Talált-e foltot a zsák?

Turcsány Péter, v, 02/14/2016 - 00:18

 

 

 

 

 

Kövessük nyomon az életét. Apja sorsát, a kőfejtőét, az anyjával maradt férfi sorsát, a bányát, a „pletykás” latyakban eltöltött 8-10 órák sorát, a részeges ember megváltozását, az italról lemondó ember vágyait, az esetleges házasság reményét.

1942-ben született. Apja három évig távol volt a háborúban. Édesanyja küszködött három gyerekkel. Később apja kerékpárral járt a Bauxit-bányába – közelebb volt, mint a szénbányák –, de a kőfejtőben nem fizettek annyit, mint a szénért. Apja szerette az italt, ez nehezítette a család életét.

7 osztályt végzett, a nyolcadikban megbukott. Ő is bányába ment, de szénbányába. 15 éves korától vitte és hozta a busz. Váltott műszakban, 40 km-re dolgozott a falutól, Ajka-Csingerben.

Az ötvenes években 3-4 holdon gazdálkodott a család, ekkor még gyerek volt, kijárt a mezőre.

Bátyja kiment Németországba. Édesapja meghalt. Nővérével és édesanyjával élt. Akkor már sokat ivott. Mikor nővére férjhez ment, itt maradt a szomszéd házrészben.

„Az ember az állat bolondja legyen”? A bányamunkát különbnek érzi a parasztinál. 67-ben áthelyezték a közeli Bauxit-bányához, mert a Csinger-i bányát fölszámolták. Jóleső eredmény, hogy le tudta tenni 71-ben a vájár-iskolát. Akkor nehéz volt. Minden szabad szombaton és vasárnap be köllött menni a tanfolyamra. A probléma az volt, hogy az itthoni munkát, kapálást, ezt-azt, csak akkor tudta végezni. Megérte így is, több lett a fizetés. A nyolcadik osztályt még nem végezte el, szeretné letenni.

10 évig ivott és le tudott mondani a szeszről, a sümegi elvonókúra óta nem iszik.

Megszokta már ezt a házat, ezt az utcát. Volt házassági terve, de a jövendőbeli nem költözött ide, ő pedig nem akart ahhoz költözni. Ebből a házból, erről a telekről nem kíván elmozdulni: „én innen nem mennék, ha csak Szentmihály lován nem…” A házasságot sokszor tervezte, de még nem jött meg az igazi: „hogy nekem milyen „fát” jut, a fene tudja, lehet, hogy majd hamar elreped”.

A házat még 60-ban hozták rendbe, bevezették a villanyt, vakoltak, alábetonoztak, de vízvezetékre, fürdőszobára nem tellett. Így is elégedett. Édesanyja a nagyobb szobában, ő egy kis helyiségben alszik. Ilyenkor, télen, mindketten a kis helyiségben. A kettő között konyha van, benne a cicusokkal, édesanyja kedvenceivel. Az ajtó elejbe szeretne eső-fogó palát fölszerelni, hogyha kilép az ember az ajtón, akkor ne úgy essen a nyakába a vihar, mintha dézsából öntenék. Hiánycikk a lemez. Ezt-azt megcsinál a ház körül, a konyhában leül az anyja mellé, rágyújt egy-egy szál Munkás-cigarettára, pihennek, beszélgetnek. Olykor megérkezik a nővére, délelőttönként hozza a bevásárolt élelmiszert. Délután a nővére gyerekei hoznak egy kis életet a konyhába.

Keresete jó: 6500 Ft. A munka nehéz. Egészsége még több-kevesebb sikerrel bírja a munkát. Csak a lába visszeres és asztma kínozza gyakran.

Mi lesz pár év múlva? A házból nem költözik el. Édesanyja idős. Rossz lenne egyedül maradnia édesanyja halála után, „ha ne adja Isten, úgy lenne”, egyedül kellene főzni, mosni. Vajon nővére családjával itt lakna-e még akkor is? Megmarad-e a közös családi hangulat?

Szívesen megnősülne, hozna még cigányt is a lakodalomba, – hátha köszörűs a szakmája, s nem kell a késeket elvinni – lenne sütés-főzés, vigalom!

Boldognak gondolja az embereket. 9:1-nek képzeli az emberi boldogulások arányát. Úgy gondolja, csak inni nem szabad és boldogulni lehet! Nem panaszkodik. Kevese van, nem sokra vitte, de nem elégedetlen. Annyit lát a világába, amennyit az nyújtani tud neki, még a legminimálisabb tágulást sem igényli látóköre. Mégsem bezárkózott, nem elzárkózó atmoszférában él, csak légszomj nélkül, a minimális levegővel, a minimális adottságok között osztja be életét.

Már megértésben szeret élni. A korábbi italos élet feszültségeit már levezetik a hétköznapok, a baráti hangulat a munkahelyén. Barátai a munkatársai.

Csak ne robbanjon szét a sorsa, csak ne zuhanjon össze a csöndesen alakítgatott nyugalom, ne törjön felszínre a megfoghatatlan hiányérzet.

Ne jósolgasson az elemző, higgye el a kisigényű élet igazságait, higgyen a megvalósítható reményekben, a megtalálható boldogulásban, a kicsit pocakot eresztő beletörődöttség életrevalóságában higgyen, vagy legalább tudja elképzelni az alacsony lángon égő petróleumlámpa fényét a több kilowattos életformáktól elszigetelt távolságban.

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap