A Revolúcó kezdetén

Orosz T Csaba, sze, 04/10/2013 - 00:05

 

Szokásos hajnali ébresztő! Üvölt a csengő! Ordít az ügyeletes:

-          Riadó, riadó, készenlétesek a fegyverszobába!!!

Már vártam! Tényleg! Erről álmodtam az ablak alatti alsó vaságyamon. Még a fejékemet is összegyűrtem álmomban, hiszen tudtam, hogy hamarosan megszólal a sziréna. És lőn! Álmosan kászálódom, hiszen Zsolti helyet bevállaltam az éjszaka első felét a rádiós szobában így éjfél után kerültem ágyba! Gyuszi világítós óráján jól látom az időt 03: 05. Remek!Barney a szolgálatkész roma fiú már mosolyogva vár a fegyverszoba előtt a kantin részben betárazott tártáskával és kezében az AK-m.

-          Kivettem neked Csabi, menj csak a rádiódért! – köszönömfélét morgok, de a srác nem veszi fel a rosszkedvem, derűsen mosolyog tovább! Egy tanyasi kalyibából jött ahol szüleivel és kilenc testvérével lakott, honnan van ennek ennyi jó kedve?

 Csak szeretett élni, és szerette, hogy itt nem csak „cigány” volt, hanem rádiós! Igaz ez csak szerinte jelentett rangot a többi baka között! Elténfergek a társalgóba ahol Gyuszi barátom terpeszkedik ráérősen az egyik fotelban és a karabély irányzékával piszkálja az orrát! Ledobom magam a rexasztalra, az izgatottan üvöltöző kopasz ügyeletes ennek láttán, kis híján agyvérzést kap!

-          Nem hallja rádiós, üvölt a RICS!  Azonnal alakuló térre!

Gyulám csak megsemmisítő pillantást vet a szerencsétlen izgágára, majd folytatja előző tevékenységét, én lassan felébredek.

-          Ne üvöltözz már kis hülye! Öreg füleim nem bírják a ricsajt! Kapcsold má’ le ezt a csengőt!

-          De most RICS…… - na, itt fojtom bele a szót

-          Ha még egyszer  magázni mersz felrúglak hogy le sem esel! Imike még csak most megy a lépcsőn vakegér! Amíg a Telephelyre ér az legalább öt perc amíg bemelegszik  az a nyavalyás IFA ebben a mínusz nyolcban az újabb öt perc, ergo van időm lemenni!

Szerencsétlen őrvezető lemondóan legyint és kimegy, szomorúan lekapcsolja a bömbölő csengőt és újabb álmot foszlat semmivé kalandvágyó lelke!E lső riadója volt! Felrángatom a castrómat, így hívják itt a surranót, ezután kibányászom az R 107 – es rádiót a ládájából, vakogok valamit a központnak, hogy meglegyen a kapcsolat majd lemegyünk Gyulámmal az alakuló térre!

Jól számoltam, Imike most fordul rá az alakulóra! Szimpatikus fiatal hadnagy tart eligazítást!

-          A Szamoson jelentettek határmozgást a közeli őrs járőrei! Sok ember, mindenféle módon próbálkozik átjutni. Rádiós, van kapcsolat?

-          Jelentem igen!

-          Gépjárműre! – dörren Képes hadnagy hangja, a téli hajnal fagyos levegője messzire viszi a parancsot! A kapun is hallhatták, mert mire odaérünk, a sorompó már fel van húzva és az ügyeletes fázósan kinn topog! Közönyösen nézem az elsuhanó havas fákat a plató végéből. Egyszer csak megáll a kocsi és a kis hadnagy ott terem a jármű végénél. Személyesen nyitja a plató hátulját, miközben ezt üvölti

-          Gépjárműről! – Tízen vagyunk hátul, nem egészen fél perc alatt mindenki  a parancsnok körül áll! Ő higgadtan , halkan beszél

-          A folyó mentén jobbra és balra egyaránt egy egy járőrpár indul, fegyverhasználat szigorúan tilos, elfogásra törekedjünk, a járőr rádión jelenteni minden mozgást egyébként rádiócsönd! Központi rádiós a folyó mellett kialakítja a vezetési pontot, amott a cserjésben, - mutatja a kezével -  A maradék ember elmegy a nádba, megkeresi a rocsót és szárazon idehozza! – majd értetlen arcunkat látva hozzáteszi – mert ha lenne olyan őrült, aki úszva jönne, ki tudjuk halászni!

Ránézek a Szamosra és még a gondolattól is fázni kezdek. Most kezd befagyni, még nincs rajta jégtakaró csak borotvaéles hártya.  Belehasít a csendbe a közeli őrs rádiósa

-          Rézfúró kettes, itt rézfúró ötös, vétel! – válaszolok.

-          Rézfúró ötös itt kettes, jól hallom vétel!

-          Rézfúró kettes a faluból kiinduló járőrök most tartóztattak fel két román állampolgárságú személyt, akik azt állítják, hogy legalább harmincan indultak el Szatmárról! Ránézek, a hadnagyra az bólint és int a kezével, hogy mindenki foglalja el a helyét!

-          Rézfúró ötös itt kettes, nyugtáztam, további utasításig rádiócsönd! – ezt nem értem miért, de ha ez volt a hadnagy parancsa hát én továbbítom. Később okos döntésnek bizonyult! A hadnagy rám néz és azt mondja

-          Rengetegen szöknek az utóbbi időben, az őrült diktátor már a magyarokat fenyegeti, így érthető a menekült áradat! – nem válaszolok, egy pontot bámulok a másik parton. A román oldalon. Piros melegítős nő terelget a víz felé egy hatalmas sárga szoknyába öltöztetett kislányt.

-          Mit akar ez az őrült? - kérdi a hadnagy bosszúsan – Kérdezd meg a csónakosok hol járnak?

Mielőtt megtehetném a túlparton a nő felkapja a gyereket és berohan a vízbe. hamarosan látjuk mi volt a sietség oka. Román UAZ fékez becsúszva a bokorba, szinte kirobban belőle a határőr tiszt. Azonnal kirántja a fegyverét és lőni kezd a menekülőkre. Kiváló célpontot nyújtanak, a nő piros melegítője szinte lángol a deres vízben a kislány hatalmas szoknyája alá pedig beszorult a levegő. Láthatóan ez tartja fenn a vízen. Anyja tolja a mi oldalunk felé, őrült tempóban.

-          Hadnagy bajtárs – szólalok meg fojtott hangon. - ez a nyomorult lő rájuk!

-          Biztos csak úgy csinál, katona! Ki van adva nekik, hogy lőni kell rájuk, látja, mind mellé megy!

Belevakkanok a rádióba a parancs szerint. A szemközti parton a tiszt felkapja a fejét, mert a hangom a nádasból hallatszik vissza. Ezek az őrültek mégsem a parton hozzák a csónakot és a járőrrádiók maximumra vannak állítva. De legalább a lövöldözés abbamarad! Már majdnem a folyó feléhez érnek az úszók, amikor a láttunkra felbőszült szekus tiszt hátralép a kocsihoz és kiemel egy gépkarabélyt az ülésről! Visszafordul és gúnyos mosolyt küldve felénk rövid sorozatokkal lőni kezdi a két menekülőt! Képes hadnagy keze elfehéredik a fegyverén. Indulatosan megindult a folyó felé közben ezt motyogja

-          Még a pofánkba is röhög a szemétláda! – közben az anya meg a lánya éppen csak kicsit, de átsodródik a magyar oldalra. Tehát túl járnak a folyó felén, ami már elvileg magyar oldal.

_ Hadnagy bajtárs! – próbálok beszélni a tiszttel, hogy ne a másik oldalra koncentráljon – Jelentsem a központnak az átlövés tényét: az határ rend sértés?

Nem figyel rám, magbabonázva bámulja a nő körül csapkodó lövedékeket. Egyszer csak megvonaglik és eltorzul az arca, ebben a pillanatban felrikolt a rádióm is, mellőzve minden forgalmazási rendszabályt!

-          Láttátok ezt? A rohadék állatja! Telitalálat! Had lőjek a pofájába hadnagy úr!

Csak most tudatosul bennem, hogy mit látok. A piros melegítő egyre távolodik a sárga szoknyától lassú egyenletes lebegéssel úszik el, mint ahogy az élet úszott el a fiatal anya fejsebén keresztül. Ő csak elnyomás nélkül akarta felnevelni apró gyermekét és a jeges vizet is vállalva úszott egy jobbnak gondolt világ felé. Ám itt is utánanyúlt a Kárpátok örült Géniusza egy acélgolyó képében.

A hadnagy sápadtan megfordult és gépiesen nyúlt a rádió mikrofonjáért. A kezébe adtam.

-          Rocsó egység hozzátok be a kislányt!

-          De főnök mi lesz ha ránk lő ez a majom:

-          Nem fog – mondta Képes halkan és letérdelt.

-          Ez meghülyült! – gondoltam, de hangosan csak annyit tudtam kinyögni – Hadnagy bajtárs ezt nem szabad!

Képes idegesítő lassúsággal felrántotta a karabélyt így csőre töltve azt, majd hosszan célzott ezután eleresztett egy rövid sorozatot. Izgatottan dobogó szívvel néztem át a túlpartra, de a véres román tiszt helyet csak a kocsijuk csörömpölve beszakadó szélvédőjét láttam. A szekus azonnal a földre vetette magát és angolul üvöltve rázta az öklét. Fekve!

-          Papírhuszár! – mondta a bátor hadnagy és elindult a kocsi felé. közben a fiúk is partot értek a szipogó kislánnyal, akit azonnal pokrócba csavarva betettek az IFA fülkéjébe. Aznap nem volt több próbálkozó!

-          Amikor visszaértünk a laktanyába a hadnagyot azonnal a parancsnokhoz kísérték. Legközelebb a helyi növényi olajgyárban láttam rendészként! Nem is volt tárgyalása csak kirúgták! Mint kiderült az eset után tíz perccel már hivatalos kommünikében tiltakozott a román kormány az őket határrendészeti atrocitás miatt. A magyar vizeken lelőtt asszonyról egy szó sem esett többé… Ideje volt már egy mindent elsöprő Revolúciónak

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap