Thália és teológia 6/20

Eperjes Károly, sze, 06/29/2011 - 05:57

 

 

 

Folytatás

 

Művész úr számára mit jelent a nemzet?

 

            Eperjes Károly: Erre most már csak egy verssel tudok válaszolni, mert a lényeget nagyon pontosan és szépen elmondta a professzor úr.

 

József Attila: A számokról

            Tanultátok-e a számokat?
            Bizony számok az emberek is,
            Mintha sok 1-es volna az irkában.
            Hanem ezek maguk számolódnak
            És csudálkozik módfölött az irka,
            Hogy mindegyik csak magára gondol,
            Különb akar lenni a többinél
            S oktalanul külön hatványozódik,
            Pedig csinálhatja a végtelenségig,
            Az 1 ilyformán mindig 1 marad
            És nem szoroz az 1 és nem is oszt.
            Vegyetek erőt magatokon
            És legelőször is
            A legegyszerűbb dologhoz lássatok --
            Adódjatok össze,
            Hogy roppant módon felnövekedvén,
 

Az Istent is, aki végtelenség,
            Valahogyan megközelítsétek.

 

Professzor úr egy helyen azt írta: ,,Az egyház tudatában van annak, hogy szolgálatával nemzetmentő feladatot végez.'' Valóban veszélyben van a nemzet?

 

            Bolberitz Pál: Erkölcsileg kell megmenteni. Mert ötven éven keresztül semmi mást nem csináltak, mint a keresztény erkölcsi értékrendet hivatalosan üldözték, nemzedékek nőttek föl úgy, hogy nincs sem nemzeti tudatuk, sem vallási tudatuk, sem családtudatuk. A Kádár-rendszernek az volt a démoni ravaszsága, hogy miközben iszonyú keményen és szigorúan lecsapott mindenkire, aki '56-ra azt merte mondani, hogy forradalom volt és nem ellenforradalom, ennek fejében megengedte azt, hogy az ember a magánéletében -- úgymond -- szabad legyen. Kádár alatt mindenki annyiszor válhatott el, ahányszor csak akart, a megfogant gyermekével azt csinált, amit akart -- Rákosiék idején, a Ratkó-korszakban még elő volt írva, hogy gyermeket szülni asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség.

Tehát ez volt a démoni a Kádár-rendszerben, és az ország erkölcsileg teljesen lezüllött. S mindeközben istenítette a Nyugatot, amelyik még züllöttebb volt. Ezért gondolom komolyan, hogy az egyháznak ma is nemzetmentő szerepe van, mert az ellen harcol, aminek az öröksége ma is itt él Magyarországon és a nagyvilágban egyaránt.

            Természetesen az egyház nem politikai fegyverekkel próbálja ezt a nemzetmentő feladatot betölteni. Szelíd eszközökkel, a maga igencsak korlátozott eszközeivel. De kitartóan és tántoríthatatlanul.

            A XX. században ugyanis meg akartak valósítani egy olyan Magyarországot, amelynek semmi köze a keresztény ideálhoz. Tehát nincs köze az ezeréves Magyarországhoz sem. Ahhoz a Magyarországhoz, amelynek van nemzeti tudata, ugyanakkor soha nem veszélyeztette mások nemzeti tudatát és identitását. Mindig is befogadó nemzet voltunk, és nem erőszakosan beolvasztó nemzet. Igaz viszont, hogy a saját identitásunkat soha sem voltunk hajlandóak feladni. Tisztában voltunk a saját nemzeti múltunkkal, gyökereinkkel, történelmünkkel, amelyhez szétválaszthatatlanul hozzátartozik a kereszténység.

 

Eperjes Károly: Pontosan erről szól Babits Mihály Eucharistia című verse; csak az utolsó versszakot mondom:

 

szellem és ne hús tegyen
            magyarrá, s nőjünk ég felé,
            testvér-népek közt, mint a fák,
            kiket mennyből táplál a Nap.

Ez az egyik legkedvesebb versem. A legjobb magyar versnek tartom. (Ehhez már csak Pilinszky Végkifejlet című verse fogható.) Ezt az utolsó négy sort javaslom a következő évszázadra. Ez a jövő.

 

            Művész úr számára mit jelent az, hogy magyar?

 

            Eperjes Károly: Szemlélem az életet, mert szerintem a szemlélődő élet magasabb rendű, mint a csak megtapasztaló. A megtapasztaló jót, rosszat egyaránt meg akar tapasztalni, a szemlélő a rosszat csak szemléli, a jót meg akarja tapasztalni. Tehát szemlélem az életet -- és egyúttal meg is tapasztalom --, s úgy érzem, saját életemet a következőképpen tudom egy bővített mondatban összefoglalni: keresztény, apa, színész szeretnék -- sőt: akarok -- lenni Magyarországon, mindannyiunkért, az Isten dicsőségére, az emberek javára, és a lelkek üdvéért.

Pilinszky írja: ,,éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán''. Hát én is várom ezt az éjfélt, de még inkább az azt követő Feltámadást. Azt a csodát, amely saját, személyes életemben egyszer már megtörtént; a nemzet életében azonban még nagyon várom. De el fog jönni, ebben biztos vagyok.

            Keresztény, apa, színész Magyarországon, mindannyiunkért, az Isten dicsőségére, az emberek javára, és a lelkek üdvéért: ez az én nemzettudatom. Megengedte a jó Isten, hogy idáig eljuthassak, és ezt az élményemet szeretném átadni másoknak is.

            Nagyon örülök a Széchenyi-filmnek, mert azt tapasztaltam, hogy ugyanezt az -- egyébként Szent István-i -- életszemléletet óhajtotta ő is minden gyarlóságával és küzdelmével átvenni. De nem ő volt az egyetlen. Ezt a szemléletet próbálta átvenni Teleki, Mindszenty, és még nagyon sokan. Igyekszem ebbe a sorba szerény eszközeimmel beállni. Ez a magyar nemzettudat, de ha német lennék, ugyanezt tudnám elmondani német szempontból. Ha olasz lennék, ugyanezt tudnám elmondani olasz szempontból.

Amúgy a véremben sok mindenki van. Anyám kelta és szláv keverék, apám famíliája az 1500-as évekre visszamenőleg besenyő. Major Tamás azt mondta -- nagyon szerettük egymást --: ,,Maga valami elfajzott zsidó vagy besenyő.'' Ez volt a véleménye az alapján, ahogyan engem megismert, így foglalta össze az egész virulens lényemet. A besenyőt alá tudnám írni, a másik rész sajnos nincs bennem, hacsak nem vesszük a krisztusi utat.

            Mindenesetre én így tudom a faji összetevőimet. Tehát bennem ,,fajilag'' egy hangyafarknyi magyar sincs. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy én teljes lényemben magyarnak tartom magamat. Mégpedig azért, mert azt a magyarságot, az örök életű magyar identitástudatot vallom, amely az egységben is megállja a helyét, az Isten előtt is megállja a helyét. Vagyis azt mondom, hogy a helyes magyar identitástudat nem más, mint Isten, család, haza, és így irány az egység. Ez az egyetemes nemzettudat.

Éppen ezért nekem jobban fáj a ,,fajkodó'' magyar, mint az internacionális magyar. Mindkettő fáj, de az előbbi jobban. A fajkodó magyartól látszunk ugyanis bunkónak, az internacionalista magyartól pedig kizsákmányoltak vagyunk. Nekünk békés, intelligens, szív-agy, harmonikus magyaroknak kell lennünk. Ennek pedig egy módja van: ha követjük Szent István, Szent László, Szent Erzsébet, Hunyadi, Rákóczi, Széchenyi, Teleki, Mindszenty útját. Ez az én egyenes ,,vérvonalam''. Hogy ez a hadak útján a valóságban hogyan állt össze, nem tudom, de ez az én igaz, egyenes vérvonalam. Ezt vallom és hiszem az Úr Jézusban. 

 

Folytatása következik

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap