Székely karácsony

Kondra Katalin, h, 12/24/2018 - 00:27

Hosszú ideje van hideg és sötét.

Hosszú idő óta nyomorog a nép.

Megváltóra vár, összekulcsolt kézzel,

Istenre figyelő tekintetével hiszi,

hogy eljön még a megígért remény.

Egy nap szól az angyal: Talpra emberek,

Csíksomlyón fény van, oda menjetek!

És a székelyek, jönnek sorba mind

Csaba királyfi csillag ösvényén,

boldogan borulnak a jászol elé.

Örvendeznek neki, milyen szép a gyermek,

milyen mosolygós, áldott kisbaba.

Sajnálják amiért rossz világra termett,

aztán észbe kapnak, ez Isten fia,

ki őket megváltani jött erre a földre,

bár az ártatlan még oly kicsi, oly gyönge,

hogy tudna így értük valamit is tenni?

Előbb gondozni kell, fel kell őt nevelni.

Látják, hogy a gyermek náluk is szegényebb.

Szánják a családot, vigasztalják őket.

Nézzetek csak ránk, hány év óta várjuk,

hogy szülőföldünkön szabadságban éljünk,

anyanyelvünkön mindenhol szólhassunk.

Addig eltiporni nem lehet e népet

ameddig lobog, él bennünk a lélek.

S ha már ilyen formán egy sorsra jutottunk,

hogyha egymás bánatán ekképpen osztozunk,

nem hagyjuk, fiatok szükséget szenvedjen,

nem kell, hogy míg élünk, örökké így legyen,

hiszen ez a gyermek a mi erősségünk.

Ím, a vándorbölcsőt tenéked faragtuk

hálából Jézuska, csakhogy megszülettél!

Arra kérünk, minden magyar házba térj be,

és minden drága, születendő lénybe

leheld bele egy jobb jövő hitét.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap