Takarékosság

Turcsány Péter, szo, 12/17/2016 - 00:07

 

 

 

 

1956-ban született.

„Hárman voltunk testvérek. Mint az átlagos többi gyerek, úgy nőttem fel. Szerettem az erdőben sétálgatni, mászkálgatni. Szerettem az erdőben sétálgatni, mászkálgatni. Szedtem leveleket, fenyődobozokat, epret. Amikor anyuék kapálni mentek, vigyáztam a testvéreimre. Iskolába szerettem járni. Apu beteges volt annak idején. Mégis, a szüleink, amit tudtak, azt megadtak nekünk. Anyu tudta, hogy mi a jó nekünk, minek örülünk. Gyors- és gépíró szerettem volna lenni, szüleim nem akarták, az lett, amit ők akartak. Nem saját akaratomból. Nagynéném ura ajánlotta. Felvettek a Gimnáziumba, de visszakérték a szüleim a jelentkezési lapot és küldtek az ipari iskolába. Három évet jártam a Vegyipari Szakmunkás-képzőbe. Levelezőn elvégeztem a Vegyipari Szakközépiskolát. A Timföldgyár taníttatott bennünket és el kellett helyeznie. Azóta dolgozom Ajkán. Máshol szerettem volna dolgozni, ahol állandó délelőttös állás van, nehéz a három műszak. Műszerteremben vagyok, onnan irányítom az üzemrészt, be van kötve minden gépi berendezés és azokat kell egyensúlyban tartani, figyelemmel kisérem a folyamatot és intézkedem. Máshová szeretnék menni. Gondoltam, hogy kórházhoz laborba mennék, csak ne kelljen három műszakba járni”.

Nagyon kis lakásban élnek. Édesanyja és két húga is itt lakik. Férje most éppen katonai szolgálatot teljesít. A konyha ketté van osztva: a sparhelt és a konyhaasztal el van választva egy függönnyel a TV-től és a kihúzható ágytól. Mikor hazajön a férje, akkor ők alszanak ott. Most kéthetente jár haza. A fiatalasszony családi házat szeretne, de hiába városi a munkahelye, itt szeretne élni a barátságok, az ismerősök, a jól ismert környék miatt. Központi fűtést, tágas szobát szeretne.

A fiatalabbak általában megkülönböztetik saját gyermeknevelési elképzeléseiket a szüleik nevelési céljaitól. Az idősebbek úgy válaszolnak, hogy ők is úgy nevelkedtek, ahogy a gyerekeket nevelték maguk is. A fiatalasszony is a különbségeket hangsúlyozza: az önállóbb, kritikai szellemre nevelés, a saját képességek kifejlesztésére irányuló vágy jelez új minőségeket!

Házassága falubeli szerelem volt. „Együtt jártunk iskolába már az általánosban. Két évig jártunk, aztán kiismertük egymást.75 áprilisában esküdtünk. Rokonok, barátok voltak a lakodalmon. Nagyon jó hangulat, zene, vacsora volt. 76-ban hívták be katonának, júniusban fog leszerelni”. Nagyon várja a júniust.

Miért szereti? „Bátor. Erős. – nem köll leírni! – takarékos”.

Az asszonyka, a szavai, a gondolatai valamilyen világoskék, világos-piros levegőt éreztet maga körül. A sötét múlt világosabb derengése a falu életében. Törékeny alkatú, barna hajú, barna szemű, könnyen pirulékony nő.

„A makacsságán szeretnék változtatni, ő meg az enyémen”.

Férje sofőr. Szeretnék, ha a Tsz-hez jönne, vagy tegye le a vizsgát és legyen buszsofőr.

Édesanyja a napközi konyháján dolgozik. Testvérei varrodában betanított munkások. Kishúgai levelezőn végzik a gimnáziumot, segíti őket. Szeret olvasgatni, kézimunkázni. A télen olvasta Németh László Égető Eszter-ét és a Renoir élete c. regényt. Általában közepesen elégedett. Gyerek még nem jött. Színházba, moziba ritkán járnak. Gyakrabban szeretne menni. Szeret otthon, a meleg konyhában ücsörögni. A sok lány közül valamelyik minden estére főz valami finomságot. Most madártej volt.

Ha a lakás, a munkahelyi távolságból és a több műszakból adódó nehézségek megoldódnak, önállóbb értékű életté alakulhat a sorsa. Férje hamarosan leszerel. Csak a házban uralkodó női túlsúly ne okozzon családi problémákat! Itt a faluban lakáskiutalás szóba sem jöhet, gyűjteniük kell.

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap