A Szent Jobb és a Szent Korona

Bakay Kornél, szo, 01/26/2013 - 00:11

 

 

 

 

 

SZAKRÁLIS  MAGYAR EREKLYÉK.

A Szent Jobb és a Szent Korona.

Előadás 2003.december 8-án

István király szentté avatásakor 1083-ban az 1038.augusztusában eltemetett király holttestét a fehérvári Szűz Mária tiszteletére szentelt székesegyház középső hajójának közepén létesített  sírjából felemelték (elevatio). A test fehér márványból faragott szarkofágban nyugodott, amelynek fedelét azonban három napon át semmi módon sem lehetett kimozdítani, majd amikor a somlyóhegyi apáca Szent László királynak elmondta a sikertelenség okát, hogy ti. addig nem nyithatják fel István király sírját (tumba), amíg a megkoronázott Salamont ki nem engedik a visegrádi börtönéből, könnyedén felemelték a hatalmas követ s lementek a koporsóig ( perventum est ad tumbam). Maga a sír színültig volt telve vízzel, benne  mint olvasztott balzsamban a drága csontok. A rózsaszínű folyadékot kezdték kimerni a sírból, azért hogy megtalálják István király gyűrűjét. Ám azt nem találták meg, mivel egy Mercurius nevű fehérvári pap, Katapán prépost apja, a szent jobbal együtt eltulajdonította.

A Szent István királynak tulajdonított  szarkofág ma is megvan Székes fehérvárott, ám az én véleményem szerint nem ebben a díszes kőládasírban nyugodott első királyunk teste, jóllehet ez a szarkofág is  szakrális magyar tárgy. Rövid oldalán szárnyas angyal látható, aki a kezében egy pólyásbabát tart: lélekvivő angyal ő. Hosszanti oldalán korinthizáló oszlopok között hatszárnyú kerub, pontosabban szeráf  díszlik, két oldalán nyolc szirmú rozetta, illetve a széleken egy-egy dús levelű, tobozos életfa. A másik hosszanti oldalon nincsenek ezek az életfák, megvannak azonban a rozetták és a szeráf is. A szeráfok az Úr őrzői, az életfák Krisztus szimbólumok, a rozetták Szűz Mária jelképek. Összjelentés: a meghalt lelkét az angyalok az Úr színe elé  viszik.

Ez a kőemlék, az én álláspontom szerint, a koronázási palásthoz hasonlóan, Szent István király parancsára készített  sírláda, az 1031-ben meggyilkolt Imre herceg számára. A budai mészkőből faragott szarkofág hazai mester munkája s nem átfaragott római szarkofág.

A Szent Jobb tehát nem ebben a szarkofágban volt.

Noha sem a Szent István király kisebb, sem a nagyobb legendája nem említi meg a gyűrű keresését és a Szent Jobb eltulajdonítását, a XII.századi Hartvik püspök a legendához csatolt Függelékében  részletesen szól róla. Elmondja, hogy Mercurius a szent ereklyét a Bihar vármegyei Berettyó  (Berek-jó)  partjára vitte s ott  ugyancsak a Szűz Mária tiszteletére szentelt, (előbb csak fa) templomban helyezte el. Szent László király később jóváhagyta a berettyómonostori templom és apátság alapítását és az apátság a Szent Jog /=Jobb/ nevet kapta. Érdekes, hogy a régi magyar nyelvben a jog szó jelentette a jobbot: Nem tudja a te balod, hogy mit teszen a te jogod ! A berettyómonostori apátság kiváltságait  végül is III.István király  (1163-1172) véglegesítette.

Dextera Sancti  Stephani regis ! Csodával határos módon ez az ereklyénk is megvan és 920 év óta, mind a mai napig megkülönböztetett  tiszteletben és védelemben részesül. Csodával határos módon maradt meg ? Igen. Hiszen 1083-tól az Anjou-kor végéig, tehát a XIV.század végéig vannak csak róla értesüléseink. Majd Laskai Osvát tudatja, hogy 1433-ban már Fehérvárott található e szent ereklye. Hogyan, mikor és miért került ide, nem tudjuk. Ám 1484-ben már széles körben ismert a tisztelete, hiszen a Nürnbergben  nyomatott magyar imádságoskönyvben már szerepel:

Ó dicsőséges szent jobbkéz

Melyet magyar óhajtva néz,

Drága kincse népönknek,

Nagy öröme szívönknek !

Azután ismét nyoma veszett. Székesfehérvár elestének évében (1543) arról szól egy híradás, hogy ragúzai kalmárok a fosztogató törököktől jó pénzért megvették a nagy magyar és szent király híres ereklyéjét. Lehetséges az, hogy az iszlám hitű elvakult katonák nem semmisítették meg ezt az ereklyét ? Hihetetlen, de bizonyságunk van róla. S nemcsak az, hogy 1590-től már szerepel a raguzai domonkosok kincstári lajstromában, hanem az is, hogy a Szent Jobb  mellett  volt egy  XI.századi betűkkel írott cédula a következő szöveggel: DEXTERA BEATI STEPHANI REGIS ET CONFESSORIS GLORIOSI. Szent István király és dicső mártír jobbja. A cédulát  1771-ben  Bajzáth József püspök és Pray György vizsgálta meg, ám sajnos ez a felirat is szőrén-szálán eltűnt.

A magyar hívők sokadalma azonban a raguzai ereklyéről a XVIII.század végéig semmit sem tudott. Az a hír járta, hogy (1634-től van adat erre), hogy egy szép arany ereklyetartóban a lembergi  (lvovi) ferences kolostorban  őrzik Szent István király  jobb kezét, de azon gyűrű nincs. Ennek a lengyelföldi kolostornak a XV.századi pecsétjein éppen Szent István király  ereklyéje  szerepel, de egy könyökben meghajló, áldásra emelt egész jobb kart mutat a pecsét. Mindez azt jelenti, hogy Lembergbe egykor az egész jobb kar került, a gyűrűs jobb kézfej nélkül. Vagyis: Szent István királyunknak  épen maradt az egész  jobb karja. S ez a tény tovább gondolást érdemel. Mindez ugyanis azt jelentheti, hogy az ősi keleti szokás szerint nagy királyunk  holttestét mumifikálták.

Végül felelnünk kell arra a kérdésre: mikor és hogyan került haza e drága ereklye ? Rákóczi fejedelem szabadságharca idején még Ragúzában volt, majd a magyaroknak kedvében járó Mária Terézia korában, először  1764-ben  vetődött fel: váltsák ki, hozzák haza a Szent Jobbot. Ezt erősítette az is, hogy Mária Terézia alapította a Szent István rendjelet. A ragúzai  domonkosok azonban hallani sem akartak az ereklye átadásáról. Erre csak akkor voltak hajlandók, amikor az orosz cár katonai támadással fenyegette meg a városállamot. Ekkor, 1771.január 15-én a szerzetes atyák 200 tallérért eladták a raguzai köztársaságnak, s a vezetők 1771.június 1-én felvitték  Bécsbe a kirlynőnek adományozva, cserében a megígért katonai védelemért.

Mária Terézia ekkor  elrendelte, hogy díszőrség kíséretében (hat testőr és egy tiszt) ünnepélyesen vigyék a szent ereklyét Magyarországra, először Bécsből Szent  Márton hegyére, majd Budára, a királyi  palota kápolnájába.

S még ugyanezen év  augusztus 20-ától királynői rendeletre augusztus 20-a munkaszüneti nap lett a magyar királyság egész területén. Két évre rá, 1773-ban a pápa is kötelező egyházi ünneppé nyilvánította a Szent Jobb feltalálásának napját, május 30-át. Szent István királynak tehát négy magyar  ünnepe  van: május  30, augusztus  15 (halála), augusztus 20, okt.11 (áthelyezés, transitus).

 

A szakrális magyar ereklyék közül természetesen a legszentebb, a legjelentősebb, a legkülönösebb, a legmagyarabb: a Szent Korona  nem maradhat ki. Tisztában vagyok azzal, hogy az egyik legtöbbet tárgyalt téma ez, magam is  többször szóltam róla. Most tehát nem a magyar Szent korona bemutatását kívánom elvégezni, hanem 25 esztendővel a hazatérése után, a jelenlegi helyzetről és az új eredményekről szeretnék számot adni.

Két évvel ezelőtt megjelent  egy három kötetes, rendkívül szép és gazdag kiállítású mű: Közép-Európa  1000 körül  címmel, német nyelven, német, cseh, magyar, szlovák, horvát, lengyel szerzőkkel.A mű nagyon tanulságos, mert a hivatalosan futtatott magyar történészek szinte szóról-szóra elismételték  mindazt a közhelyet, amelyet a magyar őstöténet, a magyar államalapítás és a koronázási jelvények kapcsán eddig is hirdettek.

Tehát hogy a korona két részből áll, az alsó görög korona XI.század végi, a felső latin korona talán XI. századi, de csak sokkal később egyesítették a két részt, stb. Az itthoni könyveket három csoportra lehet osztani:

A/ a hivatalos álláspont  ismételgetőinek művei,

B/ a Szent Korona eredetét illető  romantikus szemléletű munkák (Jézus koronája, Atilla koronája, Grúziában készült korona, Nagy Károly koronája

C/ a prekoncepciók nélküli, szigorúan a vizsgálható, mérhető és ellenőrizhető  tényeket feltáró és bemutató  művek. Ezeknek szerzői ötvösök, aranyművesek, fizikusok, matematikusok, orvosok, csillagászok, és régészek.

A harmadik csoportba sorolt művek közül kiemelkedik Ferencz Csaba könyve: A Szent István király koronája, valamint Ludvig Rezső néhány cikke. Magam is nagy teret szenteltem a koronázási jelvényeknek Az Árpádok országa c. munkámban.

 

Mindenek előtt  azt kívánom bemutatni: melyek a vitathatatlan tények ? Csakis a tényekből helyénvaló kiindulni, mielőtt  bármilyen hipotézist felállítunk.

A legelső  TÉNY : a magyar  Szent Korona az általunk ismert összes koronához  képest egészen  rendhagyó, magyarán: szokatlan alkotás. Vagyis: nincs párja  sehol a világon. Mi bizonyítja ezt ? Legelőször is a mérete. Belső átmérője  640-650 mm, tehát igen bő méretű.Azaz: ez a korona nem egy meghatárzott személy számára készült egyszeri (koronázási) alkalomra. Nagy tévedés azt állítani, hogy a bizánci tipusú boltozott koronák mása. A bizánci császárok koronái boltozatos sapkák, a pántok csak látszatok. A magyar Szent Korona  eredendően  keleti korona-tipus, valóságos  pántokkal. A Nyitraivánkán talált un. Monomachosz-korona is egészen más szerkezetű !

De semmi kapcsolat nincs a német-római császári koronával sem, jóllehet a német korona egy ideig kiemelt szerepkört kapott s a ráhelyezett  kengyel, látszólag boltozatot képez. Néhány európai koronát megtekintve :II. Henrik, az angol birodalmi koronák, Edward király koronája, a welsi herceg koronája, az 1806.évben készült bajor királyi  korona, vagy a királynéi (női) koronákat: Kunigunda, XIV.századi királynéi koronák, Iréné-Piroska koronája, etc., azt látjuk, hogy a bizánci és a nyugati koronák a hatalomra került uralkodó számára készített  egyedi és egyéni ékszerek, amelyeket haláluk után vagy egyházaknak adtak, vagy a kincstárakban helyeztek el.

A magyar Szent Korona  következő ténye: a formája és a súlya. 2060 gramm és szigorúan meghatározott méretrendszer szerint  készült. Az ötvösök és a mérnökök  megállapították, hogy a mi koronánk  hátsó részén elhelyezett  Dukász-lemez és a tőle jobbra látható  un. Konsztantinosz-lemez  eredetileg  n e m  volt a koronán ! Ez  factum ! Ezért az én álláspontomat is részben módosítanom kell, már ami a Konsztantin-lemezt illeti. Ezek a rekeszzománc-lemezek nagyobbak a befoglaló keretnél és kopottabbak is, mint a többiek, ugynakkor  rendetlenebbek a felirataik. Mindazok, akik ezt a tényt nem ismerik el, a korona-kutatás  dilettánsai, legyen akármilyen címük vagy rangjuk. Tehát szó sem lehet arról, hogy a koronánk a XII. vagy a XIII.században vagy esetleg még később  készült volna.

El nem vitatható tény az is, hogy a szemközti Krisztus-kép  és a boltozati pántok kereszteződésében lévő kép  azonos kéz  műve, a kettő egymástól el nem választható. A felső kép közepén a kereszt számára kialakított lyuk nem későbbi  “áttörés”,  hanem  előre megtervezett  kiképzés !

Ferencz Csaba, Fehér András és munkatársai  egzakt módon megállapít ották, hogy a magyar Szent Korona  alapmérete  azonos a Pantokrátor nem vízszintes trónusának szélességével, azaz  két hüvelykkel (2 x 25, 4 mm = 50,5 – 51 mm ! Ebből természetesen az is következik, hogy a korona nem két részből lett összetákolva, hanem  egységes egészként tervezték meg, alkották meg, mégpedig  egész számú arány-rendszerben: 1, 2, 3, 5, 8, 13 etc. Az alsó abroncs magasága  2 hüvelyk, a felső rész magassága a kereszt nélkül 3 hüvelyk, a korona teljes magassáűga 5 hüvelyk, átmérője 8 hüvelyk. A mérnökök számításai szerint a magyar Szent Korona  eleve  aszimmetrikusként készült. Fő tengelye el van csúsztatva, a pántok szegecselése azonban kizárja, hogy ez az állapot  későbbi elforgatás révén jött volna létre.

Szemmellátható tény, hogy az abroncs lemezin görög, a pántok lemezin latin nyelvű feliratok olvashatók. Ugyancsak tény, hogy a koronánkon mindig csak  nyolc apostol képe vol rajta, soha nem vágtak le róla egyet sem. A Bertalan-lemez sérülése nem következhetett be csak kiszedett állapotban.

Szembetűnő a Szent Koronán a középkori számmisztika  uralkodó jellege, különösen a fő szent számok  esetében. Ilyenek:  a 7, a 8 (a fekvő nyolcas a végtelen jele s egyben Krisztus feltámadásának a jele: 8 kép az abroncson, 8 nagy kő), a 9 (a Szűz Mária jele: 9 pendilium,9-9 nagy gyöngy, de 7 x 9 = 63 nagy dísz van a koronán), a 12 (Krisztus körül 12 gyöngy és 12 ékkő, 2 x 12= 24 vén, 6 x 12 = 72 gyöngy).

A mérnöki mérések alapján tényként  közlik, hogy a koronán eredetileg is és tudatosan 23,5°-al jobbra dőlt a gömbös végű, cső-szerkezetű arany kereszt, mégpedig azért, mert a Föld forgástengelye a Nap  egyenlítői síkjához képest  23,5 fokkal tér el.

Tény, hogy a korona abroncsának és pántjainak arany-minősége nem azonos, ugyancsak tény, hogy az apostol-lemezek eleve  hajlítottan készültek, a kancsal szemállások tudatosak, a feliratok betű-jellegzetességei meghatározó jelentőségűek.

Abból a tényből azonban, hogy a Dukász és a Konsztantin-lemez nem volt rajta eredetileg a Koronán, még egyáltalán nem következik az, hogy milyen képek voltak rajta. A XVII.századi Révay Péter közlése, hogy hátul  Szűz Mária képe díszlett, komoly, de nem vitathatatlan adat, mivel ugyanitt beszél világi  uralkodók képeiről is. Ha mégis hiteles volna: nagy kérdés, ki és mikor cseréltette, merte  volna lecserélni ? Bethlen Gábor, aki református létére Szűz Máriás pénzeket veretett ? Ferencz Csaba  a török szultánra gyanakszik, de ez csak egy feltevés, amint természetesen az enyém is, mi szerint eredetileg Álmos nagyfejedelem képe szerepelhetett a koronán, mint dinasztia-alapító. De elképzelhető az is, hogy hátul középen Atilla képe ragyogott, tőle jobbra  Álmos, balra a ma is meglévő Geobitz, (deszpotész pisztosz králész Turkiasz), akinek a lemezét én eredetinek tartom és Géza nagyfejedelemmel azonosítom, aki készíttette ezt a koronát fia, István számára a X. század végén, mégpedig magyar műhelyben.

Lehetséges-e, akárcsak megalapozott feltevésként felvetni, hogy a mi Szent Koronánkkal koronázták meg  Nagy Károlyt  800. Karácsonyán, majd ezzel a koronával temették el s a sírjának III.Ottó általi felnyitásakor vették ki onnan, majd a pápán keresztül került  Istvánhoz ? Erről a források nem tudnak.

Perdöntő érv lehet-e a szentek névünnepeinek sorrendje ?  Vagyis: január 25 = Pál, március 24 = Gábor, április  24 = György, június 29 = Péter, július 25 = Jakab, augusztus 24 = Bertalan, szeptember 27 = Kozma és Damján, október 26 = Demeter, november 30 = András, december 21 = Tamás, december 27 = János. Geobitz-Géza névünnep a középkorban nem volt, Atilla és Álmos sem ismert. Szűz Mária sem illik a sorba. Így ezzel tényként nem számolhatunk.

Kizártnak tarthatjuk a Szent Korona kaukázusi, bizánci és itáliai készítését, jóllehet  komoly  párhuzamokról van szó.

A magyar Szent Korona  valóban  személytől független beavató korona  volt, amelyre épült a Szent Korona tan is. Biztosan  keleti eredetű maga a forma és a tartalom.

Ezért kapott a Szent Korona kezdettől  különleges  védelmet. A koronaőröktől a koronaőrség megkülönböztetendő. A 24 fős egységet 1945 után feloszlatták. Nagyon jellemző a jelenlegi helyzetünkre, hogy a Szent Koronától elszakították a palástot és a koronaőrséget egyik kormány sem kívánta és kívánja visszaállítani. Várjuk a valódi fordulatot, mint várták a hívők Jézus születését. Talán egyszer eljön az igazi Magyar Karácsony is, majd a magyar feltámadást jelentő Húsvét. Amíg van Szent Koronánk, van reményünk, amíg van reményünk van jövőnk.

Áldott és kegyelmben gazdag  karácsonyi  ünnepeket kívánok  Mindannyiuknak.

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap