Neumann János Emléknap

Szerkesztő A, cs, 02/08/2018 - 00:08

 

 

 

 

 

 

 

Neumann János (1903-1957)

 

A Los Alamosi tábor egyik barakkjában tudósok egy kis csoportja esténként leült mindig pókerezni és közben beszélgettek a világ dolgairól.  Ezen partyk szenvedő alanya volt Neumann János, akinek nem feküdt ez a játék. De ez a magyar tudós nem a szerencsét hívta segítségül, hanem a matematikát, aminek eredményeként megszületett később egy fontos, ma is használható matematikai elmélet. Néha apró dolgokból is születnek nagyok...

 

1999-ben a Financial Times újság az évszázad emberének nevezte meg egy honfitársunkat, Neumann Jánost. Ahhoz, hogy valakire egy ilyen kijelentést tegyenek, le is kellett tenni azért valamit az asztalra. És Neumann János méltó lett erre a címre, hiszen nélküle a XX. század tudományos-technikai forradalma a második világháború után egészen másképp zajlott volna, mai modern világunkat már el se tudjuk képzelni nagyon sok minden nélkül, amik létrejöttéhez egy magyar tudós éles elméje kellett. Már csak e miatt is érdemes behatóbban foglalkozni kicsit az ő életével, munkásságával.
 

1903. december 28-án született Budapesten egy középosztálybeli család első gyermekeként. Édesapja a társadalmi ranglétrán egyre feljebb kapaszkodva egészen bankigazgatói pozícióig is jutott, aminek szerepe volt abban, hogy a család nemesi címet is kapott. A megfelelő egzisztencia lehetővé tette a kiváló nevelést, a külön tanárokat, különórákat a gyermek számára. Neumann János ennek hatására már gyermekként négy nyelvet megtanult, és kiváló emlékezőképessége, és számolási képessége már ekkor feltűnt tanárainak. Ezek után természetes volt, hogy tanulmányait egy jó nevű gimnáziumban folytatja, és így is lett, a híres fasori evangélikus főgimnáziumba került már 10 évesen. Tanárai már itt felfigyeltek kiemelkedő matematikai képességeire, és támogatták, hogy ezen a vonalon haladjon tovább. 1920-ban, alig 17 éves korában megírta első tudományos értekezését, és megkapta az ország legjobb matematikus diákja rangos elismerést is. Így már egyenes út vezetett a felsőoktatás felé, amit hatalmas erőbedobással kezdett el, úgy, hogy egyszerre két egyetem hallgatója is lett. Budapesten matematikát, Berlinbe vegyészetet tanult. Ma még egy egyetem elvégzése is nem kis feladat, ő meg egymástól nem is olyan kis távolságra lévő iskolákba járt és állta meg a helyét, és szerzett így két diplomát. Már maga ez a tény tiszteletet parancsoló, és példa lehet a mai fiatalok számára.
 

Iskolai tanulmányai után Németország lett a lakóhelye, itt kapott tanári állást. Itteni tartózkodása alatt fordult a magánélete is más irányba, mikor is gyermekkori ismerőse Kövesi Marietta került a fiatalember szívéhez közel. A kölcsönös vonzalmat lánykérés követte, és Neumann János még azt is bevállalta a házasságért, hogy vallást vált, és áttér a katolikus hitre. Már az esküvő tervezése is folyamatban volt, mikor életének egyik legmeghatározóbb eseménye történt ekkor. Meghívást kapott az USA-ba a Princetoni Egyetem kérte fel, hogy náluk is tartson már órákat. Pár évig még fél év európai tanítás, fél évig amerikai tanítási adták meg az élete ritmusát, de győzőt a Princeton. Végén már csak azt vállalta csak ott tanított már élete végéig. 1935-ben megszületett lánya, és úgy tűnt családi élete sínen van, de feleségével, talán a sok munka miatt is, de elhidegültek egymástól, amit válás követett. De nem volt sokáig szingli, mert a válás után alig egy évvel újra nősült Dán Klára lett a második felesége, aki már élete végéig kitartott férje mellett és nemcsak hűséges társa volt otthon, hanem a szakmai munkába is segítette férjét, így jó kis párost alkottak együtt.
 

A második világháború őt is utolérte, mert bár nem volt katona, nem fogott fegyvert egyik oldal mellett sem, de képzett tudósokra, és így nagyon jó matematikusokra égetően szükség volt, ő pedig nagyon is jó volt. 1943-ban bombarobbantási minták automatikus számítása kapcsán írta meg tulajdonképpen az első számítógépes programot úgy, hogy számítógép még nem is létezett. És az eszköz még ugyan nem volt meg, de az ő fejében az elméleti körvonalak már ekkor megvoltak, foglalkoztatta a dolog. Az ő szakmai munkájának minőségét mi sem jelzi jobban, mint, hogy a Los Alamos-i atombomba kísérletekbe is felkérték, hogy mint szakértő közreműködjön, más magyar honfitársaival együtt. 1945-től haláláig a princetoni Elektronikus Számítógépprojekt igazgatója is lett, és ilyen minőségében kérték fel arra, hogy készítsen már egy jelentést arról, hogy milyennek is kellenne lennie egy számítógép logikai rendszerének. Az ekkor elkészült jelentés tartalmazta az azóta csak mindenki által Neumann-elvekként ismert megállapításait, melyek a mai számítógépek megszületésének a legfontosabb lépcsőfoka lett. Azért is különleges ez, mert szellemi termékként 1995-ben a Magyar Örökség része lett ez a tudományos munka, a Neumann-elvek részei lettek a magyar szellemi örökségnek.

Amerikába való élete során barátai körében a póker volt a legnépszerűbb játék egy-egy esti beszélgetés esetén, ami valahogy nem igazán ment Neumann Jánosnak, ezért eszét vetette latba a siker érdekében, és így megszületett a póker hatására a játékelméleti munkája. Ezt a mai napig használják Amerikában, csak nem a pókerben, és nem is játék céllal, hanem nagyon is fontosabb dolgok miatt, külpolitikai-katonai kérdésekben, a döntések várható következményeinek felderítése, az esetleges ellenséges válaszlépések feltérképezése az a terület ahol mai napig Neumann János „pókerjátszmái” kapnak szerepet. Csak mellékesen megjegyezhetjük, hogy nevét még egy kisbolygó is viseli.
 

1955-ben rákot találtak szervezetében, aminek a kialakulásához nagymértékben hozzájárulhatott az, hogy a Bikini-szigeteken végrehajtott nukleáris próbarobbantásokon is részt vett, és több tudós társával túl közel merészkedett a „tűzhöz”. 1956-ban már nagyon beteg, és tolókocsiba kényszerül mikor Eisenhower elnök kitünteti a Szabadság Éremmel, így elismerve munkásságát. Betegsége előrehaladtával viszont már állandó felügyeletre szorul, ápolása otthon már nem megoldható, ezért kórházba kerül. Ajtaja előtt fegyveres katonák állnak folyamatosan. Félnek, hogy a begyógyszerezett tudós lázálmába államtitkokat fecseg ki, és ugyebár a hidegháború legsötétebb évei zajlanak ekkor. De alaptalan volt a félelem, mert a haldokló nagybeteg tudós lázasan félrebeszél ugyan, de magyarul szólal meg, azt meg családján kívül senki nem érti. 1957. február 8-án hal meg a kórházban az évszázad embere. Halála után katonai tiszteletadás keretében temetik el a princetoni temetőben. Azóta minden évben egy kis amerikai zászlót helyeznek el sírjánál, pedig egy percet sem volt amerikai katona, de mint katonai szakértő kiérdemelte ezt a megtiszteltetést.

 

A XX. század technikai történetének sok olyan fontos eleme van, amely nélkül mai életünk nem így nézne ki, mint ma. Közkeletű hasonlattal élve,  mi volt előbb a tyúk vagy a tojás probléma jelen esetünkben is felvethető. De itt nem az kérdés melyik volt hamarabb, hanem melyik nélkül nem létezne a másik.  Lenne e vajon számítógép Neumann János elvei, elméleti munkája nélkül. De léteznének ezen elvek ha az első épülő számítógép kapcsán nem kérik fel rá Neumann Jánost? Neumann - számítógép, tojás - tyúk?  Ma már talán nem is annyira ez a fontos, hanem az, hogy távol Magyarországtól, az egyik princetoni temetőben az egyik sírnál minden évben egy amerikai zászló egy nemzeti színű koszorú, néha pár szál virág és mécses jelzi, hogy ez a nemzet nem felejti el fiait. Kerüljön a világ bármely pontjára, ha tett valamit a világért, ha életével ennek a kis nemzetnek a meglevő hírnevét öregbítette, az az ember megérdemli, hogy emlékezzünk róla, hogy beszéljünk róla. Egyszer halottam egy mondást. "Egy a tudomány, egy a matematika, egy a zseni". Neumann János az volt.  Tudós matematikus, egy zseni, de ami talán ezek mellett a legfontosabb még, hogy magyar volt.

 

Béres Attila

 

Magyar Irodalmi Lap

Hozzászólás ehhez


Belépés

Hírlevél

Hírlevél

Tartalom átvétel

Reklám

 

 

 


 

A Magyar Nyelv Múzeuma

 

Inter Japán Magazin

 

Turcsány Péter honlapja

 

Jankovics Marcell honlapja

 

 

Papp Lajos

 

 

 

 

 

Magyar Irodalmi Lap