A Tél

Kondra Katalin, cs, 12/20/2018 - 00:12

Szeretett korán kelni, hogy kiélvezhesse az utolsó csendes pillanatokat.

Amikor kinézett az ablakon, még alig pirkadt, de az utcalámpák már aludtak, az utca szürke ködben úszott.

Nem bánta, arra gondolt, hamarosan úgyis fényárban úszik majd minden. Már tegnap elkezdődtek az előkészületek. Hirtelen úgy érezte indulnia kéne. Ideje lesz újra az emberek közé menni. Érezte a sürgetést, mégis képtelen volt kimozdulni, inkább főzött még egy kávét, öblös fotelját az ablakhoz tolta, bevackolta magát és nosztalgiával szemlélni kezdte a tájat.

De szép idők voltak! Amikor fiatal korárában az Antarktiszon kitanulta a szakmát, máris állást kapott.

Az volt a dolga, mire eljön a karácsony fesse fehérre a tájat. Nagy buzgalommal hozzá is kezdett, amerre járt, puha hóval borított be mindent, a fákra fehér zúzmara ruhát rajzolt, az ablakokra jégvirágot. Miután a dekorálást elvégezte, elégedetten szemlélte művét, de legnagyobb örömét abban lelte, mikor vidám kacajtól zsongtak a dombok, ahogy a szánkók elindultak lefele a havas lejtőn.

A jól végzett munka eredményeként lelassult az élet, s mert korán sötétedett, amikor bekukkantott egy-egy petróleum lámpával megvilágított ablakon azt látta, hogy bent a kályha körül összegyűltek beszélgetni a családok. Olykor a szomszédok is összejöttek, borozgattak, kártyázgattak, vagy éppen segítettek egymásnak kukoricát morzsolni, diót törni, mikor milyen munka akadt. Aztán hajnalonként megkondultak a harangok, a koránkelők elindultak a templomokba, hogy elkészítsék szívüket az ünnepre. Gyakran bokáig süllyedtek a hóba, azt sem bánták, ha arcukat pirosra csípte a hajnali levegő, sőt jó mélyen belélegezték, hogy tisztuljon a tüdő.

Merengéséből hangos zajra riadt. Hirtelen visszatért a jelenbe, kint beindult az autóforgalom.

Ettől végképp elment a kedve, mert látta az embereket, ahogy lapátjaikkal takarítják a havat és szitkozódnak. Aztán jön a sok autó és kárba vész minden igyekezete. A puha fehér hóból, percek alatt sáros latyak lesz.

Ütött az óra, tudta mennie kell, December épp akkor kopogott be az ablakon.

A Tél magára vette hát szürke subáját és indult. Csak az vigasztalta, hogy megbízatása mindössze évi három hónapig tart, ennyit fogcsikorgatva is kibír. Ment December után, de már nem azzal a lelkesedéssel, mint régen. Gondolta, minek erőlködjön hiába valóan, elég, ha kicsit hidegebbre fordítja az időt.

Ahogy nézte a vásári lázban égő tömegeket, hirtelen új ötlete támadt. Mi lenne, ha ő is megváltozna, akárcsak az emberek, ha azt csinálná, amihez kedve van? Hó helyett időnként az eső is megteszi, s hogy izgalmasabb legyen, dörrenjen meg néha az ég is. Egy-két napra legyen melegebb, aztán jöhet a sarkvidéki levegő, hadd mulasson a nép, örüljenek, hogy nem kell havat lapátolniuk és a tűzifa sem fogy annyira, akárhogy is lesz, érjék be azzal, amit maguknak csináltak -gondolta.

Ettől fogva néhány országban a fehér karácsony csak a képeslapokról köszönt vissza , olyan lett mint egy mese mely "egyszer volt, hol nem volt"...

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap