Tetőtől talpig csupa vér

Turcsány Péter, sze, 11/08/2017 - 00:08

 

 

 

 

 „Szűkös körülmények között élünk. Szoba-konyha ötödmagunkkal”.

 

Kis lakás, alapozás nélküli, régi, vert falú ház hátsó maradéka. Édesanyja a szomszédban lakik öccsével. Ez a telek valamikor un. „megosztott telek” volt. Szüleivel az első részben laktak, az jobb épületrész. Mikor férjhez ment, megvették ezt a házrészt. Férje nem akarta az ára miatt, 27000 Ft-ot kértek, ő ragaszkodott hozzá, mert öccse akkoriban nagyon sokat ivott és érezte, hogy továbbra is szükség van rá, hogy segítse édesanyját. /A régi házat 60-ban építették át, még együtt, érdekes, hogy az asszony élete legsikeresebb teljesítményének azt az átépítést érzi ma is/.

Kérdéses, hogy öccse esetleges házassága milyen változást hozna? Vajon az új asszonyra rá merné-e bízni anyja és öccse sorsát? Vajon elmenne-e öccse otthonról és akkor egybealakítanák-e a két lakást? Férje makacs, itt az immár közös telken nem akar építkezni.

Gyermekkora nehéz volt, mégis úgy kezdte emlékezését: „ahogyan egy gyerekhez méltó…” Apja kőfejtőben dolgozott, nehéz munka, iszákos volt. Hárman voltak testvérek. Fiú-testvérei vájárok lettek. „Nekünk még ruha, cipő is alig volt. Kiskorunktól dolgoztunk. Iskolába jártunk. Hogy gyüttünk haza, nem az volt kiírva, hogy tanuljak, hanem, hogy melyik mezőre menjek dolgozni… Mi iskolában féltünk is, függtünk is, ha adtak egy pofont, vagy körmöst”.

Tizennégy éves korától az Erdészethez ment palántázni, erdei munkára. Ott ismerkedett meg a férjével. 62-ben házasodtak össze. Férje nem iszik. Családszerető. Szakmája gépkocsivezető. Az asszonyka előtt örömök-gondok mikrokozmoszaként nyílt meg a családi élet, maga megteremtette otthona kiegyensúlyozottabb, mint volt gyermekkora. Hamarosan három gyerek töltötte be a kis lakást. Már a fiú, az első gyerek hetedikes. A lányok 5.-be, 4.-be, járnak. A szorgalmuk lehetne jobb, közepes tanulók.

Egy műszakban dolgozik. „Ajánlották, hogy itt van Káptalanfán munka. Nekem az megfelelő, hogy délután megyek dolgozni, akkor a gyerekek kicsinyek voltak. Most már a gyerekek délután járnak iskolába, de az ember így is, még délelőtt meg tudja tenni az itthoni munkát. Munkahelye: Nyúlfeldolgozó. Exportra viszik a kibelezett, megnyúzott nyulakat, Svájcba, Olaszországba.

„A szalag megy az ember előtt, mi meg nagykéssel dolgozunk. A szalagra is, a kézre is ügyelni kell.

Tetőtől talpig csupa vér az ember, hát szeretni nem lehet. Oda nem akarnak jönni, azért vagyunk létszámhiánnyal.

Mi hárman vagyunk, és négy helyett kell ugyanannyit dolgozni, de nem számolják rendesen el a teljesítményünket.

A szőr bemegy az ember ruháján, száján. Sokan nem bírják, mérgezést kapnak, abbahagyják.

Még nem kaptam betegséget. Bírja a bőröm.

Fizessenek és megcsinálja az ember. Csinálja az ember, főleg ha megfizetik”.

Kiscsaládi, házközösségi élet. Nem sok érintkezés a közösséggel, a világgal. Maguknak berendezett élet. Szinte bármilyen korban élhető életminőségek, életértékek. Mégis érezni a kor társadalmi hatásait. Üzemi munkahely. Céljuk a gyerekek taníttatása, legalább szakmát kell a kezükbe adni. A gyerekeknek már nem a munkával telik a napja-éje. Tanulni, tanulni kellene nekik, hogy vigyék valamire. Barátságos légkör. A kislányok kuncogása, a fiú értelmes tekintete – elegendő a harmóniához.

A kertben tyúkok, kacsák. A kamrában befőttek. Szombat-vasárnapra kalács, mákos és diós sütemény. Finom, meleg levesek. Tavaly disznó is volt, máskor megvesznek egy egész disznót és van kolbász, hurka. Ősszel, télen az egész család csipkebogyót gyűjtött. Bor, pálinka nincs a háztartásban. Sorakoznak az egészséges, vitaminos, piros üvegek a polcon: csipke-szörpök.

A nagy sparhelten minden délelőtt fortyog a fazék. Délben jönnek haza a gyerekek, megtelik a konyha, 5-10 percre még látják az anyjukat, aki estére érkezik vissza és csak a párnájukat, a takarójukat igazítja meg 10 óra körül.

A kertben két kutya van, az egyiket a nagyobb fiú hozta, nem akarták azt sem elzavarni. A nagymama cicusai beszorultak a konyhákba, dolgot végezni is csak óvatosan settenkednek ki a kertbe; a kert a kutyáké, ilyenkor a cica felül nagymama vállára, aki elkergeti a kutyákat és pár pillanatra leugorhat a veteményesbe a kis állat, elvégezni a dolgát, majd visszaugrik.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap