Petrusák János VÁDIRAT avagy ISTEN MINDENKIVEL ELJÁTSZIK... 5/7

Petrusák János, h, 03/12/2018 - 00:10

2. Jelenet

Esterházy János az asztalnál ül, ír valamit, gyorsan, lelkesen. Törül is sebesen, lehúz egy-egy részt, majd új lapot vesz nagy lendülettel elő. Ezután felkapja fejét, fülelni kezd.

Énekszó, távoli. Jobbról-balról, majd mindenhonnan, még a nézőtér mögül is felharsan. Egyre erősebb, egyre összefolyóbb. Különféle énekek, mind magyar nóta, mind vidám... 

ESTERHÁZY JÁNOS

felugorva

Hallják ezt? Halljátok, barátaim? 

a nézőkre néz, majd a színpad széléhez fut, lelkendezik

Ez magyar szó! Mit szó? Ének! Ének-öröm! 

ajtóhoz ugrik, majd felnéz az égre

Köszönöm neked, Isten! Hallod? Halljátok ti, minden szentek? Halljátok, vértanúk? Végre lenéztetek a ti szenvedő magyar népetekre is! Köszönöm, köszönöm!

MAGYAR TÁNCOSOK

a folyosón jönnek, bokréták náluk és egy zászló (nemzeti színű lobogó) is előkerül, meglengetik

ESTERHÁZY JÁNOS

ajtót nyit

Barátaim! Már úgy vártam ezt a percet, ezt a csodás, felemelő pillanatot! Éljen a magyar!

MAGYAR TÁNCOSOK

Éljen Esterházy János, éljen a mi vezérünk! Éljen jótevő János, éljen!

 

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

háttérből előfurakodik

János, vezérem! A te dicsőséged zengi a nép! A te magyar téped! Ne ülj itt, begubózva, mulass velünk! Mutassuk meg a tótoknak, hogyan mulat egy boldog magyar úr! Hijje, hujja, hajja, jaaa!

ESTERHÁZY JÁNOS

hátralép, el a másik politikustól, de közben a táncosok, a nép felé fordul, teljes testtel

Szép ez a tavasz! Reményt szülő. Énekeljetek, emberek, mert a vidámság fél siker. Remélem, szép nyarunk lesz. Az angolok, az olaszok, a lengyelek, az egész világ ismeri már a mi ügyünk, és nem csak ismerik már, hanem igazsággal rendezni is kívánják, javítva a rajtunk esett sérelmet...

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Újra magyar lesz a Felvidék! Nem kell itt lacafacázni, Csehszlovákia eltűnik, Szlovákia nem lesz, nem is volt sohasem, megint csak nagy, dicső Magyarország lesz! 

MAGYAR TÁNCOSOK

énekelnének, de meglátják Esterházy sötétedő arcát

ESTERHÁZY JÁNOS

Van egy régi mondás: ne igyunk előre a medve bőrére. Most se tegyük, emberek. A politika olyan, hogy bármelyik pillanatban minden megváltozhat. Majd mikor alá van írva minden szerződés, amikor a magyar csapatok és hivatalok ide visszatérnek, akkor mondhatjuk...

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

közbekurjant

Éljen, éljen! Magyar lesz itt minden! Éljen a revizionizmus! Vesszen Trianon! Magyar lesz itt minden!

MAGYAR TÁNCOSOK

énekelnek és elindulnak kifelé, hogy máshol is lelkesítsenek

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Te is gyere, állj az élünkre! 

ESTERHÁZY JÁNOS

megrázza fejét, komor

Még dolgaim vannak, elrendezendők. 

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Amikor ünnepelni kell?

ESTERHÁZY JÁNOS

Amikor tenni kell! 

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

mondana valamit, de érte jön egy népi táncos lány és kihúzza magával

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

bejön, a táncosok majdnem elsöprik, az ő arca is elgondolkodó, akár a fiáé

Látod, én nem is rég ezt mondtam neked. És te akkor, fiam, nem hittél anyád tapasztalásának. Mi most vehetünk majd, hát elveszünk, nekünk igazság lesz, isteni és örök, nekik meg ugyanolyan fájó sérelem, amilyen a miénk volt, ezelőtt. És ők, hidd el, ugyanúgy vissza akarnak ütni! 

ESTERHÁZY JÁNOS

Mit tegyek?

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Vezérük vagy, annak mondanak, kiáltanak. Viselkedj is vezetőként, mondd meg nekik, mit tegyenek. Keresd most te a feléd nyújtott kezet. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Benešét? 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Más itteni politikusok is vannak! Nektek Beneš- és    Masaryk-fóbiátok van. Pedig aki így fél az ellenfelétől, az máris le van győzve! 

ESTERHÁZY JÁNOS

Én nem félek tőlük, soha nem is féltem. Különben is, Masaryk már tavaly meghalt. Nem várta be Csehszlovákiája fölbomlását. 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Te nem érted, vagy nem akarod megérteni, milyen a mostani helyzetünk. Te a régmúltról beszélsz, a ma már történelemről, világháborúról, magyar hősiességről, trianoni igazságtalanságról, meg - a te szavaid ezek - a Monarchiát, melynek részei voltak ők is, eláruló csehekről. Most viszont, nézz körül, a cseh hivatalnokok, akik a szlovákok nyakán ugyanúgy idegenek voltak, már csomagolnak. Mennek haza, megszűnt itt a cseh világ. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Jön a magyar világ!

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Még nem. Hiszen itt vannak a szlovákok, sokan, többen, mint mi. Hát gondolkozz, ennyit mond neked féltő, nemzetét és fiát is féltő anyád. 

ESTERHÁZY JÁNOS

megrázza fejét

Azt már nem! Hogy én, vagy bárki, felelős magyar politikus egy ilyen kiugrott papfélével, mint Tiso, szóba álljon! Na nem. Nem, nem!

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Velük kell - kellene máris - egyezkedni. 

 

ESTERHÁZY JÁNOS

felnevet, erőltetett nevetéssel

Ezekkel? Miről? Most mi vagyunk a győztesek, ők meg a vesztesek! Hát nem érted meg, édesanyám? 

 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

De, fiam. Én nagyon is megértem. Ahogyan ők is érzik ezt. Most feléjük minden egyes szó ezerszeresen számít. 

odalép fiához, megfogja kezét

Mi most...

ESTERHÁZY JÁNOS

Mi? Te és én?

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Mi, magyarok. Ha mi most nem hivalkodnánk, nem ütnénk a valós vagy képzelt sérelmeinkért, hanem józanok lennénk, végre józanok, akkor valóban jövőt alapozhatnánk, egy jó jövőt. Egy olyan jövőt, amelyben nem kellene attól félni, hogy mi lesz, ha fordul a kocka, és ismét mi kerülünk gödörbe. 

ESTERHÁZY JÁNOS

eltávolodik anyjától, idegenül pillant rá

Mit mondasz? Mit akarsz? Mi ezt a nagy történelmi lehetőséget, hogy magyar legyen, újból magyar a föld alattunk, ne fogadjuk el?! Ezt nem, nem lehet! Ez öngyilkosság lenne! Politikai nekem: köpne rám mindenki, és én is köphetném önmagam. Meg öngyilkosság nemzetemnek is. 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Az is öngyilkosság, ami most lesz, hogy játsszuk itt a győztest. Hát nem látjátok, ti, vak emberek? Ahogyan nem a cseh győzött, meg a szlovák és a többi Trianonban, ugyanúgy nem mi fogunk győzni itt holnap vagy holnapután. Mi itt mindannyian csak vesztesek lehetünk. A nagyhatalmak bármikor feldönthető parasztjai. 

ESTERHÁZY JÁNOS

elgondolkodón anyjára néz

Igazad van. Körülöttünk egy jóval nagyobb sakkjátszma folyik. De ez nem jelenti azt, hogy ha a kis paraszttal leütik a másik parasztot, akkor önmagunkat is üssük le. Ha kínálkozik a lehetőség, mint most is, akkor nekünk...

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Élnünk kell vele!

ESTERHÁZY JÁNOS

Na, ugye!

 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

bólint

Ezért kell törekednünk a megegyezésre, mert a megegyezés a jövő. Az alap. Nem a sérelmek felhánytorgatása, mert sérelem van itt is, és van ott is. Ne újabb sérelmeket gyártsunk egymás ellen, mert az nem nemzeti lét és élet, hanem a halál. Gyilkoljuk le egymást, boldog kis parasztok, azon a nagyhatalmi sakktáblán. Egyszer mi vagyunk a feketék, aztán a fehérek, egyszer vesztesek, másszor győztesek, de ugyanúgy csak parasztok. Könnyen egymás ellen kijátszhatók, feláldozhatók. 

ESTERHÁZY JÁNOS

elgondolkodva

Megegyezés? Tisoval? 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

A szlovákokkal.

ESTERHÁZY JÁNOS

Most Tiso meg Hlinka,ők a nagyok itt. 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Velük kell most megegyezni. És most, úgy érzem, velük lehet...

ESTERHÁZY JÁNOS

kiugrik a folyosóra

Vonalat, Pozsonyba! Tisoval akarok beszélni!

elsiet

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

összefogja karjait és várakozón a közönségre néz, végigtekint, kutatón az arcokon

ESTERHÁZY JÁNOS

jön vissza, bevágja maga mögött az ajtót

Tiso nem kér belőlem, se senkiből, aki magyar. 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Látod, már késő. Már mindent elrontottatok!

ESTERHÁZY JÁNOS

Ők kezdték!

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Akár a gyerekek! Ti, politikusok!

 kimegy

 

 

3. jelenet

Újból zaj, hangok és kiáltások a háttérből. Majd megint a magyar táncosok jönnek, énekelnek. Boldogok. Az ajtónál megtorpannak, tanakodnak. 

A háttérből előretolakszik a szlovákiai magyar politikus. Benyit. A két Esterházy, anya és fia szinte megrettenek, hogy így rájuk tört.

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Éljen a magyar! Nem hallottátok, drága barátaim...

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

fanyarul

Már tegez? 

ESTERHÁZY JÁNOS

Mi történt? 

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

kikiált a magyar táncosokhoz

Emberek! Gyertek! Örvendjetek! Magyar már a ti szülőföldetek, újból magyar! Megszületett már a döntés, Bécsnek városában. Jó is jött, végre most onnét, nyugatról. Jó hír jött, örömhír közénk. 

ESTERHÁZY JÁNOS

Beszéljél már értelmesen, és pontosan! Mi lett a döntésben?

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Soroljam, én? Én kevés vagyok, nincs szavam ehhez. 

a magyar táncosokra néz

Mondjátok ti, barátaim!

MAGYAR TÁNCOSOK

Egymásra néznek, majd énekelni kezdenek, előbb még félve, bátortalan, majd egyre zengőbb hangon, előbb a lányok, aztán az asszonyok, követik őket a fiúk és a férfiak is, akik teljes bátorságot kapva táncba viszik a lányokat, asszonyokat.

A visszakapott tájegységek énekeit éneklik, táncait táncolják. (Árva vidéki, csallóközi, gömöri táncokat)

Egy lány Esterházy János felé nyújtja karját. Ő kissé habozik, majd táncolni kezd. 

Erre felbátorodva a szlovákiai magyar politikus Esterházy grófnét is táncba akarja vinni, de ő erre nem hajlandó. 

 

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Éljenek jótevőink, akik megtették ezt nekünk! Éljen Imrédy, Kánya Kálmán és Rátz Jenő! Éljen Teleki gróf! Éljen Horthy, Hitler és a Duce! Éljen minden magyar, éljen Esterházy János is!

ESTERHÁZY JÁNOS

Én? Mit tettem én? 

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Tartottad bennünk a lelket. Ezt mindenki, itt és Budapesten is, elismeri rólad. Tudják ezt a világon már, ismerik nevedet. 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

A szlovákok és csehek is. Meg... talán az oroszok.

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Joachim von Ribbentropot és Galeazzo Cianot ki ne hagyjuk. Ők voltak az úgynevezett döntőbírók. És a csehek! Már szinte államuk sincs, de úgy alakoskodtak megint, mint ahogyan tették Trianon előtt. A szlovákok meg azt hitték, az önálló Szlovákia egy egész birodalom lesz, amely még Magyarországba is marhat...

ESTERHÁZY JÁNOS

Ez... nem igaz. Így. Az ellenséget nem lehet lenézni ennyire.

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Azok, szerinted, fiam, még mindig ellenségek?

ESTERHÁZY JÁNOS

Most már még jobban gyűlölnek bennünket. És...

a börtönablak felé tekint 

revánsra készülnek. Ismerem én őket. Ezek olyanok.

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Ilyen az ember, sérelmeit gyűjtögeti, akár egy kincset. Nem adna egy sérelmet sem le, akár a fösvény, aki nem adja a pénzt. 

ESTERHÁZY JÁNOS

anyjára néz, majd oda is lép hozzá

Mit tegyek? Mit lehet ilyenkor tenni? Hiszen látod!

a közben táncolókra, mulatókra mutat

MAGYAR TÁNCOSOK

énekelve sorolják a városokat

Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc.

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Kértük Nyitrát meg a Csákok ősi fészkét, Trencsént is, de a németek a szájukat húzták. Állítólag mondták az ott tárgyaló magyaroknak, hogy a „mindent visszához” sokkalta jobban kellett volna hozzájuk, a németekhez húznunk. 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Tehát... máris fenyegettek. Adnak és fenyítenek. Akár ha a tanítóink lennének, mi meg, kis közép- és kelet-európai népek a tudatlan kisgyerekek. 

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Mégis nekünk lett igazságunk! A világ is csak így tekinthet erre a megegyezésre. Ez tulajdonképpen, mondják az okosok, etnikai revízió. Bá-á-ár a 869 ezer fős lakosságból, mely visszatért keblünkbe, csak 752 ezer fő (86,5%) a magyar,  117 ezer más nemzetiségű. Ami viszont jobban fáj, hogy az új határokon túl 67 000 magyar maradt.

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Tehát nem csak fenyegettek, vetettek is. 

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Mit?

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Mérges magvakat. 

ESTERHÁZY JÁNOS

67 ezer magyar?

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Mire gondolsz, fiam?

ESTERHÁZY JÁNOS

Én... magyar vagyok. Az itteni magyarok vezére, úgy mondjátok. Az elnyomott magyaroké...

SZLOVÁKIAI MAGYAR POLITIKUS

Akik mától nem elnyomottak!

ESTERHÁZY JÁNOS

De van még 67 ezernyi lélek, magyar lélek, akiknek szüksége van gyámolítóra, segítő vezetőre. 

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Fiam!

ESTERHÁZY JÁNOS

Anyám?

ESTERHÁZY GRÓFNÉ

Büszke vagyok rád, fiam!

mindenki kimegy, csak Esterházy marad

 

 

 

4. jelenet

Esterházy János egymaga van a színen, fel-le járkál a szobában. Monológot mond maga elé.

ESTERHÁZY JÁNOS

Látszólag minden rendben, a legtökéletesebb rendben. Hiszen a mi zászlónk jut egyre feljebb, jut el oda, ahol magyarok élnek. Felvidék, Kárpátalja, és most már Észak-Erdély is. Mind-mind egy-egy újabb győzelem, nekünk. És... nekem. Horthy kormányzót én fogadhattam ünnepi beszéddel Kassa főterén, a bevonuláskor, és Teleki is írt, meg sok magyar politikus, amikor megtudták döntésem, hogy én maradok „kisebbségben”, szlovákiai magyarnak. Hősnek neveztek a pesti lapok, pedig nem illetem meg. Hős, én? 

megáll és a nézőtér felé lép

Hős? Nem inkább gyáva, aki nem meri felvállalni most, mikor győz, győzelme gyümölcsét? Inkább menekültem ide, kisebbségi testvéreim közé, felvállalva - egyedül - ügyüket. Nem, nem vállaltam a pesti cécót, a sok ünneplést. Vállaltam inkább ezt, mert én mindig is szerettem a magányt. Ezt, a nem csak miattam, a másokért is való magányt. 

nyugtalanul megrándul

Mit mondtam én akkor? 

a nézőtérre néz, szónokolni kezd

„ ...itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is..., mert ha másokat maradásra biztatok, én sem mehetek el innét”

bólogat, csendben szól megint, maga elé tekint

Igen. Ezt hirdettem, hogy mindenki, ki magyar, és az is, aki szlovák, maradjon meg szülőföldjén, hiszen az anyaföld az anyaföld, bármilyen országot is mondanak ott. 

járkálni kezd megint

Megalapítottam a Szlovenszkói Magyar Pártot. Deklaráltam, a hetvenezres magyarság érdekeit fogom védelmezni, és egyben a magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelem a visszacsatolt területeken. A viszonosságot és a jószomszédi eszmét vallottam. 

megáll, újból szónokolni kezd, de mintegy a lábának, szomorúan

„Mi a szlovák népet mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”

felnéz

És még mit tettem?

kérdi önmagától, és meg is felel, komoran fel-alá sétálva

 Pozsonyban kiadattam az Új Hírek című napilapot. De az új hatalom, a Tiso- és Hlinka-féle nem akart magyar szót, magyar híreket, magyar világot itt, ebben a kicsi Szlovákiában. Betiltották lapomat, engem meg „jutalmul” rendőri felügyelet alá vontak. Mi volt a bűnöm? 

megáll és a nézőkre néz

Sorolom! A magyarországi földreformot támogattam, mert a magyar nép gerince a magyar gazda, tehát legyen övé annak a földnek egy kis része, amelyet úgy szeret. Érezze a nép, hogy övé is az ország! 

megtörli arcát

Azt mondják, fasiszta lettem. Én? Hogyan, miért, amikor pártomban is mindig elvetettem, ellene voltam és éles szavakkal bíráltam a nemzetiszocialista ideológiát, amelyet nem tartottam többre hordószónokok beszédénél. Mindenre megoldást adunk, majd - mondták ők - mindent megoldunk, de el kell pusztítanunk népeket, amelyek minden bajunk forrásai. 

megcsóválja fejét

Mondták a zsidót, mondták a cigányt, mondták a szlávokat is. És a magyart? Tudjátok ti, a magyarra mit mondtak? Milyen sorsot szántak minekünk? Na, látjátok, nem tudjátok! Akkor miért akarjátok azt, amit nem is tudtok, hogyan követhetitek, követhetnétek egy olyan eszmét, amelyről, annak valóságáról fogalmatok sincs! 

nagyot szusszant, majd a nézőkre néz

Minket, magyarokat Ázsiába küldtek volna vissza, mert a magyarkérdés vagonkérdés. 

(a háttérben vonatfütty)

Én voltam az egyetlen képviselő a szlovák parlamentben, aki minden ember, minden nép jogfosztása, kisemmizése ellen felemelte szavát. Ellene szóltam, ellene szavaztam a zsidótörvénynek. Engem akkor zsidóbérencnek, zsidó zabigyereknek neveztek, nemcsak Szlovákiában, hanem Budapesten is. Meg még miket nem mondtak rólam másutt...

megint járkálni kezd

Pedig én üdvözöltem a megalakult Szlovák Államot. Létrehoztam a Madách Könyvkiadót és egy kulturális szövetséget is. A népek barátsága, a megismerés, megértés mellett emeltem szót, tevékenykedtem. Hogyan is csináltam volna másként, hiszen nekem magyar, lengyel, német, szlovák és cseh, román és horvát, zsidó és egyéb barátaim is voltak. Én magam voltam egész Közép-Európa! Éreztem ereimben, önmagam ellen teszek, ha bármelyik népet népként is nem szeretem. 

elcsendesedve

Persze voltak emberek, akiket emberként csak utálni tudtam. De volt magyar is, akit kifejezetten nem kedveltem. 

felháborodottan

Mégsem kiáltok minden rosszat a magyarságról!

elhallgat, néz-néz maga elé, aztán arca elé kapja kezeit

Pedig mondták, gyűlöljem meg nemzetem. Az se szeret engem, én se szeressem őt. És, mondták, ajánlották magas helyről, jobban járok, ha minden rosszat mondok a magyarságról. 

feljajdul, majd térdre rogy

Könyörgöm, Istenem! Ne hagyj el, nem engem, ne hagyd el sose nemzetem!

FÜGGÖNY

 

Vége a II. felvonásnak

Folytatjuk

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap