elvtársat. (Éljen Robika, éljen Robika!)

A sértett „zseni” töviskoszorúját igazgatja. Nem, még nem tudja, mihez kezd. Ez az ország méltatlan hozzá. Talán majd valahol külföldön folytatja. A művészetére igény van. Máshol bizonyára jobban megértik, ha az ország térképére élvezteti a fegyvereseket. Ha hagyják. Ha pofán nem verik Robikát és nem rakják ki a szűrét. De nincs nekünk akkora szerencsénk, hogy Robika eltávozzék az országból! Ilyen Eldorádót máshol nem találna magának. Félő, hogy az utolsó pillanatban "megbocsájt" nekünk, bűnösöknek. Az operettszínház már meg is hívta rendezni. A félénk baritonok sanda pillantásokat vetnek egymásra: „Ki áll majd mögöttem? Jaj, csak a tűzoltókórus basszusait be ne vonják!”

A sokat megélt nemzet arra tippel, hogy a hatalom kiengeszteli Robikát egy színházkával, párszáz milliócskával, és folytathatja, ahol abbahagyta. Játékot a gyereknek!

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap