Rózsa

Kondra Katalin, sze, 01/10/2018 - 00:14

 

 

 

 

Jelentéktelen figurának tartották kollégái a kissé dagadt, kopaszodó, ragyás képű fickót. Tamás alacsony volt, mint a beosztása. Amolyan vállalati lóti-futiként dolgozott, miután kivonták a termelésből, mert gyakran elaludt a gépek mellett. Főnöke úgy gondolta, az új munkakörben nem lesz ideje aludni. Tamás ettől függetlenül és állandóan boldog volt. Az életet gyönyörűnek látta. Különösen a sajátját. Mindig mosolygott, mindennel elégedett volt. Akkor sem háborgott együtt a többiekkel, amikor megkapta a fizetését. Nem ült be semelyik kocsmába feledni bánatát, mert olyanja neki nem volt. Munkavégeztével rohant haza, az ő Rózsájához. Rózsa boldog örömben várta Tamást. Nem voltak rossz napjai, soha nem fájt a feje. Mindig vidám volt, és kedves. Már az ajtóban üdvözölte az ő Tamását és virágokat hintett lába elé. Olyan volt neki a férfi, mint az Isten. Fenséges és tökéletes, aki megérdemli, hogy éjjel-nappal kegyeit keressék. Rózsa mindig különleges módokon fejezte ki Tamás iránti imádatát. Lehúzta a cipőjét, s mielőtt papucsba bújtatta volna a lábát, bársonyos nyelvével finoman végignyalogatta. Amikor Tamás belesüppedt a fotelba, Rózsa már hozta is a sört a hűtőből. Ő maga soha nem ivott, de rajongással nézte, ahogy a férfi iszik. Amikor a sör elfogyott, Rózsa odatelepedett Tamás lábához, fejével hozzásimult a térdéhez, majd kúszni kezdett feljebb, egyre feljebb, mígnem egyszer csak befészkelte magát az ölébe és boldogan elaludt. Tamás olyankor, finoman felkarolta Rózsát és befektette az ágyába, majd lágyan csiklandozni kezdte az állát. Ezek a rituálék mindennaposak voltak és mindkettőjüknek nagyon fontosak. Elalvás előtt a férfi rendszeresen megpaskolta Rózsa hátát. Jó kislány vagy –suttogta a fülébe melegen, mire az eb boldogan képen nyalta.

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap