A pásztor fia…

Turcsány Péter, k, 08/18/2015 - 00:06

 

 

 

 

A pásztor fia mozdonyvezető szeretne lenni. Sok állás, sok helykeresés. Megállapodott élet. Család. Két gyerek. Érzékeny, kulturális tartás. Iskolázottság hiánya.

Szabad gyerekkor. Pozsony megyében született. Két éves korától Veszprém megyében kereste kenyerét apja. Apja uradalmi cseléd volt, pásztor. Gyakran változó helyszínek a gyerekkorban. Szülei vitték magukkal a nyolc gyereket. Midig tanyán. Tehént őrizni, kapálni, kaszálni kellett.

Az alakuló Tsz-ben traktoros. Ettől kezdve mindig szeretne képesítést szerezni, de nem sikerült elkezdeni. Többször.

Dolgozott a gépállomáson traktorosként. Pihenni olykor csak a szalmakazalban tudott. „Akkor akartam iskolába menni és nem sikerült. Magasabb szintű traktoros iskolába akartam menni”. Mezőlakon élt 1956-ig.

Innen a vasúthoz ment kazánmunkásnak. Még csak öt végzett általánosa volt.

1960-ban is akart horgonyozni Pápa környékén. Nehéz az alacsony iskolai végzettség mellett munkát találni. Megpróbáltam Veszprémben a Tűzoltóknál, gondolta, majd áthelyezését kéri Pápára, de ott nem volt felvétel a számára, mert nincs nyolc általánosa, még a rendőrségnél is nyolc általános kellett volna, úgy mondta.

Börtönőrnek elmehetett. „Amikor börtönőr voltam, sok tapasztalatom volt. Beszélt az ember a rabokkal. Mindenkivel szót értett az ember. Ez ilyen iskolaféle volt nekem”. Itt is megpróbált továbbtanulni, legalább az általánost elvégezni. De távolra helyezték az otthonától.

Közben egy veszprémi étteremben, bálban megismerkedett a feleségével. 62-ben összeházasodtak. Baj volt a családban, mert szüleinek nem tetszett, hogy falubeli lányt vett el. Ott hagyta a börtönt, visszament a környékbe dolgozni, Devecserbe. Elment Halimbára, a bányába, kellett a pénz, születtek a gyerekek.

„Aztán volt az, a rendelet, hogy csak az kap lakást, aki Ajkán dolgozik, – azért jöttem ide”. Gyerekekkel albérletben laktak. 69-ben jöttek és másfél évig nem kaptak lakást a csábító ígéret ellenére. „A párttitkárhoz fordultunk, mert mondta: melóst mindig kapunk, de mérnököt nem. És ezért nem adott”.

Közben elvégezte a nyolc általánost, közben targoncavezető tanfolyamot végzett, a bányában nehéz a munkája: csillés. A lába nagyon gyakran fáj, ezért munkakörbe szeretne menni, csillésnek ezért nem érdemes kitanulnia.

Szereti a mozdony, a gép világát, szeretne jelentkezni mozdonyvezetői iskolára, már megtehetné, már a család is elbírná a továbbképzést. „Erősáramú mozdonyvezető tanfolyamot szeretnék végezni –. Mondtam a főnökömnek, hogy nem akarom a vállalatot elhagyni, ha elvégezném, itt a Szénosztályozóban is tudnának alkalmazni. De jelenleg még az erkölcsi bizonyítványt sem akarják ideadni. A három műszakom miatt nem akar hozzájárulni a munkahely. Biztosítaniuk kellene, hogy eljárhassak tanulni”!

Gyerekei már nem járják meg ezt az utat, az iskolák hiányának útját. Szakmunkásnak taníttatja őket: gépszerelés, csőszerelés lesz a szakmájuk. Ha a gyerekek kiváltanák az iparengedélyt, esetleg műhelyt nyitnának, még ő is velük közösen dolgozna.

71-ben kaptak a Tanácstól lakást. Aztán befizettek arra a szövetkezeti lakásra. Már otthonosan érzi itt a helyzetét. Barátai vannak Ajkán, igaz, inkább a rokonok közül. Télire még azt is meg tudja oldani, hogy pénzen disznót vesz és lesz kolbász, hurka jövő évre. „Megkedveltem Ajkát. Nehéz volt a falu után belerázódni a városi életbe. Már szeretem Ajkát. Ez volt a vágyam és sikerült”.

Az apró kívánságaival mindig baj van, a munkahelyén mások kerülnek előtérbe. Az utóbbi hetekben is: „Egyet kértem, mert meghalt egy ember, láncpálya-kezelő szeretnék lenni, az anyagiak miatt is jobb. Nem tudom, megkapom-e? Ő öngyilkos lett. Úgy hallom, mást fognak odahelyezni”.

Csöndesen él. Elfogadja a helyzeteket, a nehéz helyzeteket, csak mindig szeretne egy kicsit könnyíteni, oldani a sorsán, sokszor nem sikerül, és ami sikerült, azt is lassan, szívós áldozatokkal érte el.

Szeretne jogosítványt szerezni, talán kocsit is szeretne. Értékesebb könyveket is olvas, néhányat, ritkán, de valóban érdekeseket; Illyés Gyulának a „pusztafinak” szereti a könyveit.

 

 

Magyar Irodalmi Lap  

 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap