A piros kabát

Kondra Katalin, sze, 12/06/2017 - 00:07

Egyszer volt egy piros fehér prémes kabátom. Nagyon szerettem amíg azon nem kaptam magam, hogy minden kisgyerek aki meglát, vagy rám mosolyog, vagy sírva fakad. Hamarosan megtudtam miért. Egy decemberi napon, amikor éppen szállingózni kezdtek a puha hópelyhek, kapucnival a fejemen lépkedtem az utcán. Egy kislány először csak furcsán bámult, majd kiszakította magát anyja kezéből és hozzám rohant. - Mikulás! Mikulás! Hoznál nekem egy szép nagy babát, házat is mellé és még ezt, meg amazt. Meglepődve mosolyogtam, és megmondtam neki, hogy nem én vagyok a Mikulás, de Ő nem tágított. Üres zsebbel nem tehettem mást, mint elmenekültem. Attól fogva, ha gyermeket láttam közeledni, már előre szóltam, hogy nem én vagyok a Mikulás. -De akkor ki? Hol van? -kérdezte csalódottan egy csapatnyi óvodás, akik körbeálltak, hogy nem tudtam tőlük szabadulni. Egy arra járó kamasz beszólt nekik. -Dedósok! A Mikulás nem létezik. Ha lenne is, biztosan férfi volna. Haragudtam rá, pedig félig igaza volt. Furcsa, hogy a kicsiknek ez nem tűnt fel. A kicsik hisznek a piros, fehér prémes kabátnak, őket nem érdekli ki van alatta. Most mit tegyek? Igazat mondjak vagy meséljek? Elmondtam nekik azt a történetet, amit nekem is a szüleim meséltek arról a püspökről, aki Míra városában élt nagyon régen, Miklós volt a neve és segített három szegény leányon, hogy férjhez tudjanak menni. -Hű! Pénzt adott nekik? - csodálkoztak az ovisok. -Nekünk a csoki elég lenne! -célozgattak néhányan. Kaptak is csokit, de pénzt nem. Ők nem koldusok szerencsére. Otthon aztán nem tudtam megnyugodni. Mi lehet az ártatlan gyermekek fejében és a lelkében így decemberben, Advent idején? Valószínű, hogy mindegyiknek mást mondanak a Mikulásról. Nagy lehet a zűrzavar, én pedig mégnagyobbat csináltam, hiszen a Mikulás mostantól lehet akár nő is. Többé nem viseltem a piros kabátot. Amikor gyermekeim lettek, beszéltem nekik Szent Miklósról és a lapföldi Mikulásról. Tudják, hogy egyik volt, a másik van, bár egyiket sem látták. Hűségesen próbálom elősegíteni, hogy a gyermeki álomvilágból észrevétlenül, de csalódásoktól mentesen lépjenek át a realitások talajára, mert álmodozni, hinni a csodában nem csak gyermekként lehet.

 

 

-Magyar Irodalmi lap-

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám


 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

Inter Japán Magazin

Turcsány Péter honlapja

Jankovics Marcell honlapja

Papp Lajos

Magyar Irodalmi Lap