"Székely" páncélvonatok 1918-1919 (2/2)

Horváth Lajos, szo, 09/20/2014 - 00:08

 

 

 

Folytatás

 

3. AIII. számú páncélvonat áttörése a Máriaradnát megszálló franciákon keresztül

A III. számú páncélvonat 1919. jan. 24-től 29-ig a Székely Hadosztály kötelékében harcolt a románok ellen. Tisztikara, altisztjei a következők voltak ekkor. László Gyula tartalékos százados, a páncélvonat parancsnoka, László Ágoston tartalékos vadászhadnagy, Schiller Mihály zászlós, Komlós Gyula tartalékos hadapród őrmester, Roszkos Mihály MÁV tisztviselő, a páncélvonat vasúti szakelőadója. A 21. gyalogezred kötelékéből való kiváláskor annak ezred parancsnoka, Kubai alezredes dicséretben részesítette a III. számú páncélvonatot a románok elleni harcban tanúsított kiemelkedő teljesítményéért.

            Mindezeket már közöltük a Mezei István által szerkesztett Vasúthistória Évkönyv 2008-2009 című kiadvány oldalain. Újabb iratok előkerülése azonban lehetővé teszi, hogy kiegészítsük az ott nyilvánosságra hozottakat. Az történt ugyanis, hogy Kratochvil Károly a Székely Hadosztály parancsnoka elhatározta, megírja a hadosztálya történetét. Megjelent Budapesten 1938-ban. A székely hadosztály 1918-1919. évi bolsevikellenes és ellenforradalmi harcai a székely dicsőségért, címmel. Kratochvil az anyaggyűjtés során sokakat felkért visszaemlékezéseik megírására, többek között László Gyula századost, a III. számú páncélvonat parancsnokát is. László százados 1932. ápr. 10-én kelt levelében tett eleget a felkérésnek. Jelentése a Kratochvil Károly személyi fondjában található a Veszprém Megyei Levéltárban. Ez a hat oldalra terjedő irat, visszaemlékezés több vonatkozásban kiegészíti a már közölt páncélvonat-naplót.

            Legértékesebb része, újdonsága a III. számú páncélvonat kelet felől érkezve hogyan tört át a franciák blokádján Máriaradnánál. Idézzük László Gyula visszaemlékezését 1932-ből.

            "A Székely Hadosztályból való kivonása után a páncélvonatot Kisjenőre rendelték az oláhoknak Brádon át Kisjenőre és Borosjenő felé szándékolt támadásainak visszautasítására. A feladat megoldása után ismét Soborsinba rendeltek, ahol a Soborsin és Zám közötti semleges zónát mindkét fél respektálva, márc. 24-ig harc nélkül állomásoztunk. Március 24-én a kommunista kormány rendeletére a páncélvonat és a Soborsinban állomásozó gyalogság Kürtösre lett irányítva. Milota-Odvos állomáson telefon értesítést kaptam, hogy Máriaradnán a be- és kijárati váltókat az ott állomásozó franciák aláaknázták és erős őrséggel őrzik, érintkezésbe léptem a francia parancsnoksággal, ahonnan azonban hetyke feleleletet kaptam: "Kelet felé akár Bukarestig mehet, ha tud, de Radnán nem engedjük át." Az elvonulás fegyveres kierőszakolására határoztuk magunkat. Ginzery Sándor főhadnagyot a helyzet kikémlelése céljából vasutas ruhában Radnára küldöm. Ginzery pontos és körülményes felderítése után megállapítjuk a harcrendet. A páncélvonat előre fut, jobbról balról megtisztítja a terepet, felszabadítja a váltókat, rajvonalba fejlődve nyomában jön a gyalogság. Nádas megállónál egy előre tolt spahi szakaszra bukkanunk,  kik lóra pattanva vágtattak vissza a Radnára vezető úton. A páncélvonat üldözőbe veszi és gépfegyver tüzet zúdít rájuk. Egy főhadnagy, a szakasz parancsnoka és egy spáhi lefordul a lováról és az út porában marad. A lovas csapat erre az útról letért és egy völgyben egy domb védelme alatt eltűnt. A két élettelen test mellett megállítotam a vonatot s két sebesült vivőnek meghagytam, hogy a sebesülteket kössék be s az utánunk jövő szerelvényre tegyék fel. Ebben a pillanatban tűnt fel egy francia lovas csapat, mely ügetve jött Radna felől. Egy francia kapitány volt néhány spáhitól kisérve. Mélyen meg volt rendülve, látva bajtársának halálos sebét, s roppant izgatottan adta át a francia parancsnokságnak az üzenetét, hogy bizonyos feltételek s bizonyos elvonulási rend betartásával a Radnán való átvonulást megengedik. Magam is a két ember roppant tragikumát teljesen átérezve, mély részvétemet fejeztem ki a francia százados előtt, de minden felelősséget határozottan a francia parancsnokságra hárítottam. A francia feltételeket már nem lehetett betartani, gyalogságunk a páncélvonat nyomában benyomult az állomásra és környékére. A kölcsönös bizalom jele képpen minden kiemelkedő helyen francia golyószórók voltak felénk irányozva, a páncélvonat lőrésein pedig minden irányban elémeredeztek a géppuskák csövei. Egyszerre felcsendült a himnusz 2000 magyar katona torokból szállt a magyar ima ég felé. Szép volt. Utána mindkét fél mintha megnyugodott volna. Egy óra múlva az összes magyar csapatok elhagyták Máriaradnát.

            Márc. 25-én lefegyvereztünk Gerendáson egy 360 főből álló francia szállítmányt." Ez a leírás soha sehol még nem jelent meg, legelső közlés. További részletek, eddig ismeretlen események is a Székely Hadosztállyal függenek össze.

            "Április 24-én felsőbb parancsra Miskolcra mentünk. A csehek elleni készülődés közben a Felvidék felé menő vasút vonalak állapotát vizsgáltuk meg. Miskolcról a páncélvonat tisztjeinek előzetes megállapodása értelmében Ginzery Sándor főhadnagy és Roszkos Mihály MÁV tisztviselő a Székely Hadosztály Parancsnokságához utaznak, hogy felajánlják a páncélvonatnak a Hadosztályhoz való csatlakozását. Siménfalvy ezredes szörnyű haragra gerjedt, szinte kikergette őket a szobájából. A szerencsétlenek a jelen lévő politikai megbízott előtt adták elő ajánlkozásunkat.

            Április 19-én 8 napi szabadságot kaptam, hogy családomat Gyomáról Pestre hozzam fel. Szabadságom letelte után visszautaztam Miskolcra.

            A vasutasoktól értesültem, hogy a kommunisták a páncélvonat tisztjeit ellenforradalmiság címén letartóztatták, ellenem pedig elfogatási parancsot adtak ki. Estig rejtegettek az állomás épületében, amikor egy mozdonyra felpakolva visszaszállítottak Budapestre."

            Az idézett szövegek tehát Kratochvil ezredes készülő könyve számára forrásként jöttek létre. Kratochvil azonban nagyobb részüket áthúzta átlósan fekete grafit ceruzával, a felhasználandó kisebb részt pedig vörös ironnal jelölte meg. Filológiai alapossággal nem vetettük össze a László Gyula százados által írt sorokat a Kratochvil ezredes által megjelentetett könyvvel, mert jelen esetben nem az volt a célunk.

            A célunk nem más, mint értékes, eddig még ismeretlen történeti forrásokat közkinccsé tenni, hogy többek között, jobban megismerhessük múltunknak azon részleteit, amelyek a szovjet hódítás és kommunista diktatúra idején el voltak rejtve, tiltva, tagadva stb. Mely tényezők manapság is nehezen mennek át a köztudatba és gyéren épülhetnek be nemzeti öntudatunkba.

            Ilyen maga az 1918-1919-es Székely Hadosztály és páncélvonatai, melyeket források feltárásával igyekszünk az ismeretek közé visszahozni. A Székely Hadosztály páncélvonata volt mindvégig a IV. a. és b. rendszámú páncélvonat. Az utóbbiról csak egy-két adat áll a rendelkezésünkre. Az előbbi kronológiáját meglehetősen rekonstruálni lehetett Kóréh Endre, tábori lelkész könyveiből. Ezt a rekonstrukciót is mi végeztük el először. A III. számú páncélvonat naplóját már a múlt évben közzé tettük, bár ez is hiányosan maradt fenn. Ez a páncélvonat egy hetet küzdött a Székely Hadosztály kötelékében, majd később felajánlkozott, hogy csatlakozik a székely haderőhöz, amelyik azokban a napokban az egyetlen számottevő hazafias alakulat volt.

 

Horváth Lajos

 

 

Függelék

 

A IV. a. páncélvonat kronológiája 1918-1919 – Kóréh Endre nyomán.

 

1918. okt. 31.                          József főherceg, homo regius kinevezi Károlyi Mihályt miniszterelnökké. Tisza István volt miniszterelnököt budapesti lakásán ismeretlen fegyveresek meggyilkolták.

1918. nov. 2.                            Fox Aurél, honvédszázados a kolozsvári MÁV állomáson észrevett egy veszteglő, gazdátlan páncélvonatot. Lefoglalta és azután elment a 21-es honvédlaktanyába. A páncélvonat szerelvénye mozdonyból, gépfegyverkocsiból és ágyúskocsiból állt. Megállapodott Jancsó József főhadnaggyal, a sepsziszentgyörgyi Mikó kollégium tanárával.

1918. nov. 10.                          Erre a napra a páncélvonatot harcképes állapotba hozták.

1918. nov. 12.                          A páncélvonat parancsnoksága jelentette Kratochvil Károly ezredesnek, az erdélyi katonai kerület parancsnokának, hogy a páncélvonat harcra kész. Kratochvil parancsa: a páncélvonat éjjel 11 óra 30 perckor induljon Brassóba, ahonnan a postatakarékpénztár és adóhivatal pénzkészletét szállítsa Budapestre.

1918. nov. 13.                          A páncélvonat nemzeti lobogó alatt reggel Brassóba érkezett. A Predealon, a határon egy német katonavonat bebocsátást kért.

1918. nov. 14.                          A páncélvonat visszaindult Brassóból. Apáca állomáson kiderült, hogy a szomszéd községgel tűzharcot vívnak. A községek fegyvereseinek rajvonala a vasúti töltés jobb és bal oldalán húzódott. A két román község a páncélvonat parancsára "béketárgyaláson" egyezett meg a tenyészállat ügyében, amely a nézeteltérést kiváltotta. Távirati parancs érkezett, hogy a páncélvonat hajtson Kocsárdra, mert a vasútállomás petróleum raktárát a románok megtámadták és fosztogatják. A mintegy 300 fős román csoport az első sortűzre szétfutott. Kocsárdon újabb parancsot kapott a páncélvonat, hogy siessen a pénzzel Kolozsvárra.

1918. nov. 29.                          Fényes László, a nemzetőrség kormánybiztosa utasította a IV. a. páncélvonatot, hogy Tövis és Gyulafehérvár között védelmezze a vasutat, hogy a román népgyűlésre igyekvőket semmi baj se érhesse.

1918. dec. 1-2.                        A románok gyulafehérvári gyűlése, mely kimondta a Romániához csatlakozást.

1918. dec. 7.                            A románok bevonultak Brassóba. A páncélvonat parancsot kapott hogy Kolozsvárról fusson ki és védje meg Tövisnél a Maros-hidat. A tövisi pályaudvaron megtalálták Kozma főhadnagy holttestét, aki a 21. gyalogezred parancsnoka volt. A románokat a páncélvonat ágyútűzzel Balázsfalva felé megfutamította. Egy helyi német tábor 40 ágyúval felajánlkozott a páncélvonatnak, hogy beszáll a harcba a románok ellen. A helyszínre érkező Fényes László ezt megtiltotta, mint a nemzetőrség kormánybiztosa.

1918. dec. 9.                            Parancs érkezett, a. IV. a. páncélvonat hagyja el a Maros hídját és vonuljon a székelykocsárdi vasúti hídhoz.

1918. dec. 24.                          A románok megszállták Kolozsvárt. A páncélvonat előlük Bánffyhunyadra húzódott.

1918. dec. 25.                          A páncélvonat Nagyváradra érkezett.

1919. jan. 1.                             A páncélvonat Karcagpusztán volt, azután Szombathelyre ment, ahol hetekig javították, majd visszatért a román frontra.

1919. jan. 7.                             Kratochvil ezredes, az erdélyi parancsnoksággal együtt elvonult Kolozsvárról.

1919. febr. 2.                           A páncélvonat Csucsára érkezett. Naponta őrjáratot teljesített a csucsai fronton.

1919. febr. vége.                      A páncélvonat súlyos harcokat vívott a románokkal. Akik a 96-os vasúti őrháznál felszedték a sineket. A páncélvonat a pályát helyreállította és egy óra múlva már a kissebesi kanyarban harcolt.

1919. márc. 1.                          Éjjel kapta a parancsot, hogy azonnal siessen a Jád-völgyébe, ahol vörös csapatok fellázadtak és a nemzeti színeket viselő átvonuló honvédséget gyalázzák és bántalmazzák. A páncélvonat Besztercétől észak-keletre a bolsevik lázadást leverte, a vezetőit vasraverve adta át a nagyváradi katonai ügyészségnek.

1919. márc. 21.                        Kikiáltották az un. tanácsköztársaságot. A páncélvonat megkapta a felhívást, hogy esküdjön föl a vörös zászlóra. Úgy a legénysége, mint a parancsnokai ezt megtagadták.

1919. ápr. 16.                          A páncélvonat befutott Nagyváradra, hogy segítse az ottani ellenforradalmi megmozdulást. Jancsó főhadnagy, páncélvonat parancsnok átvette a MÁV pályaudvar parancsnokságát. Vele küzdött Pongrátz Aladár csendőrszázados, akit azután a vörösök Püspökladányban kivégeztek. Nagyváradon győzött az ellenforradalom, polgári igazgatás alatt állt a város, amíg bevonultak a románok.

1919. ápr. 20.                          A román hadsereg bevonult Nagyváradra.

1919. ápr. 21.                          Szamuely Tibort kinevezték a keleti front mögötti területek teljhatalmú biztosává.

1919. ápr. 22.                          Szamuely páncélvonatának legelső állomása Püspökladány volt. Itt agyonlövetette Pongrátz Aladár csendőrszázadost és még három csendőrtisztet a püspökladányi temetőben. Szamuely tovább ment Szoboszlóra.

1919. ápr. 23.                          Összeütközés támadt Berettyóújfalu és Püspökladány állomásokon, ahol a "vörös csőcselék" a hűséges csendőrséget bántalmazta. A lázongást a páncélvonat beavatkozása fojtotta el.

1919. húsvét vasárnap után       Húsvét vasárnap ápr. 20-ra esett. Politikai balra tolódás követte a frontokon. A páncélvonat utolsó fegyverténye volt, hogy a Berettyó és a Körösök mentén támogatta a fehéreket.

1919. maj. 2.                            Tárgyalások az un. vörös hadsereg és a románok között, amikor a románok makacsul követelték a székely hadosztály kötelékébe tartozó páncélvonatok átadását.

1919. jún. 6.                             Az un. vörös hadsereg visszafoglalta a csehektől Kassát. A páncélvonat ekkor, hogy ne kerüljön román kézre, Kassára vonult. Ott sem akart vörös zászló alatt harcolni, ezért tisztjei és legénysége magára hagyta a vonatot és Szegedre szivárgott, hogy támogassa az ottani ellenforradalmi kormányt.

1919. jún. 30.                           Az un. vörös hadsereg megkezdte a Felvidék kiürítését.

1919. júl. 2.                              Kassát elhagyták a vörös csapatok.

1919. aug. 1-7.                        "Az erdélyi páncélvonatok 0 .. F .. H .. századosok és D .. főhadnagy vonatai ekkorra már az erdélyi kórházvonattal együtt túl a Dunán voltak."

1919. aug. 28.                          Magyarországi vörösökből álló zászlóaljnyi erő Lajtaújfalunál arra készült, hogy megtámadja Magyarországot. A határt mindössze 58 határrendőr és csendőr védte velük szemben. Egy ismeretlen rendszámú "székely" páncélvonat futott be Lajtaújfaluba, mögötte székely tüzérség érkezett. A vörösök próbálkozása kudarcba fulladt.

1919. szept. 16.                       Horthy Miklós fővezér szemlét tartott a székelyek felett Harka faluban Sopron mellett.

1919. szept. 24.                       A székelyeket a Nemzeti Hadsereg megfelelő alakulataiba osztották be.

1919. dec. 25.                          Horthy Miklósné, Jószási Purgly Magdolna, karácsony napján meglátogatta a székelyeket.

 

Nagy Margit, székely leány a IV. a. rendszámú páncélvonaton teljesített szolgálatot és géppuskás tizedesként harcolt mindvégig.

 

A IV. b. páncélvonat kronológiája

 

1918. dec. 6?                           A pc visszaűzi a Nagyszeben elfoglalására érkezett román katonaságot.

1919. jan. 14.                           Nagyváradra amint a IV. B. pc megérkezik, a III. számú Békéscsabára megy, ez parancs. László Gyula naplója.

 

Összeállította Horváth Lajos 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap