A pusztítók

Krissz, h, 07/18/2011 - 09:33

 

 

 

Most törik az alapokat,
Most bontják az égi tetőt,
Most tépik a gyökereket,
Sáraranyból gyúrnak hitet.

Gyűlölnek mindent, ami szép,
Gyűlölik az összes népet,
Gyűlölik az örök rendet,
Számokból szőnek életet.

Önzővé teszik a rendszert,
És ösztönlénnyé az embert,
Börtönt adnak a szabadnak,
Pénzből kalitkát a rabnak.

Adnak olcsó halálcirkuszt,
Nobel-díjat önös célból,
Széthúzást a jobb világnak,
Ahol fény van veszélyt látnak.

Tudják jól: egy szellő elég,
S összedől az egyen-káosz,
Rémálomban, ébrenlétben,
Ezért állnak készenlétben!

Érzik már a Földnek nem kell
Intergagyi-világállam,
És ha páran ellenállnak,
Békét hirdetnek... s bombáznak.

Túlságosan sokan vagyunk,
Megölni minket nem lehet,
Csak önmagunkat temettetni,
S önmagunkkal gyűlöltetni.

Félnek tőlünk mint a tűztől
Félnek mert hatalmuk inog,
Félnek ha sok - ha kevés,
Céljuk: örök terjeszkedés.

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

  

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap