Türelmes ragadozóként várakoznak Európában

Polszerkesztő2, k, 11/17/2015 - 00:30

A nyugati ember buborékban él, és mások vérét áldozza azért, hogy a világ, amit ismerünk, lehetőleg változás nélkül fennmaradjon. A káosz nyilvánvalóan megvetette lábát Németországban, Franciaországban, de rózsaszín köd korlátozza az észlelést. Európa egyszerre kell szembenézzen a külső fenyegetéssel, és az önvédelmet lehetetlenné tévő liberalizmussal.

 

Egy liberális sajtóorgánum a minap jelentette ki, hogy a nyugati világ legalább 14 éve háborúban áll a radikális iszlámmal. Ez az úgynevezett “terror elleni háború” – nyílt formájában – a világkereskedelmi központ ikertornyainak összeomlása óta tart, és a világ legkülönbözőbb régióiban zajlik. A nyugati világ új generációja mindeddig azonban nem sokat láthatott a háború borzalmaiból, mert mások vére árán megoldható volt, hogy a Nyugat hétköznapjainak ne legyen nélkülözhetetlen kelléke a gépkarabély. Az európai gyermek önfeledten játszhat, miközben a világ más régióiban egy gyermek túlélése múlhat azon, hogy szükség esetén tudja-e kezelni a lőfegyvert. Túl sok idő telt el a második világháború óta ahhoz, hogy Európában olyan személyek határozzák meg a politikát, akik a nyers, kollektív emberi brutalitás gépezetét még a saját szemükkel látták. Kinevelődött egy fiatal, liberális értelmiségi réteg, aki békés jólétbe született, és a humanizmus jegyében most ráereszt Európára több millió olyan embert, akinek a brutalitás, erőszak és vérontás nem Hollywood-ot jelenti, hanem közvetlen megtapasztalást, személyes tragédiát, ami ma is része lehet a hétköznapoknak. A békébe született európai gyermekek felnőve is önfeledten játszanak, és naivitásuk miatt az európai civilizáció prédájává válik egy ragadozónak, ami elhiteti az áldozattal, hogy nem létezik.

 

14 év alatt nyilvánvalóan nem sikerült megsemmisíteni a nemzetközi terrorizmust – annak ellenére, hogy ebből a kampányból a nyugati világ valamennyi országa kivette részét. Eközben a sikertelenség oka abban keresendő, hogy a kampánynak nem volt célja a terrorizmus felszámolása. A terrorizmus elleni háborúban érintett országok ehelyett gondoskodtak arról, hogy a bombázások, leszakadó végtagok, meggyilkolt gyermekek látványa lehetőleg távol maradjon London, Berlin, Párizs hétköznapjaitól. Nem akarták látni, félrenéztek, mert mindez a “barbár világ”, a “nem civilizáció”. Úgy gondolták: ezzel szemben az európai liberalizmus “civilizáció”, ne foglalkozzon bombázással, gyermekek halálával, leszakadó végtagokkal. Eközben hozzájárulásukat adták kormányoknak, hivatásos katonáknak, gyilkolásra kiképzett személyeknek ahhoz, hogy más országokban embereket öljenek, bombákat dobjanak le – és úgy gondolták, hogy ez rájuk nem jár majd semmiféle következménnyel. Egyik országot a másik után bombázva, maguk előtt görgették a terrorizmust, ami így elég nagyra nőtt ahhoz, hogy bekopogtasson Londonba, Berlinbe, Párizsba.

 

Most kezdődik a következmény

Csak a 2015-ös év folyamán több mint egymillió nem-európai személy utazott be migránsként Németországba. Mindezt azonban nem lehet tényként kezelni, mert az Európai Unió határai nyitottak. Ami tényként kijelenthető, hogy legkevesebb annyi bevándorló érkezett Európába, amennyit a hatóságok – határzár nélkül – sikeresen elfogtak és regisztráltak. A maximális szám az ellenőrzés lehetősége híján ismeretlen. A nem-létező határon el nem fogott személyek tartózkodási helye szintén ismeretlen. Az ellenőrzés lehetősége nem adott, de eközben intenzív társadalmi vita zajlott arról, hogy érkezhetnek-e esetleg terroristák is, és ha igen, akkor mennyien. Civil szervezetek sokasága – a fenti naivitás és humanizmus sajátos egyvelegének köszönhetően – őszintén hitt abban, hogy a migránsoknak segíteni kell, mert valamennyien áldozatként érkeznek. Mint kiderült, a segítő szervezeteket sem csak a jó szándék mozgatja, és ma már nem a politikai hátsó szándék a legrosszabb opció.

 

Beolvadnak a környezetükbe

Szeptember 18-án Hans-Georg Maassen, a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal vezetője kijelentette, hogy radikális szalafista csoportok a migránsokat segítő civil szervezetek tagjaiként és segítő önkéntesként tevékenykednek. Maassen elmondása szerint az ilyen, újonnan szerveződő terrorsejtek számára ideális álca valós tevékenységük elfedéséhez a civil szervezetek működtetése.

 

Beépültek, és más szervezeteket mozgatnak – egész Európában.

 

A szalafista radikálisoknak elemi érdekévé vált a civil szervezetek korlátlan működésének kiharcolása, mert ezzel saját fedőszerveik működését teszik lehetővé. Önkénteseik pedig abban a pillanatban mozgósítják a civil szféra felszámolásáért aggódó aktivistákat, ahogy a hatóságok határozottabb lépéseket tennének a terroristák kiszűrésére. Felszámolásuk tehát kényes politikai kérdés, mert a civil szféra és a jogvédők ellenállásába ütközik. Nyilvánvalóvá vált, hogy a bevándorlókkal terrorista sejtek érkeznek Európába, miközben már akár évtizedek óta is jelen lehetnek olyan alvó sejtek, melyek most és a közeljövőben aktivizálódnak. Ennek ellenére, a hatóságok nem tehetnek semmit, mert a feltételeket a liberalizmus diktálja, és a békében nevelkedett naiv generációk számára az önvédelem felér egy diktatúrával.

 

Elhitetik, hogy nem léteznek

A német nemzetbiztonsági vezető kijelentése még többet is elárul. Maassen elmondása szerint a terrorista sejtek mozgósítani tudják a jogvédő csoportokat arra, hogy a sejt terjeszkedésének hatósági ellehetetlenítése esetén azok aktívabban fellépjenek a civil szféra védelmében. Ha a terrorista sejt tetszőleges aktivitásra tud bírni egy civil szervezetet, az feltételezi, hogy tagjai jelen vannak egyes civil szervezetek döntéshozói körében, vagy legalábbis valamilyen szintű befolyást gyakorolnak rájuk. A békében nevelkedett generációk naivitásának újabb bizonyítéka, hogy mindezek után senki nem tett fel további kérdéseket. Például ehhez hasonlókat: Ha a terrorista sejt saját érdekei mentén utcára tud vinni egy civil szervezetet, mi másra képes még a polgári társadalom keretei közt? Mekkora a mozgástere? Mivel mindehhez jelentős befolyást kell gyakorolnia a civil szervezet vezetőire, kijelenthetjük, hogy a terrorsejtek gyakorlatilag bármire felhasználhatják az általuk befolyás alatt tartott civil szervezetet. Ha tüntetés szervezésére fel tudják használni, felhasználhatják arra is, hogy az adott civil szervezet;

  • a terrorsejt létezését ne ismerje fel,
  • a terrorsejt létezését intenzíven tagadja,
  • harcoljon azok ellen, akik a terrorsejt létezését feltételezik.

Mivel a civil szervezet maga sincs tudatában annak, hogy tevékenységével egy terrorszervezetet fedez, nem lehet határozott különbséget tenni a befolyás alatt tartott civil szervezet mozgása és a terrorsejt tevékenysége közt. Egyetlen egy kérdést kell feltenni Maassen kijelentése kapcsán:

ha a szalafista csoport valóban jogvédő szervezetet tud mozgatni, hogyan tehetünk különbséget a civil szervezet, és a szalafista csoport tevékenysége közt?

 

Mivel maga a terrorsejt nem látható, idézzük fel, milyen tevékenységet folytat egy önmagára valamennyit is adó civil szervezet a migrációs válság idején:

  • ételosztásokat szervez, hogy az ezer kilométereket gyalogló, éhező menekülteket megsegítse. Ez önmagában egy nemes cél.
  • mivel idővel minden támogatás elfogy, társadalmi mozgósítást folytat, hogy biztosítsa az állandó élelmiszerellátás biztonságát.
  • egyéb, a túléléshez szükséges alapvető kellékek biztosítása érdekében eszközbeszerzést folytat. Takarók, pokrócok, gyufa, víz, tárolóeszközök, sátrak, energiaforrás, ruha, stb.
  • kellő tömegelérés esetén tüntetést szervez, és követeli a kormánytól a menekülteknek a jobb körülmények biztosítását.
  • más civil szervezetekkel, pártokkal, politikusokkal, esetleg gazdasági szereplőkkel kapcsolatokat épít, hogy a fentieket hosszú távon biztosítani tudja.

Mindezt a tevékenységet egy civil szervezet folytatja, jó célok érdekében. Maassen kijelentésének ismeretében azonban végig kell gondolnunk, hogy mindezek a tevékenységek mit jelentenek abban az esetben, ha az adott civil szervezetet egy radikális iszlamista csoport mozgatja.

 

Ezen a ponton hangsúlyozni kell; egy ilyen “radikális személy” ugyanolyan tagja a civil szervezetnek, mint mindenki más. Élhet húsz éve Európában, lehet kedves, jóérzésű, az adott ország nyelvét kifogástalanul beszélő személy. Feltételezzünk egy fiatal, jóképű afgán vagy iraki férfit, aki mindezeknek a feltételeknek megfelel. Eközben nem számol be arról, hogy gyermekkorában a szeme láttára lefejezték az apját, végig kellett nézze, ahogy az édesanyját négyen megerőszakolják, majd lefejezik, és utána mindezt két nővérével, három húgával is megteszik. A szülőfalujában pedig közbeszéd tárgya volt, hogy mindezért az amerikai – és brit, francia, német – katonák a felelősek, mert “jöttek az olajért, és miattuk nincs rend”.

 

Amennyiben ilyen személyek befolyásuk alatt tartanak egy civil szervezetet, annak tevékenysége egészen más értelmet nyer.

  • Ami a civil szervezet számára ételosztás, a terrorsejtnek ismerkedési lehetőség, és lehetőség a társadalmi elismertség növelésére. Kapcsolati tőke építése, melynek köszönhetően később beszervezett személyek segítő kézként emlékeznek rá mint személyre, miközben a társadalom nagy része elutasító volt.
  • Ami a civil szervezetnek Facebook, és reklám a liberális sajtóban, az a terrorsejtnek szintén a társadalmi beágyazottság fokozása. Emberek tömegeihez érnek el anélkül, hogy a befogadóközönség ezzel tisztában lenne.
  • Ami a civil szervezetnek egyszerű kormányellenes tüntetés, az egy terrorsejtnek politikai tőke. A tüntetések szervezésének képességével nem minden politikai párt rendelkezik, emiatt erőtényező és tárgyalási alap is egyben.
  • Ami a civil szervezetnek takaró, ivóvíz, tisztítószer, gyógyszer és étel beszerzése, az a terrorsejtnek logisztika, ami később bármilyen eszközbeszerzés szolgálatába állítható.
  • Ami egy civil szervezet számára a működést biztosító kapcsolatok megszerzése, az a terrorsejt számára ugyanez. Politikusok, gazdasági szereplők, párttagok személyes elérhetőségeit szerzik meg, esetleg baráti kapcsolatot is kialakítanak, ami ebben az esetben egy veszélyes kapcsolati tőke. Ezen felül a tőlük kapott tényleges anyagi támogatás.

Tehát összesítve; ennek a hipotetikus, jogvédő civil szervezetet mozgósítani képes, 2-3 fős terrorsejtnek a humanitárius érzések leple alatt egy idegen országban máris rendelkezésére áll a következő:

  • kapcsolati tőke; személyes kapcsolat pártok, vállalatok tagjaihoz, vezetőihez.
  • társadalmi beágyazottság: helyi lakosság ismerete, helyi muszlim közösségekkel személyes kapcsolat.
  • politikai tőke: személyes, esetleg sokéves baráti kapcsolat több sajtóorgánum képviselőivel, több milliós Facebook-elérés, tüntetések szervezésének képessége, kapcsolat ellenzéki pártok tagjaival.
  • logisztika: ipari mennyiségű ellátmány beszerzésének képessége, ill. az ehhez szükséges hálózat személyi ismeretség mentén működtetésének képessége (gazdasági tényező beiktatása nélkül).
  • Anyagi támogatás: legális formában, látszólag jó célok érdekében.

Alvó sejtek, de felébrednek, és minden rendelkezésükre áll 

Január 7-én a Charlie Hebdo szerkesztőségében történtek ismét rámutattak arra, hogy a nyugati világ már nem tudja fenntartani a békében, naivitásban élő világ buborékát. Ismeretlen fegyveresek bármikor beronthatnak egy sajtóorgánum szerkesztőségébe vagy közintézménybe, és ott géppuskával önvédelemre fel nem készült civileket gyilkolhatnak. 20 halálos áldozattal járó terrortámadás, aminek láttán mindenki “meglepődött”. Az európai vezetőket “sokkolta az eset”. “Szólásszabadság elleni brutális támadás, emberiség elleni bűn, ami az európai demokrácia alapértékeit sújtotta”. „Ez a támadás ellenünk, az értékeink ellen irányult”. Politikusok, sajtóorgánumok, civil szervezetek eközben mindenkit óva intettek a gyűlölettől és diszkriminációtól, de eközben hangsúlyozták azt is, hogy a terrorizmus ellen fel kell lépni.

 

Közel egy év telt el – november 13-án, Párizsban már több mint 150 a halálos áldozatok száma. Az elnök majdnem robbantásos merénylet áldozata lett. Az európai vezetőket ismét “sokkolta az eset”. “Emberiség elleni bűn, ami az európai demokrácia alapértékeit sújtotta”. „A támadás ellenünk, az értékeink ellen irányult”. Politikusok, sajtóorgánumok, civil szervezetek óva intenek a gyűlölettől és diszkriminációtól. A német alkotmányvédelmi hivatal vezetője kijelentette, hogy a szalafista csoportok mozgósítani tudnak civil szervezeteket, de ennek kapcsán további kérdések nem merültek fel, mert az “embertelen”, “nem demokratikus”, “gyűlölködő”, és “szembemegy az alapvető értékekkel”. A hatóságok továbbra sem tehetnek semmit, mert a feltételeket a liberalizmus diktálja.

 

 

Forrás:Hídfő.ru

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap