Terra incognita?

Kalász István, cs, 02/07/2013 - 00:06

Ma már nincsenek foltok, ismeretlen tájak a vélt szörnyekkel, polipokkal, így mondják nekünk, ma mindent ismerünk, nincs terra incognita. Mit lehet még felfedezni akkor a Földön? Talán az embert magát újra és újra?
Van a „Street View”, ami olyan képet ad a komputermonitoron, mintha az ember az utcán állna, és nézne jobbra-balra. Le és föl! Mondjuk New Yorkban, a poros Alabamában vagy Londonban állna, és előbb-utóbb Hajdúhadházán is bámészkodhat majd így. Mindez a Google-től hatalmas teljesítmény, a google maps/earth és a view összeolvad egyetlen gigantikus tudássá, nevezzük így jobb híján így ezt a képződményt. Amúgy a térképezés ötlete nem új, az ember ősi vágya annak tudása, hogy hol van, honnan hová megy – ezért már ókori Mezopotámiában és Babilóniában is készültek leképzések az ismert területről.
És most jön ez: a műholdról lőtt képeket összekeverik állítólag a Földön készültekkel, és…
De nem folytatom, mert nekem legalábbis – ebben a jelenségen - nem a technikai bravúr a lényeg, hanem az, hogy ami az idegennek csodálatos, hiszen tájékozódik, annak, akit lefényképeznek, mutatnak, leképeznek, már korántsem helyes és nemes a dolog.
És ezek a leképzett emberek tiltakoznak. Az ellen, hogy látható az interneten az, ami és aki! Mert mi látható? Utca, kerítés, tető, ablakok, fák, autók és megint autók, néha egy kutya. És emberek. Tehát a leképzett emberek csoportja úgy érzi, ez nem helyes, és persze erre a politikusok is úgy érzik, ez így nem helyes.
Szerencsére lehet tiltakozni, az amerikai cég elfogadja, ha valaki nem akar látható lenni a neten, pontosabban, ha valaki nem akarja, hogy a háza, kertje, az autója látható legyen. Pontosítva: Google nem teszi láthatatlanná az épületet, ez képtelenség, csak homályosítja. Kipixelezi azt a részt.
Igaz, az utca közterület, ekképpen amit onnan látunk, ez esetben a minimálbérre bejelentett polgár kertjében álló luxusautót, az nem törvénytelen tett. Szól a védők kórusa. És a leképezést ellenzők mivel érvelnek? Azzal, hogy valaki (ez esetben Google után az egész világ) láthatja az életüket. Láthatja, ahogyan apuka klott gatyában virslit süt, anyuka lesi a szomszédokat, a gyerekek pedig a kutyát simogatják vagy éppen rugdalják.
De mint mondtam, lehet tiltakozni a leképzés ellen Googel-nél. Igaz, akkor le kell írni, hogy az X. utca 45. számot ne mutassák. Mert engem így hívnak, a ház az enyém, ott lakom, stb. Mi ez, ha nem afféle kényszer alatti adatszolgáltatás? Hiszen attól kezdve a drága Google tudja az email címet, az ún. rendes címet, a nevet, stb.
Fura dolog, hogy nem a társadalom szegény rétegei tiltakoznak a nagy leképzés ellen, hanem a főleg a módosabbja berzenkedik finnyásan. És itt bűzlik az álszentség. Hiszen nem a kormányok kamerázzák be tereket, az aluljárókat, a nyilvános budikat is akár? És nem a gazdagok szeretnek maguk között maradni fent a hegyen?
Az őrzött lakóparkban, mely a legszomorúbb jele a társadalom állapotának? És a celebek nem a nyilvánosságból élnek? Igen, itt arról van szó, hogy ez esetben demokratikusan képezik le a világot. Nincs különbség a szegények környéke és gazdagok hegyoldala között. Amúgy a googli kandi kamera magasan van (2,9 m), onnan többet lát, mint az emberi szem, azaz többet lát. Belát a kertekbe.
Vagyis helyzet van. Egyesek szerint Google utcai fényképezése egyetlen vállalat uralma a világ fölött, mások szerint egy technikai bravúr, hiszen az ember ugyanazon az estén sétálhat Rómában és Moszkvában is. Persze több ez, mint puszta technikai bravúr, ezt mindenki tudja. Mert a térkép tudás és a tudás hatalom. Mert a térkép beszél a mindenkori világról, és ebben az ezer szemmel fixált, majdnem 3D világban sokan azt szeretnék, maradjon mégis valami terra incognita.
Amúgy Google mást is csinál, az utcai fozózás-tekergés közben a Wifi-t, azaz a drótnélküli internetet is méri. Vagyis tudják, ki használ routert, és azt is, hogy annak mi a neve, stb. És teszik ezt egyszerre: tehát fényképeznek, gyűjtik az adatokat az internetkapcsolatról, igen, a mindenkori BM ügyosztály mappái szinte nevetségesnek tűnnek az ilyesfajta mérés mellett.
Miért? Hiszen Google-nél levelezünk is. Vagy másnál, de azt tudjuk, címeket, neveket adnak-vesznek. És hiába törli az ember a levelét, ugyan, az üzenet marad valamelyik merevlemez szektorában pontosan addig, amíg Google vagy a másik cég akarja. És a neten sok személyes adatot kérnek, igen, sok információt ad meg magáról az ember – kérdés: ha valaki az utcán kérdezné tőlünk, hogy felírhatja-e rólunk, hogy éjjel mit is nézünk, valószínűleg lehülyéznénk az illetőt, nem?
Jó-e, hogy van ez az egész? Azért jó, mert hatalmas tudást nyílt meg. Lehet repülni az utcák fölé, és látni lehet a házat. Sőt: ma már a Youtube szinte minden környékhez, utcához rendel valamit, nos, így történt velem is, hogy megnéztem egy filmecskét egy budapesti, 8. kerületi utcáról, amiben addig soha nem jártam, de megismertem valakit, aki ott lakik.
Tehát? Beszélünk, berzenkedünk, és beszélnek a politikusok is - fátyolos bla-bla, ez az egész. Mert van személyi számunk, egész életre adószámunk, biometrikus útlevelünk és a banknál, a postánál, a mobiltelefonos cégnél is igazolni kell magunkat. Tehát? Ez a csata elveszett. Mert mostantól minden adatot össze lehet vonni. És kiértékelni. És…
A végső gond az, hogy nem tudjuk pontosan, milyen eszmeiséggel állunk szemben? Hiszen gondoljunk csak a mobiltelefonunkra, ma már minden média szinergiát képez benne, telefon, rádió, web, fényképezőgép, stb., egy személyis kütyü milyen változáson ment át.
Na, akkor képzeljük el, hogy adataink ismeretével, és azok összességével mit lehet kezdeni? Mire lehet következtetni mindabból, amit mi ÉLETÜNK-nek gondolunk? Nos, ezért árulom el, hogy a gyűjtési dolgot megpiszkálni az erkölcs felől kellene.

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap