Pálfalvai szüret

Turcsány Péter, sze, 03/23/2011 - 15:41

 

 

 

Minden lépés, minden mosoly lassú,
mozgásunkban az állandóság,
helyben áll az idő vagy vissza-visszatér,
lépések a tó felé, egymás felé,
húsfalatok, szeszek, gyümölcs-virradatok,
levélhullás-roham, levélzuhanyban
ámuló gyermek, magam emlékére, kapkodok
a levél, a szél, a lehullt idő után –
a pillanat kitárja kapuját s arany pillangói
betérnek hozzá!

Visszatérő ősz, visszatérő csillogásban
Pálfalva tava; ráérő, megállított sorskerék
fodrozó hullámai, mi népek, hervadt
bozontú rózsák, búcsúzó lombú nyírek
tölgykoronák méz-sárga árvasága;
találkozások tere, sétáké, szüreteké,
ünnepek Mihálynapja, arkangyal-trombitás
évszak, fájdalmaink reménysége, Istennek
ajánlott teli csűr – készülj ember a télre,
a halálra is – lassan lépő paripa,
lassan lépő lélek – rázd meg, rázd meg
kibomlott fekete sörényed!

(Palics, 1998. őszén, Attila barátomnak)
 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap 

 

Hozzászólás ehhez


Belépés

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap