A tenger

Döbrentei Kornél, szo, 07/07/2018 - 00:07

 

 

 

 

 

 

Az árboc hegyében halálfejes tajték a kalózlobogó.

Elrabolni jöttünk habon szálló Ophéliát. A boldog

Bach lelke misézik, jaj, ezer orgona: tenger! Jajgató

cipôkben mezítlenek menetelnek: tenger! Annyi eloldott

 

hányást ragadnak el a sárga monszunok! Az Úr

döglött báránykáit a Golf-áram dajkálja ölén.

Türelem evangéliuma: tenger! – Gótikus halakban tunyul,

 

ôzgida-hangon esdekel a varázsló az aszály éjszakáján,

sóvár asszonyok tébolya verejtékezô dinnyét halász,

de csecsüket a só rágja irgalmatlanul! Ocsúdnak kábán,

kékveretû szeszek emlékétôl szájukra ég a gyász.

 

Combjuk tövében lánggal hímes a domb, kutaktól lékelt tetem

a föld, ravatala  tenger. Gyermeteg bálnák mosolyától

gigászi isten a Víz, fogalom-messze a megváltó kegyelem.

 

Asszonyok húsát férfiing reszeli el: az a napszikkasztott vászon,

szisszen a kín-csavarta agyagkorsó kígyóvonala: fejükön táncol,

káprázatos tánc: a test emlékezik, bûvölettôl tengerig ásson,

úgy méretik! Tenger! fogsorok fehér rettenetével játszol,

 

márvány jászolban kínálkozol, Te imádott jegyese a Holdnak.

Addig mi temetünk, talpig sóban halványodunk, mint a pereces,

ki aranyrácsot árul. Halottaink hasukban parolákat hordnak:

 

nikotinsárga kezek kapcsaiból eladott vonulás kél

spermaherdáló csöndben. Hidrogénbôl formált jelentés

a Hír lobogása szavak dohos szurdokában. A tenyér-él

elôsuhog asszonymély-idôbôl lefejezni a tenort! Elmés

 

antik démonok kísértenek a pénz színében, és nyirkos

szószék imbolyog a himnuszban s a falról lekapart szentek

és szüzek szomorú máglya-templomában a királykos:

a legôsibb vonulás bevérzett jelekkel, midôn megrengtek

 

az arany tömör bástyái. Tenger! Erô erjedése hevít.

Tenger: habosra hajszolt fohász, sarkantyúznak pogány bokával!

Infravörös szavannára építed az esô szikrázó emlékmûveit:

beszórja véget nem érô elítélt vonulásunk bodzavirággal.

 

                           Csillagzápor jéggel ösztönöz.

                                         Zsákmányt!

                      A Nagy Hal csontváza bebörtönöz.

 

Ó, hínáros varangyot köpünk a finnyások puha talpa

alá, hol rózsaszín húsvirágok pompáznak a Fiú szívét

mintázva meg. Sorsunk a bûnbugyor nyállal tartott lakodalma.

Lombozza sírás megrontott nônket, együgyû hit se véd,

 

csak fénylik elôttünk a Fiú, fehér szamarán a tûznek,

száján csordúl a zsoltár s a keserû türelem, hát

föl nagy örömre a halál kapujában! Cintányér! Kövezzük meg

Ôt! s tovább a hátunkon visszük a Vonulás fehér szamarát.

 

Taposnak, ajh taposnak az árban a Férfiak, a lábuk szára

egekig toronylik, bika-nyakukon vadóc vér rúgkapál,

s gyöngysorként hóka homlokú árvák virrasztanak: az éjszakára

merednek bûvölôn, akár az éjszaki fény, s holdszemük alá

 

dorombolni karikába odaül a tenger. Arcukra torzul a sokk

a félelemtôl, meg sem mérettetnek, oly súllyal dôlnek szél elébe.

Fanyûvô hatalom rázza a sorsuk, hogy a bokszkesztyûvel megaggatott

karácsonyfa megôrül, tépi angyalhaját s a Mindenség tetejébe

 

 

 lekarózott ünnepi álmuk a zászló: pirosa nem a test adója

 pallosának, de Pünkösdé! rikoltó papagája asszonyi húsnak.

 

Fehére a házé:

 

 Az asztalon kiterülve az áldás, túlcsurran fehére mindig,

  s már liliom ifjú halotton s tengernyi mennyezet ájulata,

 meg tej suttogása anya tenyerében. Porcukrok behintik

 a mellét édes szagokkal s fenyô csúcsán szégyent hullat a

 

 gyanta meseszûz pirulása, míg apám vérével elapad

 a kalácssszívû ünnep. Indul a rôzse, hogy tûzbe heveredjék,

 sebes menyasszonytáncot álmodik, de füstmátkája falra tapad,

 s az angyalhoz fölúsznak apa szemébôl a diófadereglyék.

 

Zöldje a földé:

 

                            Tiszán innen Dunán túl

                            legel elvérzô kezük csendben,

                            s ha bogra csomózzák ujjaik,

                            ordít öklükben a tenger.

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap