Szobrok szólnak - válaszolnak

Lukáts János, cs, 09/03/2015 - 00:12

 

 

 

 

 

(szünidei elbeszélés)

 

- Szia, barátnőm! Így nevezlek, pedig nem is ismerlek. De láttam a fényképedet az újságban.  Mintha magamat láttam volna, vagy inkább, amilyen én szeretnék lenni. Ott ültél a szép városban, a nagy folyó partján, a vaskorláton. Irtó jól nézel ki, ingerlően rövid a szoknyád, engem anyám lepofozna, ha ilyen tenyérnyi holmit vennék magamra. Csak azt a vasból kalapált koronát minek tartod a fejeden? Az nekem idétlen, olyan, mintha királylány volnál. Na, mindegy, nem vagyunk egyformák! Most én írok neked, remélem, fogsz válaszolni. Az úgy illik, meg egyébként is… Én itt nagyon unatkozom, és jó volna levelezni valakivel. Például veled. Az én nevem Milla, téged meg úgy foglak hívni, hogy Tilla, mert hasonlítasz hozzám. Hát akkor, szia, Tilla! Milla. (Ja, és ezt a levelet egy galamb viszi el neked, akit az apám tenyészt, direkt levélpostázásra! Szeretem őt, mármint a galambot, szeressed te is!)

x     x     x

- Nagyra becsült Milla kisasszony! Örömmel vettem sorait, vagyis soraidat, - tegeződni lehet, visszategezni pedig kötelező udvariasság. Tehát: Szervusz, kérlek! A fényképet a társalkodónőm tette be az újságba, királyi atyámuram és az udvari tanács óhajára. Bár szerintem a kérkedés nem demokratákhoz illő cselekedet. Mi ugyanis demokrata családnak tartjuk magunkat, bár atyámuram kiskirálylány néven szokott emlegetni, ami kimondva túlzás, leírva helyesírási hiba. Sebaj - mondják a polgári származékok. A korona számomra az öltözet tartozéka, és semmi kivetnivalót nem találok benne. De ha neked, nagyra becsült Milla, úgy tetszik, nevezd nyugodtan hajpántnak. Ami az unatkozást illeti, nekem erre nincs lehetőségem, a világ turistái hajnaltól napestig csoportokban nyüzsögnek körülöttem, a szemembe kattogtatják villanó gépezeteiket. A tolakodóbbja a vállamat karolja át, és födetlen fejét a koronámra hajtja, ami azért már egyenesen felségsértés számba megy. Megújuló panaszaimra atyámuram azt szokta sóhajtani: - Sose panaszkodj, kiskirálylány, mi már két rendszerváltozás óta detronizálva vagyunk! – Szeretnélek megismerni, nem hogy társalkodó-, hanem hogy a barátnőm légy! Írjál a magad városáról. Galambod kedves teremtés, bár – mint elturbékolta – azonban az években ő is békegalambként szolgált! (Így, hibásan, egy szóba írva!) Barátnői kegyes főbiccentéssel: Tilla.

x     x     x

- Hát te egy különös csaj vagy, meg kell hagyni, Tillám! Már majdnem Villám! A zsezsergő japán-norvég-albánokat megértem, hogy unod, de azért sajnálni valahogy nem tudlak. Meg nem is akarlak. Időnként megszökhetnél a palotából, amelyik egyébként tök jól mutat a hátad mögött. Merre van benne a te szobád? Szökjél meg egyszer, és gyere le hozzám Kopoltyúsra, ez az én kisvárosom. Aztán majd itt bulizunk egy kiadósat, esetleg leruccanunk a Balatonra, fürdőruhát hozzál magaddal. Mondd meg király úrnak: - Nyugi, nem stoppal megyünk! – Kopoltyús azért nem egy NB 1-es hely, itt az emberek napközben melóznak, este hatkor meg már alszanak. Mondják, hogy van itt egy szép Malomtó, de én ennek háttal ülök, a magam korlátján, és a Főteret bámulom. Hát színtiszta unalom. Néha kalimpálni szeretnék a lábammal, de nem megy, ásításkor pedig nem tudom a szájam elé kapni a kezemet. Ciki, na mindegy! Közv a hátam mögött van egy fagyizó, ahonnan csodálatos illatok terjengenek, de én csak félig elnyalt, színes gombócokat látok, amiket szájtátók csócsálnak. Volt már olyan disznó, aki a szoknyám alá nyúlt, és azt pusmogta: - Hideg vagy. - Egy förtelem, én ilyenhez nem vagyok demokrata. Ugye, megértesz?! Ha egy hidegvágóm vagy egy körfűrészem volna, itt hagynám Kopoltyúst, aztán állíthatnák a helyemre egy bauxitbányász szobrát… Nem igaz, ilyenkor csak a harag szól belőlem. Mert a cipőm hegye (bár rongyos egy kicsit) fényesre van simogatva, ami azért a szeretet jele. De ez még mindig jobb, a kutyaszobroknak az orrát szokták tükrösre simázni. Itt a levél vége, írjál valami biztatót, mert nagyon rossz a kedvem! Szia, sorstársam, Tilla. Milla. (Galambom köszöni a császármorzsát, amit szórtál neki egy marékkal!)

x      x      x

- Miss Milla, ugye, ez jól hangzik?! Hát az én kedvem se fesztiváli. Mivel kelet felé ülök a korlátomon, reggel a nap a szemembe süt, a könnyem pedig letörölhetetlenül pereg. A palota, amiről kérdezel, biztosan szép, bár én még sose láttam - ugyanis egy kiskirálylány se lát a háta mögé. Megígérték a körfűrészt, hogy levágjanak innen, de én nem bízom ezekben a szobordöntő és királycserélő rebellisekben. Magam már csak ilyen rojalista vagyok. Szívesen ellátogatnék a te Kopolminekhívjákodba, és elüldögélnék a te korlátodon. Vagy egymás mellett ülhetnénk egy-két napig. Képzeld, hogy bámulnának, azt hinnék, társuralkodó vagy, vagyis: vagyok. Vagyunk! – na mindegy. Atyámuram persze azt hinné, szökés után menedékjogot kértem, még ha Kopoltyúson is! Volt már ilyen a családban, ők azóta ellenkirályok lettek, és nem emlegetjük őket. De úgyis hamar fölfedeznék a szökésemet, és hazavinnének, jobb ezért, ha magam szépen visszaszöknék, mintha mi sem történt volna. A társalkodó nyanya (látod, már demokratizálódik királyi stílusom!) persze szívrohamot kapna, és beírna a Gothai Almanachnak, hogy hagyjanak engem ki belőle, mert… morganikus lettem. Az valami olyan bonyolult izé, magam se nagyon értem. Ja, igaz: rangon alul lenni, de még mindig jobb, mint a korlát tetején. A koronámat megigazította az udvari szobrász, atyámuram ezért lovaggá ütötte. Most mondják, holnapra lesz körfűrész, azért izgulok egy kicsit, az én szívem sincs bádogból, hanem a legnemesebb szoborbronzból. Csinálj helyet magad mellett a kopoltyúsi korláton. Nagyrabecs: Tilla. (Galambod legjobban a perecet kedveli. Ismered azt a mondást, hogy: Öreg galamb is megkóstolja a perecet?)

x     x     x

- Tilla, Tilla, hú, mekkora balhé lett ebből a dologból! Nálunk előbb a városvédők tiltakoztak, aztán a szélsőséges pártok demonstráltak. Ki azért, mert egy királylány se maradt, ki azért, mert egy ideig kettő is volt a kopoltyúsi korláton. Emlékszel, amikor le akarták dönteni a „fölösleget”, de nem tudták, melyik az igazi?! Ostobák, hát hiszen mind a kettő igazi, te is, meg én is igazi vagyok. De ezt, ugye, csak mi tudjuk. Csak mi együtt, külön-külön semmit sem ér az ilyen buli. Te most azt mondanád, nincs jobb dolog, mint a világot két ilyen egyforma szépséggel megajándékozni, mint mink vagyunk. Nem is érdemel meg minket, kettőnket se Kopoltyús, se a szép város. De főként, akiknek csak a cirkusz kell, a kurta szoknya meg a csáléra álló korona. Miután hazamenekültél, rettentően bánatos voltam. Másnap viszont jobban elfértem a korláton, és járt arra egy szicíliai matrózcsoport, akik egy levendulakoszorút tettek a fejemre, a koronám alá (vagy fölé). És fölszerelt Kopoltyús városa egy kerek tükröt, amiben látom a hátam mögött a cukrászdát, egy kicsit a Malomtavat is, meg a bauxitbányász szobrát, amit velem szemben állítottak fel, nem pedig az én helyemre. Erről majd még sokat fogunk beszélgetni. Nagy hasznomra volt ez a mi kis helycserénk, ugye, neked is?! Írjál, gondolj rám, gondoljunk egymásra többet. Szia, szia, kis királylányom! (Így, külön írva, helyesen!)

x      x      x

- Milla, Milla, hadd ne mondjam el szörnyűséges napjaimat, kis híján palotaforradalom lett itt a családban. Atyámuram a társ nyanyát kidobatta az állásából (még jó, hogy nem a palota ablakán!), így legalább tőle megszabadultam. A család nagy része bojkottál, az nem tudom, mit jelent, de nem szólnak hozzám. A fotós népek semmit se vettek észre, azt hitték, renoválnak engem, vagy megpatináznak, hogy bronzosabb legyek. Marhák! – ugye, így mondjátok ti, polgárok? Szóval jó az embernek a maga helyén megülni, egyik korlát se kényelmesebb, egyik turista se udvariasabb a másiknál. De még jobb időnként helyet (és társadalmi rangot) változtatni, hogy utána igazán becsülhessük a magunkét. De ez – azt mondják – már filozófia. És jó kis titok ez a mi titkunk, nem is osztjuk meg senkivel. Ugye, nem? Veled érzek, veled ücsörgök, de hiszen megértjük mi egymást galamb nélkül is. Millának Tilla, amíg csak a bronzszív kitart!

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap