Otthonból itthonba

Gerstenbrand Bence, v, 11/18/2012 - 00:02

 

 

 

 

Éppen hogy csak elindulnék,

Anyám visszaküld még

Egy kabátért, mert eső lesz,

Ha kék is az ég, ő sose téved.

 

Meleg szagok a konyhában

Intenek még énutánam.

Otthonomat én elhagyom,

De itthon még itt maradok.

 

Otthonomból hogy kilépek

Nem leszek itt még idegen.

Nem láttam még minden embert,

Mégis ismer mind jól engem.

 

Régi érme földbe rejtve,

Rá van írva hazám neve.

Rám kacsint az én víztornyom,

Innen tudom, itthon vagyok.

 

Otthonról én haza megyek.

Minden szép itt marad velem,

Itt marad, mit el is viszek.

Jön velem, ha le is teszem.

 

Szürke madár száll le elém.

Pihen. Hosszú utat jár még.

S én biztos vagyok benne:

Ő szállt már itt ezer éve.

 

Fázó kezem zsebre dugva

Sétálok el a szép múltba.

Talán csillog, talán kopott

De addig lesz, ameddig volt.

 

Végre aztán megfordulok.

(Az eső már régen zuhog)

Kíváncsian kérdik otthon:

Te hol voltál?- Én? Hát itthon!

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap