A tihanyi borkút

Döbrentei Kornél, k, 03/27/2018 - 00:10

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                             

 

                                                      Szentgyörgyi József képe alá

                                                             – rövidített változat –

 

Lentbe, föntbe világosságos Istenszem-léken át

mehetsz be… a szôlôkapa holdkaréj vasa a

nekiveselkedô mozdulattól csendülve belehasít

a rettenetes delelésû napba, a tôkék sora

alatt így olvad eggyé sistergô mennydarab és a

föld-szíve magma, Krisztus urunk egyesített öt sebe

estéllô-bíbor nyalábokat lövellô forrás,

azért termékeny, mert a  mélye aszály-fekete,

el nem apad, akár parlagos, tikkadt ínyen a szilaj

szomj, mint önámító sóvárgás a hit után, a kárhozat

üres örökkévalóság, telilávázzák szenvedélytôl

vaskos-hömpölyû tûzfolyamok, majd délcegen fölmerednek,

kínzatos gyönyörök veres cölöpjei, rájuk

szôlôindákkal kötöztetünk, marcangoljanak makacs

kacsok, a mámor karmai, aládúcolják az égkupolát

ezek a mazsola-molekuláktól tömör oszlopok,

a boltozat azúr zománcán kozmikus karambolok

ütötte sebek, megannyi sajgó csillaghiány,

bár még ragyog csóvafényed duhajul, már megtörtént

zuhanásod, gyászi selyem-sekélyben aranyiszap teng,

belôle gyúr újjá az Úr, magasságok ikaroszi

kudarcosát, aki hullásodban vagy vakmerô…:

mondandókkal kitámasztott szádban, hol dúlnak bôsz

csersavak, szemenként korrodálódnak el a szabadság

láncai, s amíg újrakovácsolódnak fehérizzású

jégtönkökön, ereidben, kráterek marta szíveden

keresztülzakatol a pokolfûtötte mennyország.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap