Posta Ákos István: A cseh- és morvaországi magyarságról (kitekintő)

Szerkesztő A, sze, 05/21/2014 - 00:02

 

Az, hogy tulajdonképpen mit is értünk „nyugati magyarság” alatt, igen meglepő lehet sokak számára. Nemzetpolitikailag nyugati magyarnak számít minden olyan magyar, aki nem a trianoni országcsonkítás következtében került a határokon kívülre, így a nyugati magyarok közé soroljuk azokat az országokat is, amelyek földrajzilag nem a vasfüggöny nyugati, hanem keleti részén voltak, ugyanakkor nem birtokolnak magyar területeket. (Ez alól is van persze kivétel: hiszen Ausztria, Olaszország és Lengyelország is részesült Magyarországtól elszakított területekből.)
Mondhatjuk tehát, hogy a nyugati magyarság fogalma alatt lényegében véve a szórványmagyarságot értjük.
Az európai szórványmagyarság hivatalos szervezete a NYEOMSZSZ (Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége), amely dr. Deák Ernő vezetésével Bécsben székel, s hivatalos orgánuma a Bécsi Napló. A MÁÉRT-en és egyéb magyar–magyar csúcstalálkozókon a nyugati magyarság hivatalos képviselője.
Ennek a csúcsszervnek a cseh- és morvaországi tagszervezete a CSMMSZ, azaz a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége, amely mintegy 15 000 magyart átfogó/számláló szervezet.
A csehországi, illetve akkor még csehszlovákiai magyarok első hivatalos átfogó civil szerve, a CSEMADOK volt, amely a Felvidéken máig is működik. A csehországi alapítások után azonban rövid fellendülést követően, – amikor több városban is működött CSEMADOK, sőt volt külön csehországi magyar lap és gyereklap is – a 70-es, 80-as évek fordulójára mindkettő elsorvadt.
A bársonyos forradalmat követően, amikor a civil szféra újra virágzásnak indult, újonnan alakult a szervezett magyarság, de immár nem CSEMADOK néven, hanem Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségeként.
1990-ben, Prágában alakult meg az első alapszervezet, amely a legnagyobb az alapszervezetek közül. Ezt követően másodikként 1992 decemberében Ostravában alapítottak a magyarok szervezetet, majd 1993 novemberében Brnóban. Litomericében 1995-ben, Plzenben pedig 1997-ben alakult helyi magyar közösség. Már az ezredforduló után, 2002-ben jött létre az ez idáig legfiatalabb szervezet Teplicében.
A CSMMSZ központi irodája Prágában működik. Szintén Prágában és környékén volt hallgatható az állami regionális Rádió Regina hullámhosszán kéthetente sugárzott, negyedórás magyar kulturális adás Rónai Katalin szerkesztésében. A műsor a nagy árvíz óta sajnos szünetel.
A CSMMSZ elnökasszonya 2006 óta Hyvnar Anna, aki Ostravában él, beszélgetésünkkor a szervezet finanszírozását a következőképpen festette le:
A szövetség tagdíja igen kis részét teszi ki az összköltségvetésnek. Egy évre 300 koronát kell fizetni, ha valaki nem kéri a Prágai Tükör c. lapot, amely a csehországi magyarok hivatalos lapja, s évente öt alkalommal jelenik meg. A Prágai Tükörrel együtt 400 korona az éves díj.
Családonként általában csak 1 fő fizeti elő a lapot, a többi családtag az alacsonyabb díjat fizeti, illetve vannak olyan családok, ahol csak az egyik családtag magyar, a másik cseh vagy szlovák, így a másik családtag nem is érti a lapot, akkor sincs értelme több példányban járatni. Vegyes családokban sajnos sokszor a gyerekek sem feltétlenül tanulják meg a nyelvet, hiszen szórványban kevés lehetőség van a magyar nyelv aktív használatára.
A Cseh Kultuszminisztérium, amelynek a felügyeleti körébe a kisebbségek ügye is tartozik, a legfőbb, de nem egyedüli fenntartója a szervezetnek.
A minisztériumhoz egy kisebbségi szervezet évente maximálisan három pályázatot adhat be. (A három pályázatba a lapkiadás nem tartozik bele, hiszen erre elkülönített forrás van.) Ezek mindegyikét kihasználja a CSMMSZ, mégpedig az alábbiak szerint:
Az első és legfontosabb pályázati kör az ún. Kulturális-információs pályázatokon való részvétel. Ebből finanszírozzák a klubtalálkozókat, a megemlékezéseket, s a helyiségek bérletét, rezsijét, illetve a béreket. A 6 alapszervezet legtöbbjének van bérelt helyisége, illetve a központnak is van egy.
A legkisebb szervezet, a litomericei nem rendelkezik klubhelyiséggel, ők csak 13-an vannak, és nem tudnának fenntartani egy klubhelyiséget, illetve jelenleg a plzenieknek sincs.
Szintén ebből a kulturális-információs keretből megy a kisebb, az egyes klubok keretein belül megvalósítható rendezvények (pl. hangversenyek, irodalmi estek, stb...) költségeinek fedezése is, valamint a könyvtárak állománygyarapítása. A központ mellett Ostravában, Brnóban és Teplicében is működik egy-egy egyesületi könyvtár.
Augusztus 20-án a klubhelyiségben le szokták vetíteni az István, a király dvd-t. Gyakran kölcsönzik ki a Bánk Bán című operafilmet is. A könyvtárak anyagai jelenleg leginkább a középkorú és idősebb korosztály érdeklődését tudják kiszolgálni.
Minden alapszervezet kidolgozza a saját pályázatát, melyet a központ összesít, és egységesen bead.
A második pályázati kört a Kulturális Napok megrendezése jelenti. A hatból négy alapszervezet (Brno, Prága, Ostrava, Teplice) rendez minden ősszel kulturális napokat; a teplicei szervezet a fürdőszezon kezdetén, tavasszal is.
A harmadik pályázatot a Művelődési Tábor megszervezése jelenti; ennek megrendezését a központ évente egyedül vállalja magára.
Emellett természetesen minden helyi szervezetnek lehetősége van arra, hogy a helyi és megyei önkormányzati forrásokból pályázati pénzhez jusson.
Az ostravai szervezetnek különösen jó az együttműködése az önkormányzatokkal. Ostravában a magyar kisebbség számszerűsítve a hagyományos kisebbségek közül az 5. helyet foglalja el. Első helyen a szlovákok, a másodikon a lengyelek, a harmadikon a németek, a negyediken pedig a cigányok állnak a hivatalos statisztikák szerint. Valójában a cigány kisebbség áll az első helyen, közülük azonban sokan nem vallják magukat cigánynak. Itt természetesen csak a történelmi kisebbségekről van szó, hiszen az újonnan bevándorolt kisebbségek közül például vietnamiakból és ukránokból is több van, mint amennyi magyar. (Ugyan az ukránok között is vannak történelmi gyökerű ostravaiak, többségük azonban itt csak az európai uniós papírjukra vár, hogy azt megkapva továbbutazzon nyugatabbra.)
Támogatás szempontjából a magyarok a második helyen állnak – a cigányok után – érdekes programjaiknak köszönhetően, amelyekkel a többségi cseh nemzet kultúráját is építik.
Az egy városban együtt élő nemzetek együttes kulturális életének egyik illusztris példáját jelenti a Liszt Ferenc műveit bemutató gálaműsor, amit annak apropóján rendez a magyar szervezet az önkormányzat támogatásából, hogy Liszt hosszabb ideig élt az Ostravától mintegy 40 km-re, az opavai járásban lévő Hradec nad Moravicében. A gálán az ostravai Zeneakadémia hallgatói adnak elő Liszt-műveket, a közönség pedig ún. ankét-lapokkal megszavazza, hogy melyik előadót tartja a legjobbnak. Aki a legtöbb szavazatot kapja, 2000 korona honoráriumot kap.
Az ilyen és hasonló kezdeményezéseknek köszönhetően a magyarok pályázata Ostravában eddig mindig pozitív elbírálásban részesült.
Szintén kitűnő az együttműködés az önkormányzattal Brnóban is, ahol a 2001-es népszámlálási statisztikák szerint kb. 400 magyar él. Ez a szám valamelyest növekszik, hiszen sokan vannak, akik itt maradnak egyetemi tanulmányaik végeztével.
Brnóban – mint ahogyan Prágában is – két-két magyar szervezet van: az egyik a MKIC, azaz a Magyar Kulturális és Információs Centrum. Költségeit a támogatások mellett aktív tevékenységgel is fedezi. Hivatalos fordítással, magyarországi (esetenként más külföldi) utazások megszervezésével és jellegzetes magyar termékek árusításával egyaránt foglalkoznak.
A másik a KAFEDIK, azaz a Kazinczy Ferenc Diák Klub, melynek elnöke Németh Ildikó, s a csodaszép város magyar ajkú diákságát fogja össze. A KAFEDIK szervezésében klubestek, magyarul zajló beszélgetésekkel kísért borozások-sörözések mellett koncertek és filmvetítések is zajlanak. A brünni magyar emlékek gondozása is a két szervezet kezelésében működik (pl. a Kazinczy-emlékhely megkoszorúzása a költő születésnapján).
A környező nagyvárosok közül Bécsben (MDE – VUS / Magyar Diákok Egyesülete – Verein Ungarischer Studenten), illetve Prágában az 1957-ben alapított, az idők folyamán a törzshelyül szolgáló kocsmát-éttermet többször is változtató Ady Endre Diákklub hasonló szervezetek, előbbi Szabados Viktor, utóbbi Orosz Örs vezetése alatt. Brnoban és Prágában egyaránt a diákélet legnagyobb eseménye az avatás, amelyre 2007-ben november 9-ről 10-re (Brno) és 10-éről 11-ére virradó éjjel került sor, így sokan – mintegy egyetlen hatalmas buliként – mindkettőn résztvettek, ami a hangulatot különlegessé és felfokozottá tette, hiszen a prágaiak és brnoiak nagy része egy – két, a dunaszerdahelyi vagy a komáromi járásban lévő, magyar nyelvű alapiskola vagy gimnázium diákjaként sok éve ismeri a többieket, így az általában véve is kellemes, egy korosztályhoz való tartozás mellett a legszűkebb pátria közös mivolta is bennfentesebbé teszi a KAFEDIK-es és AED-s összejöveteleket, mint például a bécsi diákság összejöveteleit, ahol a magyarajkú világ minden tájáról sereglenek az egybegyűltek. Mindkét helyzetet azonban csodálatosan jellemzik Reményik Sándor sorai a Köszönt egy ember c. versből: " A szemünk összevillant hirtelen, / A szívünk dobbant, megzajlott a vérünk, / Pedig nem történt semmi, semmi sem, / Csak jólesett, hogy magyarul beszéltünk. "
A brnói magyarság lapja a Brünni Magyar Futár, amelynek megjelenését az önkormányzat támogatja. A lapban a Prágai Tükör érdekesebb anyagainak utánközlése mellett igen érdekes helytörténeti anyagok is vannak, egyrészt a várossal, másrészt a csehországi, csehszlovákiai, vagy még a régi monarchikus idők történelmének, egyszerre a magyarsághoz és Brnóhoz kötődő történéseit feldolgozó írások is előfordulnak. A Brünni Magyar Futár melléklapjaként jelenik meg a KAFEDIK lapja, a Sárga Szamár.
Szintén Brnóban működik a Kőris Tánccsoport is, amely a magyar néptánc hagyományait ápolja, s tagjainak mintegy fele magyar, fele cseh. Így a cseh fiatalok szó szerint testközelből ismerhetik meg a méltán híres magyar néptáncot.
Prágában is színes a magyar kisebbségi kulturális élet, széleskörűen kiépült a kulturális intézményrendszer.
Legjelentősebb rendezvényeik közé tartozik az Összhang című szavalóverseny. Ebbe a prágai magyar óvodások (Iglice) és iskolások is bekapcsolódnak. Minden év februárjában megrendezik Prágai Magyar Bált és az Irodalmi Zenés Délutánt (ezt az Ady Endre Diákkörrel közösen). Mindemellett havonta klubtalálkozók, történelmi előadások vannak. Nagyon színvonalasak a Prágai Magyar Kulturális Napok – a helyszínük leggyakrabban a Prágai Magyar Kulturális Központ épülete, amely intézettel szoros az együttműködése. Ezek keretében kiállítást is szerveznek, mindannyiszor egy magyar képzőművészt mutatnak be. A prágai alapszervezet mellett működik a Nyitnikék néptáncegyüttes, jelenleg Tóth Péter vezetése alatt. Különböző fesztiválokon képviselik a CsMMSz-t. A prágai alapszervezet klubtalálkozóira helyiséget bérel, ahol a népes taglétszám találkozhat. Azonkívül Prágában 2007 júniusában megnyílt a Nemzetiségek Háza (Dům národnostních menšin), ahol szintén lehetőséget kaptak a prágai magyarok.
Prágában található a már említett Prágai Tükör szerkesztősége is, melynek jelenleg Kokes János Zoltán a főszerkesztője.
A Prágai Tükör fő részében elsősorban olyan tanulmányok, könyvrecenziók, esszék megjelentetésére helyezik a hangsúlyt, melyek a magyar és cseh kulturális élet kapcsolatait, illetve annak közép-európai vonatkozásait elemzik. Ezenkívül különös hangsúlyt fektetnek a csehországi magyarok nyelvhasználatával kapcsolatos cikkek megjelentetésére. A (Tü)Körkép-ben rendszeresen tudósítanak a CsMMSz helyi szervezeteinek rendezvényeiről. Megismertetik az olvasókat például a magyarok hagyományos népi kultúrájával, gyermekoldalaik lehetővé teszik gyermekeik magyar nyelvű művelődését. A lapban a tartalomjegyzéket cseh nyelven, illetve a cikkek kivonatait cseh és angol nyelven is közlik. Honlapjuk a www.pragaitukor.com cím alatt található. Az érdeklődők a 2001. évtől kiadott számokról kaphatnak áttekintést és a cikkekből kis ízelítőt.
A csehországi magyarok egyébként szinte kizárólag a Felvidékről kerültek Csehországba, Morvaországba vagy Sziléziába. A Csonka-Magyarországról elszármazott ottani magyarok száma mondhatni elenyésző. Ennek egyébként a nyelvhasználatra is igen érdekes kihatása van. A csehországi magyar nyelvhasználatnak is megvannak ugyanis a maga sajátságai. Így például egyes szavak jellegzetesen a Felvidéken élő magyar nyelvhasználat elemei, s az általános magyar irodalmi, sajtó- és közéleti nyelvben nem használatosak, vagy mást jelentenek. (Például amit Csonkahonban „általános iskola” néven nevezünk, azt a  csehszlovák szó tükörfordításaként a felvidéki, valamint a cseh- és morvaországi magyarok „alapiskola" névvel illetik. A brigádolást, a brigádmunkát pedig egyszerűen a részmunkaidős foglalkoztatottság kifejezésére használják, hiszen a brigád csehül ezt jelenti.)
Az identitástudat megőrzése egyébként sokkal könnyebb, mint a nyelvé. Az eredendően a Felvidékről a tanulmányai miatt felkerült fiatal generáció természetesen beszéli a nyelvet, hiszen neveltetéséből, s a felvidéki tömbmagyarság megtartó erejéből következik, hogy a nyelvet otthon használta; a csehországi születésű, általában csak egy magyar szülővel rendelkező gyermekek megfelelő közeg nélkül azonban sokszor nem tudják gyakorolni a nyelvet, bár azért akadnak szép ellenpéldák is. Mivel az idősebb generációk internet-hozzáférése a magyarországi viszonyokhoz hasonló, általában az elsődleges magyar forrást a Duna Tv műholdas adása, valamint a hozzáférhető folyóiratok (felvidéki, a magyarországi és emigráns lapok egyaránt) jelentik. A középkorú és a fiatalabb generációk általában használják az internetet, így több lehetőségük is adódik a magyar nyelv használatára az online tartalmak böngészésével, magyar nyelvű e-mailezéssel és chateléssel.
Megfigyeléseim alapján a cseh- és morvaországi magyarok többszörös identitásúak, s a többnyelvűség és többhonúság révén úgy tudják őrizni magyarságukat, hogy közben a csehekkel és szlovákokkal egy élettérben élve közösséget alkotnak. Ennek megfelelően szinte áltlános, hogy a nagyobb összejöveteleken, mint például a nyári tábor, a magyar népdalokon és slágereken kívül cseh és szlovák dalok is felcsendülnek.
A történelmi gyökerű együttélés igen speciális helyzetének lehetünk tanúi, ahol a nyugati magyarság szórványhelyzete, Csehország és Magyarország közös monarchikus múltja és az itteni magyarság Felvidékről való elszármazása különös szituációt teremt, melyet Sólyom László a következőképpen fogalmazott meg:
„A csehországi magyarok olyan Kárpát-medencei magyarok, akik a történelem sajátos alakulása folytán kerültek szórványhelyzetbe, és ma a nyugat-európai magyarokéhoz hasonló körülmények között élnek.”
Sólyom László egyébként többször is látogatást tett a csehországi magyaroknál, Prágában és Brnóban egyaránt.
A cseh–magyar kapcsolatok ápolását, a kétoldalú államelnöki találkozók és a csehországi magyar szervezetek mellett a budapesti Cseh Nagykövetség épületében működő Cseh Centrum (a világszerte több városban, így Budapesten és Bécsben is működő Cseh Centrum-hálózat részeként.) is támogatja.
Mindezek ellenére elmondható, hogy a magyar és a cseh lakosságnak általánosságban véve nincs igazán rálátása egymásra. A rendszerváltásnak nevezett történéssorozat következtében olybá tűnik, mintha degradálódtak volna az „Ost”-on belüli kapcsolatok, hiszen mindenki Nyugat, a munkaerő-piacát a térség EU-csatlakozását követően azonnal megnyitó ködös Albion felé kacsingat. Paradox módon London sokkal fontosabb célponttá vált a magyarok, szlovákok és csehek körében, mint Bécs, ahol jogi szabályozással kifejezetten gátolják a munkavállalást, korábban gyarmati sorban tartott országrészeik lakosainak részére, így a közelségből adódó helyzeti előnyt leginkább csak a kultúra és az oktatás területén tudja kamatoztatni. A visegrádi országok közti kooperáció a töredéke annak, mint a skandináv országokat tömörítő, hasonló funkciójú Északi Tanácsé.
Így tehát a Csehországban élő magyarok a földrajzi közelség ellenére kevésbé tudnak kapcsolódni Budapesthez, bár tulajdonképpen a csehországi magyarság anyaországának lényegében véve a magyarlakta Felvidék tekinthető, amelyhez azért erős kötelékek fűzik, hiszen a szeparált államiság ellenére is nagyon fontos szerepet töltenek be a  két ország életének minden területén még mindig meglévő csehszlovák belső kulturális és gazdasági kötelékek.
A csehországi magyarok Wass Albert A láthatatlan lobogó című versének szimbolikus alakjához hasonló elszigeteltséggel küzdve, ugyanakkor dac nélkül őrzik magyarságukat Közép-Európa egy olyan szegletében, amely – habár Magyarországhoz sohasem tartozott – az Osztrák–Magyar Monarchia szerves részeként a mi mindenkori múltunk, jelenünk és jövőnk szerves részeként is tekinthető-tekintendő.

(2007. szept. – 2008. feb., Ledeč nad Sázavou - Brno – Bécs)

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap