November 3., A Magyar Tudomány Napja, az MTA alapításának napja

Szerkesztő A, k, 11/03/2015 - 00:20

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„A tudományos emberfő mennyisége

a nemzet igazi hatalma.”

                            /Széchenyi István /

 

A Magyar Tudományos Akadémia magyarországi tudományos köztestület, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások támogatása, a magyar tudomány képviselete.

 

A magyar tudomány ünnepéről az MTA már 1997 óta megemlékezik. Hivatalosan 2003 óta ünnepeljük minden év november 3-án, ugyanis 1825-ben ezen a napon Széchenyi István a Magyar Tudós Társaság megalapítására tett nagylelkű felajánlást. A hivatalos indoklás szerint az "Országgyűlés a tudománytársadalomban betöltött szerepét kiemelkedően fontosnak, a tudomány művelése és fejlesztése érdekében végzett tevékenységet elismerésre és kiemelkedő támogatásra méltónak tartja" ezért e napot a magyar tudomány ünnepévé nyilvánította.

 

Egy magyar tudományos szervezet létrehozásának gondolata már a 18. században felvetődött, Bél Mátyás 1735. évi tervezete, majd több más eredménytelen javaslat után Bessenyei György: Egy Magyar Társaság iránt való jámbor szándék c. munkájában indítványozta egy tudományos társulat megalapítását.

 

A korabeli leírások így örökítették meg az MTA alapításának történelmi eseményét 1825. november 3-án a pozsonyi diétán: Az óra tizenegyet ütött, amikor az ülésen szót kért egy huszárkapitány. Ez volt gróf Széchenyi István, a 4. huszárezred 1. őrnagyi osztálya 1. századának parancsnoka, aki az Akadémiát megalapító felszólalásában többek között ezeket mondotta: „Nem azért teszem ezt, hogy vivátokat kapjak érte; nem is azért, hogy másokat hasonló tettre tüzeljek. Ezt nem mindenki teheti úgy, mint én. Én nőtlen ember és katona vagyok.” Ezután még birtokainak 60.000 forintos jövedelmét is a Tudós Társaság céljaira kötötte le.

 

Az Országgyűlés lelkes döntéséről, „a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról" az 1827. évi XI. te. rendelkezett. A törvény a magyar nyelvnek nemcsak a terjesztését szorgalmazta, hanem a tudományok és a művészetek müvelésére történő használatát is kimondta. Az első lépcsőfoknak szánta a pontos kifejező nyelv megteremtését, ami az öntudatra ébredés eszköze is. Abból kiindulva, hogy a nemzeti jelleg gyökere a nyelv.

 

A Tudományos Akadémia elődje 1830-ban kezdhette meg működését, és tarthatta meg első ülését Pozsonyban. Elnökké Teleki Józsefet, alelnökké Széchenyi Istvánt választották. Széchenyi az Akadémián mondott megnyitó beszédében a hangsúlyt a nyelvművelésre helyezte, ezért ragaszkodott az Akadémiának nyelvművelő feladatához is. Nem véletlenül helyezte a hangsúlyt a nyelv művelésére, hiszen a magyar nyelv a tudomány, a tudás nyelve. Magyarul gondolkodni, beszélni, írni előny a többi nyelvvel szemben.

 

1825. november 3-a az európai gondolkodás jegyében a magyar nemzet, a tudomány, a törvényhozás és a mecenatura történelmi egymásra találása.

 

A későbbiekben Széchenyi többször is kifejtette, hogy az akadémia ne tántorodjon el az eredeti céltól: csendesen munkálkodjon a magyar nyelv kifejlesztésén, lehető legmagasabb fokra emelésén, „hogy Magyarország ne csak külsőleg és ámítólag lássék jószínűnek, megelégültnek, gazdagnak, hanem mindig növekedve s hosszú időkre terjedve, belsőképp is, valódilag jó egészségű, boldog, dicső és hatalmas legyen”.

Az MTA azonban egyre jobban idegenlelkűvé vált, sőt 1858-ban az alapszabályát is módosították, és kihagyták az alapdokumentumból, hogy az MTA a tudományt magyar nyelven tartozik művelni. Széchenyi gróf hallván a hírt, tollat ragadott és tiltakozott az új alapszabály ellen, melynek nagy hatása volt a nemzeti ellenállásra, jeladásnak számított a passzív rezisztenciába visszahúzódó politikai elitnek. 1867-ben a kiegyezés után a Magyar Tudományos Akadémia is visszanyerte rangját, és sokat tett a hazai tudomány és kultúra fejlesztéséért. Most azonban ismét sokan idegenlelkűséggel vádolják a finnugor-elmélet fenntartása, vagy a Petőfi-csontok azonosításának megtagadása miatt.

 

Így is számos kiváló név található az Akadémia volt tagjai között, hogy csak párat említsünk: Apponyi Albert, Arany János, Babits Mihály, Bánki Donát, Barabás Miklós, Bartók Béla, Batsányi János, Eötvös Lóránd, Gábor Dénes, Gárdonyi Géza, Jedlik Ányos, Jókai Mór, Kandó Kálmán, Klebelsberg Kuno, Kodály Zoltán, Madách Imre, Márai Sándor, Prohászka Ottokár, Szemere Bertalan, Tamási Áron, Teleki Pál, Teller Ede, Vámbéry Ármin, Vörösmarty Mihály…

 

Ők rengeteget tettek hazájukért a művészet, kultúra és a tudomány területén, ezzel is segítve az egyetemes fejlődést és haladást. A magyar elme mindig is híres volt nagyságáról. Kutatóink, tudósaink eddig is eredményesen járultak hozzá az emberiség tudásának, ismereteinek gyarapításához. Megannyi találmányuk, újításuk szolgálta és szolgálja akár a mai napig is a jövőnket, s táplálja kultúránk megmaradását, felemelkedését. Fejet hajtunk elődeink előtt, akik a magyar tudomány fejlődésében részt vállaltak, ötletességükkel előrelépést hoztak nemzetünknek. A fő érdem mégis Széchenyi Istvánt illeti, aki az akadémia megalapításával is nemzete felemelkedését szolgálta saját javainak feláldozásával. Példáját követhetnék napjaink kiskirályai, politikusai és a magyarságból meggazdagodott felső tízezer is!

 

 

Felber Zsolt

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap