Thália és teológia 6/20

Eperjes Károly, sze, 06/29/2011 - 05:57

 

 

 

Folytatás

 

Művész úr számára mit jelent a nemzet?

 

            Eperjes Károly: Erre most már csak egy verssel tudok válaszolni, mert a lényeget nagyon pontosan és szépen elmondta a professzor úr.

 

József Attila: A számokról

            Tanultátok-e a számokat?
            Bizony számok az emberek is,
            Mintha sok 1-es volna az irkában.
            Hanem ezek maguk számolódnak
            És csudálkozik módfölött az irka,
            Hogy mindegyik csak magára gondol,
            Különb akar lenni a többinél
            S oktalanul külön hatványozódik,
            Pedig csinálhatja a végtelenségig,
            Az 1 ilyformán mindig 1 marad
            És nem szoroz az 1 és nem is oszt.
            Vegyetek erőt magatokon
            És legelőször is
            A legegyszerűbb dologhoz lássatok --
            Adódjatok össze,
            Hogy roppant módon felnövekedvén,
 

Az Istent is, aki végtelenség,
            Valahogyan megközelítsétek.

 

Professzor úr egy helyen azt írta: ,,Az egyház tudatában van annak, hogy szolgálatával nemzetmentő feladatot végez.'' Valóban veszélyben van a nemzet?

 

            Bolberitz Pál: Erkölcsileg kell megmenteni. Mert ötven éven keresztül semmi mást nem csináltak, mint a keresztény erkölcsi értékrendet hivatalosan üldözték, nemzedékek nőttek föl úgy, hogy nincs sem nemzeti tudatuk, sem vallási tudatuk, sem családtudatuk. A Kádár-rendszernek az volt a démoni ravaszsága, hogy miközben iszonyú keményen és szigorúan lecsapott mindenkire, aki '56-ra azt merte mondani, hogy forradalom volt és nem ellenforradalom, ennek fejében megengedte azt, hogy az ember a magánéletében -- úgymond -- szabad legyen. Kádár alatt mindenki annyiszor válhatott el, ahányszor csak akart, a megfogant gyermekével azt csinált, amit akart -- Rákosiék idején, a Ratkó-korszakban még elő volt írva, hogy gyermeket szülni asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség.

Tehát ez volt a démoni a Kádár-rendszerben, és az ország erkölcsileg teljesen lezüllött. S mindeközben istenítette a Nyugatot, amelyik még züllöttebb volt. Ezért gondolom komolyan, hogy az egyháznak ma is nemzetmentő szerepe van, mert az ellen harcol, aminek az öröksége ma is itt él Magyarországon és a nagyvilágban egyaránt.

            Természetesen az egyház nem politikai fegyverekkel próbálja ezt a nemzetmentő feladatot betölteni. Szelíd eszközökkel, a maga igencsak korlátozott eszközeivel. De kitartóan és tántoríthatatlanul.

            A XX. században ugyanis meg akartak valósítani egy olyan Magyarországot, amelynek semmi köze a keresztény ideálhoz. Tehát nincs köze az ezeréves Magyarországhoz sem. Ahhoz a Magyarországhoz, amelynek van nemzeti tudata, ugyanakkor soha nem veszélyeztette mások nemzeti tudatát és identitását. Mindig is befogadó nemzet voltunk, és nem erőszakosan beolvasztó nemzet. Igaz viszont, hogy a saját identitásunkat soha sem voltunk hajlandóak feladni. Tisztában voltunk a saját nemzeti múltunkkal, gyökereinkkel, történelmünkkel, amelyhez szétválaszthatatlanul hozzátartozik a kereszténység.

 

Eperjes Károly: Pontosan erről szól Babits Mihály Eucharistia című verse; csak az utolsó versszakot mondom:

 

szellem és ne hús tegyen
            magyarrá, s nőjünk ég felé,
            testvér-népek közt, mint a fák,
            kiket mennyből táplál a Nap.

Ez az egyik legkedvesebb versem. A legjobb magyar versnek tartom. (Ehhez már csak Pilinszky Végkifejlet című verse fogható.) Ezt az utolsó négy sort javaslom a következő évszázadra. Ez a jövő.

 

            Művész úr számára mit jelent az, hogy magyar?

 

            Eperjes Károly: Szemlélem az életet, mert szerintem a szemlélődő élet magasabb rendű, mint a csak megtapasztaló. A megtapasztaló jót, rosszat egyaránt meg akar tapasztalni, a szemlélő a rosszat csak szemléli, a jót meg akarja tapasztalni. Tehát szemlélem az életet -- és egyúttal meg is tapasztalom --, s úgy érzem, saját életemet a következőképpen tudom egy bővített mondatban összefoglalni: keresztény, apa, színész szeretnék -- sőt: akarok -- lenni Magyarországon, mindannyiunkért, az Isten dicsőségére, az emberek javára, és a lelkek üdvéért.

Pilinszky írja: ,,éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán''. Hát én is várom ezt az éjfélt, de még inkább az azt követő Feltámadást. Azt a csodát, amely saját, személyes életemben egyszer már megtörtént; a nemzet életében azonban még nagyon várom. De el fog jönni, ebben biztos vagyok.

            Keresztény, apa, színész Magyarországon, mindannyiunkért, az Isten dicsőségére, az emberek javára, és a lelkek üdvéért: ez az én nemzettudatom. Megengedte a jó Isten, hogy idáig eljuthassak, és ezt az élményemet szeretném átadni másoknak is.

            Nagyon örülök a Széchenyi-filmnek, mert azt tapasztaltam, hogy ugyanezt az -- egyébként Szent István-i -- életszemléletet óhajtotta ő is minden gyarlóságával és küzdelmével átvenni. De nem ő volt az egyetlen. Ezt a szemléletet próbálta átvenni Teleki, Mindszenty, és még nagyon sokan. Igyekszem ebbe a sorba szerény eszközeimmel beállni. Ez a magyar nemzettudat, de ha német lennék, ugyanezt tudnám elmondani német szempontból. Ha olasz lennék, ugyanezt tudnám elmondani olasz szempontból.

Amúgy a véremben sok mindenki van. Anyám kelta és szláv keverék, apám famíliája az 1500-as évekre visszamenőleg besenyő. Major Tamás azt mondta -- nagyon szerettük egymást --: ,,Maga valami elfajzott zsidó vagy besenyő.'' Ez volt a véleménye az alapján, ahogyan engem megismert, így foglalta össze az egész virulens lényemet. A besenyőt alá tudnám írni, a másik rész sajnos nincs bennem, hacsak nem vesszük a krisztusi utat.

            Mindenesetre én így tudom a faji összetevőimet. Tehát bennem ,,fajilag'' egy hangyafarknyi magyar sincs. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy én teljes lényemben magyarnak tartom magamat. Mégpedig azért, mert azt a magyarságot, az örök életű magyar identitástudatot vallom, amely az egységben is megállja a helyét, az Isten előtt is megállja a helyét. Vagyis azt mondom, hogy a helyes magyar identitástudat nem más, mint Isten, család, haza, és így irány az egység. Ez az egyetemes nemzettudat.

Éppen ezért nekem jobban fáj a ,,fajkodó'' magyar, mint az internacionális magyar. Mindkettő fáj, de az előbbi jobban. A fajkodó magyartól látszunk ugyanis bunkónak, az internacionalista magyartól pedig kizsákmányoltak vagyunk. Nekünk békés, intelligens, szív-agy, harmonikus magyaroknak kell lennünk. Ennek pedig egy módja van: ha követjük Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, Hunyadi, Rákóczi, Széchenyi, Teleki, Mindszenty útját. Ez az én egyenes ,,vérvonalam''. Hogy ez a hadak útján a valóságban hogyan állt össze, nem tudom, de ez az én igaz, egyenes vérvonalam. Ezt vallom és hiszem az Úr Jézusban. 

 

Folytatása következik

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap