Tamási Áron Emléknap

Szerkesztő A, cs, 09/20/2018 - 00:10

 

 

 

 

 

 

 

 

A nép nyelve, hangja, az ősi gyökerekből táplálkozó szemlélet mindenkor friss, megelevenítő erővel hatott a magyar irodalomban. Petőfi és Arany verses népiessége, Móricz földillatú, szépségesen igaz regényei, Sinka mélységesen népi és magyar írásai mellett egyik legnagyobb népi (a szónak nemcsak a kort, irányzatot jelző, hanem a szemléletmódra és nyelvre is vonatkozó értelmében) írónk Tamási Áron. Tamási Áron, e jó kedélyű, varázsos világot látó, láttató és teremtő, csodálatos, lélekből fakadó nyelvű művész, aki a szépirodalmi stílusnak, a mesemondásnak legnagyobb mesterei közül való. Valami különös, derűt sugárzó hangulat (nyelvi báj) lengi be műveit, olyan szívhez szóló, bensőséges, őszinte hangon szól hozzánk, hogy úgy érezzük, mindig is ismertük, ő és mi egy nagy családnak a tagjai vagyunk. És valóban, lelkünkhöz, magyar lelkünkhöz szól ő. Novellákkal indult, első regénye a Szűzmáriás királyfi; ennek misztikuma később a Jégtötő Mátyásban is visszaköszön. Legismertebb műve az Ábel-trilógia, melynek főhőse (mint a mesebeli legkisebb fiú) a boldogságát kereső, minden próbát-nehézséget kiálló, természetes ravaszsággal és humorral, minden gondon felülemelkedő derűvel élő-cselekvő székely embernek a mintaképe. Ábel a természetből a városba jut, megtapasztalja e másik létformát, majd visszatér a természetbe – útja a gyökerekhez visszatalálást, a valódi otthon fontosságának felismerését példázza. Hegedűs Géza „fenyőillatú remekműnek, századunk egyik legszebb magyar regényének” nevezte az első részt, az Ábel a rengetegben címűt. Tamási maga is Ábel útját járta – Erdélyből Amerikába, majd vissza Erdélybe, aztán Magyarországra költözött. Sokszor idézik Tamási mondatát az Ábelből: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne…” De idézzük a teljes részt, hogy igazán megértsük e gondolatot: - Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamban. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.” Tamási Áron a magyar szó nagy mestere, aki ismerte anyanyelvünk titkát: „A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. Velünk is ez történt. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.” Szülőfalujában, Farkaslakán temették el, sírján ez olvasható:

„Törzsében székely volt,

fia Hunniának,

Hűséges szolgája

 bomlott századának.”

 

 

 

Nyiri Péter

igazgató

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap